Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-23 / 8. szám
Thursday, Feb. 23. 1989. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Bartis Ferenc: SZÁRAZVIUÁM SZÁRHEGYEN IV. A kereszteket leszedték, a telefonhálózatot megjavították, a besúgók lajstromát most már biztosabb helyre zártak, a Milician az emeleti ablakokra is rácsot tettek, a házakból es az iskolákból teherautókkal vitték el a könyveket^ a községtáblat kicseréltek, a kollektivizálást elkezdték, a többi papot és barátot is összeszedték es "elvittek", a kúlhavasokat és az erdőket átcsatolták a román megyékhez, az állatokat elhajtották, a padlásokon (hiúkban) es pincékben meghúzódó kevéske ennivalót elrekviráltak, Bérest a Carina (Ferenczyék) utcájában a saját lakásán megölték, Oláh Antal volt tanítómat és községi tisztviselőt az otthonában meggyilkoltak, ( Orosz Balázst a hegyoldalban agyonlőttek, nagyapámat fölháborodasa közepette vitték el "megpuhitani", Laczkó Kálmánt a vonat elébe löktek; Csiky Nácit fölakasztottak a saját csúrjében s aztan ráfogtak, hogy Öngyilkos lett; Paskuly bácsit, Édesapám volt katona-bajtársát leöntöttek fáradtolajjal és elégették...Nincs erÓm tovább sorolni... Mindezt valaki másnak kellene megírnia, annak, akit személyesen nem érintenek ezek az "események". Számomra önkinzas, de összeszedem minden erőmet, s mert idetartozik, megírom az én letartóztatásomat is, de nem úgy, mint a börtöntörte- neteimben, hanem másként: azokról szolok, akikről senki sem beszél, pedig hősök voltak... Röviden tehát. Engem is letartóztattak. Durván. Bikacsokkel. Egy elkobzott borjúval együtt vitték föl összekötözve a gyergyo- szentmiklósi Sigurancára (Securitatera), a Bikás utcába. A Securitaten, természetesen, agyba-főbe vertek, ezt most nem részletezem. Kiderült, hogy Kovács jelentett föl, a följelentést megerősítette Tárni mostohaanyukája, hogy kimentse a fiát... Kovácsot a néptanácsnál aztán előléptették, Tamiék pedig elsőként álltak be a kollektiv gazdaságba... Engem Édesanyám mentett ki tekintettel kiskorúságomra, 12-13 éves voltam, valamint a Kurkó Gyárfás meg létező mítosza és Illyés Sándorék, akik arra hivatkoztak, hogy a családunk egyaránt rejtett el annak idején zsidókat, németeket, katonaszökevényeket, román üldözötteket, volt illegalistákat és igy tovább. Valószínűnek tartom viszont: kiszabadulasomban az is közrejátszott, hogy úgy elkinoztak, mar beszélni sem tudtam, s ha agyonvertek volna, sem adtam volna ki két tanáromat, Stengeléket és Tamit... Szabadulásom után Édesanyám hetekig ápolgatott az ágyban Szatmári gyógyszerész bácsival és a falusi orvossal együtt. Sot, a javasasszonyok még vizet is vettek, (hogy meggyógyuljak, a templomban pedig imádkozták erettem... Nem akarom megismételni mindazt, amit már a börtónnaplómban is leírtam, de mégis ide kívánkozik valami: az egyik vallatom ezt mondta:"a székelyek eszere van szükségünk, de a lelkűkre nem, azt ki fogjuk ölni belőlük..." Egy másik észrevétel: ugyanazok, akik Szárhegyen kiprovokálták a zendülest, voltak nagyjábóla vállatok is. Tehát, pártaktivista, szekus és besúgó ugyanazt jelentette... Ekkor örökre kinyílt a (szemem... S ekkor fogtam föl, hogy egész életemen át a megalázás, a megaláztatas