Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-22 / 25. szám
Thursday, June 22. 1989. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Bucsu Balogh Ernőtől A magyar-amerikai zeneművészet ismét szegényebb lett egy kiválóságával. Washingtonban, 89 eves korában, hossza betegség után meghalt Balogh Ernő zongoraművész, zeneszerző, kritikus és magas fokú zeneoktató. A régi Budapesten az első világháború körüli években ó és Földes Andor volt a két "csodagyerek", kik kék-galléros matrozruhaban leptek fel a hangversenyeken. Későbbi, felnőtt barátainak es múveszkol- legáinak sora, akikkel együtt hangversenyezett, vagy akiket kisért, kisebb könyvtárt tehetne ki. Apja, Balogh Mark tanár maga kezdte el, már három éves korában, zongorára tanítani. Oly tehetséges volt, hogy a Zeneakadémiára, felvételi vizsga nélkül vették fel s előbb a neves Szendy (Liszt Ferenc utolso tanítványa), majd Bartók és Kodály vettek fel magántanfolyamukra. Mindezek előtt azonban a pesti Rózsavölgyi zenekiadó már 8 éves korában publikálta egy szerzeményét. A MONTREALI MÁRAI SÁNDOR EMLÉKES! Balogh Ernő Bartókkal a svájci (Davos) vakációjuk alatt A háború után (1923) Berlinben élt, ahol a világhírű hegedűművész, Fritz Kreisler kísérője lett, közben a sajat neve alatt is hangversenyezett, majd kivándorolt Amerikába. További koncert-tarsai és barátai között olyan nevek voltak, mint Grace Moore, Lotte Lehmann, Hindemith, Gershwin. Mint jobarát és hálás tanítvány, New Yorkban o egyengette az akkor itt még alig ismert Bartók első útját. O szerzett neki hangversenyrendezőt, kiadót, sőt New York-i lakást is. Mindezek felett azonban azt is elintézte, ami szinte példa nélkül állt, hogy az ASCAP, a zenei világszervezet, melynek csak teljes jogú USA-állampolgar lehet tagja, nemcsak felvette a nem-állampolgár Bartókot tagjának, hanem utána éveken át fizette a nagy beteg zseni orvosi és kórházi számláit, sót halála után saját temetőjükben tettek nyugalomra, ahol most majd Balogh maga is nyugodni fog. Ö maga persze már 70 éve USA "citizen" volt Az immár könyvtárra becsülhető Bartók- -eletrajzokat szinte nehez lenne elsorolni. Prof. Halsey Stens, Agatha Fasset, Kristóf Károly ("Beszélgetések Bartók Bélával"), Dr. Bonis Ferenc, stb. A "nagy, végleges" Bartók-kőnyv, mely 30 éven át készült, az irb. Szabolcsi Bence halála miatt sohasem lett készen, csakúgy, mint a másik, nyilván jóval "emberibb könyv, melyet Balogh maga irt meg,., sajnos csak félig. (Szöveg és kép: Gabriel Haekett) Márai Sándor mint ahogyan azt A Montreali Magyar Irodalmi Társaság április 30-ra tervezett Márai Sándor iró irodalmi estet a szavak szobrászának hirtelen halála emlék-estte változtatta. A mintegy 200 főnyi hallgatóság előadás helyett megható Requiem résztvevője lett. A Requiem alaphangja lehet háborgó, mint Verdi-é vagy a végső iteletbe szelíden belenyugvó, Fauré komponálta. A Márai-Requiem olyan volt, mint amilyennek ö képzelte az elmúlást: "Az élet izét követelem a haláltól. ' >il Te hívsz Uram es en vállalom a hivatást,- ez a mérkőzés a miénk." Az, hogy a Márai emlékestnek sikerült az író gondolkodását és hangját tolmácsolnia, a hozzáértő rendezés érdeme. Itt kell mindjárt megemlítenem az est rendezőjét: Bencsics Klárát, aki a filozófus-iró mesternek nemcsak tisztelője, de ismerője is. A Márai-est megrendezése egy éven át foglalkoztatta. A nehezen fellelhető Márai- múveket , - főként a még otthon írottakat gyakorlatilag a világ minden részéről sikerült Összegyűjtenie. Első perctol tudta es sikerült keresztülvinnie azt, hogy az erre egyedül hivatott budapesti kiváló művész, Bánffy György tolmácsolja az iró gondolatait. Az előadásra kerülő anyag válogatása a rendező munkája, egyes részekre szánt idő meghatározása pedig Bánffy György feladata volt. Montreal és Budapest között, levélben és telefon beszélgetések segítségével jött letre ez a hosszútávon rendezett irodalmi élmény. A rendező izgalmas harcot folytatott a rendelkezésére álló kicsiny idővel és a rendkívül gazdag anyaggal. 