Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-06 / 6. szám
Thursday, Fék 6. 1992. if tarn, úgy megemlékezzek, —.ja, hogy nem vagyok _/e azt is tudja, hogy igy is, ..iíidőrökre kisérget a bizonytalanság. . az ezeréves valami, ami a. mi osztályunk sorsából él nem tűnik soha. Nem szokás ezt nálunk emlegetni. Nem is kell. Tudjuk ezt mindannyian anélkül is. Hát lássam csak, mit irhatok róla. Ha, mondjuk, úgy odaállana az úri világ asszonyai elé, azok bizonyosan elcsodálkoznának, hogy milyen törékeny, fekete kis parasztasszony. Ami igaz is. Meghajlott már szegénykém. Pihennie kellene. Nem annyira az évek hajlították öt meg, hanem a folyton résen állas a puszta létezésért. Hogy apám eltűnt a ködök mogé, neki magának kellett megállani sírok, fájdalmak és küzdelmek között. És soha meg nem hátrált. Én láttam őt hajnalban menni, este jönni. Láttam véresre mart kezeit, meggörbűlt hátát, amint hajlong a gőzben a mosódézsák fölött. Láttam szekereken messzi majorokba indulni, birkát nyírni, kenyeret sütni. Láttam összeroppanva, láttam fogcsikorgatva. Hallgattam sokszor apró bánatos kis dalait, amint elsírtak a messzibe, mint örökre eltűnő kicsi barna lepkék. Tizenkilenc éves volt, mikor én megszülettem. Testi formámban őrá hasonlítok. S ha az iráshajlamot apámtól, akkor tÓle meg az akaratot Örököltem. Az akaratot és az emlékezést. Azt az emlékezést, ami szinte csak sajtelem, de azért mégis csalhatatlanul tapint, le egészen a sírokig s kihozza nekem onnan egy eltemetett világ soha fel nem gyűlt forradalmát. Pár év óta hallom, hogy ez a valamit "atavisztikus" emlékezésnek nevezik. Hát jő: nevezzék annak. Ha megvan én bennem ez a tulajdonság, az erdem mindenesetre az édesanyámé és nem az egri káptalané. En nem azt akartam itt állítani, hogy egyedül csak az én anyámé volt ennyi küzdelem. Sok-sok más asszony is vergődött es vergődik igy ma is a mi fajtánkból. Oho! Csak az a különbség, hogy az a más nem volt az én anyám. Egyelőre ennyit csak szegénykéről. Azok, akik többet akarnának tudni róla, jöjjenek arrafelé, amerre mi megyünk: küzdelmeken és emlékezéseken át arra, amerre a szabadság útja vezet. Igaz, ez az üt nagyon nehéz. De a mi talpunkat nem törheti fel már jobban a göröngy. Se a hátunk jobban meg nem görbülhet. Azok pedig, akik nem mernek ezen az utón járni, ne legyenek kiváncsiak miránk. Nekünk fekete lobogóink vannak, nincs mit veszítenünk, s nincs hely számunkra a csillagok alatt. folytatjuk Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Dániel Klein 229 E 79 St New York NY 10021 1212) 737 2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 13848 Elder Av. Flushing, N.Y. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák * Magas vérnyomás Cukorbetegség* Teljes kivizsgálás SzQksig esetén házhoz megy. Az évek folyamán gyakran es örömmel közöltük kedves olvasónk, barátunk, Sislay József verseit. Most, hogy Magyarországon kiadták 60 évi költői tevékenységének gyűjteményét, ügy érezzük, hogy egy már reg esedékes értéket _ kell olvasóink és az amerikai magyarság ele tárni. Lapunk egész történelme folyamán tehetséges magyar irók, költők küldték be legszebb munkáikat szerkesztőségünkbe. t A költők között számos egészen kiváló tehetse^- mint pl. Varga József, Moór Péter, Olexo Endre, Lutheran István, Ferencz Amália- szebbnél szebb versei ékesítették a lap hasábjait. Amikor elkezdtem olvasni Sislay József antológiáját, az "Amerikai Magyar versek" kötetét, már néhány oldal után éreztem. hogyt a mi kedves barátunk bizony (egyenlo rangú költő eddigi legjobbjainknak. Es minél tovább forgattam a döbbenetes erejű gyűjtemény lapjait, annál erősebbé vált a meggyőződésem, hogy Sislayt nemcsak az amerikai magyar költészet legnagyobbjaival, de a szülőhaza nagy költőivel lehet, sőt kell összevetnünk, József Attilával, Radnóti Miklóssal, Illyés Gyulával. És aki elmerül e kötet olvasásában, érezni fogja Petőfi hazaszeretetének, forradalmi meggyőződésének a szellemét is. Sislay költészete a maga teljes 60 