Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-06 / 14. szám
Thursday, April 6. 1989. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 8. A PAPA ES POZSGAY IMRE (folytatás az 1. oldalról) társadalmakkal a fejlett országokban, a harmadik világban pedig az emberibb megélhetésért küzdő százmilliók szövetségesévé tették. Ez hozta létre pl. Déi-Amerikában az u.n. Felszabaditási Teológiát, amelynek keretében a katolikus klérus jelentős részé élére állt számos országban a szegény parasztok és városi proletárok jobb megélhetéséért vívott küzdelmeinek. II. Janos Pál pápa sok tekintetben elérte, amit az amerikai nagyüzlet és a washingtoni külpolitika nem volt képes elemi. II. János Pál, mint krakkói ersek résztvett a Második Vatikáni Zsinaton. Amikor pápaválasztás volt,a kardinálisok egy része azt hitte, hogy Vojtyla folytatni fogja, e zsinat szellemében, a katolikus reformtörekvéseket. Sokan kétségkívül ezert szavaztak rá. Errol annakidején II. Ja^os Pál meg is jegyezte: "A bíboros eminenciák - úgy velem - nem tudták, hogy én milyen ember vagyok." Egyes amerikai püspökok sok hasonlatosságot fedeztek fel II. Janos Pál és Reagan, volt elnök világnézetei kozott. Ha figyelmesen tanulmányoztak volna Il.János Pál kapcsolatait az Opus Dei mozgalommal, akkor tálán más lett volna a papavalasztás eredménye. Az Opus Dei zártkörű katolikus szervezet, amelyet Spanyolországban alapított Ft. Jose Maria Escriva de Balaguer. Amikor még krakkói érsek volt, Vojtyla látogatást tett az Opus Dei európai központjaiban. Ezen kőrútján mondott beszédeit kiadtak es eljuttatták a vatikáni titkársághoz. I. Janos Pal temetesen Vojtyla elzarándokolt az Opus Dei alapítójának, Balaguernek Rómában levő sírjához. Az Opus Dei-re gyanakvással tekint a a katolikus klérus egy részé, annak szélső jobboldali politikai tendenciái miatt. Ezért II. Janos Pál előtt a pápák igyekeztek magukat távoltartani a szervezettől. Ez a viszony megváltozott, amikor Vojtyla lett a papa. A pápa egy laikusokból álló világszervezetet lat az Opus Dei-ben, amely reszben polgári, részben egyházi jellegű es amely mindenütt aktivan antikommunista, konzervatív politikát folytat. II. János Pál több ízben kifejezésre juttatta vágyódását egy olyan társadalom után, amilyen a középkorban volt és amelyben az egyház es az allam szerves egység volt, s az egyház volt a lelki megváltás egyetlen forrása. Ez volt az alapvető eszme a legtöbb európai fasiszta társadalmakban. Az alapelv az volt, hogy a társadalom különböző rétégéi, a toké, a munkásság, a földesur, az értelmiségiek cehekbe tömörülnek. Ezek az allam és egyház jogara alatt megvédik érdekeiket. De az ilyen társadalmakban, amilyen pl. Franco Spa- országa volt, a céhek érdemileg csak a tokét és a foldbirtokosokat képviselték, a többieket csak névben, vagy még úgysem. Olaszországban a II. Vatikáni Zsinat után a katolikus egyház kivonult a politikából, de az 1987-es választásokon a papa elrendelte, hogy sorakozzanak fel a keresztény-demokraták támogatására. Az Egyesült Államokban O'Connor new yorki és Law bostoni érsekek képviselik az "integralista" világnézetet. Egy jól értesült amerikai ersek szerint II. János Pálnak kitűzött celia egy katolikus politikai párt szervezése Amerikában az európai kereszteny-demokraták mintájára. Nagy érdeklődéssel tekintünk Pozsgay Imre vatikáni látogatásáról szóló részletesebb beszámoló elé BÓ's-nnGvmnRos Achilles sarka FEL LEHET-E BONTANI AZ ERÓmÜÉPITES SZERZŐDÉSEIT? Bos-Nagymaros ügyeben - egyelőre a találkozás esélye nélkül - tovább futnak a párhuzamosok. A közeim ültben Marőthy László miniszter tárgyalt északi szomszédainknál, legutóbb pedig Medgyessy Péter miniszterelnökhelyettes irt alá néhány, a kivitelezés részhatáridejét módósitó megállapodást. Mindeközben a Duna Kor már vidéken is folytatja az ügyben népszavazás kiírását követelő aláírások gyűjtését - az ezzel egyetértők szama hírek szerint már 100 ezer felett jár. Kulcsár Péter jo^ász-ujságiró, politológiai tanulmányok es cikkek szerzője egy eddig viszonylag kevesebb figyelmet kapott nézőpontból, a jog oldaláról vetette fel a BÖs-Nagymaros ügyében kötött megállapodások egynémely ellentmondását. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében sok vita folyt mór gazdaságosságról, Ökológiáról. Kevesebb szó esett viszont a jogi vonatkozásokról. A hivatalos álláspont szerint van egy érvényes államközi szerződés, amit be kell tartani. 1983-ban igaz nem a nyilvánosság előtt, de felvetették, esetleg fel lehetne bontani az egyezményt. Mit értsünk ezen, mi lehet itt a hivatkozási alap? A körülmények valóban változtak és ügy tűnik, mindkét fél tévedett a költségek és a környezeti károk megítélésében. Csakhogy amíg ezt kizárólag a mi oldalunkról vetnék fel, s eközben a másik fél Csehszlovákiailehetségesnek jelenti ki a terv megvalósítását, addig egy esetleges magyar szerződésbontás nem kis kártéritésiigény. bejelentéssel járna, és nemcsak a csehszlovákok, hanem az osztrák vállalatok részéről is. A körülmények megváltozására való hivatkozás eleve abból a feltételezésből indul ki, hogy az 1977-es magyar-csehszlovák szerződés a megkötéskor érvényes, hibátlan megállapodás volt. Én viszont éppenhogy ezt nem tartom magától értedődőnek. Két okot is látok, amelyek alapján az eredeti szerződés érvényessége támadható. Az egyik: feltételezhető a szerződés jogi értelemben vett egyenetlensége. A másik: a két kormány szerintem a szerződéssel olyan lényeges változtatásokat eszközölt, amellyel eltért az 1947-es magyar békeszerződés előírásaitól. Már azzal is, hogy annak résztvevőit nem vonták be, illetve hogy nem kérték ki előzetes véleményüket. Mondana konkrétumokat, mennyiben mond egymásnak ellent az 1977-es vizlép- csó-megállapodás és az 1947-es békeszerződés? Az 1947-es békeszerződés lényeges területi rendezése, hogy a magyar-csehszlovák határ a Duna, mint nemzetközi viziát közepénél húzódik. Ezt a vizlépcsóépités kapcsán 30 kilpméter hosszúságban megváltoztatták, jelentős vízmennyiséget és a nemzetközi viziutat "átvittek" Csehszlovákiába. Változtatás az is, hogy további hosszúságban jelentős szárazföldi területek kerülnek víz alá. A párizsi szerződés szól az "igazságosság elveiről", továbbá a "határok stabilitásáról" - még pedig a vesztes ország, Magyarorszag szempontjából is. A Helsinki Záróokmány is szol az európai határok stabilita sáról, amit úgy látszik mindenki csak a vesztes országokra nézve tart kötelezőnek. Ón "egyenlőtlen szerződésről" is beszelt. Mit értsünk ezen? Formálisan tehát negyzetrneíer szerint . a két ország területe egyenlő .marad, OUNAKILITI- HRUSOV! GABClKOVOl VÍZLÉPCSŐ MÉDERKOfRÁS VÉDELMI LEI ESÍTMÉNYEl _____ felnyomta a talajvizet egészen Hevesig__________ és egyenlően osztják el az áram mennyiségét is. Ami azonban ezeken túl van, abban szinte mindegyik kérdésnél egyenlőtlenséget látok. Először is: a Duna mint nemzetközi viziut 30 kilométeres szakaszon átkerül Csehszlovákiába, ezzel hajóutat és az ölő környezet szempontjából fontos vízmennyiséget vesztünk. A szomszéd országba kerülő folyo az "üzemcsatorna" névlegesen "közös tulajdon" lesz, ami azt jelenti, hogy miközben nem juthatunk a partjához, viselni kell a karbantartási terhek, költségek felét. Másodszor: a két ország eleve nem azonos jellegű területét, folyószakaszát bocsátotta rendelkezésre a nagy létesítményhez. Csehszlovákiának jelentős előny, hogy kieső szélső, s nem 9 sűrűn lakott belső területein, nem az ott lévő folyókon létesül a nagy átalakításokkal járó vízlépcsőrendszer. Magyarországon mindez a fővárost, több sűrűn lakott várost, mezőgazdasági, idegenforgalmi és műemléki Övezetet is érint. Az is megemlítendő, ho^y Csehszlovákiához képest Magyarorszag úgynevezett "alvizország", vagyis mi fekszünk lentebb, ami a vízszennyeződés szempontjából nem mindegy. Harmadszor: Pozsony komoly nemzetközi forgalmú kikötővé válik. Budapest ilyen szerepe viszont csökken. Az említett előnyök, illetve hátrányok ellensúlyozására a szerződés se pénzben, se területileg - vagy másként - nem nyújt kompenzációt. Az összköltség egyenlő megosztása így szerintem éppenhogy maga az egyenlőtlenség. Az ENSZ alapokmánya és a nemzetközi szerződések rendjéről szőlő 1969-es bécsi egyezmény alapelvnek tartja az államok kó'zti jogi egyenlőséget. Az utóbbi 53. cikkelye szerint, ha ezt a szerződés tételei sértik, akkor az az egesz érvénytelenségét is jelentheti. Es az miért nem váltott ki vitát, illetve a békeszerzódest aláírók észrevételeit, hogy a vízlépcső-szerződés nincs összhangban a párizsi békevei? A magyar bekeszerzödés aláírói: hazánk es Csehszlovákia mellett a Szovjetunió» az Egyesült Államok, Nagy Britannia, Jugoszlávia, Kanada, ezenkívül a kevésbé érdekelt Ausztrália, India és Uj-Zeland. A már említett bécsi szerződés 41. cikkelye kimondja: tóbb állam egyezményének résztvevői közül kettő nem köthet a többiek nélkül olyan megállapodást, amely elter attól, ütközve annak "tárgya, célja eredményes jnegvaiósulásával". Továbbá előzetesen ki kell kérni az aláírók hozzájárulását, ha a változtatás "érinti a többi félnek a szerződésből fakadó joga gyakorlását", n I jdomasvételnek részünkről kifejezettnek kei lennie, es az egész kérces lényegére - pDl’tikumara - kiterjedni. Ez nem történt míg .. ................. • >
