Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 4. szám
Thursday, Feb. 1. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Magyar lobbystat Washingtonba! "Én egesz nepemet fogom nem középiskolás fokon FF F ““ “'“TANAR UR KEREM 99 "Ha a magyar államnak lett volna lobbys- tája Amerikában, akkor a Lengyelország es Magyarorszag számara a napokban megszavazott 800 milliós amerikai segélyből Magyarország nem 80 milliót kapott volna, hanem annak többszörösét" - állítja Rath Ferenc (Francis Rath, 34 éves) amerikai üzletember. Rath, aki büszkén vallja, hogy báré Weisz Manfréd dédunokája és báró Chorin Ferencnek, az egykori Hitelbank elnök-vezérigazgatojának unokája, Washingtonban ügyvédi tanácsadói irodát tart fenn. Mivel főleg üzleti házasságok létrehozásával foglalkozik, s ennek során sűrűn érintkezik az amerikai politikai élet különféle köreivel, joggal vélhetjük, sok mindent tud a lobbyzás - ahogy azt az USA-ban csináljak - természetrajzából. Magyar fül számára kedvezőtlen csengése van a szónak, könnyen társítjuk hozza a kenőpénzt, a korrupciót. Rath Ferenc tagadja ezt. A lobbyzás nem ez. A lobbyzás egyáltalán nem titkos szakma, kifejezetten erre szakosodott cégek, ügyvédi irodák, magánvállalkozók végzik. Itt van előttem egy százoldalas lista - mondta a washintoni sajtó képviselőjének, amely a Washingtonban ügyködő lobbysták és megbízóik nevet tartalmazza. Ezt a listát bárki megkaphatja a kongresszus irodájától. A megbízók között vannak^ kormányok, minisztériumok, nagykövetségek, vállalatok, valamennyi japán és természetesen amerikai nagyvállalat. Olyan államok lobbyznak Washingtonban, mint például Anglia, Olaszország, Japán, vagy a kisebbek közül Svájc, Marokko és egyetlen szocialista országként - az NDK. Magyarorszag is előfordul a listán, de csak az IBUSZ es a Monimpex neve mellett - ezek a cégek bizonyara egy-egy konkret ügyben adtak megbízást lobbyzásra. Mit lehet elemi lobbyzással? Mindent, vagy legalábbis mindent meg lehet próbálni: törvények, rendelkezések módosítását, új törvények, szabályok alkotását, törvénytervezetek elfogadásának megakadályozását. Nehány evvel ezelőtt például a Toshiba olyan berendezéseket adott el a Szovjetuniónak, amelyeken katonai repülőgépekhez használható propellereket is lehetett gyártani. Mindenki biztos volt benne, hogy Amerikában bojkottot rendelnek el a Toshiba ellen, végül i - semmi nem történt, mert a japán cég i alabb otven lobbystat mozgósított, aki zinte megszállták a Kongresszus épületet. Egy jo lobbysta mindenkit ismer Washingtonban, tudja, hogy melyik ügyben melyik szenátor vagy képviselő stábjában kivel kell beszélnie, tudja, hogy kiket kell mozgósítania, hogy az illető szenátort vagy képviselőt felhívják telefonon és megpróbálják meggyőzni. Washingtonban nem a fejhez, hanem a lábhoz kell menni. A törvénytervezeteket nem a miniszterek, képviselők, szenátorok szövegezik, hanem az o hivatalnokaik. Magyarország nemcsak nyolcvanmilliót kapott volna abból a nyolcszáz millió dollárból, amit a kongresszus Magyarország es Lengyelország segélyezésere megszavazott. Egyszerűen el kellett volna menni azokhoz, akik a törvényt megszövegeztek, és elmagyarázni nekik, hogy Magyarországon milyen fontos fejlemények történtek, mozgósítani néhány Magyarország iránt érdeklődd befolyásos üzletembert, hogy °3> Moynihan professzor rávilágít a társadalmi biztosítás némely titkára. Bush elnökjelölt tavalyelőtti választási küzdelmében ünnepélyes igeretet tett, hogy nem fo^ja emelni az adókat. "Nézzétek a számát" - hangoz- o _o tatta. ("Read my lips.") Mit látsz? Azt, hogy "NEM". Moynihan new yorki szenátor, aki egykor egyetemi tanár volt, most egy kis leckét ad az amerikai népnek. Azt mondja nekik: "Ne a szájat nézzetek, hanem a számokat!" A szenátor-professzor ur most ugyanolyan ígérettel áll ki az amerikai nép elé, mint annakidején Bush elnök: icsökkenteni akarja az adókat. Csakhogy amig Bush elnök a leggazdagabb amerikaiak adóját akarja csökkenteni, az un. "Capital Gains" (tőkenyereség) adó rátájának leszállitásával, Moynihan szenátor a társadalmi biztosítási adót, a "social security" illetéket javasolja csökkenteni. Ez viszont