Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-04 / 1. szám
Thursday, Jan. 4. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. TÖRTÉNELMI VESZTETT UTAK SZEMELVÉNYEK KOVÁCS ALBERT MAGYARORSZÁGI KÖLTŐ VERSEIBŐL TÖRTÉNELMI VESZTETT UTAK Színek, hangok és szerepek csalóka jellemvilága a modern kor, s hadüzenet temetők, köszörűk garmadája útvesztők, halomra hányva; ám én mégis belemegyek! Bele! Döntöttem! Menni kell! Erkölcs, haza, nép az Isten sugallja; biztat, követel; nyíltan, őszintén, tiszta szívvel felütött fejjel, hazai színben ezt a kihívást állni kell!! Ez a kor fertő, zagyvaság szemtelen szolga-szellemek kotyvalék vegyülete; igenek, nemek búja rág lázad, sunnyog, és kesereg az emberek lelkiben!! Szikla, nem szikla! Sár, nem sár! Fehér, fekete ugyanaz, folyton kevergő zsibvásár, lelkemre zuhogő nyilak, történelmi vesztett utak, száguldó vonat, vakvágány! Sorsok sikonganak, suhognak, Ölnek hangtalan fegyverek, hullunk, veszünk, és sorvadunk, hol égek, hol megdermedek, közeledik a meredek felénk: mi magunk vagyunk!! Magányos szikla, nyílt sziget fürdik a napban véresen, fejét felütve egyedül száguld az idő, integet vigasztalva és vészesen szivem sarkára települ... REPÜLJ LELKEM! Ne állj! Ne állj meg! Szállj tova!! Nincs szüksége rád a földnek: Képzetem: Isten ostora! Ne gátoljanak a könnyek! Hagyd itt e földet... Nincs neked itt se nyugalmad,se hazád!! Mások kapcarongya lettél, szived bármennyi tüzet ád... Repülj! El ne késs!! Tér, idő, viharzó tengerként lobog! Földünk, az álomkergetők holdkóros útján tántorog! Almok, remények, látszatok, bíborba mártott ideák, nekem tálcán ne adjatok hazát: Undorít a festett világ! Ahol minden csak szélmalom tap; esetleg, átlag és talány, őrlődik álomutakon... Egyetlen gyógyszer a magány! Én a Mindenséget akarom! A roppant őrt betölteni! És a "modern" földi barom korlátáit ledönteni! A nagy mindenséget,ahol függönyeim a fellegek, a vakság ne űzzön utamon! Szárnynak a csillagos eget! Megszerezni az üstökös hadat: az úri réteken. S ha majd a Föld körűi köröz egy is: Tudja mit tegyen! Reszkettesse és rázza meg! Rengjen, döngjön az aljasság hegye, tengere: s vesszen el!! Legyen űrbéli tisztaság! Fejekben, lelkekben, szivekben: Embert!! Oj embert akarok!! S oly törvényt mint az egekben! Hogy a bolygórendszer lelke ne szüljön több gyalázatot! Válaszolt a fantázia: lelkem legdicsőbb csillaga... KUTYASORS! Tél van: felhők mélyen úsznak vigasztalan egek alatt, hó sem virít, fények se gyúlnak, csupán a sok-sok gondolat. Hűséges kutyám rövid láncán ugatja csak a varjakat, mik alant repülve sötét gyáván fölötte át-átrajzanak... Ugrál feléjük bőszen, ba’tran, űzné a sötét árnyakat, mik mély, kusza lomposságban felé lábalják szárnyukat. Felém tekint, majd utánuk, mintha csak tőlem kérdené, miért károgna^ ha van szárnyuk, miért nem repülnek az ég felé?! Válaszra várva néz felém, csupa nyíltság, őszinteség, ragyog szép, nagy okos szemén, s ki tudja mit nem érez még?! Nem szíveli a károgást, főleg a sötét árnyakat, hűség mindene: semmi mást nem kapott, és ő igy szabad! Okos szemében keresgéltem, ó mindent értve hallgatott, varjak szárnyak kérdésére habár még választ sem kapott. Körültekinget, majd az égre emeli szép okos fejét, mit érezhetett? ö se, én se mondhatta el, sohase még! Új varjak jönnek, mennek,szállnak károgástól harsog a lég, nekünk az udvar jut hazának, sírhelyünknek az is elég hol kettecskén jől megférünk de legalább egyetértünk! HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról Idejében gondoskodni. Egy évre $20.- Félévre 4 12.- Kanadába és Európába egy évre $ 25.Megujitásra: $ ................... Évkönyvre: $ ................... Név:........................................................ Cim: ................................................... I t Varos:.......................Állam: Zip Code:................ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y* 10003 MEGFIZETTÜK A TANDÍJAT Megfizettük a tandijat illene gondolkozni már, komolyan bensőségesen: Számot adni Önmagunknak sorsunk egyetemi fokán ahogy eddig meg sohasem! Megfizettük a belépőt, hazánk, sorsunk jogaiba önmagunk fölött dönteni: Gazdák legyünk itt vagy nézők tudjuk, minek mi az oka, ha azt a sorsunk kérdezi! Gazdák: Igen! Nem cselédek! A haza a jövő záloga! Illene végre tudni már: Tanulni súlyos közérdek! Nem ember, kinek nincs joga! S nem haza, ahol nincs határ! Megfizettük a tandijat történelmünkben nem egyszer mikből máig sem tanultunk: Mint ahol senkit nem izgat - bukjunk alá bár ezerszer - ha ma már se jövőnk, se múltunk! Számolj, vitatkozz, de tégy gazda, gondosság tudatban mit a józanság követel! Ne színe, de alapja légy hazádnak: s őrizd magadban! S tedd érte, amit tenni kell!! AZ ÉN IMÁDSÁGOM... Nekem ne jelenj meg Uram bárhogy epednek utanad, nem vagyok méltó, hogy utam saját kezeddel formáljad! Nem vagyok méltó semmire, csak azt engedd, hogy szeressek, s igy nézhessek mindenkire kiket szellemed teremtett. így járhassak benned, veled hátralévő idő alatt: legyen tiéd minden elet bennem és minden gondolat! Ennél több nem juthat nekem, ebben benne van mindened, ha Ölelhet az értelem lángja: ha a szivem szeret... Elég, ha élő könyved a természetet tanulhatom, melyből tudás, minden csoda, fény, ott ragyog az arcodon. Ott kereslek napról-napra, ott talállak meg szüntelen, a sugallt gondolatokban ha fényt üzen az értelem... Ott vagy, ott a müveidben mint egy eleven szentirás, tükörfényed az egekben ha rám ragyog: mi kéne más?! Általuk beszélek veled, velők együtt imádkozom, tudom, minden szavunk érted: kár lenne tovább mondanom!
