Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-10-27 / 40. szám
Thursday, Oct. 27. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. * pi T. Ágoston László: DULCINEA Amint belépett az ajtón, rögtön észrevette, hogyi egy szempár szegezödik rá. Meleg, barna, lágyölelésü szempár. A hozzá tartózó arc nem eppen szép, de érdekes. Vastag, szépen iveit ajkak uralkodnak a kissé hegyes all fölött. Mintha egy hatalmas szív beszélne, amikor megszólal. "Úgyis elviszik" - gondolta mig leült és rendelt egy sört. A zenekar eppen a "Nincs Szerencsem a szerelemben, nincs szerencsém..." kezdetű dalt játszotta. Es ekkor fölállt egy behemöt szépfiu, megigazította a nyakkendőjét, odalepett a szívarcúhoz. "Mondtam, hogy elviszik", nyugtázta magában. De nem. A behemöt mondott valamit, megindította a vállát és odébállt. A két barna szem viszont tovább leste őt, és a formás lábak kopogták az ütemet. Izgatottan kortyolt egyet a söréből, es elindult a csillogó szemek felé. A nő meg se várta, hogy odaérjen, felállt, s mar tipegett is előtte a szethúzgalt szekek között. Mintha evek óta együtt táncoltak volna. Elég volt, ha az ujja hegyevei megérintette a derekát, már tudta, hogy lépjen, merre pördüljön.-Mit is mondott, hogy hívják? - hajolt közelebb a nő, s kivillantotta a fogait. Ó a füléhez hajolt, hogy megértse mit mond, s közben még közelebb húzta magához. Nem ellenkezett.-Olyan furcsa neve van, most se értem rendesen, de mindegy. Amikor leült az asztalhoz elneveztem magamban Don Quijotenak. Tudja, ahogy leült, meg aho^y rendelt... maga volt a búsképü lovag. Remélem nem haragszik - s megszorította a kezet.-Nem haragszom, Dulcinea... Aztán egesz este aktákról, világpiacról, árrobbanásról, meg művészetekről beszélgettek, miközben az asztal alatt szorongatták egymás kezét. A búsképü lovag Egri Bikavért rendelt kólával, s minden poharat Dulcinea egészségére köszöntött, így aztán éjfél felé egyformán mámoros szemekkel tekintettek a világba, no meg egymásra. És ekkor Dulcineának bolondos ötlete támadt. (-Te, Don! Csináljunk valami nagy őrültségét!-JÓ, csókolj meg!-Ez jó, de nem eleg bizarr... ( -Hát... akkor... csöngessünk be valahová, es fussunk el, mint gyerekkorunkban.-Nem jó. Gyere! Dulcinea kézen fogta és húzta magja után, ki az utcára. Az egyik sarkon két rendőr sétálgatott.-Most csókolj meg, búsképü! - s olyan hosszan tapadtak egymáshoz, hogy csak a rendőr vallveregetésére váltak szét.-Szabad a személyazonossági igazolványokat?! Kuncogva kotorták elŐ az okmányokat, s tovább szorongatták egymás kezet, mig a két rendőr zseblámpafénynél forgatta a lapokat. Aztán kezüket a sapkájukhoz emelve, zavartan adták vissza. "Elnézést, szerkesztő úr... bocsánat asszonyom... tetszik tudni, errefelé sok a markecoló..."-Ezeket legyőzted, La Mancha lovagja, lassúk- a varat! A közelben volt egy játszótér, farakasok- ból épített erődítménnyel. Ezen nyíitték el nadrágjuk hátsó felét a környékbeli óvodások. Oda vitte Dulcinea mámoros lovagját. Három sápadt fényű lámpa küszködött az éjszaka sötétjével, a negyedikből mar kivertek a körtét.-Ide zárták a vártoronyba úrnődet, a szépséges Dulcineat. Kard ki kard lovag, küzdj meg érte a hétfe^jú sárkánnyal! Nézd, a ruhaja i hószin, a főkótóje patyolat, és csak rád var...-No igen... - toporgott a férfi - de nincs se lándzsám, se borbélytányér - sisakom...-Ne akadékoskodj, hős lovag, csak találunk itt(valami kidobott bilit! (Es aki keres, az talál. Dulcinea hamarosan raakadt egy lyukas fazékra, ami ugyan lötyögött egy kicsit a búsképü fején, de a szemüvege megtartotta. Aztán előkerült egy rozsdás vascső, ami az éjszakában akár lándzsa is lehetett.-No latod?! Most pedig felkapaszkodom a vártoronyba, lekiabálok neked segítségért, te pedig megrohamozod a várórséget. A homokozótól indulhatsz. Úgy is történt. Dulcinea elhaló hangon kiabált: "Segítség, segítség, megöl a sárkány!" Don pedig bőszen nekirohant volna a farakásnak, ha közben meg nem botlik valamiben, és el nem nyúlik a földön. Természetesen mindezt kacifántos káromkodások közepette. Mire föltápászkodott, egymás után nyíltak ki az ablakok. Borzas, kiváncsi fejek kandikáltak ki rajtuk, a szemüket dörzsölgettek, hogy jobban lássanak.