Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-12-14 / 47. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 14. 1989. KÁMOZOTTAK SZENTESTÉJE A hide^ szél cibálta a fákat, söpörte a földet es játszott az ólomszürke felhőkből szállingózó hópelyhekkel, de a közelgő téli vihar még nem érte el a rezervátumot. A betlehemi mezők fölé most is csillagtakaró borult, és enyhe volt az éj, mint amikor a Megváltó született, azonban a Sziklás- hegység tövében (ilyen éjszakára senki sem számíthatott. Észak-nyugat felöl zord idő fenyegetett, melynek a meteorológia előrejelzése szerint este 8 és 9 között kellett elérnie a hegyek keleti lejtőit. Az egyetlen ( helyiségből állb rokkant kis faház kályhájában egett a tűz, de a vékony deszkafalak közül hamar kiszökött a meleg. így a bent lévők alig éreztek belőle valamit. John Spotted Tail öklére támasztott fejjel az asztalnál ült, mellette a felesége egy rongyos ingen oltögetett, a három gyerek fázósan a kályha koré telepedett. A hatéves Frank somfából állatfigurát faragott, az Öccse egy körméig elkopott ceruzával elnyűtt, ócska irkalapra rajzolgatott, a húga bőrruhába öltöztetett indián babával játszott. A két kisfiú szótlanul dolgozott készülő müvén, a szülők is szótlanok voltak, csak a kislány dudorászott bele a (csendbe, miközben a karjain ringatva a bábát altatta. A természetüknél fogva sohasem beszéltek sokat, de ezen a napon még annyit sem, mint máskor. A gyerekeket az elfoglaltságuk kötötte le, a szülőknek egyeb okuk volt a hallgatásra. A száraz akácfa pattogva egett, a lángok kivetődött fénye vibrált a kopott padlón. A kislány letette a babát es odament az édesanyjához.- Anyu, éhes vagyok. Az anyja a rongyos inget az asztalra dobta, aztan magahoz ölelte a kislányt és megsimogatta a fejét.- Még nincs itt az ideje az ebédnek kedvesem.- De én ehes vagyok - makacskodott a kislány - es a babám is ehes.- Persze, hogy éhesek vagytok, de azért egy kicsit még tudtok várni. Fajdalom volt a hangjában, olyan nagy, szivet tépő fajdalom, amilyent csak a gyermekeit ehezni látó anya érezhet. A kislány visszasomfordált a kályhához es leheveredett a babája mellé. Spotted Tail a feleségére nézett.- Kathy, mikor lesz ebed?- Hat óra előtt nem - válaszolt az asszony. Az ö’reg vekker fél kettőt mutatott.- Es mit ebédelünk? Az asszony ismét kézbe vette a rongyos inget és sokáig matatott rajta.- Szentesten halat kellene ebédelnünk, de mivel nem fogtál, a gyerekek kukorica- kásat kapnak, mi meg hagymalevest eszünk, mert a kásából nincs annyi, hogy nekünk is jusson.- És holnap?- Főtt krumplit sóval.- Meg a csavargóknak is különb ebédjük lesz - szűrte ki a szavakat a fogai között Spotted Tail, aztan hirtelen felállt. - Megpróbálok hozni valamit. A három gyerek egyszerre nézett az apjára, aki úgy magaslott főlejük, mint egy óriás szobor. Már az ajtóban volt, amikor az asszony utánaszolt.- Hat nem várod meg az ebédet, John? Spotted Tail köbe vésett arcán ideges mosoly suhant at.- Semmi értelme, hogy megvárjam. Nem veszitek vele semmit, ha elmulasztom. Kint magához vette a horgaszbotot, de aztan gondolt egyet, visszatette, és csak úgy puszta kézzel vágott neki az útnak. A rezervátum nyugati határán túl elterülő Glacier National Parkba akart eljutni. A szél erősödött és hidegebb lett, de a hb még mindig csak szilánkokban hullt. Az erdőben vágott egy jókora husángot és azzal ment tovább, amig el nem ért egy kis füves tisztást. De nem lépett ki a nyílt terepre, hanem egy vastag törzsű, alacsony nóvésü fenyő alatt megállapodott. Nyulat akart dobni. Remélte, hogy a tisztás üdezöld fűvére még sötétedés előtt megjön kettő-három, vagy több is. A környéken nem tartózkodott senki. Beletelhetett már egy óra is, hogy a fa törzse mellett várt. Azon az oldalon állt, ahol kevésbé érte a szél, de még igy is fázott, hiszen a vékony dzseket, a szakadozo farmernadrág, a lyukas zoknik és a könnyű moccasin kevés védelmet nyújtott a hideg ellen. De nem mozdulhatott, ha a várt vadat nem akarta elriasztani. A percek ólomlábakon jártak, végül a cselekvés pillanata mégis elérkezett! Egy nagy, kövér, szürke nyúl kijött a tisztásra és miután meggyőződött róla, hogy nem fenyegeti veszély, legelni kezdett. Spotted Tail ekkor egy erőteljes, villámgyors mozdulattal elhajította a kezében lévő husángot és a nyúl élettelenül elterült a földön. Spotted Tail elmosolyodott, most mar az ö asztalukon is lesz ünnepi ebéd, nekik is lesz szentestejük es karácsonyuk. Amikor zsákmányát a földről felemelte, a közeli ut felöl léptek zaja ütötte meg a fülét, futásnak eredt, de egy erélyes hang megállította. A magas, karcsú, fiatal parkőr fegyvert tartott a kezében,lövésre készén.