Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-27 / 17. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 27. 1989. ounnocmiÍK Lconiló falak Dogma volt nálunk, hogy a történelem különböző demokráciapróbálkozásai közül a miénk a legigazibb, mert a miénk nem az ősi katonai demokrácia, nem a görög városállam szabad embereinek demokráciája, nem az új kor polgári demokráciája, hanem a munkás-paraszt sokaságé, ezért is neveztük szóismétléssel népi népuralomnak. Most azt halljuk: nemhogy igazinak, még korlátozott demokráciának sem nevezhető az eddigi rendünk. Félő azonban, hogy ebből az állításból is hiányzik a tárgyilagosságra törekvő gondolat. A demokrácia ugyanis korántsem csak többpárti parlamentarizmust jelent; a demokrácia életforma is, társadalmi viszonyrendszer, magatartásmód, sÖt inkább ez, mint amaz. Es letagadható-e a levél a fáról? Sőt: leperzselheto-e? Állíthatja—e bárki érvényesen, hogy semmisem történt itt az ur-szolga viszony felszámolásáért, (a kisember felszabadításáért kala|o- ^yüro alázatosságából, az alattvalói let allampolgáriva változtatásáért; s nincs-e baj abból, hogy az alá-folérendeltségi viszonyok - a munkahelyeken például - túlságosan is elbizonytalanodtak; a mérnöknek -művezetőnek nemhogy diktatórikus hatalma, még minimális tekintélye sincs? A példák száma korlátlan. Befejezésül hadd mondják el egy nemrégi személyes példát: Alig hangzottéi egy jegyzetem a rádióban, csörrent a telefon a lakásomon, férfihang kérdezte: én vagyok-e az, akinek a hangját az előbb hallotta ?- Én.- Nahát, ha maga, akkor tudja meg, hogy maganak semmi köze a néphez. Ekkor még tréfára vettem a dolgot, derűsen visszakérdeztem tehát:- Hogy nekem semmi közöm a néphez? Kérem, ne mondjon már ilyent, hiszen én magam vagyok a nép. Legalább is egy vagyok belőle.- Na, ne vicceljünk kérem - igy a férfi hang. - Magának semmi köze a néphez, mert én elküldtem a lapjukhoz, az Élet és Irodalomhoz egy fontos cikkemet és maga nem közölte. Terringettét - gondoltam régiesen. Melyik cikk lehetett ez, a kéretlenül beküldött cikkek sokaságából? Mondani pedig azt mondtam: t- Most már értem. En nem vagyok a nép, csak Ön az; azzal, ho^y cikket nem közöltem, a népfelség elve serült. De hátha rossz cikk volt az? Hátha ön nem is tud írni? Sejtettem, hogy a népfelségnél is súlyosabban sértettem meg ezzel: a hang gazdájának a hiúságát. Nem csodálkoztam tehát indulatosan ellendogmás válaszán:- Ide figyeljen, maga pimaszkodó. A cikkem meg fog meg jelenni; vegye tudomásul, hogy a diktatúrának vége. Egy-két éven belül demokrácia lesz itt, mert az olyanokat, mint maga.elsöpörjük. Ezt kiabalta a férfi, majd lecsapta a kagylót. Pedig van türelmem, szívesen elmondtam volna neki: lehet, hogy diktatúra volt itt eddig. De abból sem lesz demokrácia - csak újabb diktatúra lesz -, ha elsöpörni akarjuk egymást. * Fenti jegyzet is a rádióban hangzott el. A józanság óhajtásának jegyében írtam. Minthogy azonban a szélsőségesen önkényes olvasatok korában élünk, számítottam rá: lesznek értelmezői,akik a dogmák korának visszasirásával vádolnak majd. Elhangzása után njost is férfihang jelentkezett a telefonban: "Ön az, akit az előbb hallottam? Gratulálok ugyanis." Öreg ember hang volt, sőt- A szocialista rendszer - kérem, ne vegye rossznéven az őszinte szót, de ki kell mondanom - nem tudta megoldani a nemzetiségi kérdést. Politikájával, téves döntéseivel csak növelte a feszültségeket, olykor inkább olajat ontott a tűzre, s nem találták meg az eszközöket a lappangó vagy éppen feltörő indulatok megfékezéséhez, csititásához. Igaz, Magyarország ma kivételnek számit, de hosszú es bonyolult folyamat után jutottak csak előre máig is,mig képesek, vagy hajlandók voltak megszabadulni bizonyos ideológiai béklyóktól. Már vagy egy órája beszélgetek Raphael Vágó professzorral, a tel-avivi egyetem tanárával, mire ezeket a gondolatait kifejtette. Nem óhajtotta megbántani, mint mosolyogva hozzátette, a szeretettel, barátsággal fogadott vendéget. Bevezetőül ugyanis azt hangsúlyozta, mennyire fontosnak tartja a kapcsolatokat Kelet-Európa országaival tudományos és annál sokkal egyszerűbb emberi, érzelmi okokból. Ékkor már tudtam: a negyvenes éveinek első felét taposó, magyarul kifogástalanul beszélő tanár még nem volt tízesztendős, amikor Izraelbe érkezett. Édesapjának pályáját követte, aki a kolozsvári egyetem történész professzora volt, majd a jeruzsá- lemi egyetemen kapott tanszéket. A szakmai elkötelezettséget tehát a szülői házból hozta magával, de