olyan adó, amelyet csaknem minden amerikai dolgozó fizet. A társadalmi biztosítási adó (FICA Federal Insurance Contribution Act) az adóztatás _ egyik legreakciósabb ( válfaja. A legszegényebbeket is arra kényszeríti, hogy ugyanolyan ráta alapján fizessenek, mint a leggazdagabbak. Mindenki, aki 51.300 dollárnál kevesebbet keres egy bizonyos évben, ugyanannyi adót fizet, mint az, aki ötször, vagy tízszer annyi fizetést kap. Amellett azok, akiknek jövedelme nem bérekből származik, hanem kamatból, vagy osztalékból, egyáltalán nem fizetnek ezek után adót. Ha beleszámítjuk azt, amivel a munkaadók járulnak hozzá a munkások társadalmi biztosítási adójához, az amerikai nép kétharmada többet fizet társadalmi adó formájában, mint jövedelmi adóban. A társadalmi biztositásból bejövő Összegeknek kizárólag a dolgozók nyugdiját kellene biztosítania - hangoztatta Moynihan. Ehelyett a kormány hatalmas összegeket vesz ki ebből a biztosítási alapból és használja fel kölcsönként kormánykiadásokra. Ugyanakkor felhasználja áíofeörmány óriási deficitjének eltakarására is.! ' Russell Baker a N.Y. Times jan. 24-i "humoros" rovatában ezt lopásnak, vagy csalásnak minősiti. magyarázzák el a megfelelő szenátoroknak és képviselőknek, milyen fontos Amerikának Magyarország intenzivebb segélyezése. Amikor ennek a programnak az ötlete felvetődött, még csak 400 millióról volt szó, aztán végül a duplája lett. Amerikában könnyen meg lehet változtatni a törvényt. Lobbyzással el lehetne érni bizonyos, a magyar exportörök számára kedvezőtlen szabályok megváltoztatását, az import és az exportkorlátozások enyhítését stb. Ki tudja például Magyarországon, hogy szabad-e Amerikába fél literes bobokat' vagy libamájat bevinni, mennyi sajtot lehet évente exportálni? Ha valamilyen szabály tiltja is bizonyos termékek bevitelét, a legtöbb esetben vannak kivételek, lehet egyedi felmentéseket kapni. Ehhez is jól jön egy lobbysta. Az átlagos amerikai nincs tisztában ezekkel a tényekkel. Egy mostani közvélemény- kutatas szerint az átlagos amerikai szívesebben venne egy jövedelmi adócsökkentést, mint a társadalmi biztosítási adó csökkentését. Pedig többet fizetnek ez utóbbiban, mint jövedelmi adóban! A Bush kormány ellenzi Moynihan javaslatát a jan. 1-én életbeléptetett ráta emelésének visszavonására. Bush és Reagan nem volt olyan szűkkeblű a jövedelmi adók csökkentéseben, amelyeknek legmagasabb rátáját leszállították 70 százalékról 28 százalékra a 80-as évek elején. Más szóval, az a milliomos, akinek 1980-ban 700.000 dollárt kellett fizetnie adóban, most csak 280.000 dollárt fizet - ha fizet. (Ha nem vesz igénybe ezernyi adókibuvót.) De a társadalmi biztosítás rátáját Rea- ganék felemelték az 1980-as 6.13 százalékról 7.65 százalékra. (Lásd a fenti ábrát.) Egy fiatal tanár házaspár, akinek évi jövedelme 30.000 dollár, több adót fizet, mint egy nőtlen személy, akinek tízszer akkora jövedelme van. Ha az illető jövedelme kamatból származik, akkor egy centet sem fizet társadalmi illetékként. McGovern véleménye Panama inváziójáról George Mc.Govem, volt szenátor 1972- ben a Demokrata Párt elnökjelöltje volt. A panamai inváziót követő éjszakán az egyik tv-hálózat felkert, hogy fejtsem ki nezetemet a panamai invázióval kapcsolatban. Nem fogadtam el a meghívást. Mondtam nekik, hogy én nem szólhatok hozzá az ügyhöz, meg tisztán sem látok, mivel a hadműveletek még folynak. Panama inváziója nyilvánvalóan népszerű ma az országban, különösen politikai körökben. Főnyeremény - ujjongott a Republikánus Párt elnöke, Lee Atwater. A közvéle- meny-kutatás szerint Bush ma népszerűbb, mint bármelyik más elnök volt terminusa első évének végen. Mindazonáltal azt mondom, hogy ez az invázió törvenyellenes és hibás volt minden szempontból. Meggyőződésem, hogy a történelem iteloszéke ilyen értelemben fog dönteni. Elnökünk megszegte az ide vonatkozó nemzetközi törvényt, az Egyesült Nemzetek alapokmanyanak rendelkezéseit, az Amerikai tÁllamok Szövetségének (OAS) alapszabályait és végül, de nem utolsósorban megszegte hazank Alkotmányát. Leszögezem azon meggyőződésemet, hogy a II. Világháború óta - amelyben büsz- (folytatás a 4. oldalon)
