Amerikai Magyar Szó, 1990. július-december (44. évfolyam, 27-48. szám)
1990-09-20 / 35. szám
Thursday, Sep. 20. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. JUHÁSZ FERENC: Mi Európa^ Európa az én könyves-szobám. A szoba, amelynek kertre-üvegezett ablaka előtt ülök naponta íróasztalomnál. Mint könyvekből pompázatosán és hasábosán épült hajóban, hisz körben négyszögletesen a padlótól a mennyezetig könyvespolcok, s a polc-eme- letekről világító és súlyos szellem-arcok ezre csüng töprengő létemre, munkálkodó szivemre. Költők, irók, filozófusok. Izzó, sűrű illat-habokkaL mint rózsafal rózsa-zuhogása, rózsalugas illatbarlangja. Könyvek, könyvcsoportok fénylenek, mint az égitestek, s bár a könyvek testtömege összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a bolygók, csillagok, üstökösök, gigászi csillagsziget-állományok tömege, gravitációs vonzásuk súlya, a gravitációs szellemsóly ereje Összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a legnagyobb testtömegü csillagé, Testükre szivo súly-indulatuk hatalma lenyügőzőbb, mint a legnagyobb csillagoké. Newton almájaként hull szivem szellemtestük titáni bolygóira, Napcsillagaira. Bár éllel, függőlegesen áll e sugárzó szellem-halmazat, oldalt-hullásom, fölfelé hullásom mégis beléjük-csapódás, mintha dünnyögő barna darazs ütódik virágzó fának, lilipmkehelynek, porzónak, bibének. Herakleitos es Herodotos, Platon és Plotinos, Szent Ágoston es Assisi Szent Ferenc, a Biblia, Dante, Baruch de Spinoza és Immánuel Kant, Einstein, Schrödinger és Heisenberg, Keats és Csokonai Vitéz Mihály, Baudelaire es Rimbaud, Rilke és Dylan Thomas, Arany János és József Attila, Tolsztoj es Thomas Mann, Petőfi Sándor és Krlezsa és mind a most- fó’l-nem-sorolható többiek, mint egy szellem-fa fény-levelei borítanak be lomb-egészükkel, engem, vonzanak, fényük sejtjeire és erezetére. Ez: Európa? Mint mindenütt a( világon, Európában és más földrészek hazaiban, ahol a könyvet szeretik, mert hisznek benne és megváltódni akarnak szerelmében. Es mond-e mást, vagy többet hűségről, jóságról, hősiességről, becsületről, bűnről, gonoszról, büntetésről, szerelemről, háborúról, rabságról, szeretetről, vágyról, szegénységről, gazdagságról, elnyomásról, es szabadságról, metafizikai múltról és transzcendens jövőről, tehát életről és halálról, mindarról, ami az emberi történelem a világegyetemben, a kozmikumról és az emberszivró*! a kozmikus magányban, amit Európában írtak, vagy ami megirödván a Föld más részein született? Nem hiszem. Nem hiszem, nem tudom: ugyanazt mondja, csak másképpen mondja.Európába születtem, Európában élek. De enyémnek hiszem a teljes világot. Mint ahogy a szabadságot is úgy hiszem, hogy benne a világ-összeg ö’sszes reménye. És élni is azért szeretek, mert a világegyetem életem pontos bizalma. Európa, mint bevérzett szemgolyó. És a megrepedt szemfenéki ér, a látóbibor megrepedt erecskéjének vértócsája fölszivódik-e? Lesz-e újra finom rubintgallyacska a retinaér? Igen? Nem? Nem tudom. Csak ne gyújtsák föl a százezer szellem-arccal ránk függve ránknézó könyvtárainkat. Mert a látás fényének hiszi a vaksi reménytelen a könyvek rettentő sárga lángjait. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT SZAKONYI KÁROLY Járom a várost- PESTI RIPORT Magam sem értem, miféle nosztalgikus hangulat fog el a budapesti utcán, ha a forró nyári délelőttÖn végigmegyek a Nagykörúton, vagy beleveszek az öreg kerületek kopott házai közé, vagy átvágok egy téren, ahol csonka fák borulnak a vásott padok fölé; a város ilyenkor éppúgy elbűvöl, mint egy kies táj, egy hegyvidéki falucska, erdei ösvények csendje, folyópartok alkonyi képe. Pedig itt por van és benzingőz és piszok. Nem vagyok képes magam sem megérteni, miért szeretem ilyenkor ezt a várost. Mert általában nem szívelem. Különösen nem szeles borús időben, esőben, havazásban, nem rajongok érte a világos tavaszban, s nem gyönyörködtet, ha eljön a tarka Ősz; de kánikulában minden rondaságát elfelejtem. Strandok és tavak vizébe kívánkoznak az épelmejüek, erdő hüseben töltenek a napot, megbújnának egy árnyas falusi verandán, ligetek mélyén hevernének álmatagon, nem pedig az utcákat járnák