Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-11-03 / 41. szám
Thursday, Nov. 3. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Uj hetilap Pesten A Reform RL által útnak indított Reform cimu hetilap első száma a múlt héten került az olvasókhoz. A lap megjelenése napján, Töke Péter kiadóigazgató-fŐszerkesztŐ állítása szerint- .... mind a 100 ezerS/,Ü'fllkrdMl6Í6t kSSZlll példány el is fo- * szafcgg™«* *» « dolgoz*. képeaenefc gyott. Az elsó^nn^^JPp^l — szám sikere > azl JJ I uj iránti kiváncsi-| OOMHI" sággal is magyaraz-!-Ilii!.1 "1'J^RTj ható, de betudhatO'»»»*'~»*«.'~'»‘»«^;*i«i a lap tudatosan~flEBBÉÍ: vállalt kimondot- a swdak tan bulvárstilusánakss,§vat“'ia^*7 SSI , is. A lap egyébként sESSS ' ’■ nem hasonlít semmi- :-::ö;'=MpnR||| If»««** lyen hazai laphoz, 'SBiiiütoifciJI leginkább a becsi | Ciceioina Mepne SsSKr Neue Kronen Zei- ^ ^ t=L tungra vagy a ■ RknsasrepetajanlotlakReagennek Springer-féle Bild ~ : ._______ Zeitungra emlékez- A Reform címlapja ' tét. THURZÓ TIBOR „AZ ÍGÉRET földje A Reform Rt. ez év március végén alakult meg. Tizenhárom hazai szervezet, koztuk a Magyar Hitel Bank és leánybankja, a Befektetési Bank, a Rubik Alapítvány, a Magyar Szocialista Munkáspárt két vállalata, a Hazafias Népfront, a Kisosz, s a Magyar Gazdasági Kamara adta össze a 10 millió forint alaptőkét. A kettős - rt. igazgatói és főszerkesztői - szerepkört betöltő TÖke (Péter elmondta, hogy a pártvállalatok a részvények 15 százalékát jegyezték, a Hazafias Népfront 5 százalékot, a Magyar Gazdasági Kamara pedig jelképes 1 százalékot. A Hitelbank és leánybankja egyaránt a részvények 20-20 százalékát birtokolja, a Rubik Alapítvány pedig 10 százaléknyi részvény tulajdonosa. A ma még csupán tiz újságíróból álló szerkesztőség létszámát november végéig 30 főre szeretnék emelni. Ami a béreket illeti, azok nagymértékben a lap sikerétől függenek. "A lap nyereségének 30 százalékát tarthatjuk magunknál, s ebből havonta akár az alapfizetések dupláját is szétoszthatjuk prémiumként. Ha tehát a rovatvezetők bére nálunk 15 ezer forint és jó számokat állítanak össze, a hónap végén 30 ezer forint is lehet a borítékukban. Ha viszont gyengébben dolgoznak, s nem jól fogy a lap, csökkenhet a jövedelműk" - mondja a főszerkesztő. (A tarifát úgy állapították meg, hogy hetente minimum 80 ezer példánynak kell elfogynia, s 150 ezer példány esetén kétszeres fizetés jár.) Számításaik szerint csupán egy-két szám veszteségét tudják átvészelni. Ha több szám marad a nyakukon, bezárhatják a boltot. Hogy ez véletlenül se következhessen be, mellékleteket, jól eladható hobby, divat kiadványokat is akarnak kiadni. DR. GERGELY ANNA belgyógyász szakorvos kórházi affiliációval Magas vérnyomás ★ Cukorbetegség Szív, tüdő, máj, gyomor és egyéb megbetegedések Rendelés előzetes bejelentésre Tejjes kivizsgálás • Biztosítást elfogadok! 