Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-10-26 / 40. szám
4, AMERIKAI MAGYAR SZU Thursday, Oct. 26. 1989, ■IVENIT ÉV A LIP SZOLGALMÁBAN Fodor N. Árpád, a Magyar Társaskör elnökének felszólalása az október 15—i diszebéden Egyezések, kiegyezések FejtÓ Ferenc "Rekviem egy elhunyt birodalomért" cimii, könyveben az 1867-1918 közötti időszakot újszerűén értékeli át. véleménye szerint nem valamiféle korhadt rendszer omlott össze az első világháború végén, hanem egy életképes formát zúztak szét. A Nyugat felelőssége óriási az első világháború után kialakult helyzetben. Ehhez nagymértékben hozzájárult hiányos, egyoldalú ismeretük a középeurópai állapotokról. Természetesen a magyar felelősség sem vitatható a nemzet itélószé- ke előtt. A tragédia fő oka, hogy a cseh, a horvát, a szerb, a román nemzetiségektől a magyarok megtagadták jogaikat, azokat a jogokat, amelyeket maguknak megköveteltek. E múltban gyökerező kérdésről 1848-ban meg ez volt a francia vélemény: elítéltek a magyarok ellen forduló nemzetiségekét, mert nem tartották államalkotó erőnek őket, s csak a magyarság vezetése alatt látták kapcsolódásukat a nyugati fejlődéshez. Arról a társadalmi átalakulásról, amit a francia monarchiának, majd a jakobinus köztársaságnak, s a XIX. századi császárságnak sikerült megteremtenie, a magyarság 1867-ben lekésett. A franciák évszázados előnye a kultúrában a marginális nemzetekkel szemben nem azonos a néhány évtizedes magyar előnnyel, amit a hazai nemzetiségekkel szemben élveztek. Magyarország megakadalyozta a horvát, a cseh nemzetnek, hogy egyenjogú félként konstruálódjon. Így megközelítve a problémát: a magyar tragédia 1918-ban elkerülhetetlen. A hármas szövetség tagjaként a legsúlyosabb következményeket kellett viselnie az országnak. Ennek nem mond ellent, hogy ez az egység minden hibája, belső konfliktusa ellenére, az első világháborúig fejlődőképes, gyorsan iparosodó hatalom. Az iparosodás üteme felülmúlta Németországét, Franciaországét. Es ezt a folyamatot szakította meg a versailles-i béke. A nemzeti önrendelkezés elvén szétdarabolt, felaprózott birodalom utódállamainak létrejöttekor keletkezett politikai vákuum készítette elő azután az utat a hitlerizmus- hoz, s megalapozta a második világháború után bekövetkezett új rendszerek kialakulását. A Nyugatot súlyos felelősség terheli e rossz békének az elfogadásában. Később pedig, a Horthy-féle területi revizionizmus, az antibolsevista, antiszemita és Hitler- barát politika megakadályozta a békeszerződés korrekt, progresszív bírálatát. Mindenesetre úgy tűnik tol, hogy napjaink közélete alkalmas — nem a területi revízió felemlegetésére, ez képtelenség volna, hanem - a mély történeti analízisre. E szembenézésre, a múlt elfogulatlan értékelésére annál is inkább szükség van, mert a jelenlegi társadalmi-politikai helyzet parancsolóan figyelmeztet a jövőre: azaz a holnap - egyesült - Európájára. Ismét csak történelmi példával élve, Ady és a Nyugat nemzedékének hagyatékát, a szociáldemokrácia, a szakszervezeti Kedves ünnepelt Deák Zoltán, kedves feleséged Fay, gyermekeid: Péter és Bobby, Magyar Társaskör tagok, Magyar Szó olvasók, kedves barátok, vendégek. Deák Zoltán 85 évéből 55 évet töltött az amerikai magyarság haladó szellemű újságjának szolgálatában. Nem könnyű dolog ennyi évet lemorzsolni, állandóan szembenézni a megélhetés nehézségeivel, mert hiszen búsas fizetést a lap dolgozói sohasem kaptak; vagy fizetés nélkül, vagy éhbérért kellett dolgozniuk. De elszakíthatatlan együttérzése a nemzet ipari dolgozóival, az értelmiséggel, fejlesztette és erősítette a dolgozók iránti öntudatát. Igen, tudatosan választotta az élet ezen nehezebbik útját. El tudjuk képzelni, mit jelent az, amikor kötelességszerűen hétről hétre, évtizedeken át írni kell, hogy betöltsék lapunk oldalait, hogy (mindenről írni és érezni kell, hogy mit akar, mire van szüksége a lap olvasóinak, hogy tájékozva legyenek a nemzetközi helyzetről, az óhazában végbemenő nagyon komoly politikai és gazdasági fejleményekről, a fogadott hazánkban alakuló változásokról, a sok-sok problémáról, amely