Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-09 / 6. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 9. 1989. SZÁRAZVILLÁM SZÁRHEGYEN a helyükbe. Ettek, ittak., dorbézoltak a szálláshelyeiken s azt mondtak, el kell kezdeni a román szocializmus felépítését... A lakosság számára furcsa és érthetetlen események követték egymást: Patrichit, aki tősgyökeres román volt, nemcsak leváltották az őrsparancsnoki tisztéből, hanem le is tartóztatták, mert állítólag előre értesítette azokat a szárhegyieket, akiket neki kellett volna letartóztatnia; Szabó Józsefet, akit Sztálin Jóskának csúfolt a falu, mivel szovjet katonai sapkát viselt^ küldöncként sem engedtek be a községházara; Keresztes Ferencet, akinek a saját anyósa orosz nö volt, elzavarták az irodából; Hideg Vencel szabót, aki a felvonulásokon a leghangosabban szokott volt jelszavakat kiabálni, elküldték valamilyen tanfolyamra, ho^y tanulja meg eredeti ideológiai anyanyelvet - a románt. Azokat a kerítéseket, amelyekre meszelovel ráírták, hogy szavazz a napra és éljen Kurkó Gyárfás, vagy ilyesmiket, hogy Márton Áron a mi lelkiismeretünk, le kellett azonnal bontani, vagy kátránnyal bemázolni. (Pedig akkor még Kurko Gyárfás szabadlábon volt!) Ezt az egész hosszú és unalmas, enközpon- tu bevezetőt csak azért Írtam, hogy az olvasó megérthesse, miért robbant ki ebben az időszakban a szárhegyi zendülés, amit túlzás nélkül nevezhetünk lázadásnak. S itt már nem a gyermekkori benyomások tolakodnak előtérbe, hanem a későbbi felnőtt oknyomozó kutatása is, amely nyilvánvalóan nem kielégítő, hiszen a belügyben őrzött dokumentumokhoz nem volt lehetőségem hozzáferközni. Közvetlenül a menekülésből való hazatérés után a regi kózségtekintélyek visszafoglaltak széküket. , Nemsokára felsőbb utasításra kicseréltek őket: egy-ket tisztesseges ember mellett a falu élére kerültek a hajdani naplopok, a munkakerülők, a megrögzött alkoholisták, akik egyből megtanultak dirigálni. Szárhegy azt mondta, egye fene, de legalább a mieink, majd megneveljük ókét. S most őket is leváltották, idegeneket hoztak helyükbe: Gossler, Munteanu, Tepelus, ( Mosoiu, Muresan, Roth Viktor, Anton, Serban és ehhez hasonló nevűek foglalták el a régiekhelyet. Ezek valamennyien, zsebükben es derékszíjukon pisztollyal járkálták az utcán. Roth kö'zben nekünk orosz nyelvet is tanított, egyen- ruhában^ mindenkit pofozott, engem is; fasiszta ivadékoknak nevezte a tanítványait. Anton Emericnek volt egy másik neve is: Antal Elemér, aki szintén tanított - alkotmánytant. De indább minket vert és az öreg parasztokat, délutánonként a községházán... A pinceben. Mi, gyermekek nagyon szemfülesek voltunk, így azt is meghallottuk, amikor Roth Kardos Márta tanárnőre ráparancsolt, hogy "politikai követelmény, hogy ma éjszaka velem legyei!". Ez az állami iskola udvarán hangzott el ( a nagyszünetben. Kardos Marta kikelt magából, visszautasította Róthot, mi pedig értesítettük a legényeket, hogy miről van szó. így aztan, amikor Roth este biciklizett Mártához, meg kellett szenvednie a nekem adott pofonokért es a Mártát fenyegető veszélvért is: - egyszerűen a sáncban megbújt legények olyan kőzaport zúdítottak rá, hogy leesett a kerékpárról és futásnak eredt... ( Ilyen apró-cseprő események fűszereztek a hétköznapokat. De következtek