Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-23 / 25. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 23. 1988. Moldova György: Bűn az élet.«. 12. (Riport a rendőrökről)-Az én kocsimnak Zoliek nehezen köthetik ki a kuplungját - mondja Rajna zászlós a körzeti megbízotti irodában mert sohasem volt autóm, nem is akartam. Még 1979- ben történt, hogy a legjobb barátom hazament Egerbe a nővéréhez, névnapot köszönteni, megivott egy pohárka pálinkát, utána lefeküdt két órára, hogy kialudja. Nem keltették fel, csak négy óra mulva, a barátom ■ éli, hogy elkésik a szolgalatból, elkezdett hajtani hazafelé, Egerből kijövet nekiment egy fának és szörnyethalt. Láttám később a helyszint, az volt az egyetlen fa az egész környéken. Anélkül, hogy tudtam volna, már régről ismerem Rajna Pétért, a Kulich Gyula téri koasztalokon gyakran sakkoztam pénzben ezzel a fekete hajú, kreolarcu, mindig gyanakodva figyelő emberrel, csak persze ilyenkor civil ruhát viselt. Ebben a Diószeghy utcai irodában is jartam mar, még mikor egy kenyérbolt működött a helyiségben, a tulajdonos Öregasszony nagy Fradi-szur- koló volt, minden szegen( zöld-fehér zászlók lógtak. Ilyen körülmények között úgy éreztem, nincs szükség hosszadalmas előkészítésre, nyugodtan belevághatok a közepebe.-Peter, azt mondják, hogy maga már ölt embert. Igaz ez?-Igen, öltem, de nem gyilkoltam. 1962. augusztus 20-án történt, harmadéves rendőr voltam, akkor is itt szolgáltam a VIII. kerületben. Este tiz óra felé kerékpárral járőroztem az MTK-futballpálya környéken. A palyaval átellenben az első magas ház földszintjén egy kocsma működött, aznap este egy esküvői vacsorát tartottak a különteremben. Mikor odaérek a sarokra, látom, hogy menekülnek az emberek kifelé, mi történt? Mondják, hogy bement a kocsmába hat-hét Hős utcai fiú és kizavarta az ünneplőket. A HŐs utca egyébként mindig is meredek környék volt, valaha a lo- vasrendó'rök is csak párosával mertek bemenni az utcába. Kijöttek a fiuk a kocsma elé, hat lépcső vezetett lefelé, mindegyiken megállt egy, olasz filmekben láthattak ilyet, odamegyek hozzájuk:-Ki kezdte? "Csita volt a vezérük, egy futballista, aki az MTK-ban játszott, épp szabadságon járt otthon a katonaságtól, letegezett:-Mi közöd van hozza? Igazoltatni akartam okét, de körbefogtak, köveket vettek fel, egyiküknél kést is láttam, kerek volt a hegye, biztosan a vendéglőből hozta ki. Jöttek hozzám egyre közelebb. Csita kiabált:-Üsd már agyon a kurva anyjat. Előkaptam a pisztolyt es leadtam két figyelmeztető lövést a levegőbe, de nem hatott rájuk.- Látjátok: riasztópisztoly van nála! Mar csak két-három lepesre állták, amikor rálottem az egyikre, a karjára céloztam, de beljebb talaltam el. Mindenki elfutott a sebesült is. Körülnéztem, tanukat kerestem, de a kocsmai kiszolgálok bezárkóztak, még azt sem engedték meg, hogy telefonáljak tőlük. Szerencsére a mägas házban ott lakott egy hadbíró százados, aki fentról látta, hogy mi történt, ö hívta ki az URH-t. A kocsival elmentünk a banda után, a meglőtt fiüt a Hős u. 15 szám előtt talatuk meg, ott bukott fel, a golyó egy kis lyukat ütött elöl, egy kicsit hatul. Bocsánatot kertem a szülőktől, sirtak, de azt mondták: Jaj, ennek egyszer úgyis meg kellett történni, már olyan nagy gazember volt. (folytatjuk) . Utazas Erdélyben A modern építészet műremekeit is láthatja itt az utazó. A városi színházat például, ami a hetvenes évek elejen épült. Ahogy tetszik - hirdeti a Shakespeare-komédiát a magyar tagozat kétnyelvű plakátja. A színházi szakemberek hangulata azonban korántsem vígjátéki. A vásárhelyi színház magyar tagozatának állami támogatása a mindenre kiterjedő takarékossági intézkedések során 7 millió lejről 2 millióra apadt, a fenntartás többi költségét elő kell teremteniük; ez persze nemcsak Romániában van igy. Mégis egyre nehezebb Összehozni az előadásokat. A kolozsváriak díszlet es jelmez kerete például erre az évre 50 ezer lej. A magyaroké. A színházak műsorpolitikáját szakértő bizottságok gondosan ellenőrzik megyei és országos szinten. Ók gondoskodnak róla, hogy román szerzők szép számmal szóhoz jussanak a magyar nyelvű előadásokon is. Pesszimista müvek manapság nem kerülnek színre. Színházi körökben hallottuk: ezért módosított elképzelésén a váradi román színház is, mely. ; eredetileg műsorára tűzte Az ember tragédiáját - Octavian Goga fordításában. Nagy varadon ottjártunkkor a kétnyelvű szinlapon Sütő András vígjátékét, "Vidám sirató egy bolyongó porszemért", hirdették az Állami Színházban. A könyvesboltokban azonban ott sem, másutt sem találtuk többé Sütő nevét, ahogyan Kos Káro- lyét sem - akit születése centenáriumán töröltek tankönyvekből, kiadványokból. A kétnyelvű elöadóesték látogatottsága csekély. Az előadóművészek viszont még a megye területén kívül is