verejtékezve és fulladozva; én azonban fáradhatatlan vagyok, csak járok és kelek passziózva, és nézelődöm. Ha eleganciát akarok, ott a gazdag Duna-part a szállodáival és nap- ernyős teraszaival a csinos pincérnőkkel és az előkelő vendégekkel; ott vannak a szabad ég alá kitelepedett presszók, ott a korzó, a drága Váci utca a nemzetkb'zi sereglettel: hindu nók, szeplős Írek, sápadt északiak es kreol deliek kavalkadja; elég csak megmartózni a belvárosi forgatagban, beleszippantani a nyári kosztümökben pompázó nők illatszereiktől édes levegőbe, megbámulni a napbarnitotta szalmakalapos, arany karpereces urakat, benézni a diszkrét homalyú üzletekbe - és persze menten ki is fordulni belőlük, mielőtt kiderülne, hogy vásárlóképtelen vagyok. De ha az élet igazibb arcára vagyok kiváncsi, befordulok a mellékutcákba; nem kell messzire menni, ott vannak a gazdagság szomszédságában. A házak kopottak, maliik a vakolatuk, a rozzant szárnyú kapuk boltja alól dinnye- és hagymahéjak erjedő szaga szálldos elő a penészbűzős levegőben. Hideg pincékből éri bokámat az enyhet adó hűvŐsség, DÚskeblu, kartonruhás, vastajgcombú asszonyok alkudoznak a sarki zöldségesnél, cekkerükbe némi gyümölcs, répa, petrezselyem, baktatnak vele haza a repedezett járdán. A hentesüzletek nyitott ajtaján csak a legyek röpködnek ki és be; a töke mellett ásít a bajszos mészáros, csalogatná be a vevőket, ha lenne szegényeknek pénzük felsalt, sertéscombot, dagadot venni, vagy csak parizert legalább. Itt, ezen a fertályon nem csillognak a kirakatok; Öreg boltosok még emlékeznek a hajdani időkre, amikor ki-ki a maga tulajdonában lévő üzletet örökke csinosította, vonzóvá tette, még akkor is, ha csak csurrant-cseppent a haszon; hol vannak már azok a kereskedők, akik adtak a szépségre, a hangulatra, a mutatós cégtáblákra és főleg a kifogástalan árúra, meg az üzleti becsületre. Szeretek bóklászni az elhagyatott és elhanyagolt negyedekben is. Atléta-trikós férfiak könyökölnek az ablakokban, lesik a járdán parkoló autók kozott szaladgáló gyerekeket, a meztelen- vállú fiatal anyákat, a bőrdzsekis piros taraju, szegecselt nadrágos, koszos bakancsu fiukat és végtelenül kurtaszoknyás lányokat. A lakásokból főzelékszag árad, fokhagymás rántást készítenek valahol, az uborkasaláta illata keveredik a motalkó bűzzel, a kocsmák sőrszagával. Ebben a déli verőben lusta ez a város, pedig lüktet benne az élet; robog a föld alatt a Metro kékesszürke szerelvénye, átszelve keresztbe a Duna alatti Őstalajt. Letépett plakátok emlékeztetnek a demokráciára, választási jelszavak, képviselők fotói szikkadnak a napon. Nyugdíjas öregek turkálnak a kukákban, eladható holmit, visszaváltható üveget, használható (folytatás a 7. oldalon) VERSENYTÁRGYALÁSI FELHÍVÁS Parkolóház finanszírozása és megvalósítása Budapesten a Kálvin-térnél A Budapest Főváros Tanácsa Közlekedési és Közmű Főosztálya és a Parking Kft. nyilvános nemzetközi versenytárgyalást hirdet, a Budapest VIII. kerület Üllői ut-Névtelen utca-Baross utcai, a Főváros kezelésiben lévő ingatlanon egy parkolóház finanszírozására, építésére és üzemeltetésére. A megvalósitasra szervezendő társaságban a kiíró az ingatlannal mint apporttal vesz részt. A versenytárgyaláson minden vállalkozó és tőkebefektető (személy vagy csoport) részt vehet, aki hazai jogszabálya szerint bejegyzett céggel rendelkezik. A részletes kiírás és tenderdokumentáció átvehető a Közúti Beruházó vállalatnál (UTIBER 1126. Budapest, Böszörményi ut 24. I. em. 108) 1990. szeptember 24-től munkanapokon 9.00 és 15.00 óra között. Az átvételkor az UTIBER OKHB 214-11210 számú számlájára történt 20.000.-Ft befizetését igazoló okmány átadása szükséges, amelyen a befizetés jogcímét fel kell tüntetni: j , t "PARKOLÓHÁZ BUDAPESTEN A KÁLVIN TÉRNÉL", A befizetett összeget a pályázó nem kapja vissza. “ ' A pályázattal kapcsolatos kérdéseket 1990. október 12-én 12.00 óráig kell az UTIBER-nek eljuttatni. Az ajánlatokat az UTIBER címére kell eljuttatni 1990. november 27-én 10.00 óráig. Az ajánlatok bontása az UTIBER tanácstermében lesz 1990.november 27-én 11.00 órakor Eredményhirdetés az UTIBER tanácstermében lesz 1990,december 14-én 11.00 órakor A KIÍRÓK