keserűbbek is: éjszaka a fekete autók elvittek egy csomo embert, név szerint néhányat említenék csupán: Czimbalmos Viktor, Oláh Ta(más, Kónya Lajos, Fölöp Ferenc, Bartis Ignác, Anghi István, Anghi Albert, Sajgó József, Keresztes István, Meth Ferenc, aki izraelita volt es mihelyt megtudta, miről van szó, öngyilkos lett. A hír reggelre elterjedt. Az emberek egyöntetűen úgy határoztak, hogy ezeket az éjszaki eltüntetéseket nem hagyják... Ambrus József plébánosnál sokan gyülekeztek másnap este: semmi rosszat nem akartak, csupán úgy döntöttek, hogy fölváltva ( őrseget allnak a templomok, az iskolák bejáratánál, valamint azok háza előtt, akiket valószínűleg kiszemeltek. Egy legénycsoport közrefogta a főtéri hősi emlékoszlopot, egy másik a feszületet, megint egy másik kisebb egységekre szakadva az Özvegyasszonyokra es a magányos nőkre vigyázott, hogy meg ne becste- lenitsék őket, ami már gyakori esetnek kezdett számítani, ugyanis az újonnan erkezett aktivisták ettől sem riadtak vissza... Másnap népgyülést rendeltek el a hatóságok, j A főtéren rögtönöztek egy színpadot is. Nem beszédet tartottak, hanem kiadtak a parancsokat: ettől a naptól kezdve érvénybe lépett a kollektivizálás, s aki nem all be, osztalyel- lenségnek tekintendő; aki templomba jár, vét az állam ellen; aki a régi magyar nyelvű könyveket nem szolgáltatja be, ellenséges propagandaanyagot rejteget s ezért büntetendő; mivel Szárhegy (is) Romániához tartozik, többé nincs helye a magyar feliratoknak; aki a budapesti (!) vagy nyugati rádiót hallgatja, bűncselekményt követ el; a község lakossága jelentse föl a kulákokat, a meghunyászkodokat, a szabotőröket, a párt ellenségeit, űzze ki a községből a papokat és a régi tanítókat, tanárokat; be kell zárni minden üzletet és mészárszéket, mivel az a régi kapitalisták találmánya; s ahhoz hogy föl lehessen virágoz- tatni Szárhegyet, le kell rombolni mindent, ami régi... i t És ehhez kérték a lakosság segítséget... A színpadon szónokolt: Imets, Dolmayer, Vargancsik, Szopos, Roth, Antal, Gossler, Tepelus, Feier és mások. Levezényelték Gyer- gyószentmiklósról tapsológépezetnek az UTM- UAER (ifjúsági és diákegyesület) legharsogóbb tagjait. Palavits József, Kemenes Ármin, Blenesi Ernő, FerenCz Rezső, Kulcsár István és mások, akik azt kiabáltak, hogy: - "Hol vannak a kulákok? Elbújtak a patkányok!" És fordítva is. Néhány szót a fenti személyekről: P....... J.......ma a marosvásárhelyi 23 August bútorgyár nyugdíjasa, K....... A.......Csíkszeredában bankhivatalnok, két lánya Budapestre menekült, akik egyes erdélyiek kompromittálásá- val és alaptalan följelentgetésével (is) foglalkoznak; B ....... E....... F....... J.......személyi titkára volt... F....... R.......a román belügy kötelékében "dolgozott", K....... I.......,( mint a néptanács-elnÖk, miután sok rossz fát tett a tűzre Szárhegyen, elhagyta szülőfaluját es Marosvásárhelyen a Számitógépgyarba került... A többiek is ilyen karriert futottak be,, Őszintén sajnálom őket, hiszen földijeim; amíg Erdélyben éltem, gyakran találkozgattam velük, s volt olyan is közöttük, aki Budapesten fölkeresett...De nem hallgathatom el, mert akkor nem lenne hiteles, amit irok... S az, aki kicsit hazudik, nagy hazugságokra is képes! Ezért vagyok kegyetlen önmagámmal és velük szemben. Mindenkinek