Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-19 / 16. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 19. 1990. Prof. Deák István AZ AMERIKAI ZSIDÓSÁG JÖVŐJE A szenvedélyes olvasó Theodore Beregi: Genie et creation dans la civilisation mondiale (Zseni és alkotás a világ civilizációjában). Nimes, 1989. A nyolcvanéves Theodore Beregi* azaz Beregi Tivadar, a magyar irodalom fáradhatatlan franciaországi népszerűsítője, a Sur le chemin de l'immortalité (A halhatatlanság utján) két kötete után újabb vaskos kötetbe gyűjtötte össze cikkeit, recenzióit, tanulmányait. (A Société des Poétes et Artistes de France irodalmi nagydijával méltányolta e teljesítményt.) Beregi, nojia rangos tudományos folyóiratokban is publikál, nem a professzoroknak, hanem az átlagolvasónak, vagy még inkább a leendő olvasónak ir. 1928-ban találkozott először Kassákkal, aki akkor a Munka szerkesztőjeként új olvasóközönség megteremtésén fáradozott, s Beregi, aki 1930 óta Franciaországban él, a közönségteremtés ideáljához azóta is hú maradt. A nagy müvek az ember belső és külső szabadságának megteremtői - megőrzői, sugallja Beregi. Elsősorban egy-egy iró politikai, társadalmi nezetei érdeklik. Kedvencei, mint állandóan visszatérő utalásaiból kiderül, Voltaire és Rousseau; egyébként a róluk szóló cikkekkel kezdődött kritikusi pályafutása meg Magyarországon. Beregi a francia forradalom feltétlen hive, de ez nem akadályozza meg abban, hogy az ellenforradalmár Rivaról személyes bátorságát es következetességét, stílusának erejét ne ismerje el. Goethének viszont nem bocsátja meg, hogy nem lelkesedett a forradalomért. Beregi a francia forradalmat Jean Jaurés szemszögéből nézi. Jaurés, akit pacifizmusáért gyilkoltak meg, a "nagy halott", ahogy Ady nevezte, nemcsak a francia szocialista part egyik vezére volt, hanem a forradalom egyik máig népszerű történetírója, s Beregi öt tartja Marx autentikus utódának, nem Lenint, Trockijt, vagy Sztálint. 1 V- ' ■ . • Tanulmányainak költők, regényírók, filozófusok, festők, történészek, orvosok a hősei. Érdeklődése rendkívül tá^: Dantétöl és Villontól Faulknerig es Pierre Emmanuelig terjed. Pedagógiai és népszerűsítő céljainak megfelelően bőségesen ismerteti választott hőseinek legfontosabb életrajzi és könyvészeti adatait? tömegével értesülünk ritkán hallott vagy olvasott részletekről. Megtudjuk, hogy Apponyi gróf 1833-ban említi először Balzac nevét naplójában, hogy az első magyar Balzac-fordi- tás 1836-ban jelent meg az Athenaeum- ban, hogy Goethe lelkesedett a francia filozófus és történész Edgar Quinet- ért, hogy az 1870-71-es taragédia ihlette Walt Whitman ódáját Franciaországhoz, s ez az amerikai koltó ottani népszerűségének egyik oka. A marosvásárhelyi események óta több, mint háromszáz erdélyi menekült érkezett a hajduszoboszlói befogadóállonásra. A tábor ezze} zsúfolásig megtelt, s a helyzetet nehezíti, hogy minden korábbinál több gyermek érkezik a menekülőkkel. A meneküljek csaknem kivétel nélkül magyar nemzetiségűek, s közöttük az utóbbi hetekben emelkedett az értelmiségiek aránya. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a Holocaust egyedülállóan jól dokumentált történelmi esemény. Mégis rengeteg a megválaszolatlan kérdés vele kapcsolatban. Még egy általánosan elfogadott megnevezést sem sikerült találnunk. A "végsó megoldás" eléggé elterjedt, de - szerencsére - ez a náci eufemizmus nem fedi a valóságot, hiszen az európai zsidóságnak majdnem fele túlélte a borzalmakat. A "holocaust" szót a zsidó szervezetek választottak, azonban mint Arno Mayer is rámutat Why Did the Heavens Not Darken? cimü könyvében, e szónak "vallásos töltete van..., Istennek szánt tüzáldozatot jelent". Valóban, miért kellene isteni tú'záldozatnak tekinteni olyan zsidók millióinak pusztulását, akiknek a nagy része áttért más hitre vagy nem is volt vallásos? Mayer a "judeocidium" szót javasolja, de valószínűleg ez nem fog sok követőre találni. Tulajdonképpen nem is az a legfontosabb, minek nevezzük, bár a választás kétségtelenül vallási és politikai állás- foglalás is egyben. A Holocaust az egyetlen olyan esemény a világtörténelemben, amely egy egesz nép kiirtását tűzte ki célul. Miközben alapos kritikai elemzések jelennek meg a Holocaustról, még mindig megválaszolatlan a kérdés: pontosan ki és mikor határozta el "a zsidókérdés végső megoldását" és mi volt a célja. Lehetségesnek látszik, hogy soha nem létezett erről egyértelmű döntés, hogy az események fokozatosan, "ad hoc" fajultak a végsőkig. Miért forszírozták a nácik 1941 előtt a zsidók emigrálását és miért