Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-10-13 / 38. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 13. 1988. A PARADICSOMMADAR Anyám márciusban megérkezett Pestr&l és mint szoktuk, az első éjszakát átbeszél­getjük. Főleg barátokról, ismerősökről esik szó. "Emlékszel C. Erzsébetre?" - kérdi. Tizenhét ev óta egyszer sem jutott eszembe, de most, hogy hallom a nevét, úgy emlékszem ra, mintha azóta is su'run találkoztunk volna. Nem az a fajtaj akit könnyli elfelejteni. "Adott kétszázezer forintot a magyar allamnak, művészi dijak­ra." "O volt az? Olvastam róla valami magyar újságban. De nem C. Erzsébet­nek hívtak." "Mert mar nem az. Most Spéter. Ez a lánykori neve, meg az amerikai férjéé, aki nemreg meghalt." Elmosolyodtam a történet( Erzsébethez méltó szokatlanságán. "Nem bánod, ha megadtam neki a telefon­számod?" - kérdi anyám. "Persze, hogy nem." Mar csak azért sem, mert biztosra veszem, hogy úgy sem hiv fel. A dologról később el is feledkeztem. * Májusban egy este magyar vendégeket várok, hogy anyám, aki nem tud angolul, ne unja el new yorki életet. Amikor asz­talhoz ülnénk, fiam bevezet egy életemben sosem látott nÖt, akitől egyszerre olyan a szoba, mintha verebek köze egy paradi­csom madar repült volna be. Máig sem tudom honnan, de hirtelen pontosan tudom, hogy ez Ő, Erzsébet. Kiderült, igenis telefonált, de nem talált, csak anyámmal beszélt, azt mondta, ma este vendégeink lesznek, mire úgy döntött, hogy "átugrik" Miami­ból, vacsora után vissza is fordul. Óriási egymásba borulás. Vacsora alatt csípős paprikát húz elő csillogó kövekkel körbevarrt, mintás harang­szoknyája zsebéből és úgy harapdál belőle a svájci sajtspecialitáshoz, amit feltálal­tam, mintha diétás keksz lenne. Szomszéd­jának csak a paprika szagától könnybe* borul a szeme. Amikor megtudja, hogy közel negyed százada nem voltam Magyarországon, ( és nem is készülök haza, beletúr iszonyú mére­tű, plasztik virágokkal díszített tasakjába, kihúz belőle egy nyomtatott meghívót: augusztus utolsó vasárnapján legyek a pesti Duna Intercontinentalban. Jóságos-türel­mesen mosolygok, mint mindig, ha őrjönge- ni szeretnék. Nem mondom, mert úgy érzem, fölöslegesen is mondanám, hogy ha ennyi éven at nem mentem, bizonyára nemcsak e^y vacsora-meghívásra vártam, azt meg végképp fölöslegesnek tartanám elmondani ennek a Miamiból vacsorázni érkező Erzsé­betnek, hogy bár én is özvegyasszony vagyok, csakhogy az én férjem halála után nem maradtak milliók. Magyarázatomra szem­mel láthatólag nem is tart igényt. Hogy a fogadásán megjelenek, azt ö a meghívó átadásával már elintézett ügynek tekin­tette. * Néhány nap múlva levelet hoz a posta. Erzsébet megköszöni a vendéglátást és mellékeli a pesti repülőjegyet. Szélütötten nézem, rögtön vissza is akarom küldeni, aztán... ...Aztán augusztus utolso vasárnapján fél hatkor ott állok a Duna Intercontinen­tal fantasztikus panorámájú különtermében és meg^megugró szívvel fogadom a tizen­hét éve nem látott barátok és rokonok széleskedvŐ köszöntését. A harminckét személyre terített, ómega-alakú asztal mellett közvetlen szomszédaim a "dalki­rály" Szenes Iván és Karinthy Marton, az egyetlen, akire nehéz ráismernem, mert ma szinidirektor, én meg rővidnadrágos kisdiákként hagytam el. A _ többieket mint­ha tegnap láttam volna utoljára. Az opera­énekes, Moldován Stefánia estélyiruhája mellé ugyanolyan nagy cekkerrel érkezik, mint valaha a Rádió pagodájába. A vendégek jó része színész: Turay Ida, Bodrogi Gyíjla, Haumann Péter, Kibédi Ervin, Tury Éva mellette férjé, az Operaház frissen nyu­galomba vonult üzem igazgatója, Szirtes György, aztan volt kollégák: Rapcsányi László, azaz a Rap api és Sugár András... Es persze egy csomó idegen, akik mind ú^y viselkednek, mintha régi barátok len­nénk, mintha teljesen természetes lenne, hogy én New Yorkból itt legyek csak azért, mert Spéter Erzsébet minden év augusz­tusában, az utolsó vasárnapon fogadást ad. Kesébb megtudom, hogy minden ev már­ciusában t Miamiban t is ad egy ugyanilyen harminckét személyes omega-fogadást. Bodrogi, a