330 East 79th St. #1-D (1st ét 2nd Ave., között) Tel: (212) 737-0370 A fiatalabb generáció képviselőinek a többsége tiltakozik a "vallási állam" szélsö- . segeseinek követelőzése ellen, s azt akarja, j| hogy hazája modern, szabad állam legyen, J, amelyben ki-ki lelkiismerete és meggybzö- j dése szerint éli az életét, Mózes törvényei- 1 nek avagy a maga alkotta erkölcsi normáknak i megfelelően. Annyi bizonyos: "a béke hiánya" miatt ma is, mint évek óta mindig, a lakosság körében végzett közvélemény-kutatási eredmények azt mutatják, hogy a népszerú- ségi listán az első helyen - messze megelőzve politikusokat, politikai pártokat, «! vallási és világi intézményeket - a hadse- r reg áll. Mint a biztonság, a béke, a jövő | legfontosabb es megbízható záloga. • Aligha véletlen, hogy az évfordulós bejszámolókat olvasva, a tévétudösitásokat 'szemlélve nekünk, hajdani gyerekbarátai- ■ nak Jóska jutott ismét csak az eszünkbe. Egy korosodó férfi, akit az izraeli televízió riportere keresett fel és szólaltatott meg, akár az ő nevében is beszélhetett volna. Mi, néhanyan, mindenesetre úgy éreztük, helyette, az ö nevében is szólt. A műsor többi résztvevőjéhez hasonlóan o is a "hőskorszakot", a kezdeteket idézte fel. Keserűen állapította meg: "Elmúlt már regen az államalapítás varázsa. Hol van most olyan ember, olyan politikus, akire úgy tekinthetnénk fel, mint Ben Gurionra?" A tévériporter, mint világszerte annyi kollégája oly gyakran és nemritkán minden indok nélkül a naivitás mezét öltötte magára, amikor közbekérdezett: "ügy véli, hogy a pionírok hevülete már a múlté, s az akkoriban ide érkezettek által remélt, biztos, boldog jövő még távolibbnak tűnik olykor, mint hajdan, negyven esztendeje?" A válasz kicsit váratott magára, mégsem késett soká, de lassú volt. megfontolt, elgondolkodó: "Mas volt ideérkezni abban a tudatban, hogy túlélve Mauthausent, otthonra találok, ahol senki nem kényszeríthet többé arra, hogy megbélyegző, megkülönböztető jelzést, sárga csillagot viseljek, s nem köphetnek le büntetlenül az utcán, mert zsidó vagyok." A riporter már-már közbeszólt volna, de a hatvanas eveiben járó férfi tiltakozva emelte fel a kezét, mint aki még nem végzett a mondanivalójával. És már folytatta is: "De a fiatalok, a gyerekeim és az unokáim már nem érzik ugyanezt. Hiszen ok, hál' Istennek, soha nem éltek at azt, amit én. Ha jobb sorsot remélnek a tengerentúlon vagy másutt a világban, fogják magukat es odamennek. Emlékszem - néha csak mintegy álomra - a régi eleiemre, az egykori családomra, az elpusztultakra, a meggyilkoltakra, de nekem már itt van az otthonom^ a hazám.” Megrenditok voltak a képsorok. A kemény arcvonások, a sokat látott tekintet, a megaláztatások nyomai és a szobán is felidézett, kitörölhetetlen emlékek. És egy másik nyilatkozó gondolata: "Ha rosszabb lenne itt, akkor is maradnék. Itt tanultam meg félelem nélkül élni. Mert a háború veszélyes ugyan, de a másik ember, a zsidógyillőié veszélyesebb." "Lehet-e hát Izraelben élni?" - kérdeztem néhány hónapja Kanadában egy fiatalasz- szonyt, akit hivatása segített hozzá a két- lakisághoz, az ingázáshoz. Torontóban éppen úgy otthon van, mint Tel Avivban. "Lehet, hát persze, hogy lehet" - vagta rá azonnal, majd folytatta is rögtön: "És kell is. Hiszen éppen olyan ország, mir' a többi. Vagy inkább úgy mondanám, egyre többen vagyunk, akik azt akarjuk, hogy végre ne