Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-12-10 / 47. szám
'Itiursday, Dec. 10. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. LAPUNK 90. ÉVFORDULÓJA Az első lapbizottság 1902-ben Szentgyörgyi Albert Gyetvai János Práger Jenő Ram hárul az a megtisztelő feladat, hogy - miként 40 évvel ezelőtt, lapunk félévszázados jubileumának ünneplesekor - úgy most, lapunk 90. évfordulóján méltassam azon amerikai magyarok hősi szerepét, akik, megértve lapunk céljait, jelentőségét, áldozatkészségükkel lehetővé tették fennmaradását. Lehetővé tettétek, hogy lapunk vezércsillagává váljon a haladó szellemű amerikai magyarságnak és hasábjaink összefonódjanak a magyar nép legszebb hagyományai: Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Táncsics, Ady, József Attila gondolatai az amerikai demokrácia kiváló képviselőinek, mint Jefferson, Lincoln, Debs és Roosevelt eszmeivel. Tudatában vagyok annak, hogy azt, amit itt irok, hamarosan el fogja mosni az enyészet, befedi a feledes homálya, de amit ti, kedves olvasóink és az előttetek tevékenykedő három nemzedék az amerikai nép boldogulásáért tett, azt sem idő, sem enyészet soha nem fogja elmosni. Mert ez a három nemzedék az amerikai magyarság élcsapataként kulcsszerepet játszott abban, hogy Amerika népe a huszadik században kivívta azokat a társadalmi és gazdasági feltételeket, amelyek nélkül az ország gazdasági rendszere már rég működésképtelenné vált volna és amelynek hiánya a nagy depresszió idején csaknem működésképtelenné tette gazdasági rendszerünket: kivívta a társadalmi és munkanélküli biztosítást. És ugyancsak kulcsszerepet játszott az amerikai nép életszínvonalát biztositó társadalmi pilléreknek, a szákszervezeteknek a létrehozása. Ugyanakkor nagy költőnk, Ady Endre szavait idézve gyakran jutott szeretett szülőhazánk is_ eszünkbe. Mi több, állandóan gondoltunk óhazai véreinkre s amit tehettünk, mindig megtettük értük. Miután legjobb igyekezetünk ellenére sem voltunk képesek szülőhazánkat visszatartani a második világháborúba sodródástól, minden lehetőt elkövettünk a háború végén ezer sebből vérző szülőhazánk sebeinek behegesz- tésére. Vezető szerepet játszottunk az első segélyakció szervezésében, a mai dollárokban 24 milliós és az Egyesült Nemzetek által nyújtott segély Bebrits Lajos Rev. Gross László Gellert Hugo A <u-es eve* megszervezésében. A Magyarországra visszatért volt szerkesztőink, munkatársaink vezető szerepet játszottak a lerombolt magyar vasutak újjáépítésében, a gépipar helyreállításában. Legyen emlékük áldott. Szolgáljon lelkesítésül az utánunk jövő nemzedékeknek úgy itt, mint szeretett szülőhazánkban. Deák Zoltán