Szirtes-hazaspár, Rapcsányi, például már többször is vendége volt, a repülőjegyhez konvertábilis zsebpénzt is kapva. Erzsébet ismét tündökletesen paradi- csommadári, nem lehet hosszan másra nézni, az ember szeme minduntalan vissza­tér a részleteire. A fantasztikus fejékre, mindig hord egyet, hogy copfból font kon- tya van alatta, esküdnék, hogy kopaszságot, vagy valami más takargatnivalőt leplez velük tollújjú, földet söprőj nagy virágos ruhájára, verdeső mílszempillajára. Közép­iskolai tanulmányaimból rémlik, hogy a valódi paradicsommadárnak külsejétől váratlanul elütő egyszerű hangja van. Er­zsébet ebben is hasonlít rá: fantasztikus szerelésében egyszerűen, természetesen viselkedik. Kezdem érteni, miért imádta annak idején Tamási Áron,( a földszagn és a mennyei illatok egyformán bűvös ertoje. Erzsébetben megtalálható mindkettő. Vacsora után a vendégeknek műsort kell adniuk. Minthogy a társaság jó része pro­fi előadó, az ötlet cseppet sem egzotikus. Régóta tudott dolog, hogy színész legjob­ban színészt szeret szórakoztatni. Szóra­kozunk is parttalanul. A meglepő csak az, hogy a "civilek" - volt miniszterek, aktiv diplomaták, tudósok, orvosprofesszo­rok, bankigazgatónők, kiadói lektorok - könnyedén felveszik a versenyt az "iga­ziakkal". Két tejfelesszájúnak ugyancsak nem mondható házaspár például nem átall óvódásoknak öltözni, rövid nadrágba, szok- nyácskába, máslival, lufival, madzagon húzott kisvonattal és egy komplikált,^munka- igényes jelenetet mutatni be. Dőlünk a kacagástól. Éjjel egy körül kerülök haza ds még sokáig nem tudok elaludni. Eszembe jutnak mind az összes barátok, akikkel a tizenhét év utáni váratlan Pestre látogatás Összehozott, akiknek mind örültem és akiket sosem láttam volna viszont, ha Erzsébet paradi­csommadara be nem röppen azon a májusi estén vendégeim közé. Azt hiszem, egész amerikai életemet másként nézem majd ettől a budapesti közjátéktól. Egyes dolgok helyretevÖdtek, mások végre füstté lettek, leülepedtek. Erzsébet azt mondja, Ő ezt előre tudta, ezért hivott. Mit mondhatok erre? Hogy köszönöm. Azt hiszem, sokan vagyunk, akiknek van mit megköszönni neki, kevesebben, akik tudják, hogyan is kellene megköszönni a köszönni valót es túl sokan,akik azt hiszik, a hajbokolás köszö­net. Szívből kívánom Erzsébetnek, hogy tudjon tájékozódni a két tábor között. Gyurkovia Tibor VADKACSÁK Hová röpülnek a kacsák? Melyik házhoz, melyik szigethez, hol az örömnek vége nem lesz, oda röpülnek a kacsák? Zöld válluk sárga nyakgyűrűvei kinyúlik majd az éger. át és kiabálnak a kacsák fenségesen és egyszerűen? Toporognak a homokon ezer lábnyomot beletörve indulnának a délkörökre, rugaszkodnának el nagyon: Hová? Hová? A Duna-víz sodorja őket, mint a pelyhet. Honnan jöttek és hova mennek? Szeretnék tudni maguk is, de aztán sose látjuk őket, csak ahogy elnyeli a nap sűrűsödő árnyékukat. A vadkacsák hová röpülnek? Kik szárnyalnak? Kiket lelőnek? Vagy egyszerűen hangjukat, szivüket, szárnyalásukat visszaadják a Teremtőnek? MAGVAR-UROLÓQÚSl Dr. George Kiéin Comell-diplomás, urológiai szakorvos RENDELŐK: 120 East 79th St., New York, NY 10021 110-45 Queens Blvd.. Forest Hills, NY 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE • Prosztata problémák • Vasectomy • Húgyúti fertőzések • Impotencia • Vesekő • Vese- és hólyagdaganaíok 24 órás díjtalan telefon-konzultácio Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk DR. GERGELY ANNA belgyógyász szakorvos kórházi affiliációval Magas vérnyomás ★ Cukorbetegség Szív, tüdő, máj, gyomor és egyéb megbetegedések Rendelés előzetes bejelentésre Telje* kivizsgálás • Biztosítást elfogadok! 330 East 79th St. #1-D (tat és 2nd Ave., között) Tel: (212) 737-0370 NAAP CERTIFIED BÁLINT MARIANNE»* ENGEDÉLYES PSZICHOTHERAPEUTA PSZICHOANALÍZIS ES RÖVID TERÁPIA Depresszió, krízis intervenció, párkapcsolati problémák, szorongás es egyéb tünetek Washington Square GREENWICH VILLAGE KÖRNYÉK Konzultáció kizárólag előzetes telefonbejelentés alapján (212)460-5949

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents