Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-08-18 / 30. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 18. 1988. Moldova György: • Bűn az élei... 15 (Rlpori a rondSrokrSI)-Szükség van arra, ho^y azEzredet ennyi­re kiemeljék a rendőrség egészéből? - kér­dezem a parancsnokot.-Mi külön szerepet töltünk be a Cégnél, többet és kevesebbet is jelentünk például egy megyei főkapitányságnak: hatósági jogkörrel nem rendelkezünk, nem nyomo­zunk, és nem folytatunk vizsgálatokat, de az Ezred az ország közbiztonságának legfőbb letéteményese és a Belügyminisz­térium általános tartaléka, a munkánk gyakorlatilag az egész országra kiterjed.-Mik a feladataik?-A legjelentősebb a közbiztonsági szol­gálat, ez az összmunkánknak mintegy negy­ven százalékát teszi ki. Járó'rözünk gyalog és gépkocsival Budapesten, Pest megyében, a Miskolcon állomásozó zászlóaljunk Bor­sod megyében. Nyaranta támogatást adunk azoknak a területeknek, amelyeket legna­gyobb szambán keresnek fel turisták a Balaton-parttól a Dunakanyarig és Pécsig. Kísérjük a vonatokat, például, ha a Fradi lent látszik Tatabanyán, az összes számba- jöheto szerelvénnyel küldünk embereket. Azóta nincsenek "fekete vonatok", mióta mi vettük át a biztosítást.-Ha jól tudom, Budapesten, sót az egész országban minden négyzetméter fel van osztva rendőri szervezés tekinteteben - hol jut hely maguknak?-Általában a területileg illetékes kapi­tányság alárendeltségében dolgozunk, de ók sajnos gyakran nem tudják elvégezni a feladatukat. A múltkoriban történt, hogy a vasutasok elinditottak egy vonatot 3-400 lengyel vendégmunkással, a szerelvényt nem fűtötték, a lengyelek fáztak, begorom- bultak és valaki pácéinál meghúzta a vész­féket. A helyi erők már háborúra készülőd­tek ellenük, mikor mi is leértünk. Láttuk, hogy semmi ok nincs erőszakos fellépesre, teát főzettünk nekik, éjszaka volt, de ki­nyittattunk nekik egy élelmiszerboltot, hogy tudjanak vásárolni - és szép nyugod­tan bevásároltak, amíg megérkezik a másik szerelvény.-Második feladatkörünk: a karhatalmi fegyveres biztosítás, ez a munkánk további 30-35 százalékát teszi ki. Minden olyan megmozdulás esetén, mely a társadalmi rendet veszélyezteti, minket vetnek be első lépcsőben: a pusztavacsi fesztiválon, a kubaiak lőrinci botrányán, az esetleges tüntetéseken.-Mi kutatjuk fel a menekülésben lévő bünŐzÖ személyeket, evenként egy tucat­nyi hasonló eset adódik, 15-20 alkalom­mal pedig a szolgálati helyükről megszökött katonák elfogására riasztanak minket. A mi egysegeinket vezénylik ki tömegszeren- csétlensegek^ elemi csapások színhelyére.-Mennyi idŐ alatt érnek ki?-Ez a távolságtól, időjárástól, városi közlekedéstől és egyéb külső körülmények­től függ. Ami a mi lehetőségeinket illeti: a készültségi alapegységek 15 percen belül el tudnak indulni a szükséges felszerelés­sel, az akciócsoportunk pedig három percen belül kilép a laktanya kapuján. Ha mégis kell egy számot mondanom: például a Feri­hegyi repülőtérre a riasztástól számított 25 percen belül mindenképpen ki kell érnünk. Az ütőképesség színvonalát folyamatosan fenntartjuk, ha a készültség ( kivonul, a tartalék azonnal a helyébe lép, és már hívjuk is be az utcáról a járőreinket, moz­gósítjuk az otthon pihenő embereinket, a szükséges létszámnak meg kell lenni. (folytatjuk) Gazsó L. Ferenc „ Utazás Erdélyben » i * . < » Háromszékét a kozigazgatas átszerve­zése óta Kovászna megyének hívják. Szék­helye a ré^i: Sepsiszentgyorgy. Lapvidék vezet a varosig. Legalább a medvéktől nem kell tartani - mondják az itteniek. Nem merészkedik a súppedős talajra. Sep- siben este nyolckor kihunynak a tízemele­tes szálló fényei. A portán megnyugtat­nak, mindez energiatakarékossági okból történt, a város keleti fele sötétbe borult. Kiadó szobájuk nincs, mert tele vannak román turistákkal, akik szervezett program keretében ismerkednek az ország neveze- tessegeivel. DALOLVA, SEKÉLY BIZAKODÁSSAL Szállásért a Retyi-tó partjáig utazunk. "Lakodalom van a mi utcánkban" - hallat­szik az ismerős nóta. Nem a virágos kedvűek féktelenségével, inkább tompán, mint mi­kor magának dudol az ember. Egy üveg pálinkával odakuporodunk a sötétben kucor­gók közé. A cigaretták parázsénál látjuk: épp, hogy érett fiük-lányok a dalosok. Föl­tűnik az "azó" nyelvjárás, mintha Vas megyé­ben üldögélnénk - a másik végeken - ejgy tó partján. S a visszafogottság (is: italért nemhogy a lányok, a fiúk se nyúlnak. ("Er­dő1, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő...") Ipari líceumban végeztek tavaly, s mert magyarul ballagni az iskola uj szabályzata szerint nem lehetett, eljöttek hat ide, az alcsiki tóhoz búcsüzkodni, amig az élel­mük kitart. ("Lovamat eloldom, mikor a nap felkel...") , Gáz-vizvezeték-szerelő végzettséget szereztek, nemcsak a fiuk, a lányok is. A fiuk az utolsó évben üzemi gyakorlatra jártak