Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-04 / 18. szám
Thursday, Ma” 4. 1989. 7. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Haraszti Endre: móKuci sznznz éue született "AHOGY ÉN SZERETLEK, NEM SZERET ÜGY SENKI...." Nem tudom, hogy hányán élnek még, akik számára ez a szó: "Mókuci" valami romantikus, könnyes, tavaszi fuvalmat jelent... Aki kellemesen ismerős gondolatokkal fogja az alábbiakat végigolvasni, afelé küldöm a kortárs gyengéden baráti kézszoritását is. Javaslom azonban a lentieket az ifjabb generációk figyelmébe is, azok számára, akik a fenti alcímben jelzett, népszerű dalszövegrészt tón népdalnak gondolták. Ezt a dalt - s meg oly sok más, feledhetetlen, szivhezszólö dalocskát, egy olyan ember irta, aki 110 éve látta meg a napvilágot Debrecen városában. Olyan ember, aki hosszú élete során több lett, mint ember és polgár. "Intézményé" vált ( a fővárosban és az országban, - éppolyan intézménnyé, mint amilyen a Fővárosi Operettszin- ház, a Gerbeaud, a Fészek, vagy az Após- Haraszti Endre tolok Sörözője volt. Egészen apró gyermekkora óta mindenki csak "Mókuci"-nak hívta. Rajtaragadt ez a név. Meg jóval a 90- életéve fölött is mindenki "Mokucija" volt; - még akkor is, amikor fürge, elegáns ó'regúrként kószálta kedvenc helyeit, - a Fészek Klubtól a Köröndig, - ahol lakott. Nagyon szerette volna megélni százesztendős születésnapját,- nem sikerült neki. Megérdemli, hogy adózzunk emlékének,- most, hogy 110 év telt el születése óta. Szerves alkotóeleme volt Budapestnek, ezen keresztül az egész magyar haza kultúrtörténetének. "Mókuci" valódi neve: Farkas Imre volt. 1879 május elsején született egy debreceni, nyugalmazott huszárkapitány csaladjában. Iglón és Kolozsvárt diákoskodott s egészen fiatalon a fővárosba került, hogy aztán - atyja eredeti szándéka ellenere -lélekben fokozatosan egybeforrjon a főváros bohém, esti világával. Édesapja annak idejen kitüntette magát az 1866. évi königraetzi csatában s akkor lett kapitány. Élete vécéig emlegette harctéri szolgálatát. Imrének elsősorban - mint ahogy "illett" - a jogi fakultásra kellett beiratkoznia. Atyja ahhoz is ragaszkodott, hogy fia honvédelmi vonalon szolgálja a hazat. Volt protekció rá, hogy bedugja "Mokucit" a Honvédelmi Minisztériumba, ahol rövidesen "miniszteri tanácsosi" rangot kapott, "méltóságos" címmel. "Mókuci" nem szerette azt a megszólítást soha. Ö sokkal boldogabb volt, ha mindenki "Mokucija" lehetett... Nem tiszteletet igényelt, hanem szeretetet. A magyar nóta egész életét végigkísérte. Még elsöeves jogász korában irta - később országos sikert aratott - versét, amely Kurucz János zenejevel milliók ismert, szeretett dala lett: "Balog Örzse keszkenőjét - égő könnyel sirta tele, sírta tele , - Az a legény, aki adta, hitegette, - játszott vele, játszott vele." ( t "Megy a násznép lányos házhoz, - húz a cigány vígat, zengót, - vígját, zengót, Azalatt a Tisza-parton megtaláltak - egy kis kendőt, egy kis kendöt..." "Mókuci" még csak 27 eves volt, mikor az a megtiszteltetés érte, hogy Ö írhatta- Bérezik Árpáddal együtt - a szövegkönyvet Hubay Jenő "Lavotta szerelme" c. operájához, melyet a Magyar Királyi Opera- haz 1906. szeptember 17-én tűzött először műsorra. 1907. október 7-én nagy napja volt Kolozsvárnak. Ekkor mutatták ott be Farkas Imre "Iglöi diákok" c. daljátékát, melybe lényegében "Mókuci" az ifjúsági élményeit rejtette bele. Már a századforduló táján játszották ifjúsági színpadokon ezt a müvét, de csak most érett meg arra,, ho^y prózai része - többszöri korrekció után - megjegecesedjen. Érdemes itt idézni a darab 1933-as prózai verziója elé irt szerzői bevezető jellemző mondatait: "Az életem? Szép volt. És szép ma is..." Fráter Lorándhoz, a nagyhírű nótafához őszinte barátság fűzte. Egy alkalommal a budai Városmajor utcában házi mulatságon vettek részt. Hazafelé bandukolva a hóval födött budai utcákon, Fráter Loránd a házigazda igen csinos lányáról ábrándozott. A Vérmezó sarkán hirtelen megállt es arra kérte barátját, Mokucit, hogy Írjon - megzenesités céljából - neki valami olyasmit, hogy "...hívom, ha nem is jón, keresem akkor is, ha soha nem találok rá... Szeretek én mindent rajta és körülötte..." * Farkas Imre megírta a szöveget és mar másnap délután megszületett a dallam is: "Hívlak akkor is, ha nem jössz,- ha nem jössz is várlak,- Kereslek, ha bizonyos, -hogy meg sem talállak...- Szeretem a szép szemedet, - arcod mosolygását, Amikor én rád gondolok, - már az is imádság." "Szeretem a ruhácskádat, - mert te magad varrtad, - Szeretem a pici piros - nótás, csőkos ajkad, - Szeretem a széles utcát, - melyen hozzád járok, - Szeretem én körülötted - az egész világot." 