Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-12 / 11. szám

Thursday, March 12. 1992 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Benedek Ferenc: Engem is elküldték a Don kanyarba 50 éve annak, hogy a 2. honvéd hadsereg kötelékében 207 ezer magyar katonát és munkaszolgálatost vezényeltek ki az oroszországi hadszíntérre. Ez év január 12-én volt az évfordulója annak, hogy a "Don-kanyarban" bekövetkezett ennek a hadseregnek a teljes összeomlása. A budavári Mátyás templomban tartott szentmise, majd a miniszterelnök ezzel kapcsolatos beszéde a Hadtörténeti Múzeum­ban, egy kicsit elgondolkoztatja az embert. Személy szerint én magam is részese voltam a történelem e sötét időszakának. Engem és alakulatomat a doni tragédia után vittek ki - megvédeni a visszavonuló német hadsereget.- Soha nem felejtem el! - A székesfehér­vári vasútállomáson nagy katonai parádé­val búcsúztattak. A tüzérosztály zászlaját három pap is megáldotta (ref. ev. kát.) Talán a zsidó rabbi hiányzott, de azt már egy korábbi vonat elvitte Nyugatra..... mi Keletre mentünk..... Aztán elindult a vonat. A távoli vagonokból nótafoszlá­nyok hallatszottak: "Arra alá faragnak az ácsok..." A tiszti kocsiban halálos csend lett, csak a váltókon keresztül gördü­lő vonat csattogása verte halantékunkat. A vonat virágokkal, lobogókkal feltartóz- hatatlanul vitt bennünket kelet felé. Ezt elfelejteni nem lehet! És nem lehet azt sem, ami ezek után jött. Mi mé? élünk. Élő tanúi vagyunk ennek az időszaknak és ha kell vádlói is. Tavaly sokat esett szó Horthy hamvai­nak hazahozataláról. Mikor először felvető­dött ez a kérdés, próbálták úgy elmosni az egészet, hogy mint "magánember" jön haza. Aztán később szó esett arról is, hogy nem felelős a többszázezer orosz földön elesettekért, kényszerhelyzetben cselekedett. Én nem láttam a zászlainkat megáldó papok mögött fegyveres erőszakot, de arra jól emlékszem, hogy akkor már minden normális agyú ember tudhatta- ebben az országban, hogy a háború sorsa eldőlt és minket a vágóhídra visznek. Horthy kormányzót soha nem lehet "magán- ember"-ként kezelni, ö 1944 október 15-ig az ország felelős vezetője volt. Ehhez a témához hozzátartozik a magyar fÖnemesség már másodízben megrendezett konferenciája, amit a magyar televízió is nagyon hangsúlyosan közvetített több színes interjúval díszítve. Legnagyobb megnyugvásunkra közülük többen is kifeje­zésre juttatták megelégedésüket a vendég­látással kapcsolatosan és láthattunk egy valódi arisztokrata esküvőt a várban, ahol egy banyászlámpa átadását is láthattuk, amit a Pécs-környéki bányászok küldtek, és itt volt hallható egy hivatalos személy köszöntése Habsburg Ottóhoz ;, akit igy szólított: Királyi Felség....... t Es itt befejezem írásomat. Olvasás után lehet elgondolkodni....... "TörtetneImi szakadék Irta: Ignacio Ramonet a párizsi "Le Monde Diplomatique" főszerkesztője A világ folyását ezentúl a bizonytalanság szabja meg. Világméretűvé vált az insta­bilitás, és ma mar csaknem minden téren határozatlanság uralkodik. A hidegháború idején kiszámítható volt a földkerekség- amelynek egyensúlyát a két szuperhatalom hasonló katonai ereje adta meg. S ma? A politika összefüggései megbolydultak: beláthatatlanok és rejtélyesek. Az új korkép kellős közepén egy rendkívüli horderejű jelenség: a Szovjetunió hirtelen eltűnése. Ennek a nagyhatalomnak és egyszerűen ennek az államnak (amelyet nem helyettesit a Független Államok Közössége) a halála egy kovetkezmenyeiben szinte felmérhetetlen i stratégiai űrt idéz elő világméretekben, a történelemben példátlan, hogy egy hatalmas birodalom katonai vereség nélkül ilyen gyorsan - alig két év alatt - véget érjen. Letűnése a porondrol kettős robbanással jár: az egyik politikai, a másik gazdasági. A Szov­jetunió alkotóelemeire hull szét. Egy sor utódállam most lázasan keres választ ezernyi nehézségére a "nemzeti értékek" marasztalásával. Ez a nacionalista felbuz­dulás az általános hiány körülményei között megsokszorozza majd - mint Jugoszláviában- az olyan nemzetiségek közti viszályokat, mint amilyenek máris sújtják a Kaukázus vidékét. Legalább husz-harminc év