tanulni a szakma fogásait, a lányok­kal a varrást, később a szobafestést gyako­roltatták. ("Te vagy a legény, Tyukodi pajtás...") Az osztályban minden gyerek magyar, csak nyolcadik után lett román az oktatás nyelve. ("Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva—") Különben mindegy, milyen papirt kapnak, az a fontos, hogy végbizonyítványuk van, felvételizhetnek. Majd mindenki jelentke­zett valahová, várták az eredményt, sekely bizakodással, mert az utolsó két evben - a szakosodást követően - már keveset tanultak. Igaz, nem is igen terhelték Őket. ("A csitári hegyek alatt...") Akit nem vesznek fel, megkapja a kihelye­zését. Cimet, ahol elhelyezkedhet kocsi­kísérőnek, varrónőnek, gyalogmunkásnak vagy éppen gáz- és vizvezeték-szerelo- nek. Aki a kihelyezését nem fogadja el, másutt próbálhat szerencsét, de alkalmi munkán kívül egyebet nem remélhet. Eset­leg vár egy évet a következő felvételi vizsgáig, most már felnőtt fejjel, otthon üldögélve, ha csak más vidékre nem költö­zik. ("Göndör hajam le akarják vágni, nem fogom a császárt kiszolgálni...") A LEGÜRBÁNUSABB ERDÉLYI VAROS A reggel elvisz a lápvidékröl, délebbre, • a háromszázezres Brassóba tartunk. Rit­kul a magyar szó körülöttünk, szemünk elöl eltűnnek a díszes magyar székely kapuk, az utca felé nyitott házsorok. Helyüket egységes, zárt, befelé forduló porták fog­lalják el. Hermány evangélikus vártemplo­mában s környékén már inkább német szót hallani. Ahogyan Brassóban is román es német beszédbe keveredik helyenként a magyar. A legurbánusabb erdélyi város, a valami­kori szász mintaváros, Brassó, több kilo­méter hosszan panelsorok képevei fogad. Gyors ütemben bővül. Brassóról azonban a történelmi városrészt járva is meg kell állapítani, hogy átalakulóban van. ( A közép­korban falakkal Övezett piacterét - mai neve Piata 23 august - ottjártunkkor palan- kok vették körül. Milicisták óvták a palan- kokat a kiváncsi tekintetektől is. Kilométert kell kerülnünk az igy alig megközelíthető Fekete templomhoz, az európai gótika legkeletebbre eső jelentős alkotásához. Az 1689-es tűzvész során megfeketedett falu templom egyedülálló módon maradt meg, ahogyan utunk során is egyedülálló, hogy a templom puszta létéért századokon át folytatott küzdelem története ötnyelvű táblákon olvasható. Templomgyujtogató "hitetlenektől" nap­jainkban nem kell tartani. Még sincsenek Erdélyszerte mindig, mindenhol biztonság­ban az istenházak. Nagyváradon, az Or­solya rendi apácák templomán tábla idézi, hogy a múlt században ezen a helyen derék- magasságig ért a Körös vize. Odabent a templomban kézzel Írott kétnyelvű papi­ros a falon: "Figyelem! A templom ajtaja mindennap 9-től 18 óráig nyitva van. Aki észreveszi, hogy az ajtót nem lehet kívül­ről kinyitni, jelentse a 34094-es telefon­számon. Csak rossz szándékkal akadályoz­zák a templomba belépést. Közben foszto­gatják a templomot, ahogy a napokban is tették." Brassóban jobb időket is látott a magyar szellem. A Brassói Lapok a két világháború között az erdélyi magyarok legtekintélye­sebb napilapja volt, koré demokratikus szellemű irók-ujságirók csoportosultak, olyanok, mint Tamási Áron és Kacsé Sán­dor. Ma nincs magyar iskolája sem a város­nak. Verőfényes napon jártuk tavaly a máscr dik legnagyobb romániai város, Brassó utcáit. Akkor még nem tudtuk, hogy a palánkkal és milicistákkal körülkerített, piactér november közepére drámai esemé­nyek színhelye lesz. Az Agerpres hírügy­nökség 1987. december 2-i jelentésében annyit adott a világ tudtára, hogy a bras­sói kamiongyárban rendki vüli munkásgyű­lést tartottak, leváltották az üzem addigi vezetését és uj vezetőket választottak. A munkásgyűlés résztvevői - irta a hírügy­nökség - támogatták azt, hogy akik a gyár dolgozói közül törvénysértést követtek el és rendzavarást provokáltak, bíróság előtt feleljenek a tetteikért és bocsássák el őket az üzemből. Az Agerpres beszámoló­jából kitlinik, hogy a gyár korábbi vezetése megkerülte a törvényeket és előírásokat. A személyzet fizetését önkényesen, telje­sítményükre tekintet nélkül egyenlősitették. Mindez hátteréül szolgál annak, hogy a gyár egyes dolgozói "a szocialista rendszer­től idegen cselekedeteket" hajtottak végre - irta az Agerpres. A román hírügynökség tájékoztatasa 17 napot kesett. Brassóban ugyanis novem­ber 15-én súlyos incidens történt. Vasár­nap reggel, a helyhatósági választások napján több mint tízezer ember tüntetett a városban. Az újvidéki Magyar Szó hely­színi tudósítása szerint Brassót a szó szo­ros értelmében megszállták a hadsereg egységei, hogy a helyi rendőrség segítségére legyenek a tiltakozó tömeg feloszlatásá­ban. Egyes hírek szerint a tömeg hat óra hosszat tüntetett az utcákon. Az összecsapá­sokban két rendőr életét vesztette. Sok tüntetőt letartóztattak. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents