Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-07-13 / 28. szám
5. Thursday, July 13. 1989. AMERIKAI MAGYAR SZO Költözik a főváros? Egyre többet beszélnek Japánban arról, hogy Tokiót tehermentesíteni kellene. Mégis úgy tűnik, az alternatív fóvaros kijelölése egyelőre a jövő zeneje. Túlságosan folduzzadt már Tokió ahhoz, hogy jól funkcionálhasson? Nem kellene új japán fővárost kijelölni, vagy legalábbis az irányítási feladatok egy részét más városba áttelepíteni? Ezek a kérdések manapság gyakran vetődnek föl nemcsak a japán televízió riportműsoraiban es az újságok hasábjain, hanem baráti beszélgetésekben is. A sokak áltál irigyelt, gazdag japánoknak űj téma adatott, amelyen rágódhatnak. Tokió sok vonatkozásban nem mondható hatalmi központnak. Az utóbbi esztendőkben annyira túlzsúfolt lett, hogy azt már a sokat dicsért japán hatékonyság sem viseli el. Csak néhány adat: Japan lakosságának 27 százaléka, majdnem 33 millió ember lakik a metropoliszban. A tőzsdén bejegyzett cégek 50 százalékának itt van a központja. A forgalmi dugok lidércálomhoz hasonlatosak. A helyzeten nem lehet űj utak epitésevel könnyíteni, az ehhez szükséges ingatlanok árai a csillagos eget közelitik. Néhány kormányhivatalnok azért is aggódik, hogy a lakosság és az irányítási funkciók ilyen nagy mértékű koncentrációja állambiztonsagi szempontból sem előnyös, meg ha csak egy földrengés lehetőségét vesszük is számításba. Persze a többi nagyvaros tisztviselőit egészen felvillanyozta a főváros esetleges áttelepítéséről keringő szóbeszéd. Kyoto polgárai boldogok lennenek, ha városuk ismét otthont adhatna a kormányhivataloknak. Nem mulasztják el hangsúlyozni, hogy Kyoto volt Japán fővárosa 1868-ig, amikor Mejdzsi császár visszaszerezte hatalmát, Tokióban csak a sogun, a katonai parancsnok székelt. "Mejdzsi azzal hagyta el Kyotot, hogy csak rövid időre távozik Tokióba" - mondja Koicsi Cukamoto, a kyoto-i Wacoal Corp. nevű, nÖi fehérneműt gyártó cég elnöke, aki egyben a helyi kereskedelmi kamara igazgatója is, majd igy folytatja: "Tokió csak egy ideiglenes székhely." A "Tokió-ellenes erők" reményeinek az is tápot adott, hogy úgy tűnt: a nemrég lemondott miniszterelnök, Noboru Takesi- ta is a decentralizáció mellett foglalt állást. Néhány beszédében ugyanis halványan arra utalt, hogy a költségvetésből nagy összegeket kellene "Japán uj otthonának" felépítésére fordítani. Ez a tapintatos fogalmazás sokak szerint az üzleti élet és kormányhivatalok egy részenek Tokióból való kitelepítését jelenti. Amikor Keizo Szadzsit, a Suntory Ltd. óriásvállalat elnökét egy nemrégiben megrendezett, az alternativ főváros kiválasztásáról szóló televíziós vitamíisorban arról kérdeztek, hogy Tohoku vidéke me^felelne-e az igényeknek, ö elutasító választ adott: "Az végűi is kumaso vidék" Megjegyzése egy ősi, primitiv japan törzsre utalt. A helyi lakosok körében ez a felelet felkavarta a felháborodás viharát a kumaso törzs a valóságban nem is ezen a vidéken tanyázott. A tohoku-i bárok és szállodák nem rendeltek a Suntory által gyártott italokból. A céget annyi dühös telefonhívás árasztotta el, hogy Szadzsi és társai azóta is alig győznek mentegetoz- ni. A sok szóbeszéd ellenére sincs nagy esely arra, hogy a fővárost a közeljövőben elköltöztetik. Amikor a kormány a minap fölszólította a minisztériumokat, hogy sorolják föl azon hivatalaikat, amelyeket “ Részvényforradalom ” Az amerikai kózveiemeny-kutató intézetek leimérése szerint az Egyesült Államokban az emberek többsége a reggeli újságokban részletesen csak a sportrovatot es a tőzsdei híreket, valamint a resz- vényártolyamok alakulásai olvassa el. Az amerikai dolgozók és nyugdíjasok töobsege megtakarított pénzének egy részét tÓzsde- í ügynökségeken - úgynevezett brókercégeken - keresztül kötvényekbe és vállalati részvényekbe fekteti. Rohamosan növekszik azoknak a szama, akik nem vagy nemcsak az "idegen" részvények tőzsdei árfolyamát kisérik árgus szemekkel, hanem a saját munkahelyükét is. A "vállalati Amerikában" valóságos forradalom megy végbe évtizedünkben: nagy ütemben bővül azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek részvényeik egy részét vagy egészét - egy erre a célra létrehozott külön program kereteben saját dolgozóiknak adják el. Amennyiben egy vállalat úgy dönt, hogy részt vesz a "dolgozói részvények" programúban, a tőzsdén (általában bankkölcsönből! felvásárolja