Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-09-28 / 36. szám
Thursday, Sep. 28. 1989. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Fischer Annie születésnapján "Ha a kis Fischer Annie ül a zongorához, akkor a legtisztább költészetnek olyan mély és ellenállhatatlan varázsa árad, amely akkor is visszacseng a közönség soraiban, amikor már az ünnepi cécok, a zenei sportünnepek tapsvihara regen elhallgatott." Aki ezeket a sorokat irta, az a magyar zenekritikanak és zenetudománynak kimagasló alakja, Tóth Aladár. Már öt évvel korábban igy vélekedett az akkor tizenhárom eves Fischer Annie-ról:-...amennyire az ilyen gyermekmüvesz- nel jósolni lehet - könnyen világhírűvé válhat". A jóslat bevált. ^ (Népszava) A néhai Szekeres Margit leányliceumban magas volt a tandíj és kitűnőek a tanárok. A magániskola egy berházban székelt. Nem volt udvara. így évzáróit abban a szép belvárosi színházban tartotta, amelyben most a jóval kevésbé szépre varázsolt Katona József Színház szűkölködik. E- gyetlen ilyen ünnepélyre emlékszem, ez az egy életre szóló ajándékkal lepett meg. A színpadra a diákok szavalatai, színi előadása után betoltak egv zongorát. Maid belépett egy alacsony termetű, törékeny fiatal lány, akiben az volt a különös, hogy nem nézett le a nézőtérre s mi ott lent mégis láttuk a szemét. Aztán leült es játszani kezdett. A gazdag szülök es a növendékek, a tanárok és a vendégek váratlanul valami meghitt moccanatlanságban nem egymás mellett, hanem együtt ültek. Én pedig akkor találkoztam "a" zenével. Azóta is megmaradt számomra kincsnek, vigasznak, derű forrásának, biztatónak; minden nyugtatónál hatásosabb nyugtato- nak, minden frissítőnél élénkitöbb frissítőnek. S azóta is csodálója maradtam a leánynak, aki akkor a csodával megajándékozott. A csodatevőt Fischer Annie-nak hívták. (Máriassy Judit) Művészetének élményszerüségét a He- rakleitosz-i tétel biztosítja: "Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba." Tehát az, hogy az eleven viz mozog. Hogy a dobogóról az emberi élet örökös áradása csap feléd, hogy művész és mu, művész és közönség, m'ü és közönség viszonya minden alkalommal annyira más, ameny- nyire csak az eleven élet lehet mindig más. Hogy ugyanaz a Fischer Annie ugyanazokból a mtfvekbÖl ugyanazon hallgató számára más és más retegeket as ki, részben nyilván szubjektív programja szerint üj es új felfedezéseket, részben azonban olyasmit is, amit talán nem is ő maga látott bele, hanem az, aki hallgatja. És aki számára ezt lehetővé teszi a mű végtelen sokrétűsége és az előadás totális átfogása. Egy Karneval, egy Händel Chaconne eleven befogadásra képes hallgató előtt meg^ a hanglemezen - persze a kitűnő művész produkálta hanglemezen- is mindig uj felfedezéseket tesz lehetővé. Hát mégha ezt a produkció új felfedezései is megerősítik! Fischer Annie pedig minden művet minden alkalommal először játszik el a koncertpódiumon. Minden hallgatója - ideértve elsősorban eppen a törzsközönségét - mindig először hallja őt. Vele csak eloszor lehet találkozni. f Fischer Annie művészetet méltatni i- gencsak nehéz, hiszen a legutóbbi esztendőkben szinte mindent elmondtunk kivételes játékáról, arról, hogy a zongora poéNEGYVEN ÉV Faragó Vilmos budapesti újságíró reszt vett nemrég azon a találkozón, amelyet a Békéscsabai Kereskedelmi Főiskola 1949-ben vizsgázott növendékei tartottak. Az ott elmondott beszédéből idézzük az alábbi részleteket:- Negyven év! Negyven évvel ezelőtt kezdetett minden rossz - ezt hallani lépten- nyomon. En azt javaslom - mondtam magunknak -, ha érvényes választ keresünk a kérdésre, ne ' fogadjuk el minden további nélkül ezt. Es nem hiúságból. Nem azért,mert hiszen mi is negyven evvel ezelőtt . kezdtünk, a mi pályánk is akkor indult, s akkor mi is része vagyunk a "minden rossz"-nak. Ez még akár igaz is lehetne. De ebből a "minden rossz negyven évvel ezelőtt kez- dödött"állitásból az következne, hogy negyven évvel ezelőtt viszont minden jó volt. Es ez az, ami nem igaz. A rossz sokkal korábban kezdődött. Amikor gyilkolni küldték a magyar férfiakat Szerbia ellen, s a gyilkolást hőstetté hamisították. Mert folytatódott a rossz azzal, hogy törvényen kívüli büntetést szenvedett 19 tavaszán- nyarán az a magyar, aki gazdag volt, majd ugyanolyan büntetést 19 őszétől az, aki szerint a gazdagot büntetni kellett tavasz- szal és nyáron, aztán az, aki egy Trianon nevű palotában Önkényesen meghúzott határvonalon belül született ugyan, de nem keresztelték meg (ez már nemcsak az erkölcsi rend csorbulása, hanem a józan észé is^ egy állam kizsuppolja határain túlra saját polgárait), majd az, aki arisztokratának született, vagyonos polgárnak, kisbirtokos földművelőnek, aki szociáldemokrata volt, szerb nemzetiségű volt, vallásos volt, aki "másként gondolkodott", vagy aki gyorsabban haladt előre a vállalkozásban, mint amilyen tempóban a törvények változtak (egy állam osztályharcot szorgalmaz saját polgárai között^ s amikor liberalizálódik valamelyest, kotoféken tartja polgárait akkor is). Az erkölcsi rend, . a jogrend sérelmei végesteien végig. Nem csoda, hogy oly sokat emlegetődik a jogállamiság mostanában. Ha valamit is tettünk az erkölcsi rend és a józan ész védelmében e jogállamiság előkészítéséül, amikor tehettünk - vagyis épp e negyven év alatt -, akkor nem rossz, akkor valami jó kezdődött velünk negyven évvel ezelőtt. Ez a harmadik dolog, amit ha szamot vetünk most magunkkal, válaszolnunk lehet. Tudom, hogy két olyan társunk van az 1949-ben végzett három osztályból, aki régóta Amerikában él - folytattam, a poharköszóntőt befejezendő. - Tudom, hogy ok is köztünk vannak most. Nem mondok nagy ^zot, ha hűsegük jeleként értelmezem ezt. Es annak bizonyságaként, hogy politikai viszálykodasaink, rang- es erőfitogtatásaink, mesterkélt osztályharcaink és világnézeti acsargásaink mögött, hét évtizedes - vagy annál is régibb? - széttartó mozgásunk elleneben működik egy összetartó erő: nemzetnek hívják. Tudom, hogy nem felejtettek el magyarul, sőt gyerekeik es unokáik is beszélik a nyelvet, melynek szabályaira az iskola tanított minket. Mi legyen a negyedik dolog, amit ha számot Táj^öT^Tz^^ízonbar^Tídan^^rdeme^TIjra és újra hangoztatni , ho^y napjainkban ö képviseli a magyar zeneeletben az állandóság, a biztonság jellegével az igazi nagy elŐadomüvészetet, a klasszikussá nemesedett európai tradició talán egyik utolsó képviselőjeként. vetünk most magunkkal, elhatároznunk kéne? Hogy mi sem felejtünk el magyarul? Már időnk sincs annyi, hogy elfelejthetnénk. Emberül. Emberül ne felejtsünk el, amig élünk. Ezt mondtam befejezésül, s már leültömben láttam, hogy házastársam, a mellettem lévő székben, elégedetlenkedik valamivel. Balgaságokat beszéltem? "Nem" - válaszolta ö. - "Csak elfeledkeztél valamiről. Talán az ötödik dologról, ami nélkül a számvetés nem teljes. A fiatalokról, akik most érettségiznek, akiknek pályaive most indul felfele. Hátha amit Öregesen fölpanaszoltál, az a kíméletlen kritika, az utat tisztítja majd az o jövőjük elé?" Igazad van - válaszoltam neki, a mulasztást azonban nem pótolhattam ott és akkor. Itt is csak annyit most már: vajha Ők jönnének rendet teremteni. Az erkölcs és a jog rendjét visszaállitani. Negyven év tálán elég is lenne rá nekik. Ncgyszázmilliós alap Japánból A japán kormány Magyarországnak és Lengyelországnak olyan beruházásvédelmi egyezmény lehetőségét kívánja felvetni, amely a külföldi beruházók számára a hazaiakkal azonos elbánást biztosítana. Ezt közölte a The Japan Times a múlt héten annak az exkluzív interjúnak _ a kiegészítéseként, amelyet a lap Gádor Péter megbízott tokiói kereskedelmi tanácsossal készített. A lap aláhúzta: a külkereskedelmi és ipari minisztérium 400 millió dolláros úgynevezett ( kereskedelmi-biztosítási alapot hoz létre még az idén a Japánból Magyarországra irányuló beruházásoknak és az exportnak az ösztönzésére. Dr. SZABÓ EI1DRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS V. new yorki orvostudományi egyetemi tanar Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69 Street NEW YORK, NY. 10021 Telefon: (212) 628 5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel (Keszi Imre)
