Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-08 / 23. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 8. 1989. EUCLID, OHIO Az Évkönyvet megkaptam és nagyon mohón vártam, hogy olvashassam a Trianoni Szerződésről szóló cikket: Hogyan rabolták el Erdélyt es az ország 3/4 részét. De nagyon hiányosan van megírva. Az idők során sehol senki nem jón ki azzal, hogy igenis jogot tartunk az elrabolt területekre. Úgy néz ki, mintha beletörődtünk volna abba, hogy hát igen, semmi jogunk nincs követelőzni. Amikor Horthy követelőzött, hogy "mindent vissza" , akkor sok lap azt fasiszta bűnnek tekintette. Az Uj Előre is azt fújta. Ágoston Géza (Szerkesztő valasza: Az egyedüli magyar kormány, amely az elrabolt területek visz- szaszerzeseért harcolt, a Tanácsköztársaság kormánya volt 1919-ben. Meg is kezdték a csehek kiűzését FelsŐ-Magyarország- ból, de a románok hatbatámadták éket az antant támogatásával. A Trianoni Szerződés után a kormány revans-kó’vetelése az ország teljes feldarabolásához vezetett volna.) Éppen a születésnapomon kaptam a szomorú hirt Fodor Erna haláláról. Erna őszinte barátja volt családunknak. Olyan barát, akit idő és távolság nem tartott vissza attól, hogy megmaradjon barátnak es érdeklődjön sorsunk iránt. Végtelenül sajnálom, hogy a Magyar Nemzet újságírója, Gábor István, nem tartotta fontosnak kérésetnet. Könyörögtem neki, hogy interjuolja meg Ernát, mert Ő volt az egyetlen ember, aki még személyesen ismerte zeneszerző apamat. A Magyar Nemzet érzeketlensége nemcsak Fodor Ernát fosztotta meg egy értékes, fontos interjútól, hanem a magyar nagyközönséget is. Hányszor hívtam őket, s kértem, ne halasszák el az alkalmat. Tudtam, hogy Erna súlyos beteg, adják meg neki az alkalmat és apámnak a tisztességet egy rendkívüli interjú révén. Hátha a Magyar Nemzet reagálása képviseli az uj liberális szellemet Magyarországon, akkor az ég őrizze meg hazánkat! Walter von Wayditch OSHAWA, Ont. Nagyon szeretném, ha minden lapszámot megkaphatnék. Es van még egy kérésem, ha nem tartanak túl szerénytelennek.. Szeretném, ha néha egy- egy canadai hirt is közölne a lap. A mi itteni lapunk megszűnt a negyvenes évek nagyszámú hazavándorlásaval. így csak azt olvashatjuk, amit olvastatnak velünk. Irma Bárány EMLÉKEZZÜNK1920. JUNIUS. 4. Lobogjon a magyar zászló magasan az égen, , Hir, dicsőség koszoruzza győzelem kísérje. Lángra gyűl a magyar nemzet, ha látja a színét, Szent örömre lobbantja föl minden magyar szivét. Lobogtassuk lelkedesve a világ elébe, rajta ragyog oltár gyanánt édes hazánk képe. Louis Nagy, So.Bend, Ind. ANTWERPEN. Nem tudom, hogyan oldják meg manapság Magyarországon az évtizedek óta krónikusnak tudott papir- hiányt, amikor egyre-» másra ój lapok, folyóiratok, egyéb kiadványok születéséről kapunk jelzést. Hovatovább abban sem vagyunk biztosak, hogy vajon egyáltalán lehetséges-e lépést tartanunk a mostani kínálat sokszínűségével, gazdagságával hiszen annyi sok bába között nem csoda ha elvész a gyerek: ki győzné figyelemmel követni, tudomásul venni az Összes magyarorszagi hírközlés újabb és újabb áradatát? Csak kapkodjuk a fejünket a gyorsíite- mú változások hallatán. Mi minden vált lehetségessé az utóbbi időkben! S menynyiféle magyarázatot kapunk évtizedekig másként értékelt, másként nevezett dolgokra, eseményekre! Megtámadhatatlan- nak tüntetett " igazságokról" derül ki, hogy a politikai értékrendszerek mennyire viszonylagosak, tiszavirág-életűek. Tálán a sors iróniája, hogy korábban, amikor hazánkban viszonylagos jólét mutatkozott, az " ez van, ezt kell szeretnünk" gyakorlatát kellett elfogadni; a széleskörű kinalat, az eddig szokatlan sajtó-árüböseg akkor jelentkezik, amikor a súlyos gazdasági helyzetben kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egyre több előfizetést vállaljanak. Habár ki tudja? Köztudott, hogy mi magyarok minden körülmények között szeretünk és tudunk politizálni, országos kérdésekkel foglalkozni, egymással vitatkozni es nem utolsó sorban egymás ellen ágálni. Ez a még nem demokratikus játék levezet másfajta indulatokat, pótol különböző hiányokat, túlharsogja a korgó