Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-11-24 / 44. szám
Thursday, Nov. 24. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Kolozsvári hírek T. Ágoston László: ÜZENET SZÜLETENDŐ GYERMEKEMNEK A Kolozsvári Református Kollégium Híradásokban már hallhatták, nem árt azonban nyomtatásban is hírül adni: megszűnt a kolozsvári diákródió magyar nyelvű műsora, a Visszhang. Azazhogy, nem szűnt mejj, csak félórára csökken eddigi heti kétórás adása, és beolvad a román nyelvű műsorba. S ha már abba olvad be, ugyan mi egyebet tehetne: románul fog megszólalni. O, ez igazán nem fából vaskarika. Hogy egy kicsit bizarrul hangzik? Magyar egyetemisták magyar műsora magyar egyetemistáknak - románul?! Nincs ebben semmi különös. Ha a romániai magyarokat a hivatalos szövegek is magyar nemzetiségű románoknak nevezik - miért ne lehetne román nyelvű egy magyar rádióműsor? A magyar egyetem is úgy olvadt be a románba, hogy lassan egészen románná lett. A magyar tanszék meg (ez idáig) magyarul oktatott, hallgatói sem magyar iskolákban tanítanak magyarul, miután végeznek, hanem jobbára románul, román vidéken, román iskolákban, a magyar tanári diplomájuk melle' szerzett másik szakjukban. Lehet, hogy lassan magyarul beszélni is csak románul szabad. Mindebben a legképtelenebb, hogy ezek az intézkedések, úgymond, a "testvériséget" szolgálják. Amikor a múlt század vegén egy időben a magyar bíróságok csak magyarul voltak hajlandók tárgyalni, loan Slavici, a nagy román ir’o figyelmeztetett: "A kormány gyülöltté teszi a magyar népet, arra kényszerítve a bírákat, hogy csak magyarul beszéljenek." Ugyani!» irta: "A legnagyobb gonoszság valakit arra rávenni, hogy megtagadja anyanyelvét." Es: "Felháborít, amikor latom, hogy egyik ember ra akarja erőszakolni a másikra a maga nyelvet, a maga nézeteit, a maga akaratát, noha abból sem az egyesekre, sem a közre nézve semmiféle haszon nem származik." Talán szerkeszthetne a Visszhang egy Slavici-milsort. Románul. __ Diumus Tudjátok-e, hogy mi - Erdély? Mondd ki csak magyarul - ne félj! Ezer évig magyar fold volt; Mostan könnytől ázik Hazánk! "Isten gondol-e még reánk?" Sir a székely, sir a magyar "Ez" évszázad szennyet takar. Piszkot, szennyet nem keveset, Mit a magyar nem keresett De mert magyar: azt szenvedi A jó Isten miért engedi? Földes Zoltán,Sarasota Fia- .. ERDELY A múlt héten eltemettük nagyapádat. Esős, szomorű( márciusvé^i nap volt. Mintha csak az eletet példázta volna. Egész nap csöporgött, egymást kergették a felhók. Olykor már kitisztulni látszott az ég, aztán újra csak eleredt az esó. A temető is olyan volt, mintha tűzvész pusztította volna. Kidobált régi sírkövek, a felperzselt gaz pernyéje borította a mélyben korhadó csontokat, elődeink csontjait. Kell a hely az újaknak, a jövő halottainak... A kopott sírköveket halomba hordták. Ki tudja, mi lesz a sorsuk? Talán majd beépítik egy uj ház falaba, vagy járdát raknak belőle a ravatalozó elé... (A temetőkutnál meg ott áll a tábla nagyapád jól ismert betűivel: "Szemetet lerakni tilos!"( Meg a fejfák egy része is az b keze- vonasat viseli. A rozzant, öreg házban még ott pihen a hosszú orrú roppant gyalu, ahová ö tette legutóbb. Őrzi a kezünk nyomát: nagyapámét, apámét, es az enyémét. Ok már megpihentek. Ott fekszenek együtt, hármasban a tassi öregtemetöben. Nagyapám, a pörgebajszü asztaloslegény, nagyanyám, aki a tűzhely mellól óvta a családi beket, s apám, . aki másoknak álmodott harmóniát. A maga életébe oly kevés jutott. Amikor a szemerkélő esÓben leeresztették a koporsót a sirba, amikor dobolni kezdtek rajta a nehéz hantok, kibuggyanó könnyeim helyére is súlyos Örökség rakódott. Felnőtté váltam. Az én sorsom lett, hogy megvalósítsam az 6 álmaikat. Meg a magamét is, amelyet még együtt szövögettünk. Tálán ez volt apam végső üzenete abból a másik világból, ahonnét szólni már nem lehet többé. Talán ezért hagyta ram a család öreg Bibliáját, melyet a bejegyzés szerint Molnár ükapám vett 1874-ben. O csak a nevét irta bele, s mellé tett egy ujságki- vágást; az egyik novellámat. Az öreg Biblia mellett megtaláltam a rég elfelejtett verseimet is. Egy dossziéba gyűjtötte, s ráírta figyelmeztetésül: "Lacika összes versei nullától huszonöt éves korig." így szembesített apám a siron túlról hajdani önmagámmal. Milyen érzés egyszerre felnőttnek lenni, negyvennégy évesen? Furcsa és kegyetlen dolog. Eddig volt apám, akihez tanácsért fordulhattam, volt szülői házam, amely mindig hazavárt. Volt egy kis falu, tele gyerekkori játszótársakkal... Apám halott, a ház oldala kidülófélben, s a gaztól fölvert udvaron csak az Öreg macska várja haza hűséges makacssággal, hitetlenül a gazdá- ; ját. A régi játszótársak is elszéledtek, megoszültek, megkopaszodtak. Van, aki már sohase térhet vissza. Ott fekszik nem messze apámtól, egy frissen hantolt sir alatt. De az álmok, az álmaink tovább élnek. Tudom, az enyéim is benned szövődnek majd tovább. Nagyapám,aki két világháborúban hordozta végig hátán a borjút, békéről álmodott. Békéről, jogról, egy boldogabb világról, ahol a jo'zan értelem uralkodik. Apámnak is jutott egy világháború. Aztán a félelemben átvirrasztott éjszakák: nem jon-e érte a "meseautó"? S mire elmúltak a rettegett éjszakák, magányosan virradt föl rá a hajnal. Harcolt hát tovább önmagával, a maga teremtette álomvilággal, s meghalt egyedül. Egyedül, ahogy megszületett. A mi századunk kegyetlen század. Igaz, Európa csendjét csak kétszer verte föl harci zaj, de soha nem mült el a rettegés. Amikor azt mondtuk: béke van,, pokolgépek robbantak repülőgépek fedélzetén, orvgyilkosok lestek ránk az utcán, és nem múlt el nap, hogy az egész világra azt mondhattuk volna: elnémultak a fegyverek. A mi századunk megszülte a televiziót, s idegenekké tette a testvéreket. A mi századunkban kisétálhatott az ember a világűrbe, megjárhatta a legmélyebb tengerek iszapját, de milliókat pusztított el az infarktus, es nem találtuk meg az influenza ellenszerét. A mi századunkban ehetőve tettük az algát, felhőkbe nyúló palotákat építettünk, és láttuk, hogyan pusztulnak éhen milliók az afrikai sárkunyhókban. Megtanultuk mit jelent a számitógépvezérlés, az ipari robot, a munkatermelékenysé'g, meg az üzemszervezés, de lassan elfelejtjük, mit jelent a szó: szeretet, barátság, becsület. Azt mondjuk helyette: érdek. En még tudom, hogy nem azonos fogalmak. A mi századunkban sorra épültek a kenyérgyárak, s melléjük atomrakétákat telepítettünk, hogy megvédjék a mindennapi kenyerünket. Végül annyi lett a rakéta, hogy elveszett köztük a kenyér. Le kellene szerelni őket, de félünk, hogy a másik oldalon nem ezt teszik. Felünk, mert túl sok már a Földön az ember, s félünk, mert nálunk egyre fogy. Félünk, hogy megszenvedett múltunk ■öröksége nem egy jobb világ lesz, hanem egy mindent elsöprő atomrobbanás. A minap orvoshoz kisértem anyádat. Rutinvizsgálat volt csupán. Meghallgatták a szivdobbanásodat, aztán ultrahanggal megvizsgáltak, rendben fejlődsz-e? Igen, minden rendben van. Tudjuk, milyen ritmusban ver a szived, hány millimétert nőttél az utóbbi vizsgálat óta. Az orvos azt is elárulta, hogy pisze az orrod, s gyakran szopogatod az ujjadat. Mar nem vagy embrió, lassacskán Ember leszel. Még néhány hónap, s rácsodálkozol a világra. Tudom, sírni fogsz. Mi is ezt tettük annak idején... Ez a világ jóval kegyetlenebb, mint ahol most próbálgatod ki fejlődő izmaidat. Nem tudom még fiúnak szúletsz-e majd, vagy lánynak. Számomra az a fontos, hogy Ember légy, akire rábízhatom álmaimat, mint ahogy rám bízta nagyapám, apám. A te századod már a huszonegyedik lesz. A jövő század felnőttje leszel. Talán szebb, talán boldogabb lesz, mint a miénk. En hiszem, akarom, hogy igy legyen. Ti csak régimódi mesékből ismeritek majd, mit fed az a régi, kivesző szó: háború. Ha rakétáról olvastok majd az újságban, az Csak egyet jelenthet: a járművet, mely csillagközi utazásra visz. S az atom újra azt jelenti majd, mint egykor: az anyag kétezer eve ismert legkisebb részeit. A maghasadás pedig egyszerű üzemanyag. Most kitapintom rugdalözó lábacskáidat és betölti a szivemet a hit. Nem földöntúli csodákban hiszek én, nem magastrónu- sú istenekben, hanem Benned, Bennetek, az Ember fiaiban. Hiszem, hogy Bennetek felnő majd az értelem, s megteremtitek azt a beket, jogot, boldogabb világot, melyről hajdan az én nagyapám álmodott. FIGYELEM! Adó-nem-fizetés miatt lefoglalt otthonok $ 1-től (vásárlónak kell javításokat eszközölni). Újbóli birtokbavétel. Hívja 1-602-838-8885, Ext. H-8645 számot.