kell ahhoz, hogy Oroszország talprálljon: t áttérjen a piacgazdaságra. E roppant hosszú átmenet alatt általános lesz a társadalmi feszült­ség és az elégedetlenség, s erőszakos cselekményeket fog kirobbantani - kivált­képpen, ha a nemzetisegek követeléseivel jár együtt. A demokrácia, e zavaros idők egyetlen nagy vívmánya, törékeny marad, mert az Önkényuralom kisértése folyvást fenyegeti majd. E fokozódó fenyegetettségben mit tehet a Nyugat? "A történelmi szakadék szélén állunk" - figyelmeztet James Baker, sür­gős és nagyarányú segélyt javasolva a "volt ellenségek" számára. Washington mozgósítani szeretné minden nyugati partnerét, hiszen egymagában nem állhat elő valamifele új Marshall-tervvel, amely annak idején az Egyesült Államok brutto nemzeti termékének két százalékába került, vagyis mai értékben mintegy 100 milliárd dollárba. Ez tűi sok Amerikának most, amikor egyre mélyebbre süllyed a háború óta leghosszabb recesszióba, s még fel sem ocsúdott a hírre, hogy ta General Motors 74.000 dolgozó elbocsátá­sára készül, holott ez a cég nemrég még Amerika ipari hatalmának szimbóluma volt. Az USA meggyengült, csúnyán eladó­sodott, és társadalmilag szétzilálódott. A pénzügyi eufória és az "illuziógazdaság" tiz esztendeje - a Reaganért való rajongás korszaka - vészes örökséget hagyott. 34 millió lakost nem ved semmiféle szociális háló. Ilyen körülmények között segitheti-e igazán Amerika az ex-Szovjetuniót, miköz­RENÉ MAGRITTE: AZ EMBERI JOGOK (1947) ben lekötik a saját belső problémái, saját iparának rekonstrukciója - s mindez egy választási év kezdetén? Hát Európa? A maastrichti csúcs meg­mutatta, hogy a Kelet széthullásával szemben az Európai Közösség a stabilitás erős bástyájának szeretne feltűnni. Közben mindenki tudatában van egy újabb fontos körülménynek, annak, hogy Németország jelentősebb szerepre törekszik mind az EGK-n belül, mind európai- és világszinten. A ma már 80 milliós Németországnak nincs többé ellensége Keleten. Úgy érzi, hogy a háború utáni időszak lezárult, s vele együtt az Ó politikai purgatóriumának is vege. FélŐ, hogy - mint már annyiszor Európa tragikus történelme során - előáll az a helyzet, hogy miközben a keleti felen felbomlik a rend és az állandóság, a föld­rész nyugati részén egy állam hegemóniára tehet szert. Nyugtalanító ez a perspektíva most, amikor közel került az egységes közös piac és az európai nagy gazdasági térség létrejötte. 1492-ben Kolumbusz Kristóf egy ismeret­len világrészen szállt partra, s ezt nevezték el Újvilágnak. Ötszáz évvel később a Szov­jetunió eltűntével egy másik "uj világ" all össze a szemünk láttára. És mint akkor, csak most sokkal rövidebb idő alatt, gyö­kerestül megváltoznak a világ főbb geo­politikai adottságai. De annyi veszély es szorongás közt szabad-e feladni a reményt, hogy, mint egykor, végre megnyílik az út az új humanizmus felé? Veszélyben a pannonhalmi könyvtár Kellogg’s-bemutatkozás Az egészséges táplálkozás elterjesztését szeretné a Kellogg's cég Magyarországon is. Az országban tavaly tavasszal jelentek meg termékei és azóta négyféle reggelihez felhasználható gabonafélék bevezetését tervezik. Azt tudják, hogy a magyar étkezési szokásokat nekik is nehéz lesz megváltoz­tatni, ennek ellenére bizakodók, mivel termékeiket egészségesnek, gyorsan elké­szíthetőnek és minőségileg garantáltnak tudják. , Súlyos gondokkal kell szembenéznie az evezredes múltra visszatekintő pannonhalmi bences főapátságnak. ^ Az elmúlt negyven évben nem volt lehetőség a szükséges kar­bantartásra, felújításra. t Különösen a 350 ezer kötetes könyvtár állapota veszélyes: a tetőszerkezet össze- roskadással fenyeget, a könyvek tárolása korszerűtlen, az állomány épségben tartása szinte lehetetlen. A felújítási munkálatok költsége megközelíti; a 200 millió forintot. Az állami támogatásból és az^egyházi pénz­forrásokból nem teremthető elő ez az Összeg, a főapátság ezért intézmények, vállalatok és magánszemélyek segítségét kéri az Európahirü könyvtár megmentéséhez. Az átutalási betétszámla száma: Pannon­halma FÓkonyvtári Adomány, OKHB Rt. Győr 335-10989 TERJESSZE LAPUNKAT

Next

/
Thumbnails
Contents