Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-08 / 23. szám

Thursday, June 8. 1989.

AMERIKAI MAGYAR SZO

7.

Hieronymus Bosch világa

Megjegyzések egy rendkívüli képesalbumról: David Attenborough Élet a Földön, Az élő bolygó c. müvéről, Hieronymus Bosch illusztrációjával.

Rendkívüli képesalbum jelent meg Budapesten a Novotrade kiadásában. Az élet kifejlődéséről irt könyvéhez David Attenborough Hieronymus Bosch németalföldi festő minden fantáziát felülmúló kepeit használta illusztrációul. Alant közöljük Szepesi Attila méltatását e fantasztikus műről.

A németalföldi mester képeinek hunyorgó, vigyorgó, rejtőző, gonosz, szent és parázna, értelmetlen és titkos ertelmu, világos és összezagyvált - arcot, pikkelyt, szárnyát, ölelést, égtájat es életelemet vakon csereberélő - lénvei ujraelevenednek Attenborough képei és szavai nyomán. Azonosak és megsem egészen. Hieronymus Bosch ismerte a végetnem-érö hemzsegést. Minden falevelén, felhőfoszlányán, kiszáradó pocsolyájában, sziklarepedésében furcsa lények nyüzsögnek. Az üvegtestú patkány teste mélyében éppúgy, mint a kinagyított vizcseppben. Ahogy elfelejtett költőnk, Vályi-Nagy Ferenc irta kétszáz esztendeje szép versében (A rothadt Viztsepphez): "E viz gömbben is, melly megfér a /Tó fulánk hegyinn, eggy kis Sphaera / Előttem függeni látszik: / E kis Öblű rothadt pos- vanybann, / Elök serege, mint Otzeánban/ A nagy Delfineké, játszik."

"Bolygónk akkoriban szinte minden tekintetben gyökeresen különbözött attól a Földtől, amelyen ma élünk. Sok volt a hamut és lávát okádó vulkán. A légkör nagyon ritka volt. Oxigén alig vagy egyáltalán nem volt benne. Ez a keverék lehetővé tette, hogy a nap ultraibolya sugarai olyan hevességgel zúduljanak a földre, ami, a mai állati életre halálos volna.A felhók közt elektromos viharok tomboltak villámokkal bombázva a tengert és a szárazföldet" - írja Attenborough, mintegy hátteret festve az életet megsejtő es felmutató tablóképéhez. És - nehezen megfogható pillanat, évmilliárdos pillanat, melynek pontos működése és rejtett ösz- szefüggésrendszere^ bizonytalan - ebben az imaginarius műhelyben megelevenednek Hieronymus Bosch lényei. Láthatóvá válnak. Az elemek szeszélyes kapcsolódásaiból létrejövő vegyületek, melyek az eleven kozmikus térben átlelkesiilnek. A DNS mindenható kettős spirálja: ennek ónmeg- kettoző belső kapcsolatrendszere, elcsúszásaival, homályos es görbe tükreivel - egy Bach - fuga titkos törvényei szerint. Egy hőforrást tarkara festő baktériumte- nyeszet, irigylesre méltó színskálájával: a továbbélő és ma is látható Ösvilág. A kékmoszatok özönlése, melyek parányi lényükkel, de óriási tömegükkel talán a legnagyobb szolgálatot teszik: kivonják

az osvizekbol a hidrogént, hogy ezáltal felszabaduljon az oxigén, minden bonyolultabb elet alapja. Láthatóvá lesznek a homokkőbe irt és csak mikroszkóppal megfigyelhető parányi szörnyek lenyomatai. Az óriások csontjai. Az élóT vízben nyüzsgő kovamoszatok: csipkés, áttört, aranymetszésű vázuk felülmúl minden iparmüveszi képzeletet. Az időben egymásból kiváló, szerteágazó, kimúló, egymásratipró, egymással szembeforduló és elkeveredő lenyek, konzervatívok és merész újítók, uralkodók és elrejtezök - a tenger ujraelevenedo középkori legendáriuma, mely naiv, de valamit megsejtő nagy álmu mesterek ecsetje nyomán mutatta fel az elképzelt változatosságot: a

papucsállatkákat, rákokat, kalmárokat, csigákat és medúzákat, lingulákat és örvényférgeket, korallokat és öshalakat.

Ott mindnek emberarca volt, legalábbis emberi indulata. Valójában a maguk paradox törvényei szerint születnek és halnak. És ahogy ezek a látszólag kallódó és tehetetlen lények bölcsen megosztoznak földön, vizen és éteren, az már az egyre bonyolódó élet belső órajának mozgására utal. Minden mozdulása, megtorpanása, ugrása és bizarr bukfence magából következik és - egyszerre, folyamatosan - túlmutat önmagán. Csak az átalakulás állandó. A célirányos, de felfoghatatlan hemzseges. Furcsa kitüremkedések jelennek meg a primitiv lényeken, melyek csáppá növekednek. Karommá és szárnyakká, bőrredővé, látóideggé. Pihék, csillék, csövek és bugyrok, ollók es pikkelyek, páncélok es hajszálvékony vázák, nyilasok, fogak, zsákok, belek, végtagok. Csupa vibrálás,, szent és ordas bűvészmutatvány. Ahány felidegen talányos lény, annyi sors, látványos diadal, megbicsaklás, zsákutca, elrejtezés,

győzelmes burjánzás. Hemzsegés egy vizcseppben, egy lélegzetnyi levegőben, egy marék porban.

Mindez szemlélhetővé válik David Attenborough bosch-i látomása nyomán. Sikerült a képet felmutatnia. A földgolyót sűrűn ellepő életet. Vékony réteg ez, a világűr méreteihez igazítva leheletnyi. De a naprendszer harmadik bolygója ettől rendkívüli. Más dolog tudni ezt, es megint más látni. Az avar hemzsegő, farsangi parányait. A szemforgató halakat. Sárkányok megkövesedett lábnyomát egy folyó medrében. Izland fortyogó lávafolyamait - az Ősanyag aiszkhüloszi gomolygását. A korallzátonyokat, melyek a világűr távolából is felismerhetőek , oly hatalmas méretűvé nőttek az évmilliók során, pedig eleven építőköveik igencsak parányi lények. Látni a megkövesedett csigákat (tengeri csigákat) egy hegytetőn, melyek, a minden gondolatra fogékony Goethét is igencsak zavarba hozták. Szárnyas gyíkokat, óriasvaranuszokat, bölcsószáju halakat, denevéreket, vakgőtékét. És látni a vörös havat, mely apokaliptikus sejtelmeket ébresztett valaha,

(folytatás a 10. oldalon)