Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-10-26 / 40. szám
Thursday, Oct. 26. 1989. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. JEGYZETEK LINCOLN, BAKER ÉS WALL STREET írja: Deák Zoltán Szerkesztőségünkbe jövet a minap találkoztam az utcán lapunk egyik olvasójával. Nem tetszik nekem a lap mostanában, üdvözölt barátságosan. "Miért nem?" - kérdem tőle. "Hát először is azért, mert nyolc oldalra szűkítették. Hiszen eddig még 12 oldalon sem tudtak megírni mindent, amit kellene, vagy kellett volna írni." "Mit kellene megírnunk, amiről nem irtunk?" tudakozódtam a honfitárstol. "Hat kérem, hogy az ABC másik végen kezdjem, mikor elemezték legutóbb a zimbabwei helyzetet? Mikor Írtak a kurdisztáni üldözésekről? Mikor foglalkoztak a legújabb afganisztáni fejleményekkel, az európai közös piacról nem is beszélve. Miért nem elemzik a jugoszláviai Koszovo súlyos helyzetét? Hogyan állunk a lengyelországi infláció jelentőségének elemzésével, vagy La Rouche bevádolásának hátterével? Az intifadáról is alig Írnak valamit, az észak-irországi atrocitásokról meg kevesebbet!" "Na testvér - mondom neki - ebben teljesen igaza van. Mihelyt bemegyek az irodába, feljegyzem ezeket és amilyen gyorsan csak lehet, Írni fogok minderről." "De hát nem is ezek a legnagyobb panaszaim" - folytatta. "Hát mi?" - kérdem én. "Hát kérem, nem tetszett nekem az, amit arról a kelet-német orvosról Írtak, aki disszidált Ny. Németországba. Minek dicsérik maguk azt a szélső-baloldali Kelet- Németországot? Nem tetszett nekem az sem, amit a maga budapesti ismerőse "NN" irt az őhazai helyzetről." "Nem tetszett?" "Nem! Nos és hogy van az, hogy alig írnak valamit a munkásmozgalomról, a szakszervezetekről, az amerikai-magyar életről, az amerikai könyvekről, filmekről, televízióról, a Dinkins-kampányrbl, a Jackie Mason esetről, a Zsazsa perről!" "Bocsánat - vágtam közbe - a Zsázsáról irtunk!" "JÓ írtak, de irtak-e eleget a Hugo orkánról, _ Dél-Carolina-i pusztításáról, irtak-e az Egyesült Államok közoktatásának elhanyagoltságáról? Ugye nem Írtak?" "Nem - mondtam - szánom, bánom. Fel fogom vetni mindezt a legközelebbi kibővített ülésen." "Na jó - mondta kissé kibékülve.-Azért egy dolog tetszett nekem a lapban." "Mi?" - kérdeztem. "Hát az, amit maga mondott a Szűrős Mátyás itteni konferenciáján, hogy a magyar kormánynak ki kellene bocsátani egy újjáépítési kölcsönt egy milliárd dollár erejéig." "ürülök, hogy tetszett a megjegyzésem." "Igen - mondta - egészséges gondolat. Mondok ma^ának^ valamit, ha csakugyan megvalósítanák, én lennek az első, aki beszállna ezer dollárral. Be én!" "Nos - mondom - ennek Örülni fognak odahaza!" "Igen, de van még egy javaslatom, ami talán segítené az óhazaíaknak azt az egy milliárdot összegyűjteni. Mert hát mi is az az egy milliárd dollár! Némely Wall Street-i tőzsdeügynök két évi fizetése. Ennyit ne tudna a világ magyarsága összeadni: 15 millió magyar?" "Bizony, jó volna, ha összeadnák." "Teszek egy javaslatot. Ajánlanám a magyar kormánynak, vagy a kölcsönt kibocsátó intézménynek, Ígérjék meg, hogy minden külföldi magyar, aki legalább ezer Russel Baker, a N.Y. Times szellemes rovatirója maró gúnnyal irt lapja okt. 18—i számában a múlt heti tőzsdekrachról. "Ami engem illet - Írja rovatában - én örülök, amikor rossz híreket hallok. Kivéve persze, ha azok rólam szólnak. A rossz hírek közül is a legjobban élvezem azokat, amelyek a tőzsdéről jönnek. Azért Örülök a Wall Streetről származó rossz híreknek, mert azok olyan embepekről szólnak, akik Wall Street-i szerencsejátékkal akarnak meggazdagodni. Sajnos soknak sikerül ez, aminek az a sajnálatos kovetkezmenye, hogy mások is tőzsdézni kezdenek, abban a hiszemben, hogy ők is gyorsan meggazdagodhatnak. Az amerikai fiatalok nagy része ezért Wall Street felé kacsingat ahelyett, hogy Lincoln Ábrahám példáját követnék. Ifjú korában Lincoln egy rövidáru üzletben dolgozott New Salem, Illinoisban. Dolgozott kora reggeltől késő estig. Egy napon, amikor