ellen, az emberi méltóságért és a szabadságért fogok harcolni... . Most pedig hadd soroljam föl a vallatok, a kínzók és foglárok névsorát, amely nem teljes, de igy is valamelyes képet ad arról, hogy a hatalom miként játszotta ki egymás ellen a nemzetiségeket es a románokat: Szopós, Bartalis, Dolmayer, Gossler, Imets, Vargancsik, Palavits, Roth, Munteanu, Tepelus, Danceanu, Feier, Nagy, Rubies, Simionescu, Tanase, Olteanu, Markovics, Pulika, Schuller, Szenkovits, Benedek, Osztrovics, Hajdú, Csernovicz, Hegedűs, Kemenes, Rosca és mások. 7 ti (Ezeket a neveket egyrészt mar akkor ismertem, a többit utólag azonosítottuk.) Na és? Mit csináltak ezek az állig folfegy- verkezett "fiuk", akik hol munkásruhában, hol egyenruhában, hol polgári ruhában jelentek meg? Csak azt írom le, aminek tanúja voltam! G.V.I. menyasszonyt kiterítették a pincében; lefogták, és heten mentek rajta át, egymás után... G.V.I. elájult. S meg akkor sem hagyták békén. Akkor az egyik pribék rápisilt... Igen, magyarázkodó Utókor, ez megtörtént, s engem odaállítottak, hogy nezzem végig! ( G.V.I. kibírta ezt is. Szerencsére, mindent Őszintén elmondott jövendőbeli férjenek, aki nemcsak megértette, de segített neki valahogyan feledni a "történteket"; összeházasodtak, három gyermeknek adtak eletet, ma is jó barátaim, nagyszerű emberek, ök nem települtek át! Cs. Árnak, Isten nyugtassa, az egyik pribék azt mondta, hogy mivel neki nem áll föl most az "izéje", hát megpróbálja egy söprílnyéllel... Me^ is próbálta es Cs. A. bele is halt, a nevet még nem Írhatom le, a család kérésére, mivel nekik kellene elviselni a következmenyeket. A Gáli Anti bácsi neve viszont nem titok! 0 kért meg rá, hogy "Ferike fiam, amit láttál, ird meg, az Uristenit, hadd tudja meg a világ, hogy min mentünk keresztül! Mert könnyű Washingtonban, Londonban, Párizsban és Moszkvában dőzsölni azoknak, akik kiszolgáltatták azt az ezermester, becsületes népet Bukarestnek!" Szegény Anti bácsi, még vallatás közben is káromkodott: "Az Úristen szakassza meg a nyakatokat! Semmirekellő banda vagytok! A szent marxizmus neveben ki akartok irtani minket, székelyeket! Oh, hol vagy te Lenin!..." De ekkor mar elájult. Ugyanis, Gáli Anti bácsit megfogták, a fejét bedugták abba a kályhába, amelyben égették el az elkobzott könyveket... MegperzselŐdÖtt az egész arca... Kristály Áron üvöltözött, hogy mindent bevall, ha még egyszer lathatja a fiat. Erre föl Imets a tenyerében két szemgolyot hozott az apának, mondván, hogy ezek a fia szemei...(S ez igy is történt!) A Securitate pincéjében vegyesen voltunk: férfiak és nők, sajnos, ekkor már en is férfiú voltam... Megszűnt minden távolság a két nem között... Ott mindenki "csak" ember volt... Amikor kiszólitottak valakit, borzalom fogott el mindnyájunkat, s amikor belöktek valakit a vallatás után, kétségbeestünk... Egyik nap a pince lejáratának a felső lépcsőjén megjelent Imets, s ezt mondta: "Ti nem vagytok emberek! Titeket ki kell irtani! Hat gondoskodunk róla, hogy többé ne tudjatok gyermekeket csinálni!" Es kiszölitotta a férfiakat. Hála Istennek^ én nem kerültem be a férfiak kategóriájába. Nem tudjuk, mit csináltak velük, azt viszont tudom, hogy soha többe az életben nem láttam viszont okét...Név