tiltották be hirtelen? Mikor kezdődött valójában a Holocaust, közvetlenül a Szovjetunió megtámadása után, vagy amikor a németek a szovjet hadsereg ellenállásába ütköztek, vagy csak akkor, amikor mar kezdett rosszul állni a szénájuk a keleti fronton? Mi volt az egészben a szerepe Hitlernek, Himmlernek, a Waffen SS-nek, a hadseregnek, a hivatalnokoknak, a nagytőkéseknek, a közvéleménynek, a németekkel szövetséges kormányoknak es a megszállt területeken működő hatóságoknak? Mekkora a felelősségük a lengyeleknek és más nem német népeknek? Miért nem álltak ellen a zsidók hevesebben és mennyire voltak bűnösök a zsidó elöljárók és a gettórendőrség? És a katolikus egyház, a pápa, az antifasiszta ellenállás a német konzervatívok, az európai burzsoázia, a munkásmozgalom, a nem zsidó koncentrációs táborok lakói, a kapók, a brit, az amerikai külügyminisztérium, Anthony Eden, Roosevelt elnök, Sztálin? Miért élte tűi a Holocaustot arányaiban több zsidó fasiszta Olaszországban, és a németekkel szövetséges Bulgáriában, Romániában, SUPPORT YOUR TRAVEL AGENT MOLNÁR TRAVEL AGENCY BARBARA’S TOURS A CRUISES 245 East 81st Strsst • New York, N.Y. 10021 Tsl. 212-535-3881 Tal. 212-744-2067 DOMESTIC & INTERNATIONAL TICKETS NO SERVICE CHARGE AIR, LAND, HOTELS, CARS, TOURS. ALL APPOINTMENTS, IMMEDIATE SERVICE. OFFICIAL TRANSLATIONS, NOTARIZATIONS Open: Monday-Saturday 9 A M.—7 P.M. Saturday only till 5 P.M. Magyarországon és Finnországban, mint a náciellenes, demokratikus Hollandiában, a náciellenes, nem demokratikus Lengyelországban, vagy a megszállt szovjet területeken? Igaz, hogy a náci antiszemitizmus csak mérsékelt visszhangra talált a német nép körében, és ha igen, akkor miért teljesítették mégis a nácik parancsait a "végső megoldásra" vonatkozóan? Vagy a gyilkosságokat főként náci politikai csoportok követtek el? A vita folyik, és Arno Mayernek valószínűleg igaza van, amikor azt mondja: "A judeocidium alapjában véve éppoly érthetetlen a számomra ma, mint öt évvel ezelőtt, amikor elkezdtem vele foglalkozni." A most megjelent könyvek többségé visszaemlékezés, melyek beismerten nélkülözik a Holocaust egyik klasszikusának, Primo Levi Survival in Auschwitz cimü könyvének intellektuális mélységet és brutális őszinteségét. Ezek a visszaemlékezések ugyancsak elismerten a jól bevált sablont követik: boldog és biztonságos középosztálybeli élet, melybe villámcsapásként hatol a terror es az azt követő elmondhatatlan szenvedések: csendes hősiesség; a túlélésben segít az önbecsülés es a vágy, hogy elmondhassák a világnak, mi történt; szabadulás; fájdalmas kísérletek a beilleszkedésre; szerény karrier es boldog családi élet, melyet azonban lidérces álmok keserítenek. Mégsem lehet elég ilyen történetet olvasni. I ' f A mepzallt Lengyelországban a zsidók segítéséért vagy a velük való érintkezésért halálbüntetés járt. A nyugati történészek mégis folyton összehasonlítják a lengyelek viselkedései például a dánokéval, és mindig a lengyelek hátrányára: teljesen figyelmen kívül hagyták azt az 50-100 ezer zsidót, akit lengyelek mentettek meg. Ez nem azt jelenti, hogy a lengyelek közt nem élt az antiszemitizmus. De ismerjük be végre, hogy nem véletlenül élt 3,3 millió zsidó a háború előtt Lengyelországban, hanem a lengyel királyok es nemesek tudatos politikájának köszönhetően, akik örömmel üdvözölték a Nyugat-Európáböl elüldözött zsidókat. A zsidók magas aránya a szabad foglalkozásokban, az iparban és az üzleti életben természetes volt egy alapvetően nemesi földbirtokosokból és parasztokból álló társadalomban. A baj az volt, hogy a két háború közötti időszakban egy új lengyel középosztály tagjai jelentek meg az egyetemeken, akik csak úgy látták lehetőséget ambícióik megvalósítására, ha megkaparintják a zsidó vagyonokat es pozíciókat. A zsidó-lengyel kapcsolatokat megmérgezik az egyoldalú, érzelmektől fűtött értelmezések. A lengyel ellenállás kiemelkedő alakjai nem akarják megérteni, hogy a háború előtti nacionalista Kelet-Európaban sok zsidó számára a kommunizmus jelentette az egyedüli menekvést, és hogy 1944 után csak egy jelentéktelen kisebbségük lett gyilkos rendőrparancsnok es komisszár. Egyes zsidó publicisták viszont úgy tesznek, mintha a gázkamrákat a lengyelek találták volna ki. Nem kétséges, hogy a németek könnyen találtak volna közöttük kiszolgáló személyzetet, de még erre se tartottak őket alkalmasnak. így tovább folytatódik a vetélkedés akörül, hogy ki szenvedett többet, és még legalább negyven évre lesz szükség, amig a zsidók és a lengyelek előítéletek nélkül tudnak tárgyalni egymással.
