Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-15 / 7. szám
Thursday, Feb. 15. 1990 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 7. Testverem az Úrban, aki egykoron majd felnyittatod a templomunk gombját - tán 150-200 esztendő múltán, mert szegény az eklézsia, gyakrabban aligha kerül sor templomjavitásra -, ha majdan kezedbe veszed ezen Írást, nézd a fényképét. E sorok íróját láthatod. Látó Mihály plébánost, a Szt. Ferenc egyházközsefg jelenlegi lelkipásztorát. A felvételt a szeredai fényképésznél csináltattam. Két képet rendeltem, darabjáért 10 lejt fizettem. Egyik képet adtam ajándékba s emlékül húgomnak, Erzsinek, akinek immár három fia vagyon. A másikat neked szántam testvérem, aki majdan a távoli jövőben Isten segítségével utódom leszel eme plébánosi állásban. Édesapám udvarhelyszeki, kápolnási féltelkes foldmives, édesanyám Barna Borbála hozzáillo szegény leány volt. Mindketten meghaltak, immár az áldott szülőföldben pihennek. Valamint meghaltak testvérbátyáim is, hárman a doberdói fennsíkon lelték halálukat, mint katonák, mindhárman innen meg a harminc esztendejüknek. Csaladunk folytatását most mar csak az imént említett Erzsi húgom fiaitól remélhetem, ha Isten is úgy akarja, tán nem vész ki a magvunk. No de térjek vissza magamhoz. Magasságom Összesen 162 cm, súlyban 59 kg-ot nyomok. Eveim száma kereken 57. Hajam, mint láthatod, szinte nincs is. Orrom nyergén vaskeretes szemüveg. Ezt a felvételkor levehettem volna, mert inkább csak a breviárium olvasásakor, a hivatalos könyvek kezelésekor szükséges. Kaszát verni anélkül is pontosan, igen jól tudok. Első fogaim már ifjú koromban is csorbák voltak, igy korán megszoktam, hogy ajkaimat feszesen zárva tartsam. Szemeim színe lenvirágkek, akár édesapámé voltak. Nyakam vékonyságán ne csudálkozz, girnyasz voltam, egesz életemben. Születésemkor a bábaassszony forró s hideg vízbe kellett gübbögtessen, hogy végre elsírjam magamat, életjelt adjak. Sokáig hálni járt belém a lélek, de drága jó édesanyám nem sajnálta a fáradságot, s naponként hozta nekem a bivalytejet a szomszédos Máréfalváról, attól remélve megerősödésemet. De hiába volt a jó gondozás, a vastag bivalytej ez nem következett be. Ezért is adtak éppen engem papnak a tertverek közül. En kedvem szerint asztalos szerettem volna lenni, mesterember, aki jóféle szerszámokat, tán meg tulipán- tosládákat is készít az embereknek. No de nem zúgolódom, ha nehezen fúlt is a fogam a tudós könyvekhez, mégiscsak pap lett belőlem, s nagy az én igyekezetem, hogy becsületesen helytálljak ott, ahová az Úr akarata helyezett. Minden óhajtásom, hogy jól szolgáljam nepemet, ezeket a szegény, székely testvéreimet itt a földön, es előkészítsem leikeiket a tulvilagi boldogságra. Ez pedig nem könnyű dolog, mert sűrűvérű, nagyindulatú, konok az én népem. Egy barázdáért vért ontanának. De szolgáljon mentségükre vétkességünkben a sok szenvedés, melyet századokon át, s napjainkban is el kell viseljünk. Isten különös akarata folytán törettünk, s töretünk folyton folyvást, akár a gabona a csűr földjén a cséplő ütéséi alatt. Eleinket a tatar, a torok pusztította, minket pedig egy olyan nép akar letörölni a föld színéről, mely nép máshol volt, amikor mi itt már házakat, templomokat építettünk, s védtük a határokat. Elváltoztatják