Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-10-13 / 38. szám
Thursday, Oct. 13. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO 7.-----'T'MADÁCH IMRE . , ES AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Amikor Madach Imre Az ember tragédiáját megírta alsósztregovai családi kastélyában, még alig ismerték. Igaz, verseket és drámákat irt, amelyek nem keltettek különös feltűnést. A levert nemzeti szabadsagharc után voltunk. Rettenetesen lehangolt, eltompult volt a szabadságban és politikai ‘önállóságban reménykedő magyarok foldúlt lelkisége. Minden olyan bágyadt, szomorú volt. A vereskezú hoher, Haynau, a "bresciai hiéna" üldözte, t oldöste, bebörtönözte a Neugebaudeba (Új epület) , száműzetésbe kenyszeritette Kossuthot, a nemzet vezérét, s a ki nem végzett és életben maradt tábornokokat; ezreket külföldi menekülésre kárhoztatott. A Bach-korszak rémisztő éjszakái következtek az elvérzett beteg Magyarországra. Nagy klasszikus költőink, Arany, Vörösmarty, Tompa, Vajda Janos tükröztek pesz- szimisztikus verseikben a kor elsüllyedt lelki állapotát és erkölcsi hangulatát, amelyekben végül is, de nagyon félénken, szinte észrevétlenül megszólalt egy uj jövőben való lebirhatatlan remény hitvallásának az erzese. Madách Imre ebben a leverő atmoszférában, amikor a költő csak csüggedést, fatalisztikus elkeseredést látott az emberekben, s maga is tapasztalta saját családi életének felbomlását, kezdett hozza Az ember tragédiájának a megírásához, 1859- ben. , „ De mielőtt e világtÖrteneti jelentőségű mű elképzelése megfogant benne, nézzük meg közelebbről, milyen volt élete, milyen belső szenvedéseken és lelki tusakodásokon ment keresztül, amig elérkezett a nagy mű megírásához, amelybe valósággal bele- öntötte nemcsak pesszimista világszemléletét, hanem szétzázott családi fészkének keserveit, bánatát, reménytelenségét, a magába fojtott és eltűrt fájdalmakat. Olvasmányai még jobban megerősítették benne kételyeit és illúzióinak széttörését: "A bálványok összeomlottak a szivemben, s egyedül maradtam egy elpusztított világban." Majd ezt a kétségbeesett, a búskomorságtól inspirált sorokat irta műve elé: "Adám a teremtés óta mindig megjelenik más és más alakban, de alapjában egész életeben megmarad szegény egyénnek Éva mellett, aki szintén olyan gyenge es olyan nyomorult, mint Ő." | Alsosztregován született 1823-ban ősi földbirtokos családból. fÖ is, mint ia| kor legnagyobb költői es iroi, az erdőktől övezett magányban szeretett élni, olvasni magyar, német, francia, angol, olasz vagy régi klasszikus görög és romai irók műveit. Egész életében szomorú, magába zárkózott voltj amely rávéste lelki és szellemi magatartását minden költői és dramaturgiai müvére. Jogi tanulmányokat végzett és az ügyvédi pályára lépett. Közben írói ösztönétől vezérelve irt lírai költeményeket úgyszólván semmi sikerrel, s akkor megpróbálkozott a drámairással, amelyek közül Mózes című drámája keltett nem korában, csak később, halála után, figyelmet. A ^szabadságharc elvérzett, úgy mint II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a 18. század elejen történt nemzeti küzdelme. Madách Imre lelket is elborította a nemzeti gyász, amelyből sohasem tudott teljesen kigyógyulni. 1850-ben egy földönfutó, bujdosó forradalmárnak menedeket adott hazaban. de t Min i R-v j! i •!•*; \ ocsmány besúgók följelentették és 1852- ben letartóztatták, elhurcolták és bebörtönözték. Amikor egy év múlva, 1853-ban kiengedték, lelkileg borzasztóan megviselve kellett tapasztalnia felesége, Fráter Erzsébet gondatlan, könnyelmű, csapodár életét más méltatlan férfiakkal, az ő kényszerű távollétében. Csalódva, kiábrándultán szakított a hűtlen asszonnyal, és visszavonult édesanyjának alsósztregovai kastélyába. A világtörténelem tanulmányozásába elmélyedve, filozófiai meditációkba temetkezve élte le a hátramaradt tizenegy évét, amit a gondviselés neki megengedett. Régi szívbaja váratlanul újra megrohanta és 1864-ben lehunyta szemét, amikor az osztrák elnyomás terhe kissé fölengedett és a reformmozgalmak kezdték egyengetni az utat egy liberálisabb, tűrhetőbb korszak megnyitásához. Ezt az uj időt Madách már nem érhette meg. Minden pszichológiai tényező, a kornak komor, letörő hangulata, a világtörténelmi események fejleményei, a tudományos és a technikai civilizáció fejlődésének adottságai meg voltak Az ember trágédiá- jához, mint színpadi műnek a kidolgozásához. Jóllehet, Madach olvasta és hatott rá Shakespeare, Byron, Goethe, Schopenhauer. De az ő dramaturgiai alkotásának drámai felépítésében a koncepció már az övé, valamint struktúrájában és kifejező nyelvében is teljesen Önálló művel jelentkezett a közvélemény elé. Mi Az ember tragédiájának magva, tartalma, jelentősége? Madách a saját emberi élményeiből és olvasmányaiból kiindulva kronológikus jelenetekben és históriai képekben bemutatja a világ- történelem fejlődésének szakaszait. Kezdi az emberi élet megszületésével, Adám és Éva találkozásával, sorsuk bemutatásával, az ókor virágzásával Fáraó személyében. A következő képben az ókori Athénben vagyunk, a szabadság országában, ahol Miltiadesz aldozata lesz a demagógoktól fellázított tömegnek, és ezért a demagógok elpusztítják a szabadságba vetett illúziókat. Madách elvezet bennünket Rómába, ahol az impérium teljes dekadenciába esett és minden elsüllyed az orgiákban és a vészes tivornyákban. Aztán Bizáncba érkezünk, a keresztes háborúk idején, amikor Tank- réd ketségbeesetten látja, hogy katonái nem a Kereszt győzelméért harcolnak, hanem, hogy minél többet zsákmányoljanak maguknak. A keresztények is egymást eretnekséggel vádoljak. Ádam megundorodva attól, amit lat az emberi életben, tudományos tanulmányokra veti magát. Prágában Rudolf császár udvarában találjuk, ahol Kepler alakjában tudományos felfedezéseket mutat be. Sőt, ennél több is történik: Kepler megjósolja az Ész diadalát a francia forradalom kitörésével. Adam Dantonná változik és szonokol a nephez. Egy arisztokrata nő kiserletet tesz, hogy kivonja magát a nép dühétől, de sikertelenül. Azután Madách megjeleníti Londont a tizenkilencedik században, amikor az előretörő kapitalizmus szembeszáll a prole- táriátussal, harc a magasabb munkabérért, a jobb munkaidőért^ mind hiaba, s ugyanakkor a mindenható pénz kerül uralomra. Jönnek az utópisták, Fourier az elükön, akik hirdetik az emberi boldogság jövőjét. Madách szerint Fourier falanszteri élet- közösségében az egyéni szabadság megszűnt, mindenki ugyanazt a munkát végzi, amely csak a közösség érdekeit szolgaija. A magyar drámairó ebben a kollektiv utópisztikus társadalmi rendszerben a sivár, szemely- telen középszerűség diadalai latja. De ez már nemcsak Madách pesszimizmusát tükrözi, hanem eléggé reakciós politikai gondolkozását is. Mindez azonban nem vezet soha az emberiség boldogulásához, pedig ez a világ célja, de ezt a paradicsomi életet sohasem lehet elérni, mert minden a hiúságon, az erény- telensegen, a kapzsiságon alapul. Az egesz emberiség küzd eleinte, lelkesedik szenvedéllyel, s amikor látja, hogy nem érheti el célját, rájön, hogy minden harc, törekvés hiú ábránd, mert mindig áttörhetet- len gátak tornyosulnak vagyaink, akarásunk elé, s akkor fatális lemondással kell arról meggyőződni, hogy a leglelkesebb, a legbátrabb előretörés a civilizáció fejlődése érdekében fölösleges, az erőfeszítés céltalan délibáb-kergetés, mert a történeti fejlődést előmozdító morális, társadalmi vagy tudomány-technikai vívmányok ellenére az új korszak kialakulásakor megtorpan, újra hátraesik, kifürkészhetetlen, megmagyarázhatatlan törvények következtében. Madách nyomatékos pesszimisztikus világszemléletével akarta igazolni az emberi tendenciák, a társadalmi fejlődés csődjét, mert sem az uj szociológiai eszmék utópiái, sem a modern technikai hódítások és termékek nem viszik előbbre a világ tökéletesitéséért folytatott küzdelmet, s ezért nem valósulhat meg a boldogság a Földön. Azonban Az ember tragédiájának utolsó akkordja mégis reményt ad a megtépázott, szétesett világban Ő1Ö embernek, hogy "Küzdve bízzon a jövőben." Amikor Madách felvitte kéziratát Pestre, Arany Jánoshoz 1860-ban, a Toldi költője fölfedezte Madáchban a drámaírói tehetseg eredeti kvalitásait. A mű darabos nyelvét Arany átdolgozta, a tematika szerkezeti konstrukcióján is változtatott, s belőle nemcsak a magyar, hanem a világirodalom legreprezentatívabb drámái alkotása lett. 1861-ben jelent meg könyvalakban és 1883-ban mutatta be először a Nemzeti Színház nagy sikerrel. Azóta színházaink állandó műsorán szerepel. Az ember tragédiáját magyarul többször kiadták. Lefordították minden európai kulturnyelvre. A róla irt magyar és külföldi kritikai tanulmányok szama megmerhetetlen. Madách Imre Az ember tragédiájával bevonult a halhatatlanok Pantheonjába. Megjelent: PUSKÁS-BALOGH ÉVA S. könyve: EMLÉKEIM Ára: $12.00. Kapható: PŰski-Corvin könyvkereskedésben 251 E 82 St. New York, NY.Y. 10021 Telefon: (212) 879-8893