kúlönlegesseg, kuriózum legyen. Ne mesterséges képződményként tekintsenek ra. Mert nem az. Talán színesebb, tarkább a megszokottnál. Sokszor, amikor körülnézek, el sem akarom hinni, hogy mindezt rövid negyven év alatt teremtettük meg." És mégis csökken a vonzereje az országnak. Sok szakértő véli ügy, hogy az új bevándorlók közt lassacskán egyetlenegy sem akad, akinek lenne más választása. Még azok között is, akik a Szovjetunióban kaptak kivándorlási engedélyt, jócskán akad olyan, aki útközben változtatja meg eredeti úti célját. Pedig nagy lehetőségek várják az érkezőket. De varja a feszültség, a "béke hiánya" is. A klasszikus zsidó humor sem hagyta ezt a nagyon is komoly kérdést érintetlenül. Megszületett az alighanem sokak által, különféle változatokban ismert vicc a beás az elvándorlókról. íme: két hajó találkozik a tengeren, az egyik éppenhogy elhagyta az izraeli partokat, a másik kikötni készül. Az utasok mindkét oldalon a korlát mellett. Régi barátok ismerik fel egymást. Kohn az egyik, Grün a másik hajón all a korlátnál. Szinte egyszerre kiáltanak fel megdöbbenve: "Megbolondultál?" A vonzás-taszitás kérdésén gondolkodva eszembe jut egy másik kanadai beszélgetés is. Népszerű irot kertem: mondana néhány szót a náluk letező vagy nem létező antiszemitizmusról. "Nevezzen meg egy országot - válaszolta -, ahol nyoma sincs az antiszemitizmusnak. De kérem, ne Izraelt. Mert ott is könnyen a nyomára bukkanhat." Es ennek ellenére, minden gondjával együtt, Izrael létezik és fejlődik, naponta bizonyítva életképessége’t. Jóska barátunk annak idején a fasizmus rémuralmát, a rá leselkedő halálos veszélyt gyerekfejjel elte át. Talán még végig sem tudta gondolni a történteket. De látta, amikor elhurcolták a szüleit. Nagyapját a szeme előtt ütötték agyon. S úgy érezte, mennie kell. Bízvást feltételeztem, emelt fővel, büszkén lepett az ígéret Földjére. (De kilenc és fél milliónyian, zsidók, többségűkben ma is azt az országot vallják hazájuknak, ahol születtek, amelyben élnek. Magyarországon is - miközben érthető rokonszenvvel tekintenek a zsidó államra - a magyar nép fiainak, ide tartozónak tekintik magukat. Okuk s évezredes joguk van erre, hiszen az elsŐ tudósítás, amely hazánkban lakó zsidókról szól, a tizedik századból való, s "Hungriában élő zsidódra utal. Több mint ezer éve, 973-ban pedig Ibrahim ibn Jakub, a cordobai kalifa követe azt jelenti levélben urának, ho^y Magyar- országról "zsidók járnak Prágába, kereskedést űzni." Ugyanez a forrás tudni véli? hogy a honfoglaló magyarokhoz csatlakozó (kabarok) "zsidohitőek". Es a későbbi kutatások eredményei szerint a zsidók Magyar- ország első két szazadéban a honfoglalók minden jogával bírtak." Hogyne lenne hát ma is "hónuk e hazában"?! De útnak indulnak olykor körülnézni a nagyvilágban. Mostanában többen és gyakrabban Izraelbe is. Hogy a látottakkal, a tapasztaltakkal gazdagodva térjenek ismét haza. S bár közülük sokan ott erről nem akarnak tudomást venni, lelkűkben évezredek megaláztatásainak, a pogromok szörnyű emlékeit őrző idegeikben, génjeikben, sejtjeikben ott lappanghat a biztos tudat: létezik az ígéret Földje.
