Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-23 / 25. szám
Thursday, June 23. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. BARTÓK BÚCSÚÜNNEPÉLY (folytatás az 1. oldalról) ta. Eljátszotta többek között az Allegro moltot, a Barcarollát és más szerzeményeket nagy hozzáértéssel. Anikó Szánthó Harrington, Harrington tiszteletes felesége Szilágyi _ Domokos "Busitók Amerikában" c. verset szavalta el magyar nyelven, melyből idézzük a következőket: Minden előre ezer halál jut könnyezik a kb is, a borzalom napjaiba belefárad az idő is. * Dolgos állat az ember, a cél, remény is egyben, így hat a félt halál sem oly kérlelhetetlen. Jelen voltak a búcsú-összejövetelen Bap- tó}< Béla két fia: ifj. Bartók Béla és Bartók Peter. Felszólalásukban nagy megelégedettségüket fejezték ki aziránt, hogy a nagy zeneszerző hamvait magukkal vihetik Ma- gyarorszagra,a zenei géniusz szülőhazájába. A Magyar Népköztársaság kormányát dr. Bánlaki György, new yorki főkonzul és dr. Esztergályos Ferenc, az Egyesült Nemzetek magyar nagykövete képviselte. Mindketten rámutattak arra, hogy nemcsak a magyar kormány, de az ország nepe is nagy áhítattal várja Bartók hamvainak hazatérését. WIGNER JENŐ KITÜNTETÉSE Washington. Ünnepélyes keretek kozott nyújtotta át Wigner Jenőnek, a Nobel-dijas magyar származású tudósnak a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet Házi Vencel washingtoni nagykövet. A 88. életévében lévő kivaló fizikus tiszteletére tudományos ülésszakot rendeztek a marylandi állami egyetemen, s ennek befejeztekor került sor az oklevél átnyúj- tására.. Wigner Jenőt az Akadémia májusban választotta a tiszteletbeli tagok sorába. A világhírű tudós, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd Berlinben ttanult, 1930-ban költözött az Egyesült Államokba, ahol előbb a princetoni, majd a wisconsini egyetemen tanított. Tudományos munkássága egyebek között a kvantummechanikára, az atomok szerkezetere terjedt ki és Szilárd Leóval együtt részt vett azokban a kutatásokban, amelyek a háború idején az atombomba előállítására irányultak. 1963-ban kapott Nobel-dijat atomfizikai kutatásaiért. MAGYAR UROLÓGUS Or. George Klein Cornell-dtploinás, urológiai szakorvos RENDELŐK: 120 East 79th St., New York, N.Y. 10021 110*45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: • Prosztata problémák * Vasectomy • Húgyúti fertőzések • Impotencia • Vesekő • Vese- és kófyagdaganatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk —■—* ' ' '>ri Hja Ehrenburg "Emberek, évek, életem" cimú visszaemlékezéseiben ragyogó portrét rajzolt barátjáról, Tuwimrol a kitűnő lengyel költőről, aki Lodzban született 1894— ben és 1953-ban hunyt el. Akkor voltam tizenhárom éves, a szombathelyi regi Széna tér melletti iskolába jártam, emlékszem egy néma fölállásra az osztályban, zúgtak a gyári szirénák, temették Sztálint. Mar megírtam az első kezdetleges versikéimet. Közben mi minden történt. A költő, ha nem is jószántából, bejárta a világot, a második világháború kitörésé után Francia- országba, később Brazíliába utazott, aztán az USA-ban telepedett le, párizsi, londoni lengyel folyóiratokba irt a háború végéig, s 1946-ban tért vissza Lengyelországba. Szülővárosának szenvedélyes szerelmese volt haláláig, ha Lodz nem is szolgált rá mindig erre. Mégis:"... az én hazam Lodz. Ott az is csodás, ha száll a füst feketén felfele," - irta egyik versében. A füst pedig szállhatott, hiszen akkoriban négyezernél több lodzi kéményben huhogott a szél. Huhogott később országszerte a krematóriumok kéményeiben is, de a költő versében még csak a régi, ártatlan kéményeket emlegette. Tuwim ígéretet vett egyszer Ehrenburg- tól, hogy ha Lodzban jár, fölkeresi a kedves Piotrkowskát, a Savoy Szállót, a piacteret, a munkásnegyedet. Úgy gondoltam, ezt nekem is meg kell tennem. Megyek a hosszú utcán, úgy cikáznak házai között a fecskék, mint a villám. Balkáni gerlek is vagy vadgalambok, nem tudom pontosan. Hajnalonként még nem nagy a forgalom, mossák a járdát a házmesterek, a mélyedésekben tócsába gyűlik a viz, amelyben majd megnézi magát nemsokára a reggel. A Savoyba, a költő szállodájába is benézek. A század eleji falak között a mai kisasszonyok teáznak. Készséggel sorolják a napi árfolyamokat, a valuták pillanatnyi értékét, azt