az üzletből hazagyalogolt 10 mérföldre lévő lakásába, eszébe jutott, hogy az egyik vevőjének rosszul adott vissza a kapott bankjegyből. Egy centtel kevesebbet adott neki, mint amennyit kellett volna! Erre fogta magát és felkereste az illetőt, hogy visszaadja a hiányzó égy centet. Mert - miként megírta emlékirataiban - nem tudtam volna aludni azon az éjszakán. Lincoln aligha csatlakozna napjaink Wall Street zsonglőrjeihez, akik bankhitelre támaszkodva (LBO=Leverad Buyout) óriási cégeket vásárolnak meg és adósságuk fedezésére nagy mennyiségű biztosítás nélküli kötvényt (Junk Bonds) bocsátanak ki. Ho^y azután az igy megvásárolt cégből eleg pénz jöjjön be a roppant adósság fedezésére, rendszerint ezer számra bocsátanak el munkásokat, a modernizálás hamis jelszava alatt. Menjen ön el egy nagy áruházba. Ha a teremben alig látható elárusító, akkor ott már "modernizáltak" és minden valószínűség szerint valamelyik Wall Street-i csoport már felvásárolni készül, vagy már felvásárolta a céget. Ami különösen felháborító számomra ebben az erkölcstelen játékban, amellett, hogy a junk bondok vásárlói gyakran teljes megtakarított vagyonukat kockáztatják, az ájtatosság, amellyel ezek a spekulánsok üzelmeiket takarják. "Mi csak olyan üzleteket vásárolunk - állítják -, amelyeknek a vezetősége nem áll hivatása magaslatán, amelyek nem vezetik üzleteiket hatékonyan!" Hazárdjáték? "Isten őrizzen" - mondják a kapitalista társadalom lovagjai. "Mi Őrizzük és védjük az amerikai részvényesek érdekeit." Ha ezt valaki elhiszi, az úgy jár, mint a nyárspolgár, aki Wellington grófjával, Napoleon legyőzőjével találkozva, igy szólította meg a világhírű hadvezért: "Úgy vélem, Ön William Smith?" "Öcsém - válaszolta Wellington -, ha te ezt elhiszed, akkor elhiszel mindent a világon." Daniel P. Moynihan: Merényletek államfők ellen Megdöbbentem, amikor a N.Y. Times első oldalán azt a hirt olvastam, hogy a CIA szabadabb kezet kér a kormánytól külföldi államfők meggyilkolására, államcsínyek idején. Hát mi mar soha nem tanulunk a történelemből? Nem gondolunk arra, hogy milyen fenyegető képet alkotunk magunkról a külvilág előtt? Ezen felül ott van a jog és a törvény kérdése. Alkotmányunk VI. szakaszának második paragrafusa leszögezi: szerződéseink (külföldi államokkal) az ország legfelsőbb törvényeinek tekintendők. Más orszá- gok belügyeibe való beavatkozás megsérti az Egyesült Nemzetek alkotmányát, , az Amerikai Államok Szövetségének alkotmányát. Bush elnök szept. 25-én az ENSZ nagygyűlésén hangsúlyozta, ^9§pgy :,J az ENSZ alapitól; meg fognak egyezni abban, hogy törvény es rnem erőszak kormányozza a világot. Megertem, különbség van a beavatkozás és azon törekvés között, hogy befolyásoljuk a fejleményeket más országban. De gyilkolni azért, hogy befolyásoljuk az eseményeket? Az Egyesült Államok kormánya aláírta az 1949-es genfi egyezményt a háborús viszonyok törvényéről. Ha egy halálos merénylet, amelyet mi szervezünk, nemzetközi konfliktusra vezetne, akkor a genfi egyezmény érvénybe lép. Es akkor egyéni felelősségre kerül sor. A genfi egyezmény magáévá tette a nürnbergi döntéseket: rendeld el egy fogoly megölését és halálos Ítélet várhat rád! Lehet, hogy mi mar nem hiszünk a törvényekben. De ha ez igy van, legyen emberségünk nyíltan bevallani. * Dániel Pl. Moynihan, New York állam szenátora Washingtonban. William H. Webster a CIA főnöke dollárral járulna hozzá a kölcsönhöz, kap egy kis zacskó magyar földet, de nem akármilyet, hanem Pákozdról, Mohácsról, Pusztaszerről. A zsákhoz háromszinű pántlika volna csatolva és rajta e sorok: Ez a fold, amelyen annyiszor apáid vére folyt Ez, melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt." Dr BUBO EADRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS V. new yorki orvostudományi egyetemi tanar Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormon zavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69 th Street NEW YOBK.N.Z 10021 Tckiont (812) 628 5636