-Tartson ki egy kicsit hölgyem! - kiáltott le az egyik - a feleségem már hívja az URH-t. Hős Don Quijote fájdalmasan húzva a bal lábát, odabicegett a farakáshoz, leemelte Dulcineájat, s kézén fogva igyekeztek az egyik sötét mellékutca felé. Közben felszólt az ablakban állóknak. "Nincs semmi baj, kérem, tessék nyugodtan aludni tovább! Mi csak játszottunk." A válaszra egyikük sem( figyelt. Már csak azért sem, mert a távolból egyre élesedő hangon vijjogott a rendőrkocsi. Szerencséjük volt, egy szabad taxi közeledett. Intettek neki és gyorsan bepréseltek magukat a hátsó ülésre. A férfi kérdőn nezett a barna szempárba. Dulcinea a legtermészetesebb hangon válaszolt. "Mondd a címedet, lovag! Megmentettél a sárkány fogságából, a tied akarok lenni!" A sófór kissé furcsán nézett rájuk, de rándított egyet a vállán és elindult a megadott irányba. "Ven marhák" gondolta macában. "A nó legalább harmincöt éves, a férfi is van vagy negyven. Úgy eszik egymást, mint a tinédzserek... No, de a mi szakmánkban mar semmin se csodálkozik az ember..." Azon se csodálkozott, hogy több borravalót kapott, mint a fuvardíj. És Dulcinea csábító volt, mint a spanyol táncosnők, tüzes, mint a Calvados, mámo- ritó, akár a szerelmet lehelő tengerparti éjszakák. "Ölelj, búsképü, szoríts magadhoz, törd össze a csontomat! A tiéd vagyok, és te vagy az én borbélytányéros hősöm!" - mondogatta és Don ügy érezte, ilyen gyönyörűségben még soha életében nem volt részé. Imádta Dulcineáját, ezt a hóbor- tos^, hihetetlennek tűnő éjszakát, és az egesz világot... Es két ölelés között elhatározta, hogy soha többé nem ereszti el maga mellől. De nem mondta meg neki, várni akart reggelig. Arra ébredt, hogy valaki megcsókolja. Dulcinea ágyba hozta neki a kávét.-Ülj le Dulcineám! Ide mellém, és csókolj meg újra! Fontos hírem van számodra. Lehet, hogy meglep, hiszen csak néhány érája ismerjük egymást. A nevedet se tudom... Dulcinea... en úgy határoztam, hogy soha többé nem engedlek el magam mellől. Az asszony újra megcsókolta, s újra, kérés nélkül, aztan lassan fölállt, odament az ablakhoz, elhúzta a vastag sötétítőfüggönyöket.-Ébredj föl( búsképü lovag, megvirradt! A te Dulcinead eltűnt az éjszakával. Beteg ferjem van, es két gyermekem, akik visszavárnak. ( Ne kérdezd honnét jöttem, azt se, ^hova megyek. La Mancha lovagja és az ó Dulcineája csak mese, egy szép álom. Álmodj tovább helyettem is hős lovagom, Don Quijote de La Mancha! - Újra megcsókolta a férfit es behúzta maga mögött az ajtót. A borostás arcon néhány könnycsepp csillogott. Nem az ö könnyei buggyantak ki... ^Megtapogatta sajgó bokáját és fahangon dormogte . maga elé: "Dulcinea csak egy álom..." Felhajtotta a kávét. Keserű volt, pedig o edesen issza. Ui BBC film készül Bartók életéről (CPF-NY) Számos kisebb dokumentáris film után, melyeket a TV-n láthattunk, most hosszabb és tárgyilagosabb produkció készül Bartók Béla életéről a BBC (British Broadcasting) vállalkozásában. Egy hat tagú "team" (együttes) járta végig Európát és Amerikát. Helyszíni felvételek és a még ma is élő kortársakkal folytatott részletes interjúk formájában az eddig leghitelesebb, legrészletesebb Összegezést fogják adni a nagy zeneszerzőről és müveiről. Tudvalevő, hogy Bartók New Yorkban 1945-ben, önkéntes száműzetése végen halt meg és sírja az itteni A.S.C.A.P. (Zeneszerzők Szövetsége) temetőjében nyugodott. A magyar-amerikai jó viszony kialakulása után a közelmúltban szállította vissza két fia, Bartók Peter es ifj. Bartók Béla Budapestre, és a budai temetőben helyezték nyugalomra, ahol az egesz Bartók- család és Kodály Zoltán es első felesege is fekusznek. A BBC filmegyüttes Budapestre is elment. Hosszú beszélgetéseket rögzített Bartók még élő barátaival és ismerőseivel, valamint az akkori sajtó képviselőivel. Csak néhány név ezek közül: Yehudi Menuhin, Paul H. Lang, a N.Y. Times egykori zenekritikusa, mindkét Bartók fiú, kik közül Peter US állampolgár es hang- lemezkiadó, Sándor György és Balogh Ernő zongoraművészek, és Gabriel D. Hackett szerkesztő, aki a pesti Archívum mellett a második legnagyobb Bartök-dokumentum- gyűjtemény tulajdonosa. Budapesten természetesen Somfai László és dr. Bónis Ferenc^ Bartók ismert életrajzírói. A filmet jövő februárban fogja a BBC bemutatni. Bartók Béla síremléke Budapesten (Róth Ernő felvétele)
