Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-23 / 17. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 23. 1992. Magyar Nobel-dijasok ZSIGMONDY RICHARD Zsigmondy Richard (1865-1929) Született Becsben, 1865- április 1-en, meghalt Göttingenben (Németország), 1929. szeptember 24-én. Apja Zsigmondy Adolf fogorovos, anyja Szakmary Irma. Gyermekkorát, iskolás éveit es első egyetemi éveit Bécsben töltötte. 1890-ben szerves kémiából doktorált a müncheni egyetemen. Élete későbbi éveiben azonban nem szerves kémiával foglalkozott, hanem kolloidkemiával és szervetlen kémiával. 1891-92-ben Berlinben a hires fizika- professzor, A.A. Kundt asszisztense. Már ott elkezdte azokat a vizsgálatokat, amelynek későbbi kiteljesedése a Nobel-dij elnye- reset hozta: az üvegben található szervetlen zárványok vizsgálatát. 1893-ban a grazi Technische Hochschule magántanárra habilitálja. Itt kémiai technológiát tanít 1897-ig. Ebben az évben feladja egyetemi állását és Jenaba megy a Schott Üveggyárba, ahol színes üvegeken dolgozik és feltalálja a hires jénai tejüveget. 1900-ban elhagyja a Schott-gyárat is, de Jenában marad és saját privát laboratoriumaban folytatja kutataéait, melyek az ultramik- roszkop feltalálásához vezettek. Az ultra- mikroszkop tervezésében és megépítésében H.P.W. Siedentopf, a jénai Zeiss cég egyik fizikusa dolgozott együtt Zsigmondyval. A Zeiss cég igazgatója, Ernst Abbe megengedte, hogy használják a gyár modern berendezéseit és műszereit annak ellenére, hogy Zsigmondy nem volt a gyár alkalmazottja. Jenában végzi klasszikus vizsgálatait a kolloid aranyszölokon is. Ezek közül leghíresebb az un. Cassius-bibor, amely kedvelt üvegszinezék. Már 1898-ban sikerült Zsigmondynak kimutatnia, hogy a Cassius-bibor kolloid arany- és ónsavrészecskék keveréke. 1900 és 1907 között jénai magánlaboratóriumában elért kiemelkedő kutatásai eredményei alapján 1907-ben meghívták Zsigmondyt a göttingeni egyetemre. 1907-tól 1929 februárban történt nyu^dijbavonulásáig Göttingenben a szervetlen kémia professzora és a Szervetlen Kémiai Intézet igazgatója. Göttingenben Zsigmondy főleg kolloid oldatok ultraszürésevel foglalkozott. 1925-ben Zsigmondy megkapta a kémiai Nobel-dijat az ultramikroszkóp feltalálásáért és a kolloid oldatokon végzett kiemelkedő eredményeiért. O volt az első kolloid- kémikus, aki Nobel-dijat kapott. Theodor Svedbergen kívül (1926) azóta sem kapott más Nobel-dijat kémiában kizárólag kolloid- kémiai munkáért. Sorozatunkat Összeállította: Lengyel István professzor (St. John's University) újítsa meg előfizetését Benedek Ferenc: p HAZATELEPÜLT NAPLÓJA Tavasz van. Ismét tavasz. Tavaly a Bakony déli lejtőjén egy erdőben szedtünk hóvirágot. A fák alja olyan volt, mintha az avart hó takarná.... Ilyenkor ezembe jut a Catskill-i tavasz, ezernyi bájával, szépségevei. Pontosan tudtam, hol van az első ibolya es hol ringatózik az elsó tavaszi napsütésben az ezústós- szürke-kodmónű barka. Két lelkem volt akkor is és két lelkem van most is. Akkor egyik lelkemmel a Dunántül lankáit jartam, a pesti utcákat, próbáltam azonosulni a nép, a nemzet problémáival. Próbáltam megérteni őket. Most odajárok, ahol a kristálytiszta hő esett^ oda, ahol nem volt egy karácsonyom se hoeses nélkül es ebben a fehér Karácsonyban, ebben a végtelen csöndben annyi szépséget talált a lelkem. De jó lenne ott élni ismét és várni a híreket, együtt örülni a többi emigrácios magyarral...., Vegre jobban megy! Lám, lám, mi magyarok nem tagadjuk meg önmagunkat, mi vagyunk a "legelsők" a keleti blokkban. Milyen jo lenne Őszinte szívvel Örülni, hogy a rögös üt egy kicsit simábbá vált a Nép számara..... De itt élek és olvasom, hallom a külföldet járó politikusaink nyilatkozatait. Itt élek és látom, hallom az itt élők mindennapi, hétköznapi életét, a tömegek, milliók sodródását a társadalom szélére, a nélkülözÓ szegénységbe. Nem szeretem használni fi. "mi lett volna, ha", "mi lenne, ha" feltetelezéseket. A jelenben élünk és a rendszerváltás hónapjai, évei ide vittek bennünket. Kemény, durva és kegyetlen kapitalizmusban élünk, amelyik jócskán megtüzdeltetett feudális maradványokkal. A munkásság és a parasztság első mámorában teljes bizalommal szaladt bele a demokráciába, gondolván, hogy az csak jobb lehet az ígért teljes piacgazdaság' egyeni szabadság oltalma alatt. Lassan megszokjuk, hogy ennyi meg annyi a munkanélküliek százaléka, hogy számszerti- ségben hol es mennyit pött és mennyi várható. Csak két év műit el es mar olyan megszokott téma: órakhosszat tartó megbeszéléseken, esti vitákon okos társadalomtudósok