Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-10-27 / 40. szám
6. HtsöEi földje (folytatás az 5. oldalról) képes - zsidóságának külső támogatass mellett Izrael első polgárai heroikus vállalkozásba kezdtek: országot építettek a semmiből, termőföldet varázsoltak a sivatagban, s korszerű hadsereget szerveztek... Herzl Tivadar és a mi Jóskánk álma mégis csak részben vált valóra. Az államalapítás negyvenedik évfordulóján statisztikát tettek közzé. Ezeket elemezve keserűen állapította meg egy szakértő: "Be kell vallanunk, e ponton (mármint a bevándorlás remélt arányát illetően) nem teljesültek a cionizmus törekvései." S még hozzáfűzte, hogy miközben Izraelben jelenleg - a megszállt területek lakéival együtt - négymillió 425 ezer ember él, s ebből a zsidó lakosság lélekszáma hárommillió 363 ezer, addig - mint közölte - "kilenc es fel millió zsidó testvérünk van külföldön." Nincsenek pontos statisztikák a be- és az elvándorlásról. Még kevésbe azokról, akik napjainkban izraeli állampolgárságukat megőrizve ^ az amerikai kontinensen vagy Európában élnek. Néhány eve már^ hogy New Yorkban, véletlenül összeverődött társaságban, jobbára kollégák között szóba kerülvén a téma, felidéztem Jóska történetét, az értelmes, avagy a céltalan halál gondolatát boncolgatva. Volt egy házaspárMs köztünk. Az asszony sajat érveihez érzett megerősítést a hallottakban, és - feltehetően támaszt keresve bennünk a férjével már hosszú ideje tartó vitában - hevesen, talán az indokoltnál hevesebben csattant fel: "Látod, ezert akarok külföldön élni. Nem bírnám ki, hogy valamikor arról kelljen elmélkedjem, értelmetlenül haltak-e meg a gyermekeim" A férfi - Tel Aviv-i újságíró egyébként - nyugodt maradt. Nyilván nem elóször hallotta ezeket a szavakat. Higgadtan válaszolt, nemcsak a feleségének, de nekünk, kívülállóknak is. "Nincs, semmiképp sincs ilyen közvetlen veszély. Kockázat nélkül meg sehol sem lehet élni. Különösen, ha az ember tenni is akar valamit. Tudom, nehez megérteni, akár szofisztikának is minősíthető, de szerintem nem a háború az, ami sok izraelit aggaszt, hanem sokkal inkább a béke hiánya. A mindig kötelező készenlét, miközben zajlik a belpolitikai élet, hol ezért, hol azért forrósodnak fel az indulatok." NEMZETISÉGI PROBLÉMÁK A SZOVJETUNIÓBAN Az alábbi tanulmány, melyből részleteket közlünk, Uwe Halbach munkája, s az Osteuropa cimíí folyóirat ez évi 4. számában jelent meg. Az irás szerzője a mai szovjetunióbeli nemzetiségi-etnikai problémákat valóban átfogó igénnyel kísérli meg elemezni. Az utóbbi nehány hónapban több bíráló cikk jelent meg a Pravda és több más központi sajtóorgánum elméleti rovatában a nemzetiségi kérdésről, és kerekasztal- beszélgetéseken újságírók és tudósok vitatkoztak a szovjet társadalom etnikai problémáiról. Egy-egy ilyen alkalommal meglehetős nyíltsággal ismerték ( be bizonyos hibákat és fejlődési zsákutcákat, mutattak rá a szovjet nemzetiségi (politika negatívumaira és pozitívumaira és "meglehetősen kese- , rü szájízzel" konstatálták a negativ végeredményt. A Szovjetszkaja Kultúra 1987. december 3-i szamában például két észt szerző élesen biralta a baltikumi népekkel szemben alkalmazott szovjet nemzetiségi politikát és "erőltetett oroszositásról", a "szocialista torvenyesseg durva megsértéséről", a "lenini nemzetiségi politika torzulásairól" irt. Egy erősen kritikai hangvételű és a nemzeti másként gondolkodás jegyeit magán viselő olvasói levélben, mellet érdekes módón a litván kommunista part központi lapja, a Szovjetszkaja Litva közölt le - igaz, a megfelelő kommentár kíséretében -, a "nem orosz szovjet területek Őshonos lakóinak nemzetiségi lelkiállapotát" ecsetelő mondatokat olvashatunk, olyan mondatokat, amilyenek eddig vélhetőleg csak a nemzetiségi "szamizdát" kiadványokban fordultak elő. A levélíró a lehető legélesebb hangon a szovjet nemzetiségi politika felülvizsgálatát és az eredeti, lenini szándékokhoz való visszatérést követeli, és követeléseinek elere azt a glasznoszty-parancsolatot helyezi, hogy "minden igazságtalansagot, amelyet valaha is bármely nemzettel szemben elkövettek, nyíltan ismerjenek be, Ítéljék el, a negativ következmenyeket pedig számolják fel." 1987-ben heves viták robbantak ki több szovjet köztársaságban olyan témákban, amelyek a nemzetiségi problémák körébe tartoznak, igy mindenekelőtt arról a helyzetről, amely ma a közoktatásügyben a nemzetiségi nyelvek osztályrészéül jut. Egyes köztársaságokban a pártapparátusok "bizottságokat" hoztak létre a "nemzetiségi kapcsolatok ápolására": e bizottságok feladata, hogy mintegy intézményesített keretet nyújtsanak az adott problémával összefüggő nyilvánosságnak és érzékenységnek. Eddig ( Kazahsztánban, Lettországban és Grúziában alakítottak ilyen testületeket. