Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-23 / 17. szám
Thursday, April 23. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Barry N. Malzberg: Kristóf hallotta a fedélközról felszüremlő nyögést, jajgatást: a chaszidok fohászkodtak az o különös, fantasztikus nyelvükön. A heber szavak zsongva szüremlettek fel a PINTA fedélzete alól, a rémület és a tisztelet, a hit es a remény különös kevere- kevel töltve meg ót. A tenger hullámainak tornyosulása és alásüllyedése állandóan emlékeztettek utazása veszélyeire. Ezekkel egyidejűleg azonban időnként érezni vélte orrában a Kelet fészereinek, virágának boditó illatát. A chaszidok jajongása azonban nyomasztó volt. Néha órákig is imádkoztak szünet nélkül. Amikor az egyik kórus elhallgatott, akkor a másik kezdett hozzá a fohászkodáshoz, hol átkokkal, hol dallal telítve a nedves, paras levegőt. Nagy ritkán elhallgattak, nyilván megbénította okét a hajó félelmetes ingadozása. Kristóf nem ertett semmit mindebből. Természetesen a chaszidok sem értettek semmit. Izabella meghagyta Kristófnak: "Átszállítod őket, ne torodj velük, őrizet alatt tartod ókét; fohászkodni fognak és duhöngeni, de különben semmi közük a te utazásodhoz!" A könnyen felgerjedő királynő melyen belenezett Kristóf szemebe. Valami különleges kapcsolat volt Kristóf és a királynő között, amit o sejtett mar kezdettől fogva, de Ferdinand kegyetlen, merev tekintete és persze az inkvizíció miatt ez a kapcsolat sohasem mélyült el. Kristóf kora embere volt, minden gondolatat a Kelet illatos fészereinek látomása töltötte be. Állandóan Indiáról álmodozott, maga elé képzelve annak csábos leányait, amint lelkesen ajánlják neki szerelmi izgatószereiket, szerelmi vágytól párás szemük igézetével. De mindezeken túl gondolatai gyakran másra terelődtek. Küldetésere gondolt, amelyben a chaszidok szállítása csak másodrendű fontosságé volt. A Pinta rozoga fedélzetén allva gondolatai ismét a távoli India, az Új Világ ^ fele szállták, a szerelmi vágytól telt földrész felé, amely a láthatáron túl várt rá. "Santa Maria" mormolta magában, nem is tudva, hogy küldetése ihletőjének vagy kicsiny flottája harmadik, különleges hajójának nevét suttogta, amely gyilkosokkal és banditákkal volt megrakva, olyan veszélyes rakománnyal, hogy Ferdinánd meghagyta neki nyájasan: "Jobb lesz fiam, ha egyáltalán nem törődsz azzal a hajóval, bizd azt a legénységre. Te csak tanulmányozd az iránytűt, az Indiába vezető ut erdekeben!" Kristóf a vállát vonta: ki ö, hogy Ferdi- nánddal vitatkozzon? A király tekintélye állt közte és vágyainak célja, a királynő kozott. Kristóf reménytelenül szerelmes volt a királynőbe, gondolatai hol ábrándokkal teli, hol praktikusak voltak, de közben a három hajó állandóan haladt a szerelmi fűszerekkel telt Új Világ felé. És annak a füszerdus uj világnak ö lesz az ura! "Bocsánat uram" - szolalt meg egy tengerész nagy alazattal, állandó hajlongással közeledve a kapitány felé. A legénység tudott Kristóf és Izabella viszonyáról, tudtak arról, hogy Kristófnak korlátlan hatalma volt, hogy a legénység bármelyik tagját a legcsekélyebb mulasztásért a tengerbe vettetheti. Tudtak az inkvizícióról, amely - bar eredetileg csak a zsidók ellen irányult - elérhet bármely rendbontót. "A rabbi engedélyt kert - mondta a tengerész -, hogy beszéljen veled. Engem kért meg, hogy adjam át az üzenetet." A rabbi? Micsoda rabbi? - Kristóf gondolatai csak lassan terelődtek at az illatos fűszerek világából arra a .tényre, hogy ebben a hajóban zsidókat szállítanak, akik nemcsak imádkoznak, hanem egy hierarchiai fejlesztettek ki maguk kozott. Lassan ráeszmélt arra, hogy a hajón nem egy, hanem több rabbi is volt, akiket a hívek "rebbe"- nek hívtak. Kristóf tudta, hogy Jézus is egy "rebbe" volt, annak idején. Kristó nem volt vallásos, gondolatvilágát főleg EGY HAJORAKOMANY ZSIDÓ Ö napjuk elérkezik. Sajnálom, de nem segíthetek rajtatok." "Meddig fog ez tartani, uram?" kőnyörgótt a rabbi. Kristóf a vállát vonta. "Nem tudok neked válaszolni. Lehet, nogy. hetekig, lehet, hogy napokig. Amikor az Új Világ megjelenik a láthatáron, az utazás befejeződik. A többi olyan kezekben van, amelyeket nem tudunk megérteni. Te is tudod, mi a Felfoghatatlan!" "Nem tudok semmit - mondta Salamon. - Rosszul ítélsz meg bennünket. Nem vagyunk állatok, olyanok vagyunk, mint te és szenvedünk. Férfiak, nők, gyerekek, akik még a játékbabájukat is magukkal hozták a Felfoghatatlan különös kegyelméből. Érted ezt uram?" "Mars vissza a fedélzet alá - mondta most már haragosan a parancsnok. - Visz- szaélsz a türelmemmel. A királynő nagylel- kúsegeból vagy ezen a hajón." t "Nem hallod a jajveszékelésüket? - rimán- kodott Salamon. Hirtelen és váratlanul az alulról felhallatszó zokogások elertek Kristóf lelke mélyéig. "Adonáj!" - kiáltották lentről. "Elohim, Brich Hu Ómén." "Honfitársaim - kőnyörgótt Salamon -, testvéreim!" "Elég" - kiáltott magához térve Kristóf. Azután hátat fordított Salamonnak. A beszélgetésnek vége volt. A tengerre vetette komor tekintetét, amelyen különös árnyak kerültek felszínre, hogy azután elnyelje Őket a mélység. "Vejiszgadal" - mormolta a távozó Salamon. "Sméh rabbó!" Salamon távozó léptei, mormolasa es a tenger különös moraja körülvette Kristófot. Valami különösen borzalmas moraj jelezte a föld fordulását és az Új Világ korvonalainak a láthatár fölé emelkedését. A Santa Márián az inkognitóban utazó Torquemada szolt a banditákhoz: "Idefigyeljetek honfitársak, hazafiak!" A banditák körülvették. Spanyolország legelvetemültebb csőcseléke. Egyedül Torquemada tudta ókét kordában tartani. "Közeledünk az Új Világhoz - magyarázta nekik -, amely az igazság, a béke világa lesz. Itt majd mindentt újra kezdünk. Itt majd elvetjük a zsidókat, megtisztítjuk a világot Izraeltől." "Öljük meg őket" - javasolta az egyik bandita. Torquemada mosolygott: "Nem most mondta -, mindent a maga idejében. Elvetjük okét és megszenteljük az Új Világ talaját." "Úgy beszelsz, mint egy pap - mondta az egyik bandita. - Vagy az vagy, ami mi?" (folytatás a 7. oldalon) a fűszeres Kelet töltötte be, de gyermekkorából azért mégis tudott a szakállas Mesterről, aki annak idején a farizeusok sorából emelkedett ki és akit a többi farizeus megkínzott. Megfeszítették, mert riválist láttak benne. Kristóf nem ismerte elégge a történetet, de akarmi is volt az, az inkvizíció most vegre leszámolt ezekkel a hitetlenekkel. "Uram - mondta a tengerész. - A fedélzetre hoztam ezt a rabbit. Vár engedélyedre, hogy beszelhessen veled." ( , Kristóf a vállát vonta. Egész életen at ezt tette, amikor problémákkal találta magát szemben. A vállat vonta, amikor hallotta az inkvizíció által máglyára vetett emberek sikoltozását. Nem az ó dolga, semmit sem tehet, hogy megváltoztassa a világ folyását. "Hozd ide." - mondta a legénynek. A tengerész nagy hajlongással megfordult és a fedélzet végéről Kristóf ele hozta a rabbit, aki magas, szakállas ember volt, imakopenybe burkolózva, mint ahogy az illett hivatásához. De ami azt illeti, valamennyien ilyen köpenyt viseltek. Tiszteletteljesen közeledett, lehajtott fővel, de amikor Kristóf elé ért, a parancsnok szemébe nézett, ami azt valami különös érzéssel töltötte el. A Pinta fedelzete alól odahallatszottak a foglyok jajveszékelései. A Santa Mária a távolból alig volt látható , tehát Kristóf arra nem is volt kiváncsi. "Nohát - mondta Kristóf mogorván -, mondd meg, mi az, ami a fedélzetre hozott? Mit akarsz?" A zsidó szemrebbenés nélkül, figyelve a teljhatalmú parancsnokot, élet és halai urát a hajon, megszólalt: "Salamon a nevem! Selemo! Egy szivesseget szeretnék kérni tőled." I "Nem vagyok kiváncsi a nevedre. Nem jelent nekem semmit!" "Igen, de..." - próbálkozott a zsidó. "Ha valami ilyen kapcsolatba akarnék veled vagy veletek lépni, más módot választanék. Ti Izabella es Ferdinand kegyelméből vagytok itt. Nekem semmi közöm ehhez. Én csak egy parancsot hajtok vegre." "Értem, uram -- próbált érvelni a rabbi. De a helyzet odalenn egészen tűrhetetlen. Ötszázötvenketten vagyunk odalenn, közel az eszmeletlenséghez. Nem jutunk eleg levegőhöz. Terjed a betegség közöttünk." "Semmi közöm ehhez - felelt Kristóf. Valamennyien szenvedünk." "De uram, engedd meg, hogy legalább kis csoportokban feljöjjünk kis időre, egy kis friss levegőre." "A viszonyok rosszabbak a Santa Marián - válaszolta Kristóf. Az egy rabszolgahajó. Ók nem panaszkodnak. Várják, amig az
