Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-09-08 / 33. szám

Thursday, Sep. 8. 1988. 9. MI ÚJSÁG ETELORSZAGBAN? A mezőgazdasági minisztériumnak egy uj eljárása a ( zabhüvely és mas, eddig ehetetlen növényi részeket kalóriamentes es rostban _ dús gyártmánnyá változtatja. Ezt a kenyérben és süteményekben a liszt fele helyett lehetett használni. Ami fontos, hogy pontosan ez az, amit az orvosok ajánlanak es ez az adalék semmivel sem változtat a sütött étel izén, halmazállapotan, vagy a sütésén. Sőt, a valóságban a kétfajta cellulóz rostkeveréke meg puhává teszi. ( Az eljárás eltávolítja a növény fás részét es ez lehetővé teszi a megmaradt rostok megemésztését. (Good News for Consumers, Spring 1988 ) 100% NÖVÉNYI OLAJ? A szójababtermelok, a fogyasztók képvi­selői és az American Medical Association californiai delegációja szerint az egészségé­vel törődő közönségét félrevezetik azok az élelmiszerfeliratok, amelyek 100 százalé­kos növényi olajat mutatnak ki. Ezek gyakran trópusi olajok, úgy mint a pálma, a palma-mag vagy kókusz-olajok, amelyek sokkal telítettebbek, mint a disznózsír ennélfogva még nagyobb szív és érrendszerbeli kockázatot jelentenek. Törvényjavaslatot terjesztettek be olyan kötelező ételcimkékre, amelyek kimutatnák, ha az étel trópusi telitett olajat tartalmaz. A javaslatot egyedül a képviselóházban több, mint 110 képviselő támogatja. VIGYÁZZUNK AZ ÉDESÍTŐKKEL! ' i 1 Ételekben es italokban gyakran hasznait édesítő az ASPARTAME emlékezési és elmezavarokat okozhat és hozzájárulhat az Alzheimer betegség kifejlődéséhez is, jelentették az American Association for the Advancement of Science ; gyűlésen. Ezt az édesítőt az Egyesült Államokban NutraSweet név alatt árusítják. A floridai Palm Beach Institute for Medical Research vezetője H.J. Roberts mondotta., hogy az aspertamenak a szervezetre való hatása "fenyegető egészségi veszely"-t jelent és minél előbb vizsgálat alaf kell venni. Szamitasa szerint az országban több, mint 100 millió személy fogyaszthat ilyen édesítőt tartalmazó ételt vagy italt. Roberts 551 olyan személyt tanulmányozott, akik kedvezőtlenül reagáltak az aspartamera, tizenegyen egy vagy mindkét szemükre megvakultak, egyharmaduk erős szédüléstől szenvedett és a csoportoknak majdnem fele súlyos fejfájásról panaszkodott (New Scientist 2/18/88 p. 33) SOBEL OVERSEAS C0RP. ma országos FŐÜGYNÖKSÉG 330 East 79th Street SUITE IC New York, N.Y. 10021. Tel: (21*2) 535-6490 Vámmentes küldemények Műszaki cikkek * Kocsik * Televíziók .Csemegecsomag * Háztartási gépek Ismét kaphatók azU£K^.Á.NAJL* Pénzküldés UTAZÁSI IRODA Forduljon irodánkhoz AMERIKAI MAGYAR SZÓ Qtúsfe vés -szertartásod) A régi magyar polgárj konyha vasárnapi ebédéinek a marhahúsból főzött húsleves volt az elmaradhatatlan nyitánya. De nem olyan lótty volt az ám, mint a mai diétás levesek. Főtt abban minden, mi szemnek, szájnak ingere. A jófajta marha hátszínen es fartön kívül velős csont, lábszárcsont és marhamáj, a kötelező zöldségek mellett némi gomba, s persze Ízesítőül kis fejnyi vöröshagyma meg egy, de csak egy gerezd fokhagyma. Még finom porrá tört és tea- szűrön átszitált tojáshéjat is raktak bele, mert úgy hirlett, attól lesz igazán szép a leves szine. Fűszer is több került a hús­levesekbe, mint manapság. Milyen fűszer is? Hat szerecsendió, meg szerencsevirág, azután gyömbér, továbbá valódi sáfrány és sáfrányos szeklice, de még borsból is kétféle: feher meg fekete. A napjainkra kikisérletezett "okos" leveseket, illetve azok elődeit es őseit a nagyanyánk még aVvalevesnek nevezte. Pedig a mai leve­sek is Ízletesek, s nem fekszik meg annyi­ra a gyomrot, mint a régiek. De a régiek­nek nem izük volt, hanem bukójuk, és Ön­magukban több fogással szolgálták egyszer­re. Meg is volt az evésüknek a maga szigo­rú szertartása. Elsőbb is asztalra került nagy porcelán tálban maga a gőzölgő húsleves. A szine akár a folyékony aranyé. Zsir alig volt a tetején, mert azt már a konyhában gondo­san leszedtek, épp csak pár mákszemnyi fénylett drágagyöngyként a színén. Többnyi­re cirokrácson kézzel formált csigatészta volt hozzá a levesbetét, esetleg konzom- méval vagy velős gombóccal megtoldva, mert a csigatésztát sem szerette min­denki. Midőn már fogytán volt a leves, lapos tálon felpupozva behozták a leveszöldséget, majd a velőscsontokat piritós kenyérrel. Ezeket követte a petrezselyemmel és tört fokhagymával köritett marhamáj, végül a leveshus, művészien felszeletelve. Olyan puha volt, hogy szinte szétolvadt a száj­ban. Ecetes torma járt hozzá, főtt krumpli és valami . mártás, leginkább alma- vagy kaporszósz. Es ez mind-mind még a leves­hez tartozott. Csak utána tálalták be a sült vagy rántott húst, rosejbnivel, sava­nyúsággal, s az édességet, amely legtöbb­ször torta volt vagy gyümölcsrizs. Ma már elképzelni is nehéz, hogyan tudták mindezt vegigenni eleink, de vegigették derekasan. Egész hét közben spórolt a háziasszony, hogy vasarnap dőzsölhessen a család. Hisz akkor is dolgoztak az emberek, csak piros betűs napon ülte körül mindenki az asztalt. Az egyuttlét tette az ünnepet ünneppé igazán. Pompás izú húsok főttek a honi levesek­ben, amelyeket sosem engedtek lobogva forrni, csak szép finoman bugyborékolni, hogy üvegszerüen átlátszó maradjon a lé, össze ne zavarodjon. A leghíresebb leveshús mégsem a magyar volt, hanem a bécsi csonthús vagy tányér­hús, amelyhez viszont magyarföldi ökrök szolgáltatták a nyershúst. Ezt ette Ferenc József is minden délben, a Hofburg-beli dolgozószobájában ebédhez felállított tábo­ri asztalon. Mint az információit Erzsébet királyné utazó udvarmesterétől: Berzevi­czy altábornagytól szerző Krúdy Gyula Írja, az ökör legnemesebb részeiből készült őfelsége csonthúsa, amelyet saját levében, zöldséggel bőven koritva tálaltak ele, para­dicsom-mártással és három deci fehérbor­ral. Nem valószínű, hogy a császár időt en­gedett volna magának a bordák széttÖrde- lésére, hogy a csontmelléki husocskákat lekapirgálja - sajnálkozik Krúdy -, pedig "azt mondják, hogy a bécsi csonthúsnak nem is a hús a titka, hanem a csont. Iga­zi csonthús-barát a szinhúst levágja, és féloldalra helyezi mindaddig, amig a cson­tokkal nem végzett, (mert) az igazi csont­húsnak a csontmelléki része izgató igazán. Hiszen elmegy közben egy-egy falat remegő szinhús is a többi között a villa hegyen, de a legmulatságosabbak mégiscsak azok a húsfoszlanyok, darabocskak, amelyeket késsel kell lekapargatni a csontokról... Már láttam olyan csonthúsbarátot, aki a szinhúst a tányérján vagy a tálban felej­tette, de a csontokat simara tisztogatta." Ami Ferenc Józsefet illeti, nem evett olyan kapkodva, mint a kulináris örömöket eleve megvető Napoleon, de nem is csi­nált kultuszt a húsevésből. Ha nagyon el­foglalt napja volt, a bordás rész csontoktól szinte magától elváló zaftos húsával nem bíbelődött, legfeljebb némi lapockát, spitz- húst vagy szegyet kebelezett be, amivel könnyebben boldogult. Kispolgári alattvalói ugyanekkor órákat töltöttek a csonthús csontjainak szakszerű leszopogatásával, mely tevékenység a mai bécsi ember szá­mára is szinte ünnepi művelet. Figyelem! HA ROKONAIT, BARÁTAIT KIHOZATJA Európából vagy már itt vannak VEGYEN KI ÁLTALÁNOS orvosi és kórházi BIZTOSÍTÁST RÉSZÜKRE Hívja (212) 772-3258 számot Guard-AII Insurance Inc. ROBox 7314 New York, NY. 10116

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents