Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-10-08 / 38. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ TTiursday, Oct. 8. 1992. ®®®®®®®®®®®®®®®®®®® Levelek ®®®®®®®®®®®®®®®®®®® Az alanti levelet egy budapesti egyetemi tanár olvasónktól kaptuk. Kérelmére nem közöljük a nevét. Kedves Deák Zoltán! Nagyon köszönöm üdvözletét és hogy gondolt rám. Ön és lapja igen gyakran jut mostanában eszembe. Sajnos sűrűsödnek a problémák es ilyenkor magukra gondolok először. Nagyon fontos, hogy nyilvánosság minél rovidebb időn belül hirt adjon arról, milyen próbálkozások vannak a mi tájunkon. Bizonyára már értesült a legújabb politikai blamázsról (enyhe kifejezés). Csurka I? aki úgy tűnik, hogy második Szabó Dezső szeretne lenni - egyáltalán nem új, sőt túlontúl jól ismert, a világ más tájain. Hatarozottan elitéit eszméket szeretne életre kelteni. Egy magát demokratikusnak tartott kormánypárt alelnöke fasiszta eszmeket hirdet meg - ez is csak nálunk lehetséges. És ami még felháboritóbb, pártjának elnöke, a miniszterelnök és más MDF illusztris vezetők csak az ellenzék határozott nyomására nyilvánították ki, először csak immel-ámmal, majd valamivel határozottabban kritikájukat. Azt hiszem, csak Tom Lantos figyelmeztetésétől értették meg, hogy mit kockáztatnak. No, szóval itt tartunk ma, fele időben két választás között. Úgyhogy téma, amiről Írhatnék, bőven akad. Persze szerencsére vannak politikusok is* N.N. MISKOLC. Szeretettel gondolok a szerkesztőségre, munkatársaikra és a lap támogatóira, olvasóira. Kívánok fáradságos munkájukhoz Szerencset, jó egészséget és hosszú boldog életet. Mellékelek egy felvételt az általam ismert és feledhetetlen szép zsinagógáról. Abban a szerencsében volt részem, hogy még láthattam a gyönyörű epúletet. Zsolna-i cseréppel volt fedve és ha a nap sütött az Avas hegyről, szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Szeretném, ha a képet közölnék, hogy legalább az emléke megmaradjon, mivel elpusztult. 1795-ben tesznek róla említést először a város jegyzőkönyveiben. Az épület alaprajzát 1917-bÖl a város első telkes térképéről ismerjük. 1843-ban leégett, újjáépítése után az 1878-as árvíz pusztította el. A századfordulót megelőző évekig működött a Pálóczy utcában. Lebontása azért történt, mert közben felépült a Kazinczy utcai zsinagóga. A háború után nem állították helyre, bár az eredeti terv az volt, hogy a romtemplomot a mártírok emléktemplomává alakítják át. De 1963-ban UJ SZERZŐDÉST “BŐS”ÜGYÉBEN Irta: Lamm Vanda BUDAPEST. Ma már tudjuk, hogy amikor 1977-ben Lázár György és Lubomir Strougal aláírta a BŐs-Nagymaros vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló szerződést, a magyar és a szlovák nép életbevágóan fontos érdekeit sértő létesítmény megépítését határozta -----------*------el. Sajnos e tény kicsit későn tudatosult a magyar vezetők agyában, s - minden jel szerint - a szlovák politikusok még most sem jutottak el idáig.. Bfc-XF V----íM Lamm Vanda lebontották. Helyén jelenleg gépkocsiparkoló van. A fenti fénykép 1910 körül készült és eredetileg egy miskolci képeslapon volt. Bár nem jól látok, de a nekem annyira kedves Magyar Szót elolvasom és new yorki barátaim be fogják fizetni értem. így nem kell szeretett lapomról lemondani. Auxt Istvanne A magyar fél - miután erőfeszítései nem járták eredménnyel a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésére és új megkötésére - 1992. május 25—i hatállyal egyoldalúan megszüntette az 1977-es szerződést, valamint a hozzá csatlakozó egyezményeket és megállapodásokat. Indokként az Ökológiai szükséghelyzetre, a szerződés- kötés óta a körülmények alapvető változa- saira, a csehszlovák fel vízminőségi es természetvédelmi kötelezettségeinek elmulasztása miatti szerződésszegésre, s a Duna Pozsony alatti elterelését jelentő úgynevezett ideiglenes megoldásra hivatkozott. Azóta a szlovák fél felgyorsította - a Magyarország területi integritását, a nemzetközi szerződéses és szokásjogi szabályokat súlyosan sértő - ideiglenes megoldás kivitelezését, s kétségbe vonja az 1977-es szerződés megszüntethetőségét. E vitát tehát sürgősen rendezni kell; vagy úgy, hogy pártatlan harmadik félhez fodulunk, vagy pedig a két ország közötti megállapodás utján. Az előbbi esetben elmehetünk és valószínűleg el kellene mennünk a hágai nemzetközi bírósághoz, amely persze a vitával csak akkor foglalkozhat, ha ehhez mindkét fél hozzájárul. A nemzetközi bíróság egyébként nem is olyan "fogatlan oroszlán", mint ahogyan azt térségünkben több mint 40 éven át hirdettek. ( Ma még nem tudjuk, hogy a szlovák kormány hajlandó-e a vitát a hágai döntésre bízni. Ha nem, azzal bizonyítana, hogy maga sem biztos a dolgában, s ez meglehetősen rossz színben tüntetne fel a nemzetközi közvélemény előtt. Minden bizonnyal kívánatos lenne bevonni a vita rendezésébe az Európai Közösségeket és a helsinki folyamat keretében kiépült vitarendezési intézményeket, illetve mechanizmusokat. A legjobb megoldás persze az lenne, ha a felek maguk rendeznék a vitát. A magyar fél már többször közölte, hogy kész új megállapodásra, amelyben tisztázni lehetne az 1977-es szerződés megszűnéséből fakadó következményeket, különös figyelemmel Ökológiai, természeti értekek helyreállítására, illetve fenntartására, a térség természeti viszonyaihoz illeszkedő hajózás kialakítására. A két államnak új szerződésben kellene határoznia a már megépült létesítmények sorsáról, a térség fizikai-természeti rekonstrukciójáról, s az anyagi ügyekről - el kellene számolnunk. (A szerző az MTA Jogtudományi Intézetének igazgatója) Antall József magyar kormányfő csehszlovák kollégájához, Jan Straskyhoz intézett levelében azt javasolta, hogy az EK bevonásával hozzanak létre háromoldalú bizottságot a bős-nagymarosi vízlépcső kérdéskörének megvizsgálására. Magyarország kész elfogadni az Európai Közösség feltételeit. Antall egyúttal sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Csehszlovákia nem fogadta el a hágai nemzetközi bíróság bevonását az ügybe. KÖNYVSZEMLE CLAUDIO MAGRIS MAGYAR DUNÁJA "Zavaros, bölcs és nagy volt a Duna"- irta József Attila a magyar, a Duna- és a világirodalom egyik legszebb költeményében. Természetesen e veretes sor is megtalálható Claudio Magris,a trieszti egyetem professzora világsikert aratott Duna cimú könyvében. A szerző j- amint a rá jellemző l Öniróniával írja - "kisebb- nagyobb megszakításokkal követi a folyót, anqely ^ világát összefogja. Útja f során olvasásélmenyek i és hóbortos várakozások j hatalmas csomagját ^?TTM«Eiiro[alfHWí.' cipeli magával". Összegyűjt "mindenféle képet, régi előszót, színházi programot, állomáson hallott beszédfoszlányt, költeményeket és veszekedéseket, sírfeliratokat, metafizikai töredékeket, ujságki vágásokat, fogadók és parókiák hirdetményeit". Ezekből áll össze Magris hömpölygő Duna-breviáriuma. ( Meg kell vallani, nem könnyű olvasmány. Am aki veszi a fáradságot, hogy elmerüljön kultúrtörténeti, politikai, etnikai és más elmélkedéseiben, valamint úti kalandjainak szövevényeiben, az páratlan olvasmányélményben részesül. Az iró szivacsként magába szívta mindazt, amit az elmúlt kétezer évben a Dunáról leírtak, és elvegyitve ezeket a saját utazásának élményeivel, a szabad asszociációk és megtörtént események káprázatos elegyét varázsolja elŐ. Hogyan látja Magris a mi Dunánkat és országunkat? A nyolcvanas évek középén Magyarországra lépő szerző igy ir Budapestről: "Budapest csillogása részben kárpótolja a várost azért, hogy elveszítette karakterét és nem egyéb, mint a gigantománia és a buján virágzó késő gótika keveréke, amely nagyon is megfelel a magyar tőke és a Habsburg-sas között létrejött hibrid szövetség szellemének." A továbbiakban felkészülten értekez a fiatal és öreg Lukács Györgyről, a millenniumról, Budapest szobrairól, a Gerbeaud cukrászdáról, Gül Baba sírjáról, a dunai konföderációról a főváros múzeumairól, a Margit-szigetről, a Sztalin-szobor ledöntéséről, Petőfiről, Aranyról, Adyról, Jókairól, Kemény Zsigmondról, József Attiláról, Konrád Györgyről és másokról. Elhagyva Budapestet újabb kis esszéket remekel a kalocsai népművészetről, Pécs borairól, Baranya nemzetiségeiről, Fekete Jovánról, a mohácsi vészről és más utjaba kerülő témákról. A magyar Duna Magris könyvének alig egynyolcadát teszi ki, de mint "cseppben a folyó", talán ez a "leltár" is megmutatja müvének gondolatgazdagságát és a belőle áradó szellemi izgalmat. A könyv olasz és magyar nyelvű változatának megjelenése között hat történelmi jelentőségű év telt el. A magyar kiadáshoz irt utószavában a szerző jogos büszkeséggel állapítja meg, hogy "azok a viharos szelek, amelyek feldúlták és átalakították Közép- Európát, már ott fujdogálnak a könyvemben, mint enyhe szellők vagy légáramok, benne vannak már, mint titkos jövendölések." Majd igy folytatja: "Engem persze mélyen megrendített és magával ragadott 1989 új Közép-Európája. Nemcsak arról van szó, hogy Örömmel töltött el a totalitarizmus bukása és a nepek felszabadulasa, hanem arról is, hogy felismertem: a valóságot meg lehet változtatni." Dr. Réti György TERJESSZE J LAPUNKAT!