esztendei egészében egy aktiv vulkánhoz hasonlítható. Egy vulkánhoz, amelynek túloldalán barlang van tele gyémántokkal. A gyémántok egy része csiszolatlan, de mindegyik izzik, ragyog a legmélyebb érzelmekkel, amelyek között a hazaszeretet és a dolgozók iránti szeretet a legforróbb. Némelyike pedig olyan keretbe van foglalva, amely Francois Villonra, vagy Robert Burnsre emlékezteti az olvasót. A magyar táj szépségeit Petőfi óta talán senki nem irta le meghatóbban: "Keblemben szivem dobog örömömben bármerre járok andalogva látom a menny atyját előttem itt lépked erdőben ragyogva nem keresem, ö mutatja magát amint kitárja a mennyek ajtaját." (Kisszékelyi erdőben) Petőfi csak pár havi távoliét után irta halhatatlan versét; az "Egész utón hazafelé"-t. Hallgassuk Sislayt: "Hazamentem 30 év után S igy szólt hozzám az édesanyám, Ahogy halkan szobámba megyek: Mondjam meg neki, kit keresek? Elment már ifjúságom S most már hiába sajnálom De fáj, ha kérdik az emberek A falumban: Id ez az weg?" S mily megható sorok ezek is: "Jegenyesor szépen kérlek Tégy nekem egy szívességet: Mond meg itt az embereknek KÖltÖ utón és út felett Mikor egyedül erre járt Szépséged előtt megállt. Legyen áldva szépséged És aki ültetett téged Mond meg nekik, jegenyesor Mond el nekik nagyon sokszor Tudom, hogy milyen az ember Ha kérném nem mondanák el." Jegenyesor 1959. Székesfehérvár Senki sem méltatta Kiss Józsefet szebben, mint e kis vers: "Nézd csak a kis Simon Juditka Virágot ültet a sírodra S utáma kezét osszetéve Letérdel a sírod elébe. Magasban összetett kézzel esd Nap legizzóbb lángod ide vesd Mert miénk vagy, mint szívben remény S mint aranynap az ég tetején." Folytathatnám az idézeteket vég nélkül. Majdnem minden verse drágakő, némelyik jobban csiszolt, mint a másik. Sislay József radikális érzelmű költő, aki nem rejti érzelmeit véka alá. Például: Elment a tavasz, a nyár és tél Egész határon barangolt a szél A paraszt már begyújtott a földem, réten Mig az uraság ült a seggén szépen. (1934) Megjárta Amerika 30 államát, megjárta Amerikán kívül csaknem a fél világot. Szive minden dobbanása hazájáért Magyaro- szágért, szülőhazájáért, Amerikáért és a benne dolgozó emberekért szól. Büszkék vagyunk, hogy 60 évi karrierje kezdete óta magunkénak vallhatjuk. Kívánjuk, hogy még sok költői drágakövet csiszolhasson. Deák Zoltán NEMZETI MAGYARBARÁT KLUB MAROSVÁSÁRHELY Ezen körlevélben szeretném tudatni Önökkel, hogy Marosvásárhelyen (Romániában) megalakult fenti klubunk, melynek célja az erdélyi magyarság és a világ más országaiban éló magyarok közti kapcsolat kialakítása, valamint a tagdíjként beküldendő magyar könyvekből egy erdélyi magyar könyvtár kialakítása. Mindezt azért gondoltam helyesnek, mert annak ellenére, hogy az erdélyi magyar kisebbség a legnagyobb Európában, az elmúlt évek alatt nehéz elnyomásban szenvedett, jogaitól megfosztva. Az 1989 decemberében történt esemenyek folytan látszólagos javulások következtek be, az igazi helyzet azonban még mindig nem kielégítő. Nincsenek magyar iskoláink, (kellő számban), magyar egyetemünk pedig még mindig a jövŐ titka. Ha elérnénk azt, hogy a világ magyarjaival kommunikálni tudjunk, akkor nemcsak baráti-családi kapcsolatok alakulnak ki (nem beszélve arról, hogy puszta jelenlétünkkel felhívjuk magunkra a világ figyelmét), hanem sok olyan értékes információhoz jutunk, amelyet itt, ilyen körülmények között fel tudunk használni nemzeti öntudatunk megtartása, valamint kultúránk megőrzése érdekében. Eddig kapcsolatunk van az Amerikai Egyesült ÁUamokban, Svájcban, Csehszlovákiában, Kanadában, Magyarországon, valamint Kárpát-Ukrajnában élő testvéreink elenyésző számával. Szeretnénk barátokat keresni mindenhol, ahol magyarok élnek a Földön. Ezúton kérem az Önök segítségét, nemcsak új tagok toborzásában, hanem könyvgyüjtés, folyóiratgyujtés (nem baj, ha régiek) és szellemi támogatás céljából Kádár Tünde Ildikó Negoiului 15/A 4300 Tg. Mures Románia J-ózíCf c^fmexlkal maquax IzöCtoi géniusz