saját részvényeit vagy azoknak egy részét és ezt a "csomagot" bocsátja a dolgozók rendelkezésére. Az amerikai törvényhozás - felismerve, hogy a tulajdonosok számának nagy arányú növekedése mennyire kedvezően befolyásolja az Egyesült Államok gazdasági teljesítményét - néhány esztendővel ezelőtt különböző kedvezményeket szavazott meg azoknak a cégeknek, amelyek részt vesznek a "dolgozói részvények" programjában. Megnő a termelékenység A részlegesen vagy teljesen dolgozói tulajdonba került vállalatok vezetőinek véleménye szerint a dolgozói részvényrendszer valóságos "csodaszer" a cégek számára. Erre mi sem jellemzőbb, hogy csak az elmúlt két evben mintegy 2l)U részvénytársaság döntött a dolgozói részvényrendszer bevezetése mellett, köztük olyan világszerte ismert vállalatok, mint a Lockheed repülőgépgyár, a Polaroid, a Texaco kőolaj ipari konszern, az Avis autókölcsönző, az Anheuser-Busch söripari óriáscég, valamint a J.C.Penney áruházlánc. 1958 és 197 3 között ar termelékenyseg az Egyesült Államokban évi átlagban 2,7 százalékkal növekedett. Az elmúlt 15 esztendőben a termelékenység átlagos emelkedése viszont nem haladta meg az 1 százalékot. A statisztikák tanúsága szerint a dolgozói részvényrendszerben igen nagy mértékben megnő, a termelékenység, a Brunswick (Jorporationnél például, e rendszer bevezetése óta (19831 50 százalékkal e- melkedett. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a dolgozók egyben részvénytulajdonosok is, e termeléknység 52 százalékkal növekszik gyorsabban, mint azoknál a cégeknél, ahol a dolgozók ilyen jellegű érdekeltséget nem teremtettek meg. esetleg az ország más részébe költöztetnének, a lista igen rövidre sikeredett és csak jelentéktelen intézményeket tartalmazott. A Külkereskedelmi és Ipari Minisztérium például csupán a szénbányák környezetszennyező hatását vizsgáló irodáját költöztette* volna le. Úgy tűnik, senki sem akarja otthagyni Tokió csillogását. Tulajdonképpen mar az is nehezen erthetö, hogy a többi f nagyváros miért is akarja örökölni a fővárosi problémákat. A NEW YORK-I TŐZSDE Javaslatokat tehetnek A részvénnyel rendelkező dolgozók a "vegyes" tulajdonú vállalatoknál is befolyásolhatják az üzleti, a fejlesztési és az egyéb döntéseket. Javaslatokat tehetnek és tesznek a munkaszervezéssel, az üzletpolitikával, a szociális ellátottsággal kapcsolatban, képviselőik ott ülnek az igazgatótanácsban. Ugyanolyam szavazati jog illeti meg őket a vállalati közgyűlésen, mint a "külső" részvényeseket, megválaszthatják például az igazgatókat. A dolgozoi részvények rendszere es programja az ötvenes években született meg, de igazan a nyolcvanas esztendőkben kezdett kibontakozni. Mind Washington, mind pedig (az üzleti és pénzügyi világ nagy várakozással tekint kiteljesedésére, mert a rendszeren keresztül látnak biztosítékot arra^ hogy meghosszabbodnak a gazdasági fejlődés konjunkturális szakaszai. A ter- melekenység növekedése révén pedig javul az amerikai áruk versenyképessége és exportja, végső soron része lehet a program e^y exportoffenzívának, s ugyanakkor hozzájárulhat az import mérsékléséhez, valamint a aükereskedelmi mérleg hatalmas hiányának (1988-ban a deficit 137 milliard dollar volt! a lefaragásához is. Mindenkit érint Az üzleti élet azt is várja a rendszertől, hogy a korábbinál nagyobb ütemben növekedjenek a vállalati profitok és ezen keresztül a beruházásokra, valamint a kutatási és fejlesztés: tevékenységre rendelkezésre álló anyagi erőforrások. Különösen az idén "pörögtek fel" a várakozások a dolgozoi részvényrendszer iránt. Ennek az az oka, hogy vége felé közeledik az Egyesült Államok gazdaságtörténetének leghosszabb, mintegy 80 hónapja tartó töretlen fellendülése. A recesszió valószínűleg csak 1990- ben éri el az amerikai gazdaságot, de már az év eddig eltelt időszakában is számos jel - az infláció növekedése, a fogyasztás csökkenése, a munkanélküliség enyhe bó- vülése stb. - mutat abba az irányba, hogy tores következik be belátható időn belül a konjunktúrában. És amikor az bekövetkezik, mi lesz az űj részvényesekkel? Gara Szabolcs Ha szeret sebesen hajtani, ajánljuk, hogy ezen szenvedélyét Montana államban elégítse ki. Itt ugyanis csak 5 dollár bírságot vetnek ki arra, aki az engedélyezett óránkénti 55 mérföldnél gyorsabban hajt. Az allami törvényhozásban leszavaztak minden javaslatot, amely emelte volna a bírságot.
