Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-30 / 26. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 30. 1988. HÁTTÉR Afganisztán: kivonulási induló FRAKCIÓHARCOK TÖRTÉNETE Az afgán konfliktus háttéréről, az ottani állapotokról az utóbbi evekben sokat Írtak. E soknyelvű ás nemzetiségű, nagyon szegény és elmaradott ősi állam népe az utóbbi évtizedben nehéz időket élt át. A most tiz éve győzedelmeskedett fordulat gyorsabb társadalmi fejlődés Ígéretét jelentette az afgánoknak. Akkor a hadsereg haladó tisztjei segítségével, az illegális Afganisztáni Népi Demokratikus Párt (ANDP) jutott a hatalom birtokába. A párt két szembeálló frakciója éppenhogy egyesült a forradalom előtt, s a győzelem után a balol- daliság valamennyi gyermekbetegségének korismervét felmutatta. A pártban az a szárny kerekedett felül először, amelyik a Khalk (Nép) nevet viselte. Ez a csoport azonban radikális társadalmi változásokat akart végrehajtani a rendkívül archaikus társadalmi szerkezetű országban. Földreformot vezettek be, am a földdel együtt állatot, szerszámokat, vizet nem adhattak a parasztoknak, akik nemcsak bérlők voltak, de személyi függésben is éltek a föld- birtokossal, aki legtöbbször törzsi, nemzetiségi vezető, vagy éppen vallási előkelőség volt. A reform kedvezményezettjei így gyakran azoknak a segítségére siettek, akiknek a földjét megkapták. A másik példa az erőltetett átalakításra a nők "gyorsított egyenjogúsítása". Ez sem lehetett szerencsés e mélyen iszlám országban, ahol Mohammed vallása több hitnél - kultúra és életforma is egyben. Ráadásul a khalkisták irtóhadjáratot indítottak a másik szárny, a mérsékeltebbnek tartott Parcsam ellen. Ez utóbbiban sok értelmiségi, katona- és rendőrtiszt volt. Afganisztán forradalmának első tizenhét hónapjában eljutott a változások feletti eufóriától a káoszig, a hatalom szétesésének kockázatáig, megjárta a párton belüli viaskodások, a biztonsági szolgálat uralkodóvá válásának lépcsőit. Ezt a tragikus időszakot az afgan források a "forradalom első szakaszának" nevezik. A párt és az állam^ vezetői Taraki, majd Amin voltak. Az első elnököt utódja ölette meg. Amint 1979 decemberében, a szovjet csapatok bevonulása után, kivégeztek. Később ezt a khalkista politikust azzal vádolták, hogy CIA-ügynök volt és a szélsőséges iszlám-fanatikussal, Gulbuddin Hekmatjárral akart koalícióra lépni. A központi kormány elleni bandaharcok ugyanis nem a szovjetek megjelenésével kezdődtek Afganisztánban. A szélsőséges iszlámizálok már a király, Zahir sah liberalizálási kísérletei ellen is tiltakoztak, s háborút hirdettek Daud herceg köztársaságának megdöntéséért is. 1979 decembere óta az afganisztáni események alakulását meghatározza a szovjet katonaság jelenléte. Viszonylag hamar kiderült, hogy belátható időn belül katonai eszközökkel a válság nem oldható meg. Eleinte a kabuli vezetés - amelynek élén hét évig Babrak Karmai állt - és szovjet szövetségese a problemaszövedék hosz- szú távü megoldására készült. Mindenekelőtt katonai erőfeszítéseket tettek, hogy az ország mind nagyobb részét vonják ellenőrzésük alá, mind politikailag, mind katonailag. Eközben a Szovjetunió nagy figyelmet fordított az afgán fiatalok képzésére, a gazdasági, oktatási segítségnyújtásra; tanácsadók nagy tömegét küldte az országba. Lényegeben a hadsereg alegységeitől, egészen az állami és gazdasági apparátusig, vállalatokig mindenütt ott voltak ezek a tanácsadók. Jelenlétük nem volt uj( - ilyen kapcsolat volt már évtizedek óta Afganisztán és nagy északi szomszédja között, a monarchia alatt is. A megoldás egyre távolibbnak látszott, s az áldozatok száma, az anyagi károk egyre növekedtek. Becslések szerint a szovjet csapatokat (hivatalos névén: korlátozott létszámú kontingens, 110-115 ezer katonája) komoly veszteségek érték. A sebesültek, a halottak mellett sok fiatal szovjet katona lelki sérüléseket szenvedett, elterjedt a kábítószer élvezete. Az amerikaiak az utóbbi években modern fegyvereket adtak a dusmanoknak, igy Stinger kézi légvédelmi rakétát. is. A sajtó több alkalommal beszámolt róla, hogy ezzel utasszállító repülőgépeket lőttek le. De a Stinger sok harci gépet, helikoptert is elpusztított. A katonai segítség sem juttatta közelebb a dusmánokat (akik magukat mudzsahedineknek, azaz a szent háború harcosainak nevezik) a győzelemhez. Ugyanakkor jelentős területeket továbbra is ellenőriztek, és nagy tömegeket tartottak befolyásuk alatt. Háborúba szólító, fő jelszavaik szerint a szovjet megszállás és az istentelen, nem moszlim kormányzat ellen küzdenek az iszlám köztársaságért. Ebben a helyzetben kezdeményezte Moszkva és Kabul a konfliktus politikai megoldását. Gorbacsov 1986. julius 28-i vlagyi- vosztoki beszédében jelezte a szovjet kivonulási szándékot, s szólt arról is, hogy a megújult afgán vezetés - élén az új pártfőtitkárral, Nadzsibullahhal, nemzeti megbékélési politikát hirdet meg, ami az eddigi ellenséggel való reménybeli koalició megalakítását is jelenti. A nemzeti megbékélés fő célja a háborúskodás befejezése, az ötmillió emigráns hazatérése, Afganisztán és szomszédai viszonyának rendezése. Az ANDP lemondott a hatalmi monopóliumról, több koalíciós ajánlatot tett a helyi és a központi hatalmat illetően. A párt ugyanakkor fenntartja az igényt a vezető szerepre. A valóban jelentős politikai ellenzék mind ez ideig visszautasította az együttműködést, s elítélték a genfi megállapodást. Úgy tűnik, arra számítanak, hogy a szovjet csapatok kivonulásával teljes hatalmi vákuum keletkezik, s az ország a kezükbe hull. Kabulban rámutatnak, hogy ezek hiú remények, mivel olyan fegyveres erőket építettek ki, amelyek képesek megakadályozni ezt. Ezen kívül ott van a part 200 ezer tagjával. Az ellentétek, a regi frak- ciós küzdelmek maradványai ellenere, ez a legszervezettebb és legtudatosabb erő ebben a jórészt analfabéta országban. A párt maga mögött tudhatja az értelmiség, az államapparátus jó részét, és lényegeben megnyerte a nemzeti burzsoáziát is. Diego Cordovez ENSZ-diplomata, aki végül is "ósszeközvetitette" hat év alatt a pakisztáni-afgán egyezményt, most optimista hangvételű cikket irt az International Herald Tribune-ba. Szerinte az afgán hagyományok a harc és a bosszú elemei mellett, a megegyezés, a bekekereses elemeit is tartalmazzák. A harc, a vérbosszú megállítására a gyűlések, dzsirgák összehívása szolgálhat. Ezeken a "jó afgánok" megállapodhatnának a rendezésről. Diego Cordo- vezt máris a jövő évi Nobel-bekedij legfőbb várományosának mondják. Kitüntetési esélyei csak növekednének, ha bebizonyosodna: nemcsak kivaló közvetítő, de tehetséges jós is az afgán ügyekben. Miklós Gábor A PIACGAZDASÁG KIÉPÍTÉSE (folytatás az 5. oldalról) hogy a gazdaságirányítás terén az építésvezető szerepet a kormányra bizzuk, és a kormánytól a parlament kérje számon a megvalósítást. A párt pedig a koncepciókért, azaz a platformért tartozzon felelősséggel tagságunknak és társadalmunknak. A VEZETÉS: SZAKMA Politikai felelősségünk az előttünk álló néhány évben rendkivül nagy, ha arra is gondolunk, hogy a reformpolitikával az erkölcsi zavarok és torzulások szövevényéből való kilábalást is el kell érnünk. A gazdálkodás stabil értékbázisát, a piac működtetéséhez szükséges késztetést és kényszert csak alulról - a család, a kisközösségek, az egymásért dolgozó és a tevékenykedőkét Összefogó egyesületek épülése alapján - biztosíthatjuk. A politikának az ehhez szükséges formákat támogatnia kell, hiszen a történelem sokszor igazolta már, hogy a közömbösségből, az irigységből, az ön- kizsákmányoló és a humánum szempontjából megalázó munkából csak akkor lehet kikerülni, ha az e^yén számára is értelmet nyer. az egymásért való munkálkodás, és a nép igazsagérzetével találkozó politika válik a mindennapok gyakorlatává. Nemzetközileg elfogadott és érvényesíthető fejlődés nélkül csak a "szegények szocializmusa" építhető fel. Mi ennek az ellenkezőjét akarjuk, azt, hogy a szocializmus megújuljon, aminek eszköze a piac- gazdasag kiépítése. Mindez uj felfogást, más gyakorlatot és erre alkalmas kádereket kíván. A modern kor egyik jellemzője, hogy a vezetés minden szinten szakmává is vált, s ez tudást, konst- ruktivitást, az életpályán elismert teljesítményeket igényel. Ez nem helyettesíthető uralkodással. A demokráciára a parton belül és Jdvül többek kozott éppen azért van szükség, hogy a felkészült, a kor tudásszintjével lépést tartó megfelelő személyiségű, tiszta erkölcsű vezetők kerüljenek minden szinten pozícióba. Ehhez a nyilvánosság növelésére, a korrekt elszámolás, a számadás és elszámoltatás meghonosítására is szükség van. Az ezredfordulóhoz közeledve a történelem újból komoly leckét adott fel népünknek. S akárcsak az előző ezredfordulón, most is sorsmeghatároző, beilleszkedési és felzárkózási jellegű feladat előtt állunk. Úgy kell tevékenykednünk, hogy( nemzetünknek perspektívát teremtsünk és ebben a pártnak meghatározó szerepet kell betöltenie. Csak a megújúlás eltökélt szándéka és gyakorlata lehet garancia arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt - a nemzet vezető erejeként - történelmi feladatát e nehéz szakaszban is sikerrel teljesítse. MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Kiéin Cornell-dtpkHiiás, urológiai szakorvos RENDELŐK: 120 East 79th St., New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Bivd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: • Prosztata problémák • • Húgyúti fertőzések •Impotencia • Vesekő • Vese- és hófyagdaganatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Blue Gross-Blue Shield biztosítást elfogadunk
