Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-09-08 / 33. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 8. 1988. Moldova György: Bűn az élet— 18. (Riport a rendőrökről)-Meddig bírjak a tűzszerészek?-Az átlagéletkor 38 év körül jár, lehet, hogy ez magasnak tűnik, de ide tapasztalt és higgadt emberek kellenek. Meg kell szokniuk a fegyelmet, a telefonriasztástól számított tiz percen belül ki kell lépnünk a laktanya kapuján, és kint a munkában nem önfejüs- ködhet senki, mert az életébe kerül. Az sem ment egyik napról a másikra, hogy a parancsnokok felmérjék a beosztottak tulajdonságait, ma már pontosan tudjuk, hogy például X-nek nincs tériszonya, fel lehet küldeni a Nyugati Pályaudvar tetejé­re is, de betegesen fél a vérvételtől es az injekcióktól általában. (-Kapnak valamilyen szolgalati időkedvez­ményt? (-A mi munkánkban egy ev hivatalosan is másfelnek számit, de ez csak a korpot- lékot emeli valamelyest, és nem jelenti azt, hogy korábban mehetnénk el nyugdíj­ba. Pedig az ötvenedik évtől mar elkezdőd­nek a bajok, jön a gyomorfekély, az idegi panaszok, az előbb már említett nagyot- hallás és igy tovább. Aki nálunk 55 eves korában is tökéletesen épnek mondhatja magát, az csak arra vall, hogy az illető nem dolgozott tigazan komoly beosztásban.-Mi a véleménye? A fizetésük aranyban áll a munkájukkal?-Ha szabad magamnal kezdenem: en tizenkét ezer forintot keresek - es nem heti 42 órát dolgozom érte. Ha összeadnám az elmúlt három évben teljesített munka­időmet és a parancsnoki ügyeletet - ez épp olyan teljes embert igénylő elfoglalt­ság, mert ha otthon tartózkodom is, még az ABC-be sem mehetek le. Nincs telefo­nom...-A tűzszerészek parancsnokának nincs telefonja?-Nincs, egy járórkocsiból szereltek ki egy blokkot, mely városi hívásokra is alkal­mas, azt nem is kellene figyelnem, ha meg­szólal, úgy sivit, hogy három emelettel feljebb is meghallják, lehet éjszaka vagy nappal, azonnal indulnom kell. Egyszóval, ha az elmúlt három évből mindent össze­adnánk, annyit csúsztathatnék, hogy leg­alább három évig nem kellene bejönnöm.-Persze egy parancsnok helyzete ilyen tekintetben rendkívülinek számit.-Egyáltalán nem, az egyik emberemnek hat hét alatt 17 ezer forint túlórapénz jött össze - 35 forintos alappal számítva.-Ez hogy történhetett?-A Budapesti Kulturális Fórum idején ö ellenőrizte a szállodákba behozott élel­miszereket; nem rejtettek-e el bennük bombát? Végig huszonnégyórázott, heten­ként csak egyszer ment haza, egy váltás tiszta fehérneműt rakott be a bőröndjébe. Ez persze kiugróan magas szám, de az elmúlt évben összesen 11 olyan nap adódott, mikor nem került sor túlórázásra, vagy külön berendelésre. Mikor egy bejelentés nyomán at kellett vizsgálnunk az összes dunai hajót, csak a vidékiek maradhattak otthon. (folytatjuk) A lézersugarak növelhetik a krumpliter­melést - állapították meg a kutatók az uppsalai (Svédország) mezőgazdasági főis­kolán. Lézesugarak és vörös fény kombiná­ciójával bevilágítva jobb minőséget értek el vetöburgonyánál. Ez a felfedezés a termés­hozamokat tiz százalékkal is növelheti. Rudnay János “ESKÜSZÖM A KÁPOSZTÁRA!” Több ezer éve ismerjük a káposztát, ma is szívesen fogyasztjuk. Szinte el sem képzelhető a magyar konyha káposzta nél­kül. Mindegyik fajta káposzta egyformán kedvelt, akár káposztasalátáról, levesről vagy töltött káposztáról van szó. A káposzta valószínűleg Keletről szár­mazik és gyorsan vált népszerűvé Egyiptom­ban, ahol t már az ókorban is főtt káposztát ettek -, etkezes előtt! A görögöknél a ká­posztát szent ételként tisztelték, és ha egy görög ember meg akarta szavainak hitelét erősíteni, azt mondta: "esküszöm a káposztára!" Pythagoras, a nagy görög bölcs is igen nagyra értékelte a káposztát, írásaiban dicsérte kiváló izét, gyógyhatását. A rómaiaknai a káposzta mindennapi étel volt, sokféle formában fogyasztották: főve, sütve, savanyítva, nyersen, stb. A római hagyományok szerint úgy született meg a savanyú káposzta, hogy a nyers, felszeletelt káposztát hordókban, kádak­ban tárolták, de az bizony egy idő után megromlott és eközben furcsa, újszerű ize es illata keletkezett, megpuhult, meg­erjedt. Ekkor jöttek rá arra, hogy igy meg jobb lett az ize^ mint frissen, ahogyan addig fogyasztottak. Azontúl tehat úgy biztosítottak a káposzta