Amerikai Magyar Szó, 1991. július-december (45. évfolyam, 27-48. szám)
1991-10-10 / 38. szám
Thursday, Oct. 10.1991. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Jó bornak is kell cégér!- Deák Pál riportja Nyugodtan mondhatjuk, hogy itt Amerikában minden terméknek kell, vagy legalább is ajánlatos, hogy lejjyen hirdetése, reklámja. De maradjunk ezúttal tényleg a bornál és a magyar italoknál, amiből évente 3.5 millió palack jelenik meg az USA fogyasztóinak asztalán. Ha ezt a számot egy-két, három fős társaság létszámával szorozzuk meg, akkor máris egy jelentős rétég ismeri és élvezi a hazai termékeket. Azonban a szakemberek nem akarják, hogy ez a mennyiség csupán egy csepp legyen az olasz, francia és spanyol borok tengerében. Éppen ezért megszerveztek és életre hívtak egy "Hungarian Beverage Show"-t New York Manhattan kerületeben. A szervezők Bencze Katalin, a Likőripari vállalat (Budapest) és Dr. Sellyéi Gábor, a Monimpex új new yorki képviselője, minden tekintetben jelest érdemelnek munkájukért. A kostolóra talán rendhagyó módon, de igen stílusosan - a Café Budapest-ben került sor. így tehát ott mutatták be az italokat, ahova eleve szánták azokat; éttermekbe, bárokba. A fent említett mennyiség jelenleg az üzletekben kel el. A hangulat nem volt feszélyezett, mint afféle üzleti alkalmakkor szokásos es inkább egy baráti invitációhoz volt hasonlítható. A háziasszony, Bencze Katalin mindenkit kedvesen fogadott és a bárpulthoz invitálta egy hamisítatlan magyaros aperitifre . A szomorodnibol, barackból es egyéb más rövid italokból, a Café Budapest mixere keverte a belépőt. Most derült csak ki, hogy a hazai pálinkák is épp oly alkalmasak a vegyítésre, mint külföldi társaik. Élvezhettük az édes, száraz és a méregerős koktélokat, s aki nem vigyáz, hamar a fejébe szállhat e búfelejtő. Meglepetésként megizlelhettük a legújabb terméket, a magyar vodkát. Minden tekintetben felveszi a versenyt a világ bármely pontján készült társaival iz és zamat tekintetében egyaránt. Az erős italok hatását egy kis Ínyencség enyhítette a magyar konyhaművészet remekeiből, s csinált helyet az isteni nedűknek. A legkiválóbb borokat egy igazi szakember, Dr. Séllyei Gábor mutatta be,( aki nemcsak borasz, de egyben megszállott művésze is a szakmájának. Oly szeretettel és hozzáértéssel prezentálta borait, mintha csak mindenegyes fajtahoz személyes érzelme fűződne. Egyaránt felvonultattak fehér és vörös borokat, a legjobb tokaji, soproni és egri fajtákból. A szin, zamat, iz itt mind a legkiválóbb volt. Sláger termékként kóser borokat is bemutattak, ami itt New Yorkban igazi sikerborrá válhat. A show üzleti sikeréről azt hiszem még korai volna beszámolni annyi azonban bizonyos, hogy itt nemcsak reklámozásról, eladásról volt szó. A szakemberek, akik ezt előkészítették és lebonyolították, a szó szoros értelmében úttörő szerepet vállaltak azzalé hogy az amerikai piacra bevezetik hazai termékeiket DtSZABÓ SÍIDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség * pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa es kezelése 229 East 69th Street MEW fOBK.KT. 19021 Telefon: (212) 6285686 Appointment csak előzetes bejelentéssel Jolsvai András Itt van Amerika! Berci bácsi dohog: igazán nem szokott pedig. Csöndes nyugdíjas Ő, a kocsmában, ahova egy hosszúlépésre ugrik be délutánonként - s marad is a negyedikig - a szavat se lehet hallani. Otthon is csak annyit mond, megy a totozóba, hogy kitöltse a heti szelvényt. A felesége okos asszony, harminc eve nem kérdezi meg, miért kell egy heti szerencsejátek szelvényét naponta töltögetni: tudja & jól, milyen kombinációban vesz részt a férje. Mostanában eló-elofordul, hogy együtt dolgozunk valami kollektiv szelvényen, bőbeszédűséggel semmiképpen nem vádolható olyankor sem, inkább csak a szemével int, érzékeltetve az arányokat, latolgatva az esélyeket. Berci bácsi most mégis dohog. A keserves mindenségit, azt mondja felém fordulva, hatvanöt esztendeig (tehát hatvanöt eves, gondolom magamban, pedig alig néz ki többnek hetvenötnél) senki nem merészelt engem hülyének nézni (állításaival latátlanban vitatkoznék), erre tessék, most vénségemre, ez is megtörtént. Tudja, kolléga úr, folytatja Berci bácsi néhány korty után^ én semmit nem kaptam ingyen az élettől, mindenért keményen meg kellett küzdenem. Parasztgyerekként nőttem fel egy kis nyírségi faluban, telente elvégeztem egy-két osztályt az elemiből, a maradék évszakokat a földeken töltöttem. Negyvenhétben behivattak a járáshoz, és közölték velem, hogy az Ősztől iskolára megyek - a válaszomra nem is voltak kiváncsiak. így kerültem föl Pestre, igy lettem kollégista, aztán kohómérnök. Hogy miért éppen mérnök, miért nem k'ötéltáncos, ne tőlem kérdezze: véletlenül abba a sorba álltám, ahol a kohómérnököket képezték. Ne tudja meg, mennyi energiámba került, mig eljutottam