turnézhatnak, ha ehhez a megyei művelődésügyi bizottságtól engedélyt kapnak. A művészek nincsenek kivételezett helyzetben, kiveszik a részüket a nehézségekből is. A vásárhelyi filharmonikusok például tavaly később kezdték az évadot a szokottnál, addig is fizetés nélküli szabadságon voltak. A színészek - románok, s magyarok - általában bérük 70-80 százalékát kapják kézhez. Ez azonban nem jelent hátrányos megkülönböztetést egy ipari munkáshoz, mérnökhöz vagy közgazdászhoz kepest. Lassan az is gond lesz, hogy ha valamelyik magyar színház mégis bemutatná Az ember tragédiáját, a rendező kire ossza Ádam és Éva szerepét a paradicsomi színben. Az erdélyi magyar színjátszást ugyanis az elöregedés és a két-három éve fölerősödött művész-kivándorlás mellett az is nyomasztja, hogy a (Szentgyörgyi István nevét viselő1 szinmiivészti főiskolán egy évtizede csökken a magyar szininövendé- kek létszáma. Tavaly is csak 3-4 fős évfolyamok indultak. A Teleki Tékában, ahol páratlan magyar nyelvű könyvritkaságokat Őriznek, két szobát nyitnak meg a látogatók előtt. A vitrinekben: a Koncz-kodex fénymásolata, Tinódi Sebestyén énekei és Körösi Csorna Sándor első tibeti szotara látható. Eltűnt a falakról zsogodi Nagy Imre festőművész kiállítása, a nagybányai iskola kivalóságainak festményei sem láthatók a Kultúrpalota kiállítótermében. Átmeneti időre vették le Őket - mondja a teremóV. SŰrün változnak az utcanevek. A Rákóczi utcából Avram Jancu utca lett, és uj nevet kapott a Kossuth utca, a Bethlen sétány is. A Nyár utcát pedig Primavara- ra keresztelték, azaz: kitavaszodott. Térjünk le a fŐutról a Nyarad völgyébe, erre acélos búza es komlo terem. Ezen a vidéken - ahol Dózsa György cseperedett - minden talpalatnyi földet megművelnek, olyannyira, hogy virág számára is csak az ablakban jut hely. Nyaranta piroslik itt a muskátli, a fehér mázas cserépben^ a zöld kerítések fölött, amerre csak néz az ember. Gyulakuta - eredeti névén Gyula vezér kútja - Árpád korabeli település. Idáig elért már az ipar, a falu végén hőerőmű füstölög. A református templomot keressük, fiatalasszony igazit útba, fokotós nene ad hozza jótanácsot: a Kűküllo kornyékétől óvakodjunk, mert ki a folyot nem ismeri "könnyen bele talál nyuvadni". A falunak 2500 lakosa van, a román családok száma hat, gyermekeik még kicsinyek, ezért a tízosztályos iskolában csak az I- IV. osztályban folyik románul az oktatás. Romániában 1973-ban lépett eleibe az a tanügyi rendelet, amely elóirta, hogy magyar nyelvű ötödik osztály indításához legalább 25 tanuló kell. Középiskolában 36 tanulóval folyhat magyarul az oktatás, melynek nyelve már három román gyermek jelentkezése esetén - roman. A tiszteletes a kertek alján olyan utón érkezik, amit csak idevalósi ember ismer. A templom a XIII. századból való, festett fakazettás. Egy freskóto’redéken Árpád vezér piros-fehér zászlaja. Tóle nem távol a kegyurak, a Lázárok díszes címere. Milyen is a történelem? Lázár Jánost, aki Mádéfalván szerzett dicstelen hírnevet, errefelé - hajdanvolt birtokán - jótevőként őrzi az emlékezet. A templom falaban két márványtabla: az I. világháború "idegen földben nyugvó halottainak" és a II. világháborúban "hősi halált haltak" emlékére. A nevek ugyanazok: a Császár, a Koncz, a László família kétgenerációs gyásza. Néhány faluval távolabb, Erdószentgyór- gyön feketebe öltözött asszonyok viszik az egyházi zászlókat, mögöttük a fiatal pap és a kórus tagjai baktatnak a férficsapat felén. Özvegyasszonyt temetnek, nemrég jött a faluba a fiához lakni, igy is vagy kétszázan lehetünk. Valaki megjegyzi: ha idevaló lett volna, háromszor ennyi a nép. Reformátust gyászolnak, mégse csak egy harang zúgását hallani a vegyes lakosú, kfetvallásu községben. A görögkeleti templom kupolájában is kong a harang az elhunyt asszonyért. A szomszédságában lakó románok huzatták meg - errefele igy szokás. Meg úgy, hogy a temetödomb- ról lefelé ereszkedő gyasznepet házikalacs- csal, pálinkával kínaija a rokonság. Magyart, románt, falubelit, idegent, mindenkit - aki tisztelgett a halott emlékének. Miért? A hiteles válaszért sok száz kilométert kell meg autóznunk, mig meghalljuk egy háromszfeki juhásztól: "Erdélyben embernek emberrel sohase volt baja". Református az ortodoxszal, roman a magyarral, székely a szásszal mindig békeben megfért. Kós Károly igy irt erről 1934- ben az Erdélyi Szépmives Céh kiadasaban: "Ezer esztendő nagy idŐ, még nepek és kultúrák életében is. Ezer esztendő alatt Erdély földjén^ megtörténik a gyönyörű csoda, hogy három nép és három kultúra éli életét úgy egymás mellett, illetve egymás kozott -, hogy mindhárom megőrzi -, mert megőrizheti - a maga különváló egyéniségét. De emellett közös es minden környezd idegen s rokon néptől, kultúrától elütő karaktert is vészén fel." (folytatjuk)