kedvelt savanyú­ságát, hogy hordókba rakták, lepréseltek és kocsikáztattak a város göröngyös utcáin, hogy jól összerázódjon és gyorsabban érjen meg, mivel igy összetörtek rostjai. Mások viszont sokkal egyszerűbb érlelési mód­szert választottak: a szabadon rendelke­zésükre álló rabszolgák hátára erősítették a káposztás puttonyokat és azokkal kellett a gazdaságban futkosni, hogy jól összerázód­jék. Később általánossá vált az a szokás, hogy a felszeletelt friss káposztát hordók­ba gyömöszölték es rabszolgáikkal mezít­láb jól összetapostatták, hogy gyorsabban eresszen levet és előbb savanyodjék meg. (Hazánkban századunk első felében még szokásos volt szüretkor a hordókba ontott szölŐfürtök "megtaposása", mint pl. a hires Tokajban...) Az ókorban hires, ismert volt a káposz­ta. Cato, Plinius könyveiben többször ta­lálkozunk a káposzta dicséretével. Nemcsak jóféle ételnek, hanem hatásos orvosságnak is tartották, mely javítja az ember étvágyát, az emésztést. A vereskaposztát Plinius a látás javítására ajánlotta. A levét jól megfőzve, citromlével es vajjal kevertek el és kész volt a gyógyszer. Használták "szarazbetegseg" (tüdóbaj) kezelésére is. A rómaiak hiedelme szerint kétszer mele­gített káposzta halált okozhat, amivel szemben a mi hagyományaink szerint a többször melegített káposzta dehogyis mérgező! sőt az ize ezáltal válik még töké­letesebbe. Pablo Neruda, a hires Nobel-dijas chilei költő szerint a magyarok töltött káposztá­ja "a paraszti asztalok parancsnoka... a kolozsvári káposzta pedig az úristen aján­déka..." * A káposzta nemcsak ősi étel, hanem egyúttal régi háziszer is. A romaiaknál a már említett betegségeken kívül a leg­értékesebb zöldségféle, mely nyersen is, főzve is finom étel: ecetbe mártva segíti az emésztést, a túl tömött gyomrot rend­behozza egy kevés káposztalevél. Cato idejeben tömeges pestisjárvány volt Rómá­ban, megszűnését a káposztaevésnek is tulajdonították. * Hazánkban korán felismerték a káposzta táplálkozás-élettani jelentőségét, értékeit. K. Mátyus István, hires magyar orvos 1787— ben megjelent dietetikai szakkönyveiben azt irta, hogy nálunk a káposztát kömény­nyel, fenyó'maggal, kaporral, vagdalt tormá­val és megtört menthával keverik, ecettel vagy borral savanyítják hordókban. Ez a savanyú káposzta megvédi az embert - szerinte - a skorbuttol, ezért viszik maguk­kal a hajósok a hordos káposztát a tengerek­re. A káposztát nálunk a 18.-19. századok­ban más célokra is használtak: igy pl. kán­torok, szónokok, prédikátorok rekedtség ellen rendszeresen itták azt a keveréket, melyet szóló, káposztalé együttes felfűzé­sével készítettek. így gyógyítottak a torok­fájást, a sebeket, sőt szeplok és bőrkiütések kezelésére is ezt használtak. Nálunk a káposzta nemzeti etelnek számit. Mikszáth, Móricz, Kosztolányi, Krúdy Írá­saikban sokszor dicsérik a káposztát. Egy 1603-ban készült étlap, mely Thurzó Szanisz- ló galgóci várur újévi ebedjenek eteleit sorolja fel, szerepelteti a "savanyó káposz­tát", meg a tehénhust káposztával. * A káposzta e^ész évben rendelkezésünk­re áll. Hagyományos, jól bevált módokon dolgozzák fel. Mint Ízesítő anyag, saláta, töltött káposzta, leves, savanyúság, vita­minhiányos időkben C-vitaminos étel, stb. Tartalmaz szénhidrátokat, ásványi sókat, fehérjét, egyéb fontos tápanyagokat. Hasonló jó tulajdonságai vannak más káposztafajtáknak is. A vereskáposzta pl. több hatóanyagot tartalmaz, mint a fejeskáposzta, stb. A bimbós kel és a kel­káposzta szintén kedvelt etelek. Krúdy Gyula hires "Álmoskönyvében" ezt írja a káposztáról: "A káposztával álmodni sok érdekes dol­got jelent: nagyfejű káposztával álmodni: jómódot, jó feleséget, jó szolgálót jelent. Káposztás hordóban ülni: Öregasszony szerelme, aki féltékenységével gyótri az embert. Káposztát nyúl módjára legelni: szerelem a szomszédasszony iránt, stb, stb." De azért minden jó embernek kolozsvári töltött káposztát kívánunk! Itthon, láto­gatóban, meg ott, a távoli Amerikában, ahol a hazai izek összefutnak az ember szájában... TIBOR’S MEAT SPECIALTIES ( VOLT MERTL) Hentesüzletében mindenféle jó kolbász, jó hurka, szalámi, friss húsok stb. Hazai módra készítve, és erdélyi izek is kaphatók 1508 Second Ave, (78-79 utcák között) NEW YORK, N.Y. Tel: (212) 744-8292

Next

/
Thumbnails
Contents