érdeklődése a szülőföld iránt lankadatlan. Doktori munkájának cime: A magyar-román kapcsolatok 1918 és 1977 között. Miközben lapozgatjuk a vastag kötetet, érthetően a jelenről, ha úgy tetszik a nyolcvanas évekről beszélgetünk. "Mint említettem - mondja a professzor - a szocialista rendszer nem tudott a nemzetiségi kérdésben, vagy amögött lappangó indulatokra megoldást kínálni. Ebben és a román politikában kell a mai gondok okait keresni. Nem szeretek általánosítani, de nálunk a magyarok iránti együttérzés tapasztalható. Mi, zsidók igazán tudjuk, érezzük, mit jelent az, ha valaki nem tud, vagy inkább nem élhet a saját szülőföldjén. De a lényegnél maradva az a tapasztalatom, tanítványaim hamar megértik hogy a mai feszültségek okait az első világháborút követő békeszerzödes hibáiig kell visszavezetni. Csak akkor találhatjuk meg a tudományos magyarázatot, ha folyamatában vizsgáljuk az azóta történteket. Ez teszi érthetővé a szocialista rendszereket ért bírálatomat, s ezért kell - bár szomorúan azt is kimondanom, hogy e tekintetben Kelet-Europa tragédiája folytatódik." A Kelet-Európa iránt folyamatosan növekvő érdeklődésnek azonban nem csupán a magyar-román viszony alakulása a magyarázata. A második világháború után, de azóta isbizonyos dátumokhoz köthetöen, tömegesen érkeztek abból a térségből a fiatal zsidó államba családok és egyedülállók. Sokan közülük először csak felejteni szerettek volna, de időközben ( felnőttek a gyerekek, akik kiváncsiak a múltra, szüleik, nagyszüleik "előző" életére. Vissza tehat a forrásokhoz. A történészeké, vagy jóságos nagyapóhang, el is lágyultam tőle. Hátha egy hallgató, aki megértette, hogy mit akarok mondani. "Nemcsak ezert telefonálok ám, - folytatta ö -, azért is, hogy elmondjam: az Isten áldását fogom kérni arra a harcára, amelyet a piszkos kommunisták ellen folytat." Ezt mondta a jóságos nagyapó és letette a kagylót. Faragó Vilmos, Budapest az ezt a pályát választóké tudatos elhatározás, de nem kevésbé fontos - jegyzi meg Vágó professzor - az sem, amikor a tizenévesek indulatba jönnek, mert nem értik "Őseik" nyelvét, s ingerültségükben tanulni kezdik. Nem lebecsülhető a kíváncsiság szerepe: alighanem mi vagyunk a világ egyetlen országa, ahol erről a sokáig zart térségről, a sok titokzatossággal övezett "kommunista tömbről" a legtöbb információ g^ülemlett fel. Igazak, tevesek, megszépi- tóek és torzak. A fiatalok pedig az igazságot keresik. Nem értik, hogy ebben a leggyakrabban mégis csak nosztalgiával emlegetett, a számukra idegen világban miként kerülhetett sor a Holokausztra. Tanítványaim között izgalmas megfigyelni, miként válik a tudományos, objektiv érdeklődés egyszer csak szenvedéllyé. Választ várnak, keresnek a szüleik által elhessentett kérdéseikre, magyarázatot az érthetetlenül kibuggyanó könnyekre. S még valami: sok mostanában már a még másutt születettek házasságkötése a szab- rékkal - azokkal, akik itt látták meg a napvilágot, s ez valami sajátos Öntudatot kölcsönöz nekik. Társuk ügy véli, ó sem ér kevesebbet, mert mondjuk Erdélyben, Magyarországon, vagy Szlovákiában született s ehhez az érzéséhez argumentumokat keres. Felfedezhető, hogy az értékek, amelyekre érdeklődő, kutató munkája során bukkan, sajátjai lesznek hamar, s többé nem hajlandó lemondani róluk. Szerencsének tartom - jegyzi meg a professzor elgondolkozva - , hogy ismét megnyílt néhány kapu, leomlani látszik néhány sziklaszilárdnak hitt fal. Nem csak az érdeklődés vált kölcsönösen elevenebbé, hanem a kapcsolatépítés lehetősegei is bővültek. A tudomány természetesen tárgyilagosságra kötelez. A Holokauszt tényeit persze nehéz,ha nem lehetetlen^ tárgyilagosan szemlélni. De a történésztől felülemelkedést, objektivitást követel a hivatása... Tudom persze, hogy a történésznél fontosabb mindkét félnek az üzletember, a pénzvilág vagy az ipar képviselője. De a múlt alapos ismerete talán mégis csak könnyebbé teheti a jelen és a jövő útjainak a kikövezését, s ehhez alighanem mi járulhatunk hozza a legeredményesebben. Ami a nemzetiségi problémát illeti, nekünk ebben is gazdagok a tapasztalataink. Tapasztalataink talán mások hasznára is válhatnak. Esetleg Kelet-Európában ls‘ Thurzó Tibor, Budapest SOBEL WEBSE AS CORP. IKKA ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 330 East 79th St., Suite IC, New York, N.Y. 10021 TEL.: (212) 535-6490 Uhrnnenteskűkkmáiyek Műszaki cikkek • Kocsik • Csemegecsomag Televíziók • Háztartási gépek stb. Ismét kaphatók az IKKANAL PÉNZKÜLDES FORDULJON IRODÁNKHOZ