neveinket, a plébániák anyakönyveit szekerekre hányva vitték el a megsemmisülésbe. A szülőotthonban igen messziről is ideküldik szülni az asszonyaikat, s az idegen nevű újszülöttek nagy száma mellett eltörpül az ŐsiaMÁNYA ANNA« FÉNYKÉP kosság gyermekeinek száma. Ha élni akarunk, el kell feledjük múltunkat, s nem szabad a jövőbe sem tekintenünk. Meghazudtolva, megalázva, megtiporva szenvedünk. Az apák, az anyák gyakran hazugságra, képmutatásra kell tanítsák gyermekeiket, ha az akarják, hogy azok valamiképpen boldoguljanak. No, de térjek vissza enmagamhoz. Tudnod kell kedves testvérem az Úrban, napjainkban oly nagy a tudomány, hogy az ember már a Hold földjére is rálépett, jómagam egyetlen egyszer hagytam el szülőföldem határat, amikor is elzarándokoltam a szegények szentjének; Szt. Ferencnek a sírjához Assisibe. Három esztendőn át gyűjtöttem eme célra a pénzt, de megérte. Láthattam a szent maga varrta zsákvászon csuháját, s marhabörből készített sarukat, melyekben járt. Ugyanakkor Rómába is elvittek minket paptársaimmal. Láttuk a csudálatos arannyal ékes templomokat, a pápák ékes márványszobrait, magát az élő pápát is. De én azt a tömérdek csillogást, ragyogást se felfogni, se megérteni nem tudtam. El is felejtettem rég, mig Szent Ferenc ruházatára, sarujára, a ken- dercérna-öltésekre most is úgy emlékszem, mintha előttem állanának. Bizony nem szeretnék pápa lenni. Nem lenne egy perc nyugalma sem a lelkemnek azokban a bíbor köntösökben. Megrettent szívvel érkeztem haza, s híveimnek bizony egy szót se prédikáltam a fényről és pompáról, amit Rómában láttam. Szerelmes Istenem, ne hagyd el a szegény népeket! A parókián egyedül lakom. Gazdaasszonyom nincs, mert úgy 1 tartom, aki igaz szolgája akar lenni az Úrnak, az ne csak prédikálja a vizet, de igya is. Habár az Önmegtartóztató élet - tanúm rá az én Istenem - cseppet sem könnyű, meg a magamfajta vékonydongáju embernek sem. Bizony megkísért olykor az ördög engem is. Egyetlen orvosság a fehérnepek ellen is a mennél több munka, a mennél több imádság. S még igy is, példának okáért, az elmúlt hét péntekjén, bár szinte egész nap szántottam, vetettem, s heves napsütés lévén bőségesen izzadtam is, s este holt- fáradtan feküdtem le keskeny ágyamra - kibabrált velem a gonosz. Álmomban Balog Julis képét öltötte, az ő bazsarózsa képe, szép lábikrája villogott előttem, s mit vívnom kellett ellene, jobban kiszedte az erőmet, mint az egész napi szántásvetés. A kicsit bőségesebb vacsora lett volna az oka a nehéz éjszakának? Dehát ha az ember egész nap űzi magát, este méltán kívánja meg a tokaszalonnát, vereshagymát, s azt a cseppecske bort. Ki tudja, hogyan szemléli mindezeket az Úristen? Lehet, hogy éppen ilyenkor várná el az evésbeli megtartóztatást, hiszen, no de hadd felejtsem el azt az álmot. Mea culpa, mea maxima culpa. A tokaszalonnát odaadtam a kutyának. folytatjuk MARIA BACHMANN, violin with JON KL1BONOH-, Pianist SUNDAY, MARCH 4, 1990 at 8PM MERKIN CONCERT HALL at the Abraham Goodman House. 129 W. 67th St., N.Y.C. WORKS BY: STRAVINSKY, BEETHOVEN, FRANCK, AND TCHAIKOVSKY Tickets: $10.00 and $5.00 (students) For mail orders — Send check plus self-addressed, stamped envelope to: STEORRA ENTERPRISES, 243 West End Aoe., #907, New York, N.Y., 10023 (212) 799-5783
