Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)

1992-12-10 / 47. szám

6.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, Dec. 10. 1992.

Kibedi Ervin

AMERIKA ’87

Szegények és dúsgazdagok hazája hazátlanok reményié csillaga, megálmodott vágyaknak netovábbja ó Amerika, ó Amerika.

Reklámok, templom szépségű bankok tenger ölelte óriás sziget, az ember újra ámulattal látja, hogy megénekelt óriáskohódban mint olvasztod eggyé a népeket.

Bús szláv, szilaj magyar és szőke,lengyel, olasz, német, vad ir, tejszíné dán, ferdeszemü és barnabŐrá ember, angol, francia, kínai, japán.

Ti akiket tékozlón kiokádott, útjára engedett vagy eldobott szegény, ostoba, mostoha hazatok s lettetek boldogtalan boldogok e Föld mellett titeket is csodállak, tűnt világok sok megfáradtba lehet, hogy megvalósult szamotokra nagy álmotok, a demokrácia?!

Automatákból bármikor, bárhol ömlik eléd a pénz kártyád nyomán, ( még szó se kell, még az se kell, hogy kerjed, no persze csak ha van jó bankbetéted.

Az utak mohón autót követelnek, s az autók utakat maguk ala s mint egykor régen meseben a gyermek, eljuthatsz bármikor es bárhova.

De bizony gyilkolás is van ezerszám es igaz, nem minden perc dárido- az emberélet az egész világon egyforma, vagy csak variáció. - Ám most e nagyon ritka alkalommal hadd láthassam én csak a szépeket

a megnyugtató, mindig boldogító a diadalt ülő természetet.

A kaktuszokat messzi sivatagban,

Őserdők mélyén az orchideát, a Grand Canyont aszalodni a napban, soha nem apadó Niagarat.

Fenyő mogul, rám kandikáló hódot, delfint ugrálni hullám tetején és félretéve, eldobva a gondot egy percre csak, hadd pihenjek meg en.

A Rocky Mountain havas hegycsúcsánál mig sütkérezve eszem a banánt, vig Önfeledten csakis azt csodálom e pillanatban, hogy semmi se bánt. Nevessetek, de bűnnek ne vegyétek,- mert bizonyára vannak még hibák - lehet, hogy ez sokak szemében vetek: nem éreztem a rothadás szagát!

Am mert nem tudni mit hoz majd a holnap, a szabadidő ez nagyon kevés, bizony sokat s keményen robotolnak ^s nincs kolbászból itt a kerítés.

Munkájuk emlékét az égre Írva lamar felépül nyolcvan emelet ajnos nem aktuális már a lira főleg diszkóznak itt az emberek, úivel nem vet fel sokakat a bőség an aki nélkülöz s folyton szegény, de mindig van százezer lehetőség és végül is, mindig marad remény, Részemről már régen lemondtam róla, hogy bármilyen igazságot tegyek semmi sem megy már édenkerti módra bőven elrontották az emberek.

De minden éjjel varázslatos fények!- Nem csak reklám a kivilágítás. - Ne törd a fejed, hogy miért is égnek más céljuk nincs, csupán a ragyogás.

Ez azt hiszem, hogy nem is olyan káros; a kirakat roskadásig tele a választék a csodával határos.

Ebbe még senki nem pusztult bele.

Jóllehet készül sok millió fegyver,

’e mégis, más megoldás is lehet,

.sz azon töpreng százezernyi ember; hogy tegye könnyebbé az életét.

Sok minden kavarog meg a fejemben...

Lehet, hogy én vagyok az ostoba bár csuda jó volt, szinte hihetetlen, de ott maradni nem tudnék soha.

S mire ma^am még soha el nem szántam a deleién túl most bevallanám rni szépet s jót láttam én a világban neked hoznám csak el imádott kicsiny hazám

THE DREAM OF EMESE

Bluish breath of a breeze Tosses about the silken petals As if a thousand voices were whispering In the hearts of flowers Ever closer watching it- behold!

The hearts of the flowers are filled to the till With the dust of the purest gold And as many fables were hidden There- as the particles of gold in that sand These hail me in stirring voices:

"How was it, little Miss, how come, and where Came, those thousands of tales?" from

We know Thee, we intend to tell on Ye Little Emese!

Since then not a day came apart

That an old saga would not erupt

From each and every flower's heart

And they fly whereto they had been awaited

I am spreading them with a beggar's cane

With slingshots of no aim

With violins etched of the flesh of trees

Maples and firs glued, if you please

And I am carrying the golden innards of a flower

A star-studded robe over my right shoulder

Above me the silvery sickle

Of a shiny Moon. I step on strange grass of a foreign Sweet birdsong wakes me on a foreign dawn lawn Spring grows out of a silken green meadow —

A World entire keeps emerging afore my very As the price of a pretty dream eyes

In which my soul becomes a homeless wanderei Yet at times the magic of my sagas Open all doors For a few hours

Halting for me the flow of Time I am tying to a tree the rose-colored dawn My audience peacefully waiting While I attempt to pack it Into a featherweight bundle Dream-treasure serves as my dream pillow May rest on it any bright fellow Come Ye, come one, come on All Let us fly at my call Into an endless Universe!

Into the mystery-land of our begging heart Flirting with me - is all Creation Yes and No...I keep bumbling, on and on With a flower in my heart.

Emese Somody

(Translated from the Hungarian by Dr. Eugene Bard)

CREDO

I asked for delight, I wouldn't sell out I asked for the cross, Ever at any price with wide open hands and paid all I had,

God granted me both, but never my pride.

I reached for green branches unheeding the thorn and even despairing was glad I was born.

Elizabeth Silard

Sislay József

SZELLŐ FÁK KÖZT, MINT A PILLE

Szellő fák közt, mint a pille Vidám szárnnyal illan át S virágporokkal hinti be

Az erdőnek homlokát. Nincs városban, nem is lehet Ennyi szépség, ennyi báj, Öröm, vidámság, szeretet, Tarka virág, illatár.

Egész erdő, mező arca

Szerte ragyogva vakít, Ráó'zonli napsugara

Égről forró csókjait.

Jöjj leányka, az ajkam vár

Tedd rá kicsi csókos szád, Csókolj engem, mint napsugár Csókolja mezők liliomát.

Takács Lajos

SZÜLŐFALUM UTCÁJÁN VÉGIGMENNI

Szerettem volna mégegyszer Szülőfalum eperlombos utcáján végigmenni Öreg parasztházak sorai között egy ablaknál megállni,

Amikor az esti szellő a jazminos illatát kezdi szétteríteni S minden szepre, jóra visszaemlékezni.

Az eperfák talán még élnek

es nem hiányzik tavasszal a jázminillat,

De hol vannak már az öreg parasztházak Es hol van az a muskátlis ablak.

Hírből tudom, hogy falumban újak, modernek a házak,

melyekben esténként villany világánál olvasnak, rádióznak.

Az utca is rendezettebb, gondozottabb, mint régen, De ez a modern falu, a szülőfalum már nem vonz többé engem.

LŐrinczy István

ÚTSZÉLI KRISZTUS

Esős autóbuszablakból

láttam, hogy meghajtja fejét fázott a pléhfeszület.

A rádión a rock zenélt.

Visszafelé megint láttam mar nem szólt a rock-zene felém hajtotta a fejét... s az őszben ázott a keze

Satory Richard

A MAGYAR NYELV VEDELMEBEN

KÉTNYELVŰ HALANDZSA

Angol szavak után magyar ragot tesznek, Keverék - halandzsa nyelven beszélgetnek. Megváltoztattam elhatározásomat? ők ügy mondjak: "csendzsoltam a májndomat!"

Ha nem értik, mit angolul szólnak nekik?

"Oh I see., oh I see" - ismételgetik - E nyelv - kotyvalékot halljuk lépten-nyomon, Csak bukdácsolnak az anyanyelv romokon.

Hiszen ezt a zagyvát angol úgysem érti,

Ki magyarul beszél, annak fülét sérti.

Akkor szép nyelvünket miért kell torzítani? Mindkét nyelvre kell előbb lefordítani!

Par kévés szó angolul, amit ők szajkóznak,

De hiúságuknak kielégülést hoznak.

S elmulasztottak tanulni angolul,

Mig elfelejtettek beszélni magyarul.

Hiába vagyunk egy más közösség tagja' Anyanyelvűnket más nyelv nem pótolhatja. Csecsemő korunkban ez volt altató dalunk, végül is ez lesz majd utolsó sóhajunk...