Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-07-21 / 29. szám
Thursday, July 21. 1988 AMERIKAI MAGYAR SZO 9. Beregi Tivadar (Párizs) g KATONA JÓZSEF Árpikor Katona Józsefről és Bánk bán cimu tragédiájáról kezdtem írni e sorokat, feldúlt lélekkel hallgattam lemezen Mahler ötödik szimfóniájának adagiojat. Újra átereztem mindazt, ,amit feleségem halálos ágyánál átéltem. Ámde a gyönyörű, felejthetetlen poszt-romantikus akkordok utolsó hangjegyeinek elhangzása után a Katona Józsefről készülő írás még inkább megrendült lelki diszpozícióban vetődött a feher papírra. Emlékezetemben visszaérkeztem a XIX. század szomorú éveinek elejere, amikor Katona József nagy tehetséggel írni kezdte színműveit, mert jogos dicsőségről álmodott, s mert remélte, várta színdarabjainak színpadi sikereit. Amikor klasszikus tanulmányait folytatta ez a drámaírónak született zseni, nem gondolt másra, mint a színházra, a készülő dramaturgiai müvekre, mert életének célja és értelme volt szolgálni a magyar színházi törekvéseket, a közönség vágyait, érdeklődését egy olyan korban, amikor a magyaroknak erre a legnagyobb lelki szükségük volt. Bármilyen vonzók voltak Katona színmüvei a XIX. század huszas éveinek elején, a korabeli színházi közönség nem értette meg azokat, inkább közömbösséget, mint kíváncsiságot tanúsított iránta, s emiatt is kellett zátonyra jutnia színmüveinek ami a nagytehetségü, érzékeny iró meg- hasonlásához és korai halálához vezetett. Később Gyulai Pál remek tanulmányban igazságot szolgáltatott a Bank bán tragédiának; fölfedezte az ismeretlenségbe merült Katona alkotó géniuszát. 1834-ben a Nemzeti Színház bemutatta a kor legnagyobb színmüvét, de még akkor sem volt általános a siker. A korabeli lapok sem fogadták kimondott lelkesedéssel. ( S hogy a színházi közönséget meggyőzzek Katona drámai főmüve'nek inkább t politikai és etikai jelentőségéről, Arany Janos újra kommentálta a müvet, hogy annak pszichológiai, társadalmi és történelmi értéket és tendenciáját kihangsúlyozza. ( A Bánk bán színpadi elfogadtatásához évek kellettek, hogy Magyarországon fölfogják históriai fontosságát és szerepét a magyar sors megváltoztatásáért folyo évszázados küzdelmekben. Kecskeméten született 1791-ben ez a meg nem értett, korában bojkottált fiatal színműíró, szerény és szegény szülőktől, akik azon voltak mégis, hogy a fiú kifogástalan nevelést kapjon. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Szegeden végzi, majd a budapesti egyetemen jogot tanul. De ugyanakkor színdarabokat ir: Luca széke, A borzasztó torony, Monostori Veronka, a divatos romantika stílusában és szellemvilágában. Ezek legtöbbször németből átdolgozott dramaturgiai utánzások voltak. Majd sokkal önállóbb színdarabokat mutat be a Partiitéssel, a Jeruzsálem pusztulásával, és Ziskával. Közben pesti tartózkodása idején beleszeret a hires Dérynébe és ez a szerencsétlen, balsorsú szerelem lelohasztó kiábrándulással végződik. A Nemzeti Színház is válságba jut, mert a közönség elfordul az akkor játszott színmüvektől. Katona még a fővárosban értesül arról, hogy Erdélyben pályázatot írtak ki egy tragédiára. A fiatal színműíró megírja a Bánk bánt. Elküldi. Választ sem kap és a dijat egy ismeretlen, tehetségtelen Katona József ,, , , » „ színműírónak iteltek oda, akiről soha senki nem hallott többé. Hogy mégis az olvasok kezébe kerüljön a Bánk bán, és igy nevét ismertté tegye, Katona kinyomtatja, de igy sem keltett feltűnést. Leverve, elkedvetlenedve visszatér szülővárosába. Lemond a szinmüirásról és ezentúl ügyészi hivatásának akar élni, amikor még fiatalon, 39 éves korában 1830-ban meghal, ugyanabban az évben, amikor a halál Kisfaludy Károlyt is elragadta. Még életében, Katona levelet irt, neheztelve, elkeseredetten az Auróra szerkesztőjének, mert a két iró között a viszony nem volt sem barátságos, sem jóindulatú. Katona szenvedett, nemcsak az elernyedt közönség közömbössége miatt, hanem kora már ismert irótársainak iránta megnyilatkozó tartózkodó magatartása miatt is. Mi késztetett arra, hogy Katonáról és tragédiájáról írjak? Olvastam Gyulay Pál, Arany János, Péterfy Jenő, Beöthy Zsolt, Alexander Bernét, Harmos Sándor tudományos kommentárjait, kritikai elemzéseit. Mind hozzájárulták a nagy dramaturgiai műalkotás népszerűsítéséhez, nyelvének darabossága ellenére, de joggal, mert Katona történelmi tragédiája a XIX. század legreprezentatívabb színpadi teljesítménye