Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-11-02 / 41. szám
4. Thursday, Nov. 2 . 1989. ÚT n SZRBIIOSflG FELÉ ÜDVÖZLET BUDAPESTRŐL I > Kedves Deák Honfitárs! A Magyarok Világszövetsége Elnöksége, munkatársai és a magam nevében tisztelettel és barátsággal köszöntőm Önt 85. születésnapja alkalmából. Szeretném biztosítani arról, hogy mi mindnyájan - a hazai közvéleménnyel e- gyütt - nagy elismeréssel és együttérzéssel tekintünk arra a munkára, melyet Ön évtizedek óta fáradhatatlanul végez az emberi haladás, a népek közötti barátság, a magyar nyelv és kultúra ápolása érdekében. Áldozatos tevékenységéhez szívből kívánok Önnek további sikereket és nagyon jó egészséget. Baráti üdvözlettel: dr. Randé Jenő főtitkár MISKOLC. Szeretettel gondolok a szerkesztőségre és a munkatársakra. Annak reményében irom soraimat, hogy mindannyian jól vannak. Gondolatban sokszor Önöknél időzöm. Bizonyára nagyon foglaltak. A napi munkán kívül ott van az Évkönyv készítése, a bazárra való felkészülés, ami sok munkával járhat. Kissé bánatos vagyok, mert szomorú családi esemenyek miatt nem tudtam nagyobb meretÜ kézimunkát készíteni, ugyanis testvérem férjét halálos baleset érte és súlyos beteg testvéremmel való törődés nagyon lefoglalta a nyaramat. Feladok egy kis csomagot tiz kisméretű kézimunkával, talán sikerül eladni a bazárban. Fogadják jó szívvel, mert ha én szégyenkezve is, de jó szívvel küldöm, annak reményében, hogy még időben megérkezik. Az évkönyv nagy öröm volt ( számomra, hozzáértő emberek készítettek. A Magyar Szó is kedvelt olvasmányom, annál is inkább, mert tömörítve közli az itteni eseményeket. Mindig nagyon várom. Élünk a bizonytalanságban és nehezen alakul a jövőnk, de reménykedünk. Kívánok a lap szerkesztőségének, olvasóinak, munkatársainak eredményekben gazdag új évet és erőt, egészséget. Sok sikert a bazár alkalmával. A lapot nagyon szerető olvasójuk: Auxt Istvánná ÜDVÖZLET DEÁK ZOLTÁNNAK Mellékelek egy ótven dolláros csekket, hogy legalább kis mértékben ki- t fejezhessem értékelésemet azért a í kitűnő munkáért, amit fó'szerkesztőnk a Magyar Szó érdekében kifejt. Gratulálunk és jó egészséget, hosszú, boldog életet f kívánunk születésnapja alkalmából. Elvezettel olvassuk a Magyar Szóban megjelenő felvilágosító Írásokat úgy magyarul, mint angolul. Reméljük, hogy folytathatják a jó munkát, hogy gazdagítsák a mi életünket. t Sajnáljuk, hogy nem tudtunk az október 15—i ebéden megjelenni New Yorkban, hogy együtt ünnepelhessük Deák Zoltán születésnapját. Somlyó Ferenc és Jean Sokak véleménye: az árugazdaság, a piac mindent megold. Ez is szélsőség, mint ahogy a tervistenités is az volt. Verseny és együttműködés, piac és szolidaritás, piac és közösségi kontroll összetartoznak; ahol ezek az ember javára működnek, ott ez a helyzet. Nemzeti Önismeretünk hiátusának tartom bevallatlan és leleplezetlen vonzódásunkat a puskás emberhez. Túl sok nálunk még az erőszakra való készenlét. Az okok között ott található a békekultusz erőtlensége, de az is, hogy mig (Nyugat-Európa népei 1500 éve, Magyarország csak 300 eve esett át a barbárok dűlásain. Ez olyan etikai gerincroppanto, olyan a kereszténység értékeit lábbal tipró korszak volt, amelynek genetikai, társadalmi baci- lusai még mindig virulensek, még mindig fertőznek itt. Ha nem volna igy, akkor mi magyarázná meg a fel-fellobbanó mániákus kegyetlenkedést a két világháborúban, a különböző színnel jellemzett terrorokban, Rákosi börtöneiben, '56 vérzivatarában és az utána következő megtorlásban es veretésekben? Miért nem szoktunk még mindig le a véráldozat kannibalizmusáról? Hogy lehet, hogy itt mindig kerül elegendő verő és akasztó ember? Hogy lehet, hogy eggyel mindig több pribék terem, mint ahány áldozat, miközben nagy népek lélek- számához mérten is tül hosszú a mártírhalált haltak névsora. Vakságok ellen a valóság tisztelete éppúgy szükségeltetik, mint ahogy fontos a tények túlhatalma fölé való emelkedés képessége is. Azt hiszem, tül kevés bennünk az abszolutum iránti vonzódás és annak követelése akkor is, ha az pillanatnyi hátránnyal _ jár. Ahol mindig, mindenki, mindent alárendel a pillanatnyi érdeknek, vagy annak, ami éppen annak látszik, ott rendszeres a zsákutcába való befutás. Meg kell tanulni átkapcsolni létezésünk receptorait