szerint: Kusmodi, Birtok, Gencsi, Nagy Kis Lajos (neki a nevét e furcsaság miatt tartottam észben), Csartos vagy Csatlós, már nem emlékszem, Boros vagy Borsos(?) és még néhanyan... , Az eg^yik nő-pincetársunkat szólítottak. Ejfél után gurították vissza a lépcsőkön. Ha jól emlékszem, Hedvig Bajernak vagy Bauernak hívták. (Kérem, bocsásson meg, hogy kiírom a nevet; nem tudom, hol létezik...) Tartasosan ment föl a lépcsőkön s hogy nézett ki a vallatás után... Csupa vér volt... A ruhát letépték róla... De közöttünk nem volt álszemérem... Vizet kert, felig aléltan. Nem volt. Megvertem az ajtót, hogy adjanak vizet. Az Őr, Kemenes, az arcomba rúgott... Hanvattestem. Ekkor epy Suciu nevezetű, maroshévizi roman raüvöltött az őrre, hogy ha nem adnak vizet, akkor o fölvagja az ereit! Az őr röhögött. Suciu fölvágta az ereit. Meg is halt. De nem adtak vizet... A sarokból föltápászkodott egy uriember- fele^ s azt mondta, hogy ö orvos. Stromfelnek hívták, a fölszólitgatások szerint. Nem emlékszem pontosan. Odajött. A hölgy vérzett a lába között, a mellét fölhasogatták. Az orvos megkért, vessem le a pici gatyámat, le is vettem es maradtam a rövid szaru kis zöld nadrágomban. Az orvos a bugyimat elhasogatta, egy részét behelyezte a nő lába közé, az ingem foszlányaival pedig bekötötte a mellét... Ekkor lökték be a pincébe Sajgó Péter bácsit, aki felig pityókás volt, magyarán: ittas. Valamelyik zsebéből előhúzott egy üveget s ránk parancsolt, hogy mindnyájan igyunk belőle egy-egy kortyot, és ne csüggedjünk, mert "ez a szemét társaság már érzi a vesztét", hamarosan úgyis kiszabadulunk... Nekem pedig azt mondta, hogy én még kölyök vagyok, menjek haza, édesanyámhoz, bújjak a szoknyája alá, nekem nincs mit keresnem a felnőttek között, hiszen azt sem tudom, milyen fán terem az elet... Az orvos Hedvignek töltött a szájába, aztan a pálinkával lemosta az egész testét. Hedvig jobban lett... Másnap főivezették. Eltűnt... Sa^jgó bácsi reggel elkezdett követelőzni az Őrséggel szemben, hogy neki hozzanak szalonnát, kenyeret^ hagymát es pálinkát, mert máskülönben ó nem hajlandó a pincében maradni, de jaj annak az őrnek, aki beárulja a feleségének, hogy mennyit ivott meg! Aztán elkezdett heherészni, hogy nem kell megijedni "ezektől a vackoktól, mert hamarosan jönnek az amerikaiak vagy a szovjetek, akár a magyarok, csak ki kell tartani... S olyasmit is mondott, hogy neki van eev ukrán őrmester barátja s ennél fogva ő sérthetetlen... Ott, előttünk lőtték főbe, a fülén keresztül... Megérkezett Imets, 3 volt a legfélelmetesebb pribék: magas, fekete, göndör hajú ironikusan simulékony es megjatszta a müveit embert. Kiszólitott. Most nem Ifi fontos az en megkinzatasom, de ( azóta gyűlölöm azokat a férfiakat, (akik szépeleg- nek és önmaguk fizimiskajavai vannak elfoglalva... Visszaguritottak a pincébe. Elviselhetetlen volt látni a vallatásokat... Mivel már főnt az irodákban nem győztek, már a pincében is vallattak... Szopos hozott három röpcédulát és rám parancsolt, hogy egyem meg! Megettem. Olteanu elém tett egy piros- fehér-zÖld szalagot, hogy egyem meg. Megettem. Amit végignéztem, u^y hatott, mint valami fölfoghatatlan látomás. Pedig a d . Mi '9TU-I C ' (folytatás a 9. oldalon)
