Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-09-07 / 33. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 7. 1989. EGY TÖRTÉNELMI ÉVFORDULÓ NEW JERSEY, Most kaptam Zentárói levelet egy barátomtól, aki a következeket írja többek között: A múlt héten volt a 600 eves évfordulója a Koszovo csatának. Több mint két millió volt az egybegyűltek száma, jobbara a világ összes tájairól jö'tt_ szerbek. Az albánok sem demonstráltak ezúttal. A szlovének nagyon szemtelenek, állandóan szidják a szerbeket es a szerb vezetőséget. A szlovénoknak kinyílt a csipájuk, mintha ók teremtettek volna Jugoszláviát. És most ki akarnak válni. Szlovéniában és Horvatorszagban ma is sok a fasiszta. A horvátok úgy gyűlölik a szerbeket, hogy azt ki( sem lehet mondani. A horvátok a háború alatt kiirtottak több, mint 1.5 millió szerbet csak azért, mert szerbek voltak. Tito a háború után nagyon védte a horvátokat es a szerbek sem tudtak bosszút állani rajtuk, pedig megérdemelték volna. Szóval a kilátás az, hogy Jugoszlávia szétesik, de legalább megmarad Szerbia. A Koszovo-i helyzet az, hogy ott sokkal több joguk van az albánoknak (szkipetaroknak), mint a szerbeknek és a crnagoraiaknak, akiknek Koszovo az őshazájuk. Az albánok, akik mint menekültek jöttek Albániából,az utóbbi években kiűzik a szerbeket Koszováról. H.Ibolya CALIFORNIA. Egy rövid megjegyzésem N. M. Gandhi úr cikkére, "Még mindig az ígéret földje?" (julius 6-i szám). "Vegyük például az előrehaladást a faji előítéletek terén." Gandhi úr teljesen félreérti (vagy félremagyarázza), a legfontosabb megfigyelést e szempontból. 1950 után több törvény és rendelet következtében elértük azt, hogy a különféle "fajok" nagyjából integrálva vannak. Ugyanakkor semmi haladás nem történt a feketék es feherek asszimilációja terén. Ugyanis annak az egyedüli reális bizonyítéka a növekvő számú fekete fehér - házasság lenne (különösen, ha nincs válás egy-két év után)* Bár a feketek az amerikai Összlakosságnak kb. 1196—át képviselik, a fekete-fehér vegyesházassagok aranya kevesebb, mint O. 01 % az Összes házasságoknak és sajnos jónéhany ezek közül nem sikeres. Miért nincs több vegyesházasság a feketék és fehérek kozott? A faji előítélet miatt. Utövegre az amerikaiak "importálnak" minden evben jonehány ezer japán, filippino stb. élettársat. (Itt fó'ként nőkről van szó.) Ezenkívül az is tény, hegy a fekete gettó a legmegkülönböztetettebb marad minden szempontból. És természetesen az, hogy amikor "... fekete amerikaiak százait választották meg azóta magas állami es szövetségi tisztségekre'- a fenti bizonyítékok igazolják, hogy a faji előítélet nem változott meg lényegesen a fekete állampogárokkal kapcsolatban a legfontosabb - szempontból. Szóval, ha Gandhi úr úgy akarja, ez az ígéret földje. De a fontos a valóság, nem az ígéret és sajnos a távolság a két faj között i nem fog lényegesen változni Gandhi úr életében. Mihályi Lajos Terjessze lapunkat Egy évtizeddel ezelőtt a latin-amerikai országok - különösen Brazília, Mexico, Argentina és Venezuela - a legígéretesebb fejlődő országok között szerepeltek. Az ( ipar virágzott, nőtt a jólét, a fővárosok fényben úszó, pezsgő világvárosok voltak. Miközben azonban az iparosodott államok berobbantak a számitógépes korszakba, az "ázsiai tigrisek" pedig elárasztották exportjukkal a világpiacot, Latin-Amerikában szertefoszlott a gazdasági fejlődés álma. ( A kontinens a nyolcvanas evek vegére ötven éve nem látott gazdasági mélypontra süllyedt. A fejlődés pillanatnyilag legerősebb akadálya - a 400 milliárd dolláros adósságteher mellett - az infrastruktúra elmaradottsága. A közutak állapota kritikus, a telekommunikáció fejlettsége messze elmarad a legszerényebb igényektől is. A gazdaság helyzete talán Peruban a legkilátástalanabb, amihez az éves gazdaság- politikai intezkedesek sorozatán kívül a || | t politikai erőviszonyok tisztazatlansaga és az erŐsÖdó gerilla mozgalom