a jelen rángö-liiktetó testéről a múlt könyugalmü emlékeire. De ehhez fel kell hagynunk örökös multat- sirási mániánkkal is. Mi már annyit tévedtünk, hogy kipróbáltan áll mögöttünk minden tévút, mondanám, ha nem tudnám: a tévelygés utjai a leghosszabbak. És újabb tévedések ellen „ » Tisztelt Miniszterelnök Ur! Hittestvéreink közül mindazok, akiket 1944-ben Magyarországról deportáltak és végig járták a kinok útját, az utóbbi időben erőteljesen nehezményezik, hogy a recski, valamint az 1956-os volt politikai foglyok a rehabilitáció mellett anyagi kárpótlásban, az elveszett munkaidő után pedig kórkedvezményben, illetve nyugdij- kiegészitésben részesülnek. A fasizmus életbeiv maradt, magas korú, többségében öreg és beteg áldozatai sérelmesnek tartják a velük szemben megnyilvánuló érthetetlen diszkriminációt. Mivel érdekeiket egyetlen párt, szövetség vagy egyesület sem képviseli, értelemszerűen a hitközségtől várják, hogy lépjen fel érdekűkben. Arra kérnek bennünket: interveniáljunk a kormányzatnál, hogy a haláltáborokból visszatért zsidók is hasonló elbánásban részesüljenek a Rákosi-korszakban bebörtönzött politikai foglyokkal. Nem kívánjuk dramatizálni a deportálás borzalmait átélt hittestvéreink szenvedésének halálig kiheverhetetlen fizikai és egyetlen nemzetnek sem lehetnek önmagán kívül biztosítékai. Hogy a tévedéseink kisebbek legyenek, ahhoz el kell sajátítani a másutt már kipróbált önkényt nehezítő, majd kizáró társadalmi technikákat, hogy a saját haláltudata terhe alatt roskadozó embert ne lehessen újra meg újra földi hatalmaktól is rettegő, béna-roncs állapotba taszítani. A reményről Bízom magunkban, hogy elhessenthessem magamtól a rémálmot: ez a reformunk is akasztófaerdóben végzi be. Bízom abban, hogy megszakad végre a kölcsönös bosszü- állások láncolata, mert ez a serdületlen nemzetnek sajátja csak, mi pedig kevés híján 1100 évesek vagyunk. Bízom abban, hogy annyira meggyarapodik bennünk a tudás, hogy okos gépekkel, üj anyagokkal, új életelvekkel, a szolidaritás felizzitása- val szüntetni leszünk képesek a verejtek, a szükség világát. Bizom abban, hogy végre a napra kilépünk ösztöneink barlangjából, kinyujtózkodunk és feledni leszünk képesek a félelmet, persze nemcsak azt, amitől mi szenvedünk, de azt is elfelejtjük folytatni, amivel rettegést mi okoztunk. Bizom abban, hogy végre úgy álmodhatjuk el magunkat a szabadság birodalmába, hogy nem kell félnünk: megint a fajdalom ébreszt majd fel. A verés fájdalma. Bizom abban, hogy a kulturált változtatást mar végre megtanultuk és az "edények" az ismétlődő Összetörés helyett "közlekedő- edénnyé" átalakítva szolgálják jövőnket, így adva bizonyítékot a vasténvek erejével: a mi égtájunkon is van végre példa az önmagát vér nélkül átalakító hatalomra. Bizom abban, hogy végre megtanuljuk a külön magyar leckénket: levetni az állha- tatlanság, a búhajlam, az önlebecsülés és a meg nem egyezés, majd a feltétel nélküli behódolás sorsátkait. Miközben elsajátítjuk a kritikus Önvizsgalat es a mindent megmérő kétkedés és a szűrös önbecs méltóságadó képességét. Bizom a tanult ember kétkedésében, közösen kovácsolt célok összetartó erejében, és e célok átütő erőtől duzzadó, kitartó es pontos megvalósításában. t r s lelki nyomait, a kérdés vizsgálatánál azonban - megítélésünk szerint - nem lehet figyelmen kívül hagyni a különböző történelmi körülményeket. Az egykori deportáltak ugyanis kétszeresen sérelmesnek tartják, hogy éppen Őket rekesztik ki az igényjogosultak sorából. A magyar zsidóság számára sorsdöntő fontosságú kozmegegyezes megfelelő garanciát nyújt arra, hogy ezt a múltban gyökerező fajo sebet - az ellentétek nyílt konfrontációja nélkül - sikerül begyógyítani. Megkülönböztetett tisztelettel: a Magyar Izraeliták Országos Képviselete • • i ff f, TOKIO. Az ev első nyolc hónapjában Japán üzleti vállalatai 110 milliárd dollár értékű részvényt tudtak eladni a nagyközönségnek, mig az Egyesült Államokban az itteni cégek csak 20 milliárd dollár értékűt. Ez a roppant pénzhalmozás Japánban lehetővé teszi a japán ipari üzemeknek, hogy gyorsabban fejlesszek a mar amúgy is igen fejlett technológiájukat és még jobban felülkerekedjenek a nemzetközi piacokon. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Levél Németh Miklósnak