sorakoztatják föl érveiket, észrevételeiket. Már megszokottan vesszük tudomásul, hogy semmire sincs pénz es megelegedettséggel olvassuk, hogy újabb konyha nyílt a nincstelenek részére, akik már be lettek sorolva egy olyan kategóriába, ahova természetesen tartoznak és ahonnan mostanában nem is lesz kiüt. Ezt a témát igy is kell kezelni. Ennek érdekében "Alapítvány" Alapítvány hatan sokasodik és ez is mutatja a "jobbmódú" társadalom szociális érzékenységet. De ha nem általánosságban beszélünk, ha melyere nézünk a munkanélküliségnek, akkor nem lehet nem észrevenni, nem lehet elmenni a probléma mellett. Valaki, valahol idezte: "Mint oldott kéve...." Egyenek, csaladok, férjék, apak, feleségek, gyerekek sötét tragédiái ezek és nincs megoldás. Bocsánat, rosszul mondtam: Del-Amerika-i körútjáról visszatért külügyminiszterünk "jó hirt" hozott: Argentina munkaalkalmat ad magyar munkásoknak. Ez is egy "megoldás". A mezőgazdasági munkanélküliség is elkezdődött. A szamuk fokozódni fog az előrejelzések szerint. Többezer hektárra tehető a bevetetlen szántóföld. A felszólítás: mindegy, hogy mivel - be kell vetni! A nyáron - akkor írtam róla - százával vágtak t a kismalacokat, most nincs elég disznóhus - behozatalra szorulunk. A gazdak a télen korai paradicsomot termeltek folia (plasztik sátor) alatt, amit egész télen fűtöttek. Külföldről (valahonnan délről) hoztak be paradicsomot, mely olcsóbb, mint a magyar gazdáké. Nem Szemelvények SIN KA ISTVÁN: A fekete bojtár vallomásai c. müvéből 18. Szegény, szegény kis nagyanyám! Magam előtt látom ma is, amint faradtan, görbén, öregen (69 eves volt!) jön haza, hangtalanul leül. es rázogatja a két kezét, mert kiette a lúg és a szoda a Weiszbrunék mosódé- zsaja mellett. Sokszor kenegettem faggyúval neki es meg-megfúkáltam ujjainak égŐ sebeit. Ilyenkor panaszkodott nekem, hogy rossz az élet és hosszú. S úgy panaszkodva feküdt le, egy-egy kicsit sirdogált és úgy aludt el. Hajnalban zaj nélkül kelt, odakeszitette a szelet kenyeret nekem és újra ment. Néha késő esténei hamarabb hazajött, lámpagyújtas előtt. A Verus ruháit kiszedegette a kaszlibol es száraz szemekkel, hangtalanul zokogott fölöttük. Néha még beszélgetett velük, mintha Verussal beszélne. En riadtan es szomorúan állottam meg a fajdalma előtt, vagy lassan kimentem a kicsi szobából az utcára s csak akkor mentem haza, mikor gondoltam, hogy már aggódik értem. ( Szegény, szegény kis nagyanyám! Faradt nyögéseid és hangtalan sírásaid ma is hallom s latiak a "sparhelt" mellett összegörbülve, amig aszott kedves kis arcod a kiázott két tenyeredbe süpped. Sirattad Verust, sirattad az életedet. Az életedet, amit naprol-napra, óráról-órára koptattál a mások dagasztó-teknöje és mosódézsája mellett. Két sovány kezed hányszor súrolhatta mások úri szobáját, mig neked csak egy dohos apró lyuk jutott, ahol szörnyű öregségedet tengetted addig a percig, mig ki nem hullt sebes ujjaid közül a súroló kefe. Ma már hiába keresem a sírod - nem lelem. És nem lelem a Verusét se. A temető, , | ahol pihentek, libalegelo lett, disznók durkálják, de a néhány akacfa, ami még áll, tavasszal még mindig virágzik. Nem lelem a sirotokat, nem állíthatok síremléket, de im odabuvok mellétek és súgom, hogy az elesettek, a kisemmizettek jogaiért és szabadságáért én már elindultam s az utón utánam az új élet forradalma zajlik. Ez az uj élet s ez a forradalom legyen a ti sirkövetek. Mást nem adhatok. * A karácsonyi vakációt abban az évben Pand-pusztan töltöttem. Marciháza mellett. A kastély a falu szélén állt, nagy kerttel és hatalmas fákkal. Nekem mesebeli vár volt. Addig nem láttam kastélyt. Egy bivalyosszeker tengelyig érő sárban ment be Pándról Marciházára a két ünnep kozott újévi kommenció-sóért, s én vele mentem. Akkor láttam a kastélyt. Meg is csudaltam. Szép volt. Sárgállott ki a fenyők közül. A kastély ura Zsilinszky Endrének az édesapja volt. Azon az utamon láttám akkor ót is - eloszor és utoljára. Nem tudom megmondani, milyen volt. Mar elmosódott előttem. folytatjuk kell hozzá szakértőnek lenni, mi történik a magyar termelővel es a paradicsomával? Sorolhatnám még, amiről nincs szó külföld felé.... nem teszem. Ebből a néhány tragédiából is lehet látni: nincs sok öröm, nincs miért örülni. » • » , r i Március 15-en a Jókai tér es Andrassy ut sarkán a könyvüzlet egyik kirakatában a sok nemzetiszinu szalag és dekoráció között a kirakat középén volt egy albumszerű könyv. A könyv boritójáról biztatóan mosolygott rám a szemüvege alól Habsburg Ottó kir. fenség. A könyv cime: A Habsburg család története. Groteszk március 15-i téma.