vállalnia kell a sa^at életét! Utólag mindannyian azzal magyaraz- kodtak, hogy annak idején elveszítették a szép eszüket. Ez igaz. De nekem sok eszem volt, es egyetlenegyet sem veszítettem el... Vajon, miért? Folytatjuk TÁMOGASSA HIRDETŐINKET ÄÄ>.)INDIAN sors szerencsétlen indián törzset kisemmizni ősi földjéből, ahelyett, hogy annak megtartásában segítségükre lettek volna. Mi ez, ha nem kézzel fogható bizonyíték arra, hogy a határtalan kapzsiság es könyörtelenség nemcsak azokban volt meg, akik évszázadokkal ezelőtt az indián népet tervszerűen irtották es földönfutóvá tettek, hanem a ma elő feher társadalomban is megvan. Az Egyesült Államok napjainkban még mindig óriási lakatlan területeket birtokol t az ( ország közép-nyugati, nyugati es deli részéin, de arról szó sem lehet, hogy a múlt megbocsáthatatlan bűneit némileg jova téve, jelentős földterületet engedjen át az indiánoknak, nem ajándékképpen, hanem rehabilitáció alapján. Tehát jogosan feltehető a kérdés: hol van itt a nemzetek ónrendelkezési jogát és hazájuk határait tiszteletben tartó elbánás? Hogyan fordulhat a magyarság az amerikai kormányhoz kisebbségben élő, üldözött erdélyi honfitársai ügyeben, amikor itt is egy hazájától megfosztott, sorsára hagyott népet kell látnia? Hol van itt a jóindulat, a< se^iteniakarás, a megertesre törekvés és hol marad az őszinteség egy néppel szemben, melynek mindenkor a becsület volt a legnagyobb erenye. A területvissza- kÖvetelesi perekben folytatott, évekig vagy évtizedekig tartó tárgyalások végén a bíróság csak ritkán hoz döntést az indiánok javára, holott a legtöbb esetben csupán kisebb területek visszaadásáról van szó. Az Oglala Sziu törzsek azonban Észak es Dél-Dakota, valamint Wyoming és Montana nagy területeire tartanak igényt már hosszú idő óta. A tárgyalások során a törzsek képviselői mindannyiszor a fehérek által megszegett szerződésekre hivatkoznak és szavuk hihetősége nem vonható kétségbe, hiszen a csalárdságban egyedül a kontinenst elözönlő fehérek voltak jártasok és az ó lelkűkén szarad a számban erősen megfogyatkozott indiánok elképesztő' nyomora, amely erre a dúsgazdag országra sötét árnyékot vet. Amerika feher lakossága, amely jogtalanul elvett területen építette fel vilájghatalommá nőtt államszövetséget, sok vétket követett el az indián nép ellen, melyet nem lehet elégszer és eléggé hangsúlyozni, de Maine állam indián törzseivel szemben kétszer követett el bűnt. Először, amikor elvette ősi földjüket, másodszor, amikor azt, mint visszaszármaztatott nemzeti tulajdont valamilyen ravaszság folytán nevetséges áron megvásárolta tőlük. Az örményorszagi földrengés túlélői számára az Egyesült Államok jelentős segítséget juttatott el a Szovjetunióba, ami dicséretre méltó, humánus cselekedet. De hol marad a humanitás a rezervátumokban nyomorgó, kilatástalan jövő ele nézŐ indiánokkal szemben? A kanadai Lubicon-Cree indián törzs tagjaira azonban szép jövő várhat, ha újonnan kijelölt rezervátumuk alatt valóban gazdag szén- és olajmezö terül el. De vigyázniok kell, hogy földjük ki ne csússzon a lábuk alól és ebereknek kell lenniök, ( nehogy valamely szerződésszegő1 bánya- vagy olajvállalat kezei köze kerüljenek. Adja Isten vagy az Ő régi hitük szerint a Nagy Szellem, hogy sikerüljön megtalálniuk a boldogulás útját. ________
