Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-01 / 22. szám
Thursday, June 1. 1989. 7. AMERIKAI MAGYAR SZO Haraszti Endre: RANDOLPH L.BRAHAM n. “MAGYAR HOLOCAUST-iáról Fontos történelmi fejezetet kepez annak kihangsúlyozása, hogy az embertelenség korszakában is mindig akadtak humanista emberek es szervezetek, kik-melyek saját életüket, létüket is kockáztatva mentették a menthetét, bujtatták a bujtathatót. A vészkorszakban vált ismét nyilvánvalóvá, hogy milyen óriási különbség van keresztény és "keresztény" között. A becsületes magyar, a humanista értelemben vett jó keresztény felháborodott a látottakon és - ha tehette - megtett mindent, hogy életet mentsen s a magyar becsületet megőrizze. Meg kell jegyeznem, hogy igen fontosnak vélem, hogy ez a mii elsősorban a magyar- országi olvasó számára készült és Budapesten hozzáférhető. Az 1945 utáni hivatalos politika - beleértve persze a "pártpolitikát" is, - eddig főleg csak üres frázisoktól hemzsegő indulatkitöréseket hangoztatott. Patetikusan és sommásan elitélte a "nácizmust", de a magyar Holocaust módszeres és részletes vizsgálata mégis - csaknem tabu volt. Ma már értjük azt is, hogy miért. A sztálinizmus nem volt mentes antiszemitizmustól, igy tehat a Rákosi- es Kádárkorszakokban azf egész témával "csínján" kellett bánni. Általános értelemben nem szűntek meg a "fasizmust" bírálni, - s sokszor mindenkit "fasisztának" tituláltak, aki másképpen merészelt gondolkodni,- de a magyarországi Holocaust mégis "kényes" téma maradt. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a magyar Holocaust témáját Magyarországon nem irta meg- Braham professzorhoz hasonlóan - senki! S ez a nagy kár! Engedtessék meg e sorok írójának az a személyi jellegű szubjektivitás, hogy kijelentsem: ennek a műnek mégiscsak hazai történész tollából kellett volna megszületnie. Bar Braham becsületesen törekszik tárgyilagosságra, de földi anyától született ember képtelen a tökéletes objektivitásra. Braham ugyan new yorki professzor, de sorai közt itt-ott megszólal a vidéki orthodox-zsidó diák, aki öntudatlanul is csak a magyarrá-nem-asszi- milálódott, "vérbeli" zsidó, sőt a cionista szemszögéből nézi-vizsgálja a Holocaust magyar fejezetét. Persze az is elismerendő nézÖszög, hiszen mindenkinek "joga" van arra, hogy saját karakterét is meg- nyilvánitsa akármelyik történelmi munkában. Mivel azonban a magyarországi hatszázezer zsidó áldozat mégiscsak zömében magyar volt és csak másodsorban - (vagy egyáltalán nem) - zsidó, úgy vélem, hogy közelebb kerültünk volna az igazsághoz, ha ez a téma - mondjuk - egy keresztény magyar történész és egy zsidószármazásu (neolog) magyar történész együttes munkája nyomán jött volna létre. A tények, persze, tények maradnak s a statisztikai adatok is megcáfolhatatlanok. Amire gondolok, az a kommentárok, vagy bizonyos magyar államférfiak jellemzése. Mi már régen megszoktuk, hogy élesen meghatározott határvonalat húzunk pl. a horthysta mérsékelt "jobboldal" és a hűségesen náci-csatlós "szélső jobboldal" között. Azt is megtanultuk, hogy óriási különbség van a gyermeket a "falusi zsidóval" ijesztgető jámbor parasztember és a "végső megoldásért" lihegő szadista között. Prof. Brahamnál néha elmosódnak ezek a fontos határvonalak, hiszen aránylag kevéssé ismerhette a magyar városi (fővárosi) élet polgári gondolkodását, - beleértve a generációk óta magyarrá asszimilálódott zsidóság filozófiáját. Amit irt, azt jól és becsületesen irta meg, de a tudós mögött láthatatlanul is ott állt a falusi orthodox diák árnyéka s ez az árnyék majdnem "kárörömmel" nyugtázza, hogy az asszimilálódott, neológ zsidóságot az orránál fogva vezették, becsapták - , tehát ráfizetett arra az oktalan vakhitére, hogy olyan nagyon "magyar akart lenni". Félreértés ne legyen, az írónak nincs ilyesfajta nyílt kitétele, csupán az olvasó érzi - a "sorok között",- hogy Prof. Braham szerint az asszimiláció téves lépés volt és aki ilyen súlyosan tévéd, az maga is hozzájárul végzetéhez. Ezért gondolom azt, hogy jó volna, ha ezt az egész óriási témát egyszer magyar-érzésű történész is megírhatná, - olyan, aki ugyan nem hajlandó takargatni a múlt bűneit, de kommentárjaiban olyan megkoze- liteseket alkalmaz, amelyeket minden magyar - valláskülönbségre való tekintet nélkül - nyugodt lélekkel akceptálni tud. Miről van itt szó? Nem kevesebbről, mint arról, hogy a magyarokat voltaképpen érdekelni fogja ez a ritka irásmüvészettel és történelmi tudással irt mű, de érdeklődésük, sŐt együttérzésük még nagyobb volna, ha a könyv olvasása közben erezhetnék, hogy annak iroja magyar szemmel, magyar szívvel irta. A magyarnyelvű zsidóság Magyarországon ma már legkevesebb 80 %-ban teljesen asszimilálódott, tehát elsősorban magyar. Ezzel szemben a Magyar Holocaust new yorki iroja az Öntudatos zsidóságot akkor tudja tisztelni leginkább, ha annak tagjai, egyedei elsősorban zsidók, öntudatuk "felekezeti Öntudat" és csupán másodsorban (vagy egyáltalán nem) magyar érzésüek. Véleményem szerint ezen a ponton hasadas van az iró és sok olvasója filozófiája között. Talán túl sokat időztem a melléktémánál, mert - természetesen - a Magyar Holocaust még igy is a legnagyobb, legértékesebb mu, amit valaha is erről a gyászos témáról írtak. Felhívom a figyelmet arra, hogy a magyarországi "hagyományos" antiszemitizmust kiélezte az a tény, hogy nagyon kesŐn indult meg a polgárosodás és nem volt magyarajku kereskedő középosztály. Ennek egyenes következménye volt az, hogy a kereskedés, általában a pénzügy zsidók, Örmények, svábok, stb. feladata lett, tehát "gyűlölendő" nem-magyarok feladata. Mig a lassan megalakuló polgárság igyekezett a dzsentryt imitálni, addig a lassan gazdagodó zsidó polgár "idegennek érzett" kapitalista lett, olyan, akiről sokan azt érezték, hogy "nemzetietlen", - olyan, akiről sokan úgy látták, hogy bántóan eltérő alak a politikai nacionalizmus aranyozott nagy képkeretében. Hiába jelentek meg a színen az arany vitézségi-érmes zsidó katonatisztek, hiába jöttek a világhírűvé vált magyar-zsidó irok, tudósok, művészek, olympikonok a rögeszmes antiszemita gondolatvilágában nem ezek jelentek meg, - nem is a zsidóval- lásu munkások, kézmivesek, földmívesek,- hanem helyettük egy fiktiv alak: egy kaftános, bársonykalapu, hosszú szakállu ember. Magyarországon még az I. Világháború után is tízezrével voltak, akik nem voltak hajlandók tudomásul venni a magyarnyelvű zsidóság generációk óta történt asszimilációját; - azt sem sejtették, hogy a velük naponta komázó, sót iszogató szomszédjuk tulajdonképpen zsidó eredetű, - de az egyre ritkábban látható kaftános orthodoxokat a magyar zsidóság "prototípusának" véltek. Legalább is ezt a gondolatot erőltették az agyukba. A középkori Nyugat-Európában a feudális világ fordult ilyen lenézéssel a jámbor, polgári kereskedő társadalom felé. Nálunk ez a kereskedő társadalom ráadásul rendszerint olyan emberekből állott, akiknek ősei aligha jöttek be Árpád nagyfejedelműnkkel Vereckénel - es mégis merészelte magát "magyarnak" mondani, merészelt szorgalmasan dolgozni, merészelt meggazdagodni, művelődni, sót másokat is művelni! A magyar-zsidó kereskedő utóda már orvos, ügyved, színművész, iró lett. Micsoda "arrogancia"! Nálunk tehat az antiszemitizmus nemcsak ókori-egyházi vonatkozású volt, de társadalompolitikai vonatkozású is. A 40-es evek első felében mindkét tipusu antiszemitizmus együttesen járta pokoli orgiáját. A főhangsűly itt a társadalompolitikai antiszemitizmuson van, hiszen itt már régen nem arról van szó, hogy liquidálják a "farizeusok utódait", hanem arról, hogy mar "túlsók" volt a "nem árja" tisztviselő, kereskedő, művész, iró, stb. és ezert ezeket "időszerű" volt megölni és hátrahagyott vagyonukat elrabolni. Más szóval: a nácizmust igazán nem lehetett a "jezusi keresztényseg" koszorújával illetni, s a magyarországi kiszolgálóik nem azért vettek részt az intézményes tömeggyilkos- sagokban, mert tán a magyar zsidók felelősek voltak Jézus keresztre feszítésében, de a nagylétszamú magyar zsidóság jóval számarányán felül foglalta el a magyar tudomány, literatura, dráma, művészet, gazdasági élet, stb. területeit, - tehát pusztulnia kellett. A legszélsőségesebbek számára szinte "kapóra jött", hogy a németeknek jól szervezett haláltáboraik vannak... A szélsőjobboldal, az elvadult hobörgÓk boldogan segítettek a náci "szövetségesek"nek. Bízom, halálomig reménykedni fogok benne, hogy a "hallgató többség" fájdalmasan együttérzett a megalázottakkal, a mártírokkal - még akkor is, ha közülük a legtöbbnek a keze bénultan lehanyatlott. A fentiekben elsősorban személyes impresz- sziöimat közöltem - távolról sem próbáltam Braham nagy művéről vázlatos ismertetést és átfogó kritikai megközelítést adni. Ezt a könyvet el kell olvasni! Azoknak, akik a 20. századbeli Magyarország történetének eddig nem elégge tárgyalt részét - minden fölösleges páthosz nélkül, őszintén meg akarják ismerni - melegen ajánlom elolvasásra a Magyar Holocaustot! Vege. NA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. _ Egy évre $20.- Félévre $ 12.Kanadába és Európába egy évre $ 25.Megujitásra: $.................. Évkönyvre: $ ....................... Név:.............................................................. Cím: .................«....•••••«w..................... Varos:.....'.Ili..........Állam: Zip Code:.................. * AMERIKAI MAGYAR SZO 130 East 16th Street, New York, N.Y. 100C