40 Magyarország-i és 24 emigrá- ciós regeny és napló mellett sokszáz újságcikket és verset hagyott Márai Sándor az utókor számára. Hetven munkás év kincseit kellett egy 2 és 1/2 órás keretbe zárni. Bencsics Klára minden kihagyásra ítélt szót megkönnyezett. A San Diegoban 89-ik évét "farkasordito magányban" élő Márai Sándor lelkes Örömmel fogadta a tervezett alkotó-estet és Bencsics Klárával folytatott telefonbeszélgetés alkalmával hangszalagot kért róla... Mire a szervező álma megvalósult, s az alkotás szűk keretekbe zárva is az egesz életművet tolmácsolta, - az író belefáradt magányába. "Van tragikus magány, mikor jegesedni kezd körötted a világ, akkor eltévedsz és meg kell fagynod." A hangszalag elkészült, - a mu forog, s az alkoto pihen, - véglegesen immár. A hang az éter hullámain at valahol utoléri majd es megörvendezteti... Az előadás maga művészi élmény volt. Az Összekötő szöveget Bencsics Klára irta és Hermann Judith, a C.B.C. magyar osztályának vezetője, kellemes, képzett hangján mondta el. Bodroghközy Mária drámai csengésű, szenvedélyes hangjával es mély barna tekintetével meghódította a hallgatóságot. Glaser János a sztoikus- bölcs Márait személyesítette meg. Minden szavára figyelni kellett, hogy hangja és mondanivalója emlékké kovácsolódjon. Bánffy Györgyöt szándékosan hagytam utoljára. O külön elismerést erdemel az előadás összhangjának megteremtéséért. A drámai és mélyen bölcs hangok mellett Ö képviselte a lángoló, harcos Márait, - a tiltakozót, az ellenállót, a bele nem nyugvót. Ennek köszönhető, hogy az emlékest olyan lett, mintha maga Márai Sándor adta volna elő, - személyesen, mintha a sokrétű alkoto lépett volna színpadra, hogy végső bűcsut mondjon a Nagy Ut előtt. Az ember azt képzelte, jól Összeszokott, sokat gyakorolt együttest hallott. Műhelytitokként hadd mondjam el: egyetlen próbára futotta az időből, de a közös rajongás, a mély átérzés és Bánffy György előadói gyakorlata varázserejű volt. Hangjáról pedig csak annyit, hogy lehunyt pillákkal hallgatva - zenei élmény. A Montreali Magyar Irodalmi Társaság nagy eredménynek könyvelheti el a Márai emlékestet, melyet szöveggel és előadóival együtt átvett a Torontoi Magyar Helikon Társaság és Május 7-én a University of Toronto szinház-termeben nagyszámú hallgatóság előtt megismételt. A halál gondolata rettenetes, de mikor egy iró hal meg, a gyász nem marad puszta gyász. Az iró élete nem múlik el, csak befejeződik, elkészül, mint a könyve. Aki meghalt, az sokszor elevenebb az élőknél. A Márai Sándor emlékest méltó megem- lékezes volt a hazáját távolról szolgáló mesterről. A Montreali Magyar Irodalmi Társaság alapgondolatként Márai Sándor szavait tűzi ki zászlajára: "Mutasd föl a szépet úgy, mint a pap az ostyát és olyan hittel mutasd föl, hogy hinni tanuljanak benne. Mert a szép nem meddő eszmény, hanem az élet legnagyobb emberi erőfeszítése." "Nemzeti nyelven az emberiségnek Írni: ez irodalom." Romváry Zsuzsa Az előadásról készült hangszalag rövidesen kapható lesz. Érdeklődni a 481-2447-es te- lefonszamon lehet. Garai Gábor : TŰZTÁNC S im a teremtes minden hangja benned egy értelemre zendűl; a billent eg borúja igy kolompol: porhitu népek évszázadnyi porból, anyák, kik őszi lombként hullattak gyermeket, malomba nem fogott, csak szétzilált szelek, fölvert vizáramok, madárhadak, derült égből kibuggyant hópihék s tengerfenékről feldobott halak tudva, vagy Öntudatlanul, hangos szóval, vagy néma kábulatban- Rendért kiáltanak! Egyetlen Rendért, hol négymilliárdan elférhetünk e táguló világban; Egyetlen Rendért, mely ha éget hódit, nem mártja tűzbe szűk földje lakóit; Egyetlen Rendért, hol nem gyújt fejünkre halált bomló magocskák titka-üdve; Egyetlen Rendért, melyben még az állat s levél a fán is hazára találhat; Egyetlen Rendért! - Föld-nehéz parasztok s kémény munkások konditják a hangot; s velük gép-tornyok és tárt-ölű völgyek mámor-süket fülekbe mennydórognek: Ocsúdjatok! Mentsétek meg a Földet!