szerte a világban felmerül; Sokszor, szinte perceken belül kell megtalálni a szükséges témát és megírni azt, mert sürgetik, a lapot le kell zárni. Deák Zoltánnak a sors nem adta meg azt a kiváltságot, mint annyi sok írónak, hogy a világ zajától távol, az erdők lombos fái között lévő házában, vagy a tenger hullámaitól csapdosott parti villában írhassa cikkeit. Nem, a sors nem ezt adta osztályrészül neki. Mégis megszülettek az iröi gyöngyszemek. A sokszor feszült helyzet ellenére, a megirt sorok aranybetűs sorokká váltak. Hejh, bezzeg, ha a sors egy emberibb, nyugalmasabb, kíváltságosabb életet adott volna Deák Zoltánnak, akkor minden megirt sor gyémántbetükké válhatott volna. Azok az írások, amelyek megjelentek a Magyar Szó hasábjain, mind irói alkotások', nemcsak az újság hasábjait betöltő sorok, hanem magas színvonalú, érzésekben dús, e bonyolult világban a gondolatokat helyes útra billentő, költői kiáltások voltak. Nehéz lapot írni ebben a világot forrongásban tartó helyzetben. Nagy változások idejében élünk. A tegnapok úgy tűnt igazság- sziklai repedeznek, hogy helyet adjanak a változó társadalmi erők szilárdabb talapzatának. Nehéz lépést tartani a rohanó mával, de ugyanakkor tudni kell, hogy a társadalmi erők küzdelmében olyan társadalmi rend, amely felismeri a múlt tévedéseit és kész változtatni a múlt hibáin, biztató jövőt sugároz az emberiség számára. Ellentétben egy olyan társadalmi renddel, amely - történelmileg szólva - ebben a pillanatban viszonylagos jólétet nyújt polgárainak, miközben véka alá seprí a belső ellentéteket, az emberek közti megkülönböztetést csak látszólagosan fékezi meg és nem képes a nincstelenek sorsán javítani. Az ilyen társadalom veszélyben van. Igen, nehéz lapot írni ezekben a napokban, de igy írni csak az tud, aki látja és fel mozgalom őröket az ellenforradalom megsemmisítette. Az elmúlt évtizedek megszüntették a teremtő polgárságot, és ezzel újólag elszakadtunk Európától. Ismét konzerválódott egy felemás, ellentmondásokkal terhes, feszítő gondokkal küzdő társadalom. Ember Mária tudja mérni a múltat, a jelent, és a jövőt. így írni csak az tud, aki szeretni tud, szeretni a családját, az egész emberiséget. Így írni csak az tud, aki hinni tud, hogy eljön egy kor, mint ahogy nagy költőnk, Petőfi Sándor irta: "amikor a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet". Igen, a mai napot Deák Zoltánnak dedikáljuk, viszonzásul azért, hogy 6 egy egész életet dedikált a Magyar Szó olvasóinak, és ezen tűlmenőleg az egész emberiségnek. Emelem poharam és kívánok Deák Zoltánnak még sok-sok boldog születésnapot erőben és egészségben, mindannyiunk őrömére. Köszönöm, hogy meghallgattak-. Körmendi Ferenc: Két vers A kivándorló Nem élsz, csak vagy. Nem jársz, csak mégy, Nem pihensz, csak megállasz. Szemed nem vak: s nem lát, csak néz. Kérdésedre nincs válasz. Éveid igy repülnek el, Általkelsz sok határon, Gyűlölsz? Szeretsz? Kit érdekel. Idegen vagy, barátom. II. Szavad recseg, pöfög, sziszeg, Mondatod bénultan konyul, Hangsúlyod tétován biceg, Mi föntre kell, alul lapul, Képed zavart. A hangulat Mást mond, mint amiről beszélsz. Nyelved gyakorta elakad Makacs szavakon. Es te félsz, Mint sótét erdőn, egyedül. Ó, idegen hang-rengeteg! Szived eláll, füled feszül: Egy ismerős szót, emberek! S küszködsz tovább, hebegsz balul S rádmosolyog a hallgató: "Milyen jól beszél angolul. Szabad tudnom, honnan való?" A bevándorló I. Harmincon innen OKAY, mondom, s a gumit rágom, A lány mézem,már nem virágom. Italom DRINK, eszményem dollár S érzelmes leszek teleholdnál. Hitem siker, muzsikám jazzband S már alig sajog, aki elment. Tempóm iram s a Gép az Isten. Autóm már van. Almom már nincsen. A zoknim log, a cipőm ragyog. Boldog vagyok. n. Hatvanon túl Ülök a pádon, nézem az eget, A Centrái Park nem a Margitsziget. Itt minden szép és kapok, amit kérek. Milyen furcsa ize van a kenyérnek. Csoda házak és micsoda utak! Hogy hívják most a Karoly-körutat? Nagyszerű nép. Az iramot hogy birják! Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő simít, a nap ragyog, Szent Isten - hol vagyok?