is hozzájárul. Salvadorban ős Nicaraguában alig tiz év alatt három évtizedes gazdasági fejlődés lett semmive. ( Hogy miért zuhant ilyen gyorsan és melyre a kontinens? Az okok között kell említeni az adósságot, amely naponta 100 millió dollárnyi kamatteherrel duzzad. A valutahiánnyal küzködó gazdaságoknak teljesíthetetlen teher a törlesztés, miközben az adósságválság mindmáig megoldatlan. Rontja a helyzetet az erőteljes tőkekiáramlás is; becslesek szerint 1988-ban több, mint 300 milliárd dollár hagyta el Mexicót, Brazíliát, Argentínát és Venezuelát. Ám a helyzeten az adósságprobléma azonnali orvoslása vagy a tőkekiáramlás megállítása sem tudna érdemben változtatni az olyan történelmi hagyományok miatt, mint amilyen a túlburjánzott bürokrácia, az ellentmondásos törvények, a bizonytalanságot fokozó éles osztálytagozódás. A latin-amerikai vezetők kezéből nem produktiv, gyakran felesleges luxusberuházásokra folytak el a "jó években" befutott pénzek, mialatt a Távol- Keleten szorgosan pumpálták a pénzt az exportiparágakba. Az ázsiainál gazdagabb természeti erőforrásokkal rendelkező kontinens országai egy-egy meghatározó termékre állították rá gazdaságukat - Mexico és Venezuela az olajra, Argentina a gabonára, Brazília a kávéra. A kényszerű SOBEL OVERSEAS CORP. IKKA ORSZÁGOS FŐ ŰG YNÖKSÉG 330 East 79th St., Suite IC, New York, N.Y. 10021 TEL.: (212) 535-M90 VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK PÉNZKÜIDES Műszaki cikkek« Kocsik «Csemegecsomag Televíziók • Háztartási gépek stb. FORDULJON IRODÁNKHOZ TUZEX - CSEHSZLOVÁKIÁBA diverzifikálásához csak késön, a világpiaci trendek változása után láttak hozzá. A gazdasági krízis egyelőre sehol nem vezetett katonai hatalomátvételhez, hanem inkább azt eredményezte, hogy az iparosodott demokráciákat mintának tekintő pragmatikus vezetők kerültek hatalomra. A legfrissebb példa a nemregiben beiktatott uj argentínai elnök, a peronista Carlos Saul Menem, aki populista jelszavakkal és programmal állította maga mellé a szavazókat - ám választási győzelme után néhány hónappal már erősen pragmatista programot hirdetett. A történelmének legsúlyosabb gazdasági válságát élő Argentínát a századfordulón meg a földrész legdinamikusabb országának tartották, gazdagabb volt az akkori Kanadánál és Ausztráliánál is. Az infláció es az austrál értékvesztése miatt ma már a havi 30 dolláros minimálbéren tengődök tömegei azt kénytelenek számolgatni; elegendő-e a pénzük a napi rizs- és babadag megvásárlásához. Brazíliában - ellentétben Argentínával - a katonai vezetők a hetvenes években nagy figyelmet fordítottak az exportágazatok felfuttatására. A törekvések látható eredményeket hoztak, de jobbára csak az exportban, ami tavaly már 19 milliárd dolláros kereskedelmi többletet hozott. A gazdaság más részei viszont meglehetősen erőtlenek. A 115 milliárd dolláros adósság es a havi 20 százalékos infláció itt is rányomja bélyegét a gazdaságra. Venezuela még a hetvenes evek végen is virágzott, az olajból származó bevételek és az 1959 óta hatalmon lévő demokratikus kormányok biztató jövőt sejtettek. A megtorpanás azonban gyorsan jött; az olaj világpiaci árának esése térdre kényszeritette a monokultúrás gazdaságot. A dollár azonnal Miamiba vándorolt, a beruházások leálltak, a termelést sztrájkhullámok bénítják. Az IMF kívánalmainak megfelelően Összeállított gazdaságpolitika elleni februári felkelés az egész földrészt megrázta. NEW YORK, N.Y. Labor Day alkalmával a new yorki munkásmozgalom megújította a fogadalmat, hogy minden támogatást megad a Pittston bányavállalat immár hatodik hónapja sztrájkoló munkásainak. Piketelni fogják azt a két nagy new yorki bankot, a Manufacturers Hanovert és a Chase Manhattant, amelyek nemrég 100 millió dollár kölcsönt folyósítottak a Pittston vezetőségének, hogy támogassák szakszervezetromboló munkájukat. Dél-Amerika a meredek szélén NAPI 100 MILLIÓ DOLLAR A KAMATTERHUK