is mondjak, éppen itt a közelben van a Julian Tuwim utca. Csak a koltorol tudnak keveset, aki szivében végighordozta ezt az öreg hotelt a világon. Ehrenburg nélkül én sem tudtam volna róla semmit. "Közismert dolog, hogy a földön igen sok a versfaragó, de költő annal kevesebb" - irta Ehrenburg Tuwimmal való első találkozásuk után. Öt megrázta ez a találkozás. Dudolgatom magamban, mint egy ki tudja honnan es mióta - talán orok időktől fogva - ismert éneket, Tuwim sorait: "Egy napig éltem volna ott, vagy száz évig talán? ... El-elmerengek reggelenként és szúzfe- hér havan..." Vagy A kerek asztalnál cimu vers sorait: "Lehet drágám, hogy Tomaszow- ba betoppanok egy nap megint..." Csaknem betoppantam egyszer Tomaszow- ba is, de hát úgy sincs meg már a feher ház, amiről irt, s úgy is lehet folytatni minden beszélgetést, ha a kezdeti helyszín emlékke válik. Emberek között a megtartó beszéd a fontos. A szó, amely fólcsendúl egyszer, utána már mindig zeng az emberek szivében, akkor is, ha kevesen hallják. Ilyen szavak kiejtésére csak a legnagyobb költők képesek. Tuwim is közéjük tartozik. A Skamander nevű költÖcsoport egyik alapitója volt, a nagyvárosi élet szépségét, a szürke kisembert ó idézte föl a lengyel irodalomban. Volt tehetsége a maró szatírához, a jogos gyűlölethez is. Emigrációjában irta meg a Lengyel virágok cimú versciklusát, amelyben minden szeretete TUWIM JULIAN (1894-1953) kiváló lengyel költő többszörös Állam- dijas. (A két világháború között a haladó polgárság, majd egyre inkább az antifasiszta, demokratizálódó értelmiség képviselője. A II. világháborút az USA-ban töltötte, 1946- ban tért vissza hazájába. Lírájában sokat merített a népköltészetből. és halálos aggodalma sűrűsödik Lengyel- országért, mint a nehéz méz. S amelyben antifasizmusa is fénylik, mint az ég. Olyan tisztán és mélyen. Az igaz, hogy - Ehrenburg szavaival- "Lengyelország nem volt mindig gyengéd Tuwimhoz". Ö azonban föltétel nélkül szerette Lengyelországot, az antiszemita támadások ismétlődése közepette is. Mi, lengyel zsidók cimú, 1944-es kiáltványában sem azonosította az antiszemitákat a "lengyelekkel". Ez is a nehéz tanulságok közé tartozik, és nemcsak Lengyelországban. Időnként úgy látszik, mintha fölborulnának az arányok a történelemben. De ez már nem a költők dolga. Nem a költőké. A versfaragók tévedhetnek. A költők soha. Mélyebben élnek a világban. A világ mélyebben él bennúk. Tuwim arról ir egyik versében, hogy szeretné megtalálni azt a fát, amelyből a koporsóját ácsolják. A fák, a nyirfa, és a fűzfa, a lengyel erdők fái, közel voltak a szivéhez. Nem is közel. A szivében voltak. Pedig pálmák és ciprusok között is járt. A fákat nagyon kell szeretni ahhoz, hogy majdani koporsónkként is elképzelhessük őket s megse forduljunk el tőlük. Lodzban majdnem földig ér egy öreg hársfa, remelem, még él, Julian Tuwim szép bronzfejére hajlik. Akik a fa alá helyezték a költő szobrát, talán ismerték ezt a, versét. A hárs árnyékot ad Tuwimnak. Árnyékot ad nekem is. Ha föltárnád a szel, az ágak súroljak a bronzarcot. Gyöngédén érnék hozza, mintha tudnák, kivel van dolguk. Időnként a fák gyóngédebbek az embernél, ősszel hulló levelekkel cirógatják. Télen fölfogják a hó súlyát. Letéptem egy levelet Tuwim hársfájáról. Nem értem, miért mondják Lodzra, hogy nem szép város. Hiszen van egy költője. Ami által egyáltalán valóságosabbá válhat a fólkavarodott időben. Minden természetesebbé válik azáltal, hogy költő érinti. Miként a költőt is minden érinti, ami a nap alatt van, tömérdek fájdalom es ritka öröm, súlyos valóság és pille álom, amikor a tengeren úszik az idÖ, mint a kö, és nem merül el. John Keats verset irt a görög vázáról, a ledöntött ismeretlen istenekről, akik a boldogító káosz ölébe - az időbe - hullva élnek tovább. Mindegy, hogy látott-e görög vázát- Keats sohase látott -, a költészetben minden valósággá válik, és maradandóbb is annál. Olyan az ember érzése ilyenkor, mintha a tengeren éjfélkor elkezdó'dne a vihar, és különösen közel az ég. Nem az az érdekes, hol hívja az embert a hatalmas madár, a szélnek a lengése. Az a fontos, (hallja-e ezt a hangos, s hova jut el a hivó szóra, akár a kopott Lodzból, akár máshonnan. Bódi Tóth Elemér “KÍÍ1TŐ AJKÁN CSÖRÖMPÖL A SZÍ’ EMLÉKEZÉS JULIAN TUWIMRA
