Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-04 / 1. szám
4Thursday, Jan. 4. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZÓ A reformátusok Magyarországon A Frankfurter Allgemeine Zeitung érdekes elemzése a református egyházról 1949-ben, amikor a népszámlálás során utoljára e'rdeklődtek a felekezeti hovatartozás iránt, a magyarok 21 százaléka vallotta magát reformátusnak. Ehhez jön még 5 százaléknyi lutheránus és néhány unitárius. Ha hozzávesszük még a szomszédos országokban élő magyarságot, elsősorban az erdélyieket, akkor azt mondhatjuk, hogy a magyar nemzet egyharmada protestáns, túlnyomó többségüket a kálvinista reformátusok alkotják. Ezen felül a reformátusok átörököl kiűzésé óta hagyományosan Habsburg-hÜ katolikus egyházzal szemben "nemzeti" felekezetnek számítanak. Ezt a hírét a református egyház nem utolsósorban az Erdélyben elfoglalt jelentés pozíciója miatt kapta. Erdély ugyanis meg tudta őrizni autonómiáját e*s igy a magyar államiság folytonosságát a tőrök hódoltság ideje alatt. Napjainkban újból megerősítheti a református egyház "nemzeti" hírnevét a romániai magyar menekülteknek nyújtott komoly segítség által. A Horthy-korszakhoz nem a legjobb emlékek fűződnek a magyar reformátusok körében, noha mind a kormányzó, mind a legfőbb segítőtársa és tanácsadója, Bethlen gróf reformátusok voltak. A trianoni szerződés megkötése után azonban már csak 1,6 millió református maradt a csökkent területű országban, szemben a régi, letűnt Magyarország 2,6 milliójával. így a reformátusok kisebbségbe kerültek. Majd konfliktusok merültek fel a Horthy-rezsim konzervatív alapállása miatt, mivel az nem szívelte a reformátusokat, mint a racionális liberalizmus eszméjének hordozóit. Amikor Horthy idején bevezették a zsidók számára a numerus clausust az egyetemi férőhelyeket és az értelmiségi foglalkozásokat illetően, sokan tértek át a református hitre. Ez a református egyház képviselőit nem akadályozta később abban, hogy megszavazzák a felsőházban a zsidótörvényeket, de csak addig foglaltak igy állást, amig nem jutottak érvényre kifejezetten rasszista, Németország által sugallt eszmék. Amikor Horthy távozott és a németek fizikailag is üldözték a zsidókat, a református egyház is próbálta menteni őket. A református egyház kommunizmus kori története még nincs lezárva. Meglehetősen elavultnak tűnik a megfogalmazás egy hivatalos református kiadványban, miszerint 1956-ban bizonyos elemek "önkényesen" megkísérelték leteriteni az egyház vezetését az általuk "kijelölt útról" és kapcsolatot létesítettek az "ellenforradalmi erőkkel". Ez a "kijelölt út" egy 1948-as megállapodáson alapult, amelyet az állam a református egyházzal kötött, állítólag a "szabad államban szabad egyház" elv szerint. Ez volt az első ilyen megállapodás; a katolikus egyházzal csak 1950-ben, Mindszenty bíboros pere után kötöttek hasonlót. A hivŐk elnyomása elleni tiltakozásokról és más egyházak üldözéséről nincs szó a református egyház hivatalos kiadványaiban. A református egyház a csak nemzeti hagyományaival és presbitériánus jellegével viszonylag kevés támadási pontot nyújtott. Egy püspökük, Péter János, külügyminiszterként szolgálta a Kádár-rendszert. Ma a református egyház is felszabadult a felügyelet alól. A nemzet életében Önálló tényezőnek érezheti magát. Szabadon érintkezhet a külföldi testvéregyházakkal, oktatásügyét újból fel kívánja építeni, es örvend annak, hogy hamarosan megint lehetségessé válik az iskolai hitoktatás, amelyre nem az iskolában, hanem a lelkésznél kell jelentkezni. A nemzeti szerepet, amelyet a református egyház hagyományosan játszott, és amely a határon túli magyarok sorsa iránti aggódásban fejeződik ki, nem szabad nacionalizmusként értelmezni. A jelenlegi politikával kapcsolatban óvatosak: az egyházi vezetés, amelyet most a Debrecenben működő tiszántúli püspök gyakorol, azt javasolja a lelkészeknek, egyelőre ne kötelezzék el magukat egy bizonyos politikai csoport mellett. Ugyanígy az új politikai csoportosulások egyike sem hivatkozik kifejezetten a kálvinista eszmekörre. A "harmadik világ” gyermekei Tó‘bb, mint 100 éves küzdelem után az amerikai munka'sság kivívta magának azt, hogy a társadalmi e's munkanélküli biztosítás révén enyhítse a "oiacgazdasági" rendszer működésétől elválaszthatatlan munkanélküliség és létbizonytalanság, csapásait. Az úgynevezett "harmadik világ" többségében ezek a társadalmi vívmányok vagy nem léteznek, vagy ha léteznek, akkor igen korlátolt formában. Mik lettek ennek a következményei? Gondoljunk ezekre most, amikor a keleteurópai szocialista államokban egyre gyakrabban tárgyalnak a "piacgazdaság" bevezetéséről. A világ ötezer milliónyi lakosságából ezer millió szenved a rosszultápláltság következményeitől és 500 milliót fenyeget éhhalal. Minden évben 40 