Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-01 / 22. szám
6. Thursday, June 1. 1989. párizsi Esőember — Dustin Hoffman legnehezebb szerepe A nagydijas Dustin Hoffman és Tom Cruise New York. A Broadwayn, a 61. utcában nagy a tolongás. A Loews Paramount mozi pénztára előtt több mint százméteres sor. Ez a helyzet minden mozi előtt,minden amerikai városban, ahol az Esőembert vetítik. Kivonul az egész család a nagyszülőktől az unokákig. A film egy alacsony, szürke, zárkózott, szégyenlős beteg emberről szól. Aki nem érez szeretetet és nem tud szeretetet adni. Rémülten kiált, ha hozzáérnek. Dustin Hoffman legnagyobb szerepe. Meg sohasem hatott film ennyire az emberekre. Sokan most hallották először az "autizmus" szót. Dustin Hoffman ugyanis egy pszichikai deformációban szenvedő embert alakit, aki beteges önközpontosu- sága miatt képtelen emberi kapcsolatokra. Az orvosok szerint az autistak lelki zavarok miatt a világtól teljesen elfordult egyének. Hogy ez a betegség milyen megnyilvánulással jár, azt Hoffman olyan megrázóan ábrázolta, hogy a szerepeért megkapta az Aranyglóbuszt és az Oscar-dijat is. A főszereplőt Raymondnak hívjak és az otthon lakóival mar 20 eve él együtt. Az apja vitte be az otthonba és senki sem tud a létezéséről. Öccse^ Charlie (Tom Cruise) sem. Csak miután az apjuk meghal, és a több millióra rúgó örökség várományosát keresik,derül ki, hogy Raymond létezik. Az apjuk Raymondra hagyja a pénzt, es Charlie elrabolja bátyját, hogy hozzájuthasson az örökséghez. Minél inkább megismeri azonban, annál jobban megszereti. Az Oscar-díjjal mar kitüntetett Hoffman számára az Esőember nemcsak eddigi legnagyobb szerepe, hanem a legnehezebb is. Menetközben öt forgatókönyviró, három rendező és hét producer lépett ki a munkából. Maga Dustin Hoffman is úgy érezte a forgatás kezdetén, hogy nem tud megbirkózni a szereppel. "Borzalmas volt, pánikba estem, mert egyszerűen nem tudtam megfogni a jellemét," - mondja Hoffman. Azok után, hogy egy évig készült a szerepre. Halomnyi könyvet olvasott el erről a betegségről, szakértőkkel, orvosokkal beszélgetett. "De senki sem tudta nekem megmagyarázni, hogy mi is játszódik le ezekben az emberekben. Mintha a Marsról jöttek volna." Hoffman kereste a kapcsolatot autistákkal es csaladjaikkal. így futott össze Joe Sullivan 28 éves autistával, ezek a találkozások nyomták bélyegüket, a filmszerepre. Tőle figyelte el a tétova mozdulatokat, az állandó balra fordított fejtartást, a munkahelyen tanus'tott magatartást: Joe könyvtáros, illetve egy könyvtárban a polcokat és könyveket tisztítja a portol. (folytatás a 10. oldalon) Franciaország minden időben nemcsak a világirodalom, a képzőművészet, hanem a zenei élet nemzetközi központja volt. A mai korban is azért, mert kiváltképpen Párizs vonja, Párizs teszi népszerűvé, Párizs presztízse emeli a legismertebb, világhírű zongora, hegedű, csellos szólistákat, hárfaművészeket, zenekari dirigenseket, mar a "beérkezett" klasszikus énekeseket és énekesnőket, a művészét zenitjére.. Amikor egy nagy zenei esemeny történik bárhol a világon f az mindig visszhangot, fokozott érdeklődést talál Párizsban, annal is inkább, mert a nagy fémjelzett szólisták, karmesterek nemzetközi kőrútjaikon sohasem kerülik el a francia fővárost, amelynek "melomániás" közönsége mindig kivételes lelkesedéssel fogadja őket. így hogyha valami szenzációba menó esemeny történik Párizsban, mindjárt a zeneértő közvélemény reagál csodálkozva vagy jogos méltatlansággal, vagy felháborodással. Ez történt legutóbb Dániel Barenboim, a zseniális fiatal vituóz zongoristával, az újonnan épült Opera-Bastille zenei főigazgatójával, akinek szerződése volt a francia állammal, s amelyet a francia kulturális miniszter módosítani akart, abban az értelemben, hogy a világszerte elismert karmester szerződéses jogait akarta "megnyirbálni" és óriásnak tartott fizetését redukálni. Barenboim itt a szerződés hivatalos megszegését láttaj tiltakozott és lemondott karmesteri állásáról. Erre a világ legnagyobb zenekari vezetői, köztük Herbert von Karajan, a magyar Solti György, a francia Boulez szolidaritást vállaltak Barenboimmal és ók is lemondtak az Opera-Bastille dirigensi állványán való szereplésről. "Csak a franciák a vesztesek" - mondjak a zenekritikusok, mert Barenboim már is előnyös szerződést irt alá a chicagói szimfonikus zenekar vezetésére. Most pedig a zenei körökben szemrevetik a kulturális hatóságoknak, hogy "nem tudják visszatartani" azokat a nagy tehetségű művészeket, akik Párizs nemzetközi művészi színvonalát es tekintélyét mindig fenntartották. * A franciák nagyon szeretik, imádják a világhírű német karmestert: Herbert von Karajant, százszor is megbocsátva, elnézve a második világháború előtt és alatt megnyilatkozó "náci rokoszenvét", mint ahogyan már régen megbocsátottak Richard Straussnak is. A franciák nagyon feledékenyek, de amikor olyan zseniális karmesterről van szó, mint Karajanról, akinek lemezeit millió számra veszik, akkor csak az Ö ritka, mindig eseményszámba menő zenekari előadasa, magas nívójú művészete a legfontosabb mindennél. Mert valóban élvezet hallgatni Herbert von Karajan Mozart, Haydn, Beethoven, Mendelssohn, Schumann, Wagner zenekompozicióinak interpretációját. A párizsi lapok most arról számolnak be hosszú hasábos cikkekben, hogy az "utolsó császár", aki 81 éves korában, krónikus betegsége ellenére még mindig, most is mint máskor zenekari pálcájával hol cirógatja, hol brutalizálja, de elbűvöli zenekarát és elbájolja a szólistákat. Ez évben azzal fogja ünnepelni születésnapját, hogy lemezre veszi Verdi "Álarcos bál"-jának operáját, Placido Domingo spanyol tenoristával es Salzbourgban dirigálni fogja Puccini Tosca cimü elévülhetetlen operáját. Amikor Párizsban dirigál a Mester, megszállottan lehunyt szemekkel, a zenei közönség valósággal önkívületi állapotban van és én jól tudom, hogy a nemet karmesternek párizsi szereplese mindig olyan emóciókat keltő zenei eseményt és élményt jelent, amely csak Furtvänglerhez, Toscaninihez, Otto Klempererhez vagy Bruno Walterhez hasonlítható. Csodálatos, hogy a muzsika áhítata, Karajan látása és megbabonázó elŐadó- keszsége mennyire képes legalább egy vagy két órára az emberek ellentétes, vagy Összeütköző lelkét egymáshoz közelíteni. Gustav Mahler, a világszerte ismert zeneszerző és karmester, aki a párizsi Le Chatelet nevű színházban kétszer dirigált, 1900-ban és 1910-ben, most 88 év után ugyanabban a régi színházi helyiségben Stéphane Lissner rendezésében újra bemutatja a zseniális osztrák komponista összes szimfóniáit és ifjúkori dalait, 22 koncert kereteben. Francia, holland, angol, amerikai, izraeli és cseh dirigensek, Pierre Boulez, Lórin Maazel, Ferdinand Leitner, Eliahu Inbal és Marek Janowski vezényletével. Ebben a briliáns együttesben résztvesznek a világ legismertebb szólistái, köztük Christa Ludwig, Margaret Price, Brigitte Fassbaen- der, Margareta Zimmermann, Olaf Bear, Francisco Araeza. Mahler életének és zenéjének megismertetése céljából kép-és dokumentum kiállítás van a Chatelet-ben es a zeneszerző uj biográfusa, Henry Louis de La Grange előadásokban és a Sorbonne-on egy kollokvium keretében a Cincinnati egyetem muzi- kológusai Mahler 7. szimfóniáját fogják méltatni es annak technikai értéket megmagyarázni. Vegre több,, mint száz év utáni elfogult megnem értés, elhallgatás, még az akkori legnagyobbak: Debussy és Pierne téves megítélése után elérkezett Mahler rehabilitációja: a szenvedés, a fájdalmak elvarázsoló, romantikus zenéje győzött a háttérbe szorító igazságtalan,rosszindulatú, szubjektív, lenéző kritikák fölött. Gerlóczy Tibor MOST MÁR VEHET 15-30 EVES HASZNÁLATRA LAKÁST VAGY HÁZAT MAGYARORSZÁGON •nélkül, hogy külfüldi állmmpolgánágát ______é» jogait feladja._______ HOTEL ÉS LAKÁSÉPÍTÉSHEZ TÁRSAKAT KERESÜNK Hívja a magyarországi eladási szerv USA képviseltét részletes információért. RETUR REALTY CORP. Empire State Building 350 Fifth Are., Suite 5620 New York, N.Y.1011S Telefon; 212 695-2245 Este.- 718 793-7993 AMERIKAI MAGYAR SZO