gyomor tiltakozását is. A sajtó szabadsága mindenképpen üdvös dolog! A különféle vélemények nyilvánításának lehetőségét csak üdvözölnünk lehet. Csak igy tud kikristályosodni idővel hogy milyen irányzatokra, miféle szellemi áramlatokra van igény, noha ez utóbbinak nem mindig a megvásárolt példányszámok a legbiztosabb mutatói. ( E sorok Írása előtt belelapozva az Elet és Irodalomba, szemem elé ugrott a hir: uj irodalmi és társadalmi havilap jelent meg "2000" címmel. Az Uj Ember az "Igen" cimŰ katolikus ifjúsági lap megjelenését közölte. Harmadikként egy színes, nyomású, gyönyörű papíron előállított uj folyóirat került a kezembe: Erasmus - Hollandia, Flandria es Magyarország közös folyóirata. Ez a kiadvány kétnyelvű, minden egyes oldalán egymás melletti két oszlopban magyarul és hollandul olvasható. íme egy újabb ablaknyitás a világra. Erasmus neve alatt a magyar-holland, ma- gyar-flamand kapcsolatok ápolói olyan közös folyóirathoz jutottak, amely révén eltűnnek a nyelvi nehézségek, három ország lakosai olvashatják a maguk nyelven az Őket erdekló írásokat, tanulmányokat. Mi tagadás, az alapozó magyar nyelvtan- folyamomon résztvevő flamandok is kitörő örömmel fogadták az Erasmust: ók azért, mert a kétnyelvű szövegek segítségével tovább gazdagítják a már megszerzett nyelvi ismereteiket, gyakorolhatják a magyar nyelvet. Ez a szempont sem lebecsülendő! Bárha más nyelvterületre irányítottan több ilyen kezdeményezés követné az Erasmus példáját! Ezért drukkolok az indulásától kezdve ennek a magyaroknak, hollandoknak es flamandoknak szánt uj folyóiratnak. Azzal a reménnyel, hogy kellő érdeklődés esetén, egészséges lapfejlődés nyomán egyszer talán társai is lehetnek' ennek a szép kezdeményezésnek újabb ablaknyitások más népekhez is. Erasmus és társai. Tízezrek megmentője Giorgio Perlasca Hosszú ideig csupán Roul Wallenberg, svéd diplomata életmentő tevékenysége volt ismeretes az 1944-1945 közötti vérzivataros időkből. A közelmúltban pedig Karl Lutz svájci diplomata önfeláldozó hősiessége került napvilágra. Mindkettőjük emléke előtt, ha későn is, de hálásan tisztelegnek nemcsak a megmentettek es azok gyermekei és unokái, de az egész magyar nép is. S most a legújabb felfedezés, a bátor spanyol ügyvivő, Giorgo Perlesca felbukkanása a teljes feledés homályából. És az igazi szerencse, hogy Giorgo Perlesca ma is él, Padovában, Olaszországban. Szívesen idézi fel t budapesti élményéit.- Soha nem politizáltam, de hú maradtam Victor Emanuel királyhoz. így aztán nem csatlakoztam a fasisztákhoz, gyűlöltem a nácikat. 1944-ben internáltak, Nyugat- • Magyarországra vittek, Csákánydorosz- lora. Onnan megszöktem. A budapesti spanyol ügyvivő jó barátom volt, tóle kaptam útlevelet, állampolgárságot és, egy pecsétes levelet, mely szerint a követség diplomatája vagyok, és zsidó ügyekben képviselem a királyságot. Akkoriban a spanyol útlevél az életet jelentette, a nyilasok is, ha fogcsikorgatva de elfogadták. És Perlesca bőkezűen osztogatja a menleveleket, útleveleket. Legalább ötezer menlevél kiadása fűződik a nevéhez. A botcsinálta diplomata vakmerőén kockáztatja életét, tárgyal a nyilas kül- és belügyminiszterrel, és határozott fellépésével mindig eléri célját, ezreket sikerül megmenekítenie. Wallenberggel is mentő akciói közben kerül kapcsolatba, de halála körülményeiről ö sem tud választ adni. Perlesca, a spanyol ügyvivő, még 1945 májusáig Pesten marad, majd Isztambulon át hajóval tér haza hazajaba. Weyerman, a Nemzetközi Vöröskereszt magyar delegátusa levélben fejezi ki háláját "hatalmas humanitárius szolgálataiért". 1989-ben Perlesca megkapja a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendjét. Néhány napra Budapest vendege lesz a nyolcvan év feletti, nyugdíjas olasz kereskedő, aki Budapesten ifjúsága izgalmas élményeire emlékezik... B Miss Universe ’89. A világ legújabb szépség- királynője 22 éves szőke hajú, zöld szemű es 175 centiméter magas. A mexikói Cancum- ban rendezett versenyen 76 induló közül Angela Visser holland modell nyerte el a Miss Universe ’89 címet es az ezzel járó 300 ezer dolláros dijat. ERASMUS ÉS TÁRSAI