millió ember - a fele gyermek - hal éhen! Hogy ennek méreteit szemléltetőbben fejezzük ki, képzeljük el, hogy minden évben egy Lengyelorsza'ghoz hasonló nemzet egész lakossága éhenhal’ Az International Labor Organization (ILO) kimutatása szerint a világon napjainkban 52 millió 15 éven aluli gyermek dolgozik 10-12 őrét naponta feleannyi bérért, mint a felnőttek. Szüleiknek szükségük van keresetükre, hogy segítsenek családjuk életben tartásában. A gyermekmunka korlátozására vonatkozó törvények hiánya miatt az ILO bevádolta a következő államok kormányait: Thaiföld, India, Malájföld, Dél-Afrika, Guatemala, Spanyolország és Olaszország. Ezek mind - beleértve Spanyolországot és Olaszországot is - "piacgazdasági rendszerrel rendelkeznek. A kíméletlen munkaviszonyok következtében a dolgozó gyermekek egészsége ezekben az országokban sokkal rosszabb, mint a nem dolgozó társaiké. Nápolyban például a bőriparban dolgozó gyermekek között elterjedt a bénító polyneuritis betegség a bőrgyáradban használt mérgezd hatású ragasztók belélegzése miatt. Az Egyesült Nemzetek jelentése szerint Thaiföldén két millió gyermek - nagyrészük 10 éven aluli - végez gyári munkát, dolgozik hét napon át, napi tiz órát 50-75 centes napi bér mellett. Ezek közül sok ezret szüleik egyszerűen eladnak a gyártulajdonosoknak, földbirtokosoknak, vagy a bordély házaknak. Az International Herald Tribune jelentése szerint a dél-amerikai Peru 16 milliónyi lakosságának többsége az alultápláltság állapotából az éhezés állapotába jutott. Az egyik oka ennek az volt, hogy a perui kormány beszüntette az élelmiszerek, LÁTOGATÁS TŐKÉS LÁSZLÓNÁL (folytatás a 3. oldalról) a lelkész otthonától távol, egy kis utcában hagytuk. (Egy rendőr rádión rögtön jelentette a rendszámot.) A házba, amelyben Tőkés László otthona van, akadálytalanul bemehettiink. De amikor a lakás ajtaján kopogtattunk, egy rendőr lépett elő, aki közölte, hogy azonnal el kell hagynunk a környéket. Néhány perccel később Tőkés László három hivatalos személy kíséretében kilépett a házból.A taxiba szállva, felismerve lelkész ismerősét, szomorú arccal intett felénk. Palástja és Bocskai sapkája mutatta: temetésre ment. Nem találkozhattunk tehát Tőkés Lászlóval, de láthattuk ót. Eszerint az egy hete lejárt kilakoltatási határidő ellenére a lelkész péntek délutánig még otthon volt. Igaz, rendőri felügyelettel. És (ugyancsak disz- kisérettel) eleget tesz lelkészi kötelezettségeinek. Meg tudtuk még állapítani azt is, hogy Tőkés Lászlót szigorú és szoros őrizettel teljesen elzárták a külvilágtól. Templomának egy kilométeres körzete tele van a Securitate embereivel. Alig haladtunk néhány lépést az utcán, a román rendőrség emberei feltartóztattak, és egy hivatali épületbe szállítottak bennünket. Mint közölték, ez a Securitate temesvári központja volt. Kihallgatásunk folyamán a hivatal főnöke, amidőn megtudta, hogy magyar újságírók vagyunk, ránk kiáltott: "Tudják meg, hogy Románia politikáját Bukarestben intézik. Maguk menjenek vissza Budapestre és az ottani horogkeresztes pártokkal csináljanak interjút, nem pedig Tőkés Lászlóval." Kihallgatásunk két órán át tartott.^ Mind a négyünket nemkívánatos személynek nyilvánították, és öt évre kitiltottak Romániából. Azért, mert egy ajtón kopogtattunk. Parancsba kaptuk, hogy nem állhatunk meg a nagylaki határátkelőig. Ezt biztosítandó, egész úton egy gépkocsi követett bennünket, ötórai éjszakai^ várakozás után csapatunkat levetkőztettek, megmotozták, filmjeinket, kazettáinkat elvették. Egy tekercset sikerült mégis Magyarországra menteni. Horpai Attila Krausz N. Tamás a fűtőanyag és a közlekedés támogatását, hogy kielégítse az International Monetary Fund (IMF) feltételeit egy kölcsönre. Az UNICEF (Egyesült Nemzetek Gyermekvédelmi Szervezete) kimutatása szerint a "harmadik világban" élő gyermekek 25-30 százaléka meghal négy éves kora előtt éhezés és az ezzel járó betegségek következtében. Bolíviában a gyermekek fele nem jár iskolába. Az ottani bányavidéken az újszülött gyermekek fele nem él tovább egy-két napnál. Es ha olyan "szerencsés", hogy felnő, a legtöbb a bányába (ón, cink) megy dolgozni, ahol szilikózis végez velük 40 éves koruk előtt. Ugyancsak az UNICEF jelentés közli, hogy az indiai Bengálban évente 150.000 gyermek vakul meg rossz táplálkozás, vita- minhiaViy következtében. India déli vidékein 40.000 ember a vérének árusításából él. Ugyanez a helyzet Haitiban is. Vérük állandó csapolása következtében, valamint a megfelelő táplálkozás hiányában szervezetűk ellenálló képessége gyenge a legtöbb betegséggel szemben. A fejlett piacgazdaságú nyugati államok évszázadok óta vásárolják a harmadik világ természeti kincseit. Egy ideig, mint gyarmatokét. Miután legtöbbjük független lett, a kizsákmányolás némileg módosított formában folytatódik.