1918yban történt, hogy a Rózsavölgyi zeneműkiadó cégtől Farkas Imre igen érdekes levelet kapott: "Kedves Barátom! Az utóbbi időben gyakran keresnek nálunk olyan nótát, amelynek szövege arról szól, hogy ’úgy szeretlek, ahogyan senki más nem szerethet’ stb. Kérlek, légy szives ehhez hasonló két- strófás verset Írni. Küldöttünknél ötven korona van, amelyet a vers elkészülte után azonnal átad neked." "Mókuci" ránézett a küldöncre és képzeletében máris látta zsebében az ötven koronát. Balázs Árpád zenéjével hamarosan megszületett a remekmű: "Ahogy én szeretlek, - nem szeret úgy senki, - Ahogy én csókollak, - nem csókol úgy senki, - így sohase’ vártak, - igy sohase’ kértek, - így még nem szerettek - soha, soha téged." "Minden virág az én - szerelmemből nyilik, - S ez az en szerelmem - elkísér a sírig. - Minden nóta az én - bánatomat zengi ... - Ahogy en szeretlek, - nem szeret úgy senki." Amikor módja nyilt rá, - Farkas Imre azonnal nyugdijaztatta magat a Honvédelmi Minisztériumtól. A kard helyett most mar vegleg a lantot választotta. Igen erdekes körülmények kozott született meg a "Megállók a keresztutnal" c. nóta. A Pannónia Szállóban poharaz- gatott barátaival, amikor odalepett hozzájuk Radies Bela és közölte "Mókuci"-val, hogy van egv uj muzsikája, - szöveg kellene hozzá. Elővette a hegedűjét és már el is húzta a melódiáját. Még azon az estén, annál az asztalnál megszületett a nóta szövege is. A század első harmadában a pesti élet edes szenzációjának számított mindenkor, amikor "Mókuci" egy-egy darabja - pl. a "Tűi a nagy Krivánon", a "Nótás kapitány", "A királyné rózsája", stb. a színpadra került. A két háború között a könyvuzletek már tele voltak Farkas Imre müveivel. Verskötetek, karcolatok, novellák, regények, kabarétréfák, vígjátékok jeleztek a bohémszivű, csudajóhangulatű, csupasziv- ember működését. Mikor pl. 1933-ban megírta önéletrajzi regényét, addigra ez a kultúrtörténeti értékű munka már a hosszú, konnyufajsúlyű életmű egyik mérföldkövét jelentette. Rengeteg nótaszöveget irt. Érdekes az, hogy sokan, akik széltében-hosszaban dalolták nótáit, azt hitték, hogy a falu ajkán született Ösi népdalt énekelnek. Pedig bizony egy-egy pest-budai kavéhaz márvány- asztala volt a születési helye dalainak. Felsorolok egy párat: "A kalauz azt kiáltja: Debrecen." (Zene: Eróss Béla.) "A templomba vasárnap se mentem." (Z: Fráter Loránd.) - "Az iskola udvarában", "Azt mondják, hogy odakinn tavasz van...", "Csendes ember lett belőlem." (Z: Radics Béla.) "Debrecenbe’ voltam" (Z: Balázs Árpád.) "Nem tudok én neked csak virágot hozni..." (Z: Balázs Árpád.) "Szeretnélek újra rózsák között látni" (Z: Sas Náci.) Sokaknak régi emléket élesztek tán ezzel a szövegrészlettel: "Esik esÓ hegyen-völgyön, - csak úgy járok messze földön; - Nincs kenyeret aki szegjen, - poharamba aki töltsön.- Kifordítom a subámat, - béviil marad a bíibanat,- Hűtlen kedves kis galambom,- meghalok én teutánad..." (Balázs Árpád zenéje tette országoshirűvé.) Vajon ki gondolt volna rá, hogy "Mókuci"- miután kipletykálta, kiveszekedte magat Incze Sándorral, a "Színházi Élet" szerkesztőségében, mérgében leült az egyik szomszédos kávéház asztalához, hogy aztán szivar- füstben, keserű feketekávé mellett, a bil— liárdgolyók koccanását hallva - megírjon egy-egy felejthetetlenül gyönyörű, szerelmes "népdalt"? Miután megírta, átolvasta, aprókat belejavított, - utána csak üzennie kellett Fráter Lorándnak, Radics Bélának, Balázs Árpádnak, Sas Nácinak, Kurucz Jánosnak, vagy Erőss Bélának. Az ünnepelt zeneszerzők kitüntetésnek vették, ha "Mókuci" dalszöveget nyomott a kezükbe. Tudták, hogy szövegei legalább annyira alkalmasak a muzsikaszóra, mint Heltai Jenó szövegei; márpedig Heltai Jenő "János Vitéz" szövegei mindenkit Petőfire emlékeztettek! Bizony, a 20-as és 30-as évek Budapestje űj, csodálatos kulturkorszak bimbónyilását éreztette! Be kár, hogy a történelem beleszólt; - zsákutcába jutott ez a kulturális virágnyilas... "Mókuci" zavartalanul szép pest-budai élete is befel- hosödott 1934-35 után. Az ó életére is raborult az a fekete felleg, melyet a pemzlibajszú nemet diktátor Európa fölé növő alakja jelentett... (folytatjuk) Dr. SZABÓ EMIRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGÜS V. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69 th Street NEW YORK, NT. 10021 Telefon: (212) 628 5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel