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS FOKOZOTT IDŐSZERŰSÉGE 1987-BEN A sajtónyilvánosság imént vázolt fellendülései egy sor esemény idézte elő, csupa olyan esemeny, amelyet a szovjet vezetés egyfajta problematikus visszajelzésként érzékéit, válaszul glasznoszty-ajánlatára és reformpolitikájára, kiváltképp a nemzeti sokféleség világából. A döntő lökést az 1986 decemberében kirobbant kazahsztáni események adták meg... Az alma-atai leckét igazából még meg sem emésztették, amikor 1987 nyarán Moszkva központjában, majd később másutt is krimi tatárok százai tüntettek immár jo ideje előterjesztett nemzeti követelések teljesítéséért azért, hogy engedjék vissza Őket a Krímbe, és hozzák újra létre a Krimi ASZSZK-t. A balti fővárosokban is tüntetésekre került sor, bizonyos^ a szovjet-baltikumi kapcsolatok történetéből ismert történelmi események kapA "nemzeti nyugtalanságnak" e megnyilvánulásai nyilvánvaló összefüggésben vannak a szovjet nyilvánosság megváltozott légkörével, legkivalt azonban "történetirási" glasz- nosztyra vonatkozó gorbacsovi ajánlattal, vagyis, hogy ne legyenek többé "fehér foltok" és "rejtett nevek" a szovjet történelemben. A krimi tatárok például 1987 áprilisától kezdve a XXVII. pártkongresszus határozataira és Gorbacsov személyére hivatkoztak a legmagasabb párt- és állami fórumok címére küldött beadványaikban. Törekvéseik ellenzőit a "peresztrojka ellenfeleinek" minősítettek. A mór említett olvasói levélben, amely a Szovjetszkaja Litva 1987. október 27—i számában jelent meg, olvashatjuk: "Az emberek addig nem fognak hinni a nyíltságban, amig nem válik az tökéletesen teljessé (...) és amig csak egyetlenegy fehér foltot is hagy történelmünkben." Tény és való, hogy 1987-ben az összes baltikumi tüntetés az ilyen "fehér foltokkal" függött össze, és valamennyin szerepelt a követelés, hogy a nemzetiségi kapcsolatokban is juttassák érvényre a történelmi glasznosztyot. Elsőként 1987 júniusában a balti államok szovjetizálásának keretiben lebonyolított deportálások emléket idézték fel a rigai tüntetők. 1941. junius 14-én több mint 15,000 lettet deportáltak az Uralon túlra. 1940-1941-ben összesen több mint 60,000 észtét, 38,000 litvánt es 34,000 lettet hurcoltak el hazájukból. 1987. augusztus 23-án az 1939-es németszovjet meg nem támadási szerződés és az ahhoz csatolt titkos - és a Szovjetunióban mindmáig titokban tartott - „zaradek állt a rigai és a tallini tüntetések középpontjában... Novemberben újabb tüntetésre került sor Rigában, amely 1918. november 18-ának emlékét kívánta felidézni. A lett néptanács ezen a napon kiáltotta ki a Lett Köztársasagot és alakított kormányt Karlis Ulma- nisnak, a Parasztszövetség vezetőjének az irányításával. Ez a kormány azonban csak néhány hétig tudta tartani magát, és kénytelen volt átengedni a hatalmat a lett bolsevikoknak. Az amerikai kongresz- szus Lettország függetlensegi napjává nyilvánítottá ezt a napot. A szovjet tömegtájékoztatási eszközök a regtől megszokott sémákat követték, és úgy állították be a tüntetéseket, mintha azok elsősorban a külföldi beavatkozás következményei lettek volna... Noha a nyugati rádiók és az amerikai politika hatása a tüntetésekre tagadhatatlan volt, ez a magyarázatkisérlet inkább arra irányult, hogy megkerüljék a baltikumi nemzeti másként gondolkodás történelmi okait, a szovjet-balti kapcsolatok történetének problématikus helyeit, felmentsék magukat a történetirási glasznoszty kényszere alól és a fehér foltokat fehéren hagyják. Az utóbbi időben több olyan nem orosz nemzetiségeket érintő esemény történt, amely azt bizonyítja, hogy a vita, amely a (Szovjetunióban a sztálini időkről az utóbbi időkben beindult, különösen ott ütközik igen gyorsan korlátokba, ahol a nemzetiségi probléma adva van, és ahol a sztálinista terror és a huszas évek végi, harmincas évekbeli "felülről végrehajtott forradalom" brutál'itása úgy jelenik meg, mint a központi szovjet hatalom által alkalmazott erőszak a nem orosz népekkel szemben. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct- 27. 1988. SOBEL OVERSEAS C0RP. m ORSZÁGOS FÓÜGYRÖKSÉG 330 East 79th Street SUITE IC New York, N.Y. 10021. Tel: (2ft) 535-6490 Vámmentes küldemények Műszaki cikkek * Kocsik * Televíziók Csemegecsomag * Háztartási gépek Ismét kaphatók azIK.K.ÁNÁjj Pénzküldés UTAZÁSI IRODA Forduljon irodánkhoz