- A Glacier National Park területén vadászni tilos! Ón megszegte a törvényt! Spotted Tail látta, hogy el van veszve, mégis megpróbálta menteni magat.- Uram, a családom éhezik és holnaD karácsony lesz. A parkőr visszacsusztatta a revolvert a tokjába, de nem vette le róla a kezet. Gondolkodni látszott, mintha azt latolgatná, hogy az elfogott vadorzót átadja-e a hatóságnak, vagy hagyja futni.- Hányán vannak? - szólt Spotted Tailhez barátságosabb hangon, mint az előbb. Spotted Tail észrevette a parkőr tekintetében a jóindulatot.- Öten. Három kisgyermekünk van, a legidősebb hat éves.- Es a nyulat levadászta, vagy találta?- Találtam - hazudta Shotted Tail, mert felismerte, hogy a parkőr segíteni akar neki.- Ha találta, az más elbírálás alá esik, mintha megölte volna, de akkor sem viheti el. A parkból senki sem vihet el, még egy döglött egeret sem. A fiatal parkőr sajnálta ezt a tilosba kényszeredett embert, akit egy éhező család vár haza. Eszébe jutott, hogy gyermekkorában neki is volt szomorú karácsonya és már a száján volt a szó, hogy tűnjön el azzal a nyállal, amilyen gyorsan csak tud, de a közeli utón megállt egy sötétzöld ranger kocsi és a felettese már jött is feléjük. Középtermetű, szigorú tekintetű ember voltj abból a fajtából, amelyik nem ismer kimeletet. Amikor odaért hozzájuk, egyenesen Spotted Tailnek szegezte a kérdést. (- Hogy hívjak ma^át és milyen jogon jar at a rezervátumból a parkba vadászni? Spotted Tail megmondta a nevét? de a második kérdésre a fiatal parkőr válaszolt helyette.- Őrmester ur, ez az ember azt állítja, hogy a nyulat nem ölte meg, hanem találta. Az őrmester lehajolt és az állat oldalához nyomta a kezefejét.- Meg meleg - mondta, amikor felegyenesedett. - Valaki agyondobta, aztán itthagyta, ( hogy Spotted Tail nagyfőnÖk ma este nyulpörköltet vacsorázhasson. Az indián kÓbevésett arcát félelmetessé tette a düh. - A családom éhezik, nekik akartam örömöt szerezni vele!- Ön le van tartóztatva - lépett közelebb az őrmester es már kattant is a bilincs a csuklói fölött. A fiatal parkőr elfordult, e pillanatban nagyon gyűlölte a felettesei. John Spotted Tail először állt szemtől szemben a hatalommal, letartóztatva, megbilincselve egy elejtett apróvad miatt azon a földön, ahol ősei évezredeken át szabadon halásztak, vadásztak, de bűnös volt és bűnhődnie kellett. A három gyerek már aludt, amikor a rezervátumra rátört a fehér vihar. A szél üvöltött es fújta, kavarta a szakadó havat, az ajtó résein is befújt és meg-meglobog- tatta a gyér világosságot adó gyertya lángját. Az asszonyt elfogta a félelem, de nem a vihartól félt, hanem attól, hogy nem látja viszont a férjét élve, és aggasztották a gyerekek is. Mi var rájuk, ha az apjuk nem jön vissza? Ki gondoskodik róluk? Hiszen a helyzetük igy is majdnem tűrhetetlen, nélküle pedig egyenesen kétségbeejtő lesz. A szüleitől hallotta, hogy rossz Őszi vadászatokat követő kémény teleken sok indián törzset megtizedelt az eh- halal. Vajon az ó sorsuk is az lesz, hogy ehenhalnak? Isten miért teszi ezt velük, mi lehet a vétkük, hogy ilyen súlyos büntetést mér rajuk? Talán az, hogy indiánnak születtek? Spotted Tail felesége nem szokott sírni, de ezen az esten sokáig, keservesen sirt. Takács Lajos PfovelaMfi Magyar Amerikai Dalárda Kellemes KARÁCSONYT .. 4 BÉKES,BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT : §> kivan a C MAGYAR TÁRSASKÖR { 130 E 16th Street New York, N.Y. 10003 1 Az amerikai magyarságnak és Cleveland, O-i barátainknak ez utón kívánunk KELLEMES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET
