Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-11-03 / 41. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 3. 1988. Bős-Nagymaros és az Akadémia Szentágothai János, az MTA volt elnöke elmondta: hogyan vontak be a tudós testületet a vízlépcső véleményezésébe. "1974-ben Erdey-Gruz Tibor, az MTA akkori elnöke tudomást szerzett a bős- nagymarosi vízlépcső tervéről, és kerte az Állami Tervbizottságtól, hogy az Akadémia megvitathassa azt. 1975 elején ezután az akkori Országos Vízügyi Hivatal (OVH), amely az ügyet kezelte, azt válaszolta az Akadémiának, hogy a tervet megküldte az összes illetékes szervnek. Az MTA-nak csupán tájékoztatásból küldték el, amiből egyértelműen kiderült, hogy az Akadémiát az akkori illetékesek nem tartották illetékes szervnek. Az államközi szerződést 1977-ben Írták alá, erről én 1981-ben értesültem (annyit persze tudtam, hogy az Ötvenes években szó volt a tervről), 1981-ben Borbándi János miniszterelnök-helyettes felkérte az Akadémiát, hogy állítson össze egy bizottságot, amelynek tagjait már eleve Ő jelölte ki. Ezek a szakemberek csak részben voltak az Akadémia tagjai, de nem ellenezte, hogy mi is jelöljünk egy-két biológust és környezeti szakértőt. Ezek után Marjai József miniszterelnökhelyettes felkérésére 1982-ben Polinszky Károly és Kapolyt László vezetésével már egy akadémiai bizottság vizsgálta a Bős- Nagymaros tervét. A Polinszky-bizottság már sokoldalúbb volt, mint elődje. A gazdaságtudományok képviselői gazdaságilag abszurdnak vélték a tervet. Az energetikusok energetikai szempontból tévesnek tartottak a csúcsrajáratás koncepcióját, amely nemhogy javít, de inkább ront Magyar- ország energiahelyzetén. Ezután a Dimény Imre vezette OMFB- tanulmányban csak segédkezett az Akadémia, de ebben már foglalkoztak a társadalmi hatásokkal is. Az azóta elhunyt Szalai Sándor a tervet mind politikai mind társadalmi szempontból károsnak Ítélte. 1982- 83-ban az Akadémia saját kezdeményezésére tovább vizsgálta a tervet, amelyet politikai szervek ismételten megvitattak. 1983 októberében Aczél György kérésére az MTA elnöksége foglalkozott a kérdéssel és az 1983. december 20—i elnökségi ülésen minden tekintetben tévesnek Ítélte a koncepciót, és azt javasolta a kormánynak, hogy a tervtől álljon el, vagy legalábbis hosszú időre vegye le a napirendről. Az MTA elnöksége a kormányzat elé terjesztette 1983. december 20—i határozatát, amelynek forrásait annak idején 'szigorúan titkos' vagy 'szolgálati használatra, bizalmas' jelzéssel kezelték, mert akkor ez volt a játékszabály." Varkonyi Anna NAAP CERTIFIED UIIHI MARIAM!. ENGEDÉLYES PSZICHOTHERAPEUTA PSZICHOANALÍZIS es RÖVID TERÁPIA Depresszió, krizis intervenció, párkapcsolati problémák, szorongás es egyéb tünetek <r, Washington Square GREENWICH VILLAGE KÖRNYÉK Konzultáció kizárólag előzetes telefonbejelentés alapján (212)460 5949 Mi jellemezte a harmincas éveket? A hamis feljelentések. Sok szovjetellenes elem, karrieristák, egyszerű rágalmazók igy próbáltak meg leszámolni a számukra kellemetlen emberekkel. A gyanakvás légköre engem is érintett, kétszer is gyanúba keveredtem. Elsó alkalommal egyszerűen összekevertek valakivel, akit ugyanúgy hívtak, mint engem. Szerencsére gyorsan tisztázódott a helyzet és elengedtek. A második eset azonban egy meggondolatlan kijelentésem miatt majdnem szomorúan végződött számomra. A megtorlásokról szólva nem hagyhatjuk említés nélkül, az u.n. "trojkákat" sem. Ezek voltak felelősek a törvénytelenségekért, Sztálinnak semmi köze nem volt hozzá, ö elfoglaltsága ellenére mindig ügyelt a törvényesség betartására. Nagy fáradtságába került, hogy Solohovot tisztázzák a vád alól. Nem vitás, hogy például Blju- hert, Tuhacsevszkijt va^y más katonai vezetőket Jezsov tett felre az útból a hadügyi népbiztos, Vorosilov tudtával. Egyedülálló dokumentumokat sikerült összegyüjtenem Sztálin életének utolsó napjairól és haláláról. Gondolom a tények Önmagukért beszélnek. N. Kirillin, a testőrség egyik tisztje igy emlékezik: "1953. február 28-án este Sztálint elkísérte a kuncovoi nyaralóba Berija, Malenkov, Hruscsov es Bulganyin. Reggel négyig maradtak. Egész idő alatt csak szőlőlét ittak. Mikor elmentek, Sztálin közölte, hogy lefekszik aludni, nincs ránk szükségé, menjünk mi is pihenni." P. Lozgajev folytatja: "Korábban soha ilyen rendelkezést nem adott. Aznap (március 1-én) délben az Őrség gyanúsnak találta, hogy a villában nincs semmi mozgás. Ez mindenkit aggasztott, de este fél hétkor fény gyulladt ki a dolgozószobában és a nappaliban. Megkönnyebbülten vártuk, hogy melyikünket szólítja, de nem hivott senkit. Mar este fél tizenegy volt és mindnyájan rosszat sejtettünk, de nem merte őt senki zavarni. Végre megérkezett a posta és bevittem. Sehol nem találtam Sztálint, végül a kis- ebédlőben, a földön pillantottam meg. Meghűlt bennem a vér, kezem és lábam elkezdett remegni. Nem vesztette el az eszmeletét, de nem tudott beszélni, a beszédközpontja teljesen megbénult. A zsebórája és a Pravda a földön hevert. Az asztalon egy üveg ásványvíz és egy pohár állt. A díványra fektettük és azonnal telefonáltunk az Államvédelmi Hatóság hivatalába Ignatovnak. ö azonban megijedt és Berijához utasított minket. Én ott maradtam a beteg mellett." M. Sztarosztyin igy emlékezik: "Felhívtuk Malenkovot és elbeszéltük, mi történt. Fél óra múlva visszahívott, hogy nem találja Bérijét, keressük mi. Újabb fél óra múlva Berija telefonált és utasított, hogy senkinek ne szóljak a történtekről és ne telefonáljunk sehova." Lozgacsev folytatja: "Ott ültem kétségbeesve Sztálin mellett. Sztarosztyin tehetetlenül futkosott, mondta, hogy telefonáljunk a főnökségnek. De kinek, hiszen mindenki tudta már, mi történt. Borzasztó volt ez az éjszaka, reggelre m egészült a halántékom. Éjjel két óra elmúlt es meg senki nem érkezett a beteg segítségére. Háromkor autófékezést hallottam. Megörültem, azt hittem az orvosok jönnek és végre átadhatom nekik Sztálint. De csak Berija erkezett Malenkovval. Egy ideig csendben álltak a beteg mellett. Ekkor Sztálin hangosan felhorkantott. Berija erre hozzám fordult: 'Mit keltesz itt pánikot? Nem látod? Sztálin elvtárs mélyen alszik. Ne rángass minket es öt se zavard!' Elkezdtem bizonygatni, hogy Sztálin elvtárs súlyosan beteg és orvosi segítségre van szüksége, de meg se hallgattak, kisiettek a szobából.. Odakint Berija minősíthetetlen hangon lehordta Sztarosztyint, majd elmentek. Reggel hétkor még mindig nem jött orvos. Az egész kezdett hasonlítani egy Összeesküvésre. Fél nyolckor megérkezett Hruscsov és közölte, hogy mindjárt jönnek az orvosok a Kreml kórházából. Reggel fél kilenc után erkeztek meg. Nagyon nyugtalanok voltak, remegett a kezük. A diagnózis: agyvérzés. Sebészi beavatkozásról szó sem lehetett: ki merte volna vállalni a felelősséget? A második napon értesítették Vaszilij Sztálint. Részegen érkezett és már a küszöbön elkezdett ordítani: 'Disznók! Megöltétek az apámat!' Vorosilov próbálta megnyugtatni, hogy mindent megtesznek Sztálin elvtárs megmentéséért. Elmúlt március 2., 3., 4. Sztálin állapota egyre rosszabbodott. Mikor mar haldoklóit, az orvosok adtak neki valamilyen erős injekciót, amelytől az egész teste remegett, nagyot sóhajtott és meghalt." Különböző hírek terjengenek arról, hogy Sztálint megmérgezték. Ez nem igaz. Súlyos beteg volt: fájt a lába és gyakran szédült. Sokszor szenvedett oxigénhiányban. Ehhez jött még a magas vérnyomás, a szívrohamok és a bénulások örökös kísérője. Sztálin soha nem vigyázott az egészségére. Teljesen rendszertelenül étkezett. Nem szerette az orvosokat. Néha a titkára, Poszkrebisev adott neki valamilyen tablettákat - ó eredetileg felcser volt. Ennyiből állt Sztálin kezelése. SOBEL OVERSEAS CORP. IRKA ORSZÁGOS FÓŰCYMÖKSÉC 330 East 79th Street SUITE IC New York, N.Y. 10021. Tel: (21*2) 535-6490 Vámmentes küldemények Műszaki cikkek * Kocsik * Televíziók Csemegecsomag * Háztartási gépek Ismét kaphatók azIK.I^Á.l^f'ÁL Pénzküldés UTAZÁSI IRODA I Forduljon irodánkhoz SZTÁLIN HALÁLA HOGYAN 1JÍ í jr ÉRHETI ELA^ f LEGMAGASABB 1 ÉLETKORT AKÁRKI JŰ EGÉSZSÉGBEN? Í Erről kap tanácsot, ha beküldi a "HOGYAN ÉRHETI EL" névre a csekkjét $ 9.95 és 1.50 posta. PHILADELPHIA, PA. 19101 P.O Box ^344^ a —-mm** ■ i" n-*