volt. De engem nem a merániai Gertrudis, sem a királyné hozzátartozóinak alakjai érdekelnek különösképpen, hanem Bánk bán, Magyarország "nagyura" ,■ Petur bán bihari főispán és a jobbágy Tiborc. Katona mesterien festi le a tragédia hátterében a magyar nép középkori állapotát a XIII. században. Mai szempontból nézve nem az a lényeges és döntő, hogy Bánk bán megöli az idegen származású, abszolút hatalomra vágyó Gertrudis királynét, hanem Bánk bán magyar érzése, nemzeti tudata, lázadozása a királyné túlkapásai ellen, haragja, gyűlölete, amikor hallja Tiborc jobbágy panaszát: "El kellene pirulniok, midőn ezüst-arany- nyal varrt övék verődnek a lábszáraikra, mert véres verejtékünk gyümölcse az. Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt kötnének inkább a hasokra - legalább csak úgy külsőképp is mutatnák a gyászt azon szegény nyomorultakért, kiket kiállhatat- lan sajtolásaikkal a sirba döntenek." S amikor Bánk bán azt válaszolja Tiborénak: "szánom keserveiteket, emberek", Tiborc nevetve hozzáteszi: "Te szánsz, nagyúr? Ó, a magyar se gondol már oly sokat velünk, ha a zsebe tele van, hisz a termeszét a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és meghaljon. Úgy van, úgy! Esmérni kell az élhetetlenek sorsát, minek- előtte megtudhassuk szánni is." Amikor Katona a Bánk bánt irta, a kort a régmúlt küzdelmei érdekeltek: hogyan reagált a magyarság elnyomói ellen, amikor "éljenezte a szabadságot" és hogyan, milyen elviselhetetlen körülmények között kellett élnie, robotolnia és meghalnia, amikor Bánk bán maga is tapasztalja, hogy "hazánk külön-külön vidékein jajt s bánatot találtam." Amit a legtanulságosabb tudni és megállapítani egy messzi távlatból, az az, hogy Katona történeti érzékkel és pszichológiai belelátásával elénk tárta a magyar nép középkori helyzetét 1213 végén, tehát a nagy hidegek idejen, amikor az éhség, a ruhahiany és a betegségek miatt az emberek halomra pusztultak. Tiborc jobbágy keservein és panaszain ez a valóság mutatkozik meg a legpregnánsabban. A főalakok dialógusai: Bánk bán, a zaklatott lelkű, végül magába roskadt, meg- hasonlott nagyúr, az agyonkinzott jobbágy képezik a tragédia gerincét. A mellékalakok cselekvése, párbeszédei, jelenléte csak a mÜ keretét alkotják. De ami a tragédiában a domináns elem: Bank bán gyötrődése, lelki harca önmagával, szenvedélyes kirohanásai, nem saját ambícióját féltő helyzete miatt, hanem a magyarság léte, fönnmaradása, jövője érdekében, amiért neki is szenvednie, kell. Ugyanúgy Tiborc megragadó, az egyszerűségig leredukált dialógusaiban fejezi ki, tárja föl a magyar jobbágyság akkori siralmas sorsát, amely, jóllehet sem a meráni Gertrudist, sem Endre királyt egyébként nem nyugtalanítják; őket csak az intrikák, az összeesküvések, a féltékenységből, gyűlöletből, kapzsiságból eredő cselszövések, a királyi lakájok bűvészkedései, a háborúk, a cirkuszi játékok, a pénzharácsolás, s a dó’zsolések foglalkoztatják, mialatt a magyar nép elvérzik a háborúkban, elpusztul a nyomortól és a betegségektől. Igaz, hogy ennek az elszomorító XIII. századbeli korképnek a bemutatása es megjelenítése nem tetszett az erdélyi magyar föuraknak. Ezért is bukott el Katona az 1817-ben hirdetett pályázaton. Az abszolutisztikus Habsburg-uralom idején a magyar foűri osztály nem szerette, hogy az ő történelmi bűneikre, felelősségeikre az iró emlékeztessen és rátapintson. Katona olvasta Shakespeare drámait, hatásuk is volt rá. Bánk bán és Hamlet kozott találhatók rokonvonások, analógiák, amelyek azonban nem változtatnak Katona müvének eredetiségén és önálló drámai jellegén. Bánk bánban Katona érdekesen szembeállítja Endre király és Gertrudis királyné ellentétes jellemét, hogy bemutassa a tragédiának kikerülhetetlen végzetszerü megoldását és bekövetkező tragikumát. Bánk bán magyar hazáját és a szabadságot sze- rertó, büszke, értelmes, áldozatkész ember, akinek egyedüli gondja lehet a magyar nép sorsa. Ezért száll síkra, ezért képes meghalni is. Az uralkodó, Endre király szerepe inkább szimbólikus; gyenge, akarattalan, határozatlan, keptelen egy nagy energiát követelő cselekvésre. Gertrudis hatalmi érzékével, női intuíciójával, ügyes, hideg megfontoltsággal, ravasz politikai számításokkal gyakorolja, bitorolja a királyi jogokat. Ezért Bank bán félti a királyt attól, ho^y a hatalom kiesik a kezéből; idegenek fogjak Magyarországot kormányozni és ekkor (folytatás a 10. oldalon)