az egyszeregytől a valószinü- ségszámitásig. Dolgoztam vidéki városokban, baráti országok új beruházásain, tönkrement a tüdőm, meg a szivem, Ötvenévesen megkaptam az első infarktust, akkor kreáltak nekem egy állást a tröszt központjában, ott elvegetáltam a nyugdíjig. Három eve meg kijöttünk az asszonnyal a nyugdijamból, ma már ez a pénz két hetre sem elég. A pincénkben van egy olom- öntő kisiparos, neki szoktam besegíteni éjszakánként, persze feketén: rendesen meg is fizet, nem panaszkodom, más kérdés, hogy egy-egy végigdolgozott sikta után nem is nagyon bírnék. Olyankor még a fröccsért sem tudok lejönni, előfizetéses kóvidinkát iszom, csapvizzel. így élek csöndesen, már nem várok semmit az élettől, Ö se tőlem, lassan elporoszkálunk egymás mellett. A lakbéremet az OTP-n keresztül fizetem, ujsagra nem telik, ha ezt a hirdetési hetilapot nem találták volna fel, hónapszám üresen állna a postaládám. Na erre a múlt hónapban kapok egy levelet. Hogy igy kedves uram, meg úgy tisztelt leendő munkatársunk, mi építünk Önre, ön építhet ránk, egymásra van szükségünk, bízzon bennünk, mi is bízunk magában es ilyenek. Ilyen szívhez szóló sorokat nem kaptam, mióta a világ a világ, még az anyámtól sem. igaz, hogy o nem is tudott írni, analfabétaként halt meg, Isten nyugosztalja. Volt a levélen egy telefonszám, ahol föl lehet világosodni, szépen föltárcsáztam, megkérdeztem, tényleg nekem cimezték-e mindezeket, meg hogy valójában miről is lenne szó. Egy végtelenül kedves hang csicsergett bele a készülékbe, direkt meg volt hatva, hogy érdeklődök, mondta, hogy termékmenedzselésre kérnének fel, e^y dinamikusan fejlődő, az egész világot behálózó cég nevében, igen, különösen kedvelik felkérni azokat a nyugdíjasokat, akik azelőtt kohómérnökök voltak, mert az a tapasztalat, hogy a tudás, érdekes módón, konvertálható, úgyhogy gondolkodás nélkül Írjam meg a szakmai önéletrajzomat, aztán meg bízzak mindent rájuk. Megírtam, beküld- tem. Két hét múlva másik levél jött, abban már kollégának szólítanak és meghívnak az egyik legelőkelőbb budai hotelba munkaebédre. Kitisz- titattam a szocbri- gádos öltönyömet derékban kicsit szűk volt, viszont szárban meg hosszú, maga tudja, hogy öreg korára összemegy az ember? -----------------------------tiszta inget húztam, mint Kozirev Iván, a vasöntő, aztán tiz perccel a megbeszélt idő után besompolyogtam a szállodába. Mit mondjak többet? Voltak még vagy ötszázan. Kaptunk egy vajas kenyeret olajos hallal és másfél órán keresztül hallhattunk egy embert, aki a cégről beszélt meg az elhivatottságról, meg a főnökről, a miniszter Szmiszról, aki szintén ügynökként kezdte, és ma sok ezer szorgalmas beosztott keresi neki a dollárokat. Azt is megmondta, hogy percenként mennyit. Ha száz évig élnék, akkor se tudnék annyit keresni forintban. Na, amikor vége volt a lírának, jött egy másik beosztott - a beosztott beosztottja, gondolom -. az elmondta, hogy mindenféle vegyi árukról volna szó, ügynöki tevékenység meg pontrendszer, ha eladok húszezer pontot és beszervezek három-négy embert havonta, az már nagyon jó lesz mindenkinek. De a lehetőségek korlátlanok, mindenki annyit keres, amennyit nem szégyell, a szer különben is csodálatos, álltó helyeben, szárazon kieszi a koszt a ruhából, a háziasz- szonyok sikoltva fognak a nyakunkba ugrani, ha meglátják. Egyszóval itt a csekk, be lehet fizetni Ötezrest, s máris megkaphatjuk a mintakollekciót. Na, gondoltam, ennyi nekem elég volt. Emlékszem, gyerekkoromban anyám a kutyákat úszitotta a vigécekre, ha feltűntek a kapunk előtt: talán dühében, mert soha nem volt semmire pénzünk. Gondoltam elszivárgók feltűnés nélkül, de ahogy felálltam) a beosztott abbahagyta a pontrendszer ismertetését, és mint valami napközis tanár rám rivallt:- Talán mondani akar valamit az űr? Félezer szempár meredt ram, szólnom kellett. Gyűlt bennem az epe, legszívesebben elküldtem volna őket a nevadai nagynénikéjükbe, de aztán arra gondoltam, hallgattam én már ennél élesebb helyzetekben is. Végül egy hirtelen sugallat hatására viszonylag nyugodt hangon azt mondtam;- Hölgyeim és uraim! A magam részéről senkit nem kívánok befolyásolni, de ebben a válságos órában nem titkolhatom tovább, hogy Duna Jasenovácnál árad? máshol apad. Regensburg- Schwabelweissnel alacsony, máshol igen alacsony vizállású. Titelnel hajözóút-szükület, hajóvonták találkozása tilos. Még hallottam, amint a fonok megkérdezte a beosztottját: "Ki ez a hülye?", aztán a termet betöltötte a jövendő mosóporügynö- kök felszabadult kacagása. Az Alpokban a Similaun gleccser jegében talált s az innsbrucki egyetem első szakértői véleménye szerint negyezer eves mumi- fikált férfiholttest kétségkívül régészeti szenzáció. Aligha meglepő tehat, ho^y Olaszország most, "visszaköveteli" a világ legrégibb mumialeletét, mondván, olasz és nem osztrák területen bukkantak rá.
