Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-23 / 25. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 23. 1988. Pataki Ferenc egyetemi tanar, Budapest A SZOCIALIZMUS ES AZ EMBERI TÉNYEZŐ A mai magyar társadalomban különböző tipusu válságtünetek halmozódnak egymásra, s aligha vitathatjuk a kedvezőtlen irányú változás tényét és gyorsuló ütemet. Ma rosszkedvű és egyre rosszabb kedvű országban élünk. Nem hajlanék arra, hogy túlságosan sok időt fecséreljünk annak mérlegelésére, vajon illő és h"elyes-e ^ a "válság" szó használata. A szó felcserélhető szelidebbre is, ha a lényegre - s nem a megfogalmazás módjára - figyelünk. Nyilvánvaló, hogy a válsághelyzet ténye és tudata nem szükségképpen esik egybe. A korábbi fejlődésünk alapjául szolgáló kőzegyetértés, a sokat emlegetett konszenzus és a rajta nyugvó közbizalom kimerulo- ben van, újrafogalmazása s tartalmának ujjáalkotása immár halaszthatatlan. Manapság minden szellemi-ideológiai, politikai és gyakorlati erőfeszítésnek e feladat megoldására kellene koncentrálnia. Ma alighanem időszerűbbek Karinthy szavai, mint bármikor: "Az államférfi ( nem jós és nem vátesz - mi nem azt varjuk tőle, hogy megjövendölje, hanem hogy előidézze a jövendőt." Hogyan kapcsolódik ( ez szükebb témánkhoz: az ember elméleti és gyakorlati problémaihoz? ( , A sokszor emlegetett individualizacios áramlat a privatizálódás és a magánfogyasztás hajszolásának alakját Ölti, | gyöngíti a közéleti igényeket, rövid távú es beszűkült időhorizontú túlélési stratégiákat gerjeszt. A társadalmi viselkedésszabályozó rendszerek - a hagyományok, az erkölcs, a jogi méltányosságról alkotott kepzetek, az ideologikus tudat és az e világi hitrendszerek - orientáló szerepe egyre képlékenyebb, s ez az állapot mind nagyobb terhel hárít az egyénre mindennapi létének szervezése és megélése során. Ez pedig^ óhatatlanul a jövőaifelmorzsolása irányába hat, s növeli a bizonytalanságérzetet. *- 1 1 Hazai szellemi, ideológiai es tudomanyo: életünknek van néhány különös és nyugtalanító jellegzetessége, amely nehezíti a tisztánlátást és a cselekvés elsőszülöttség jogának érvényesítését. A beszéd, az értekezletesdi és tanács- kozásosdi országa lettünk, alighanem annak arányában, ahogyan gyakorlati tennivalóink sokasodtak. Félreértés ne essék: tudom, hogy az okos szó is tett értékű, de az arányok mégiscsak felbillenni látszanak. Diagnózisban, helyzetelemzésben es leírásban elért vívmányaink kétségtelenül számosabbak, mint a cselekvési alternatívák kidolgozásában elért eredményeink. Márpedig, ha főképp a diagnózis, a kritikus helyzetkép felállítása terén versengünk, mindig tér nyílik a látványosságot hajszoló, feltűnést kereső - sŐt olykor tendenciózus - kivagyiság előtt, holott mind fontosabb ^DETROITI HÍREK ► HOL KAPHATÓ A MAGYAR SZÓ ES AZ ÉVKÖNYV: Delray Party Store, 7900 W Jefferson- Detroit, Mich. 48209. Detroit es környéke lapkezelője: Miklós György, 11255 Allen R<L Apts' 42P. Southgate, MiCtkt4«l 95. Telefon: 287-2856. lenne Illyés intésének megszivle- lése: "az a fontos, hová mész, ecsém."| A helyzet megítélésében meg igencsak hasonlóképpen velekedók útja az előbbi kérdésre adott válasz szerint ágazik el. Elemi, politikai és ideológiai érdekünk, hogy az eszmecserék és viták fó irányát mindinkább az alternatívák, a "mi a teendő", a "mer re menjünk" ke-L resese jellemezze. v A múltat illetően talán könnyebb egyetérteni, mint a jövőre nézve, mégis a bibliai Lót sorsa fenyeget, ha egyre csak hátra nézünk, s - főként a művészetekben - szinte hozzátapadunk a közelmúlt évtizedekhez, a már-már mitologikussá vált "Ötvenes évekhez". Ráadásul a múltban sem azt fürkésszük elsősorban, ami a mai radikális szocialista reformgondolat szerves elméleti és politikai előzménye, hanem ami elvetendő, nem folytatható, akár a marxi értelemben véve is, jogosan kigünyo- landó. * A forradalmi munkásmozgalom néhány világosan megfogalmazott feltevéssel lépte át a szocialista fordulat küszöbét - bármilyen volt is annak konkrét történeti alakja. Feltette, hogy a nép túlnyomó többsége objektive érdekelt a szocialista fordulatban, s ezt előbb vagy utóbb szükségképpen fel is kell ismernie, hiszen ebben történelmi szükségszerűségek fejeződnek ki. Úgy vélte, hogy a forradalom nyomán kiépülő társadalmi struktúrák, gazdasági és politikai viszonyok - lévén mindinkább emberi és emberhez méltó létfeltételek - mintegy spontán módon s viszonylag rövid történelmi idŐ alatt üj emberi értékeket hoznak létre: a munka uj ösztönzőit, a közéleti igényt, a társadalmi szolidaritást és a kollektivizmust, az emberi viszonylatok humanizált alakzatait. Természetesen mindez egybefonódott a "tudás hatalom" hitének - a regi munkás- mozgalomi jelszóban is megjelenő - tételezésével, azzal, hogy a közműveltség térhódítása, a szellem és a tudomány a szocializmus természetes szövetségese, az új emberi minőségek kialakulásának ösztönzője. Végül mindez társult azzal a feltevéssel, hogy a szocialista folyamatok alapján és keretében egy vilagtörténetileg uj embertípus, egy normativ mércekent is működő embertípus jön létre, amelyet "szocialista embernek", vagy csak egyszerűen "uj embernek" neveztek. Maga a normativ képzet az "új emberről" sohasem vált kellően kidolgozottá, illetőleg koronként más és más jellegzetességei kaptak hangsúlyt. A huszas évek messianisztikus és aszkétikus világforradalmárától, aki magánlétének és közlété- nekt viszonyait egyaránt radikálisan át kivanta alakítani, hosszú út vezetett a sztálini korszak fegyelmezett, szerkezetbe betagolódó "csavaremberének" képzetéig. Mindezek az előfeltevések amelyeknek alaposabb szemügyrevételétdl el kell tekintenünk, szükségképpenive tettek egy következetesen optimisztikus, messianisztikus- de történetileg és pszichológiailag hiteles- képzetet az "új ember" eljöveteléről, s a hozzá fűződő sürgető várakozást is tükröztek. E messianisztikus remenyek nem teljesültek, s nem is teljesülhettek viszonylag rövid történelmi időszak alatt. Nem válhatott tömegessé a munkára késztetés újszerű inditékrendszere, a családi és magán- viszonyok dezorganizálódtak, az ónigazgatási forrnak alacsony hatékonysággal működtek. A sztálini korszakban azután tragikus szakadás történt az eszmények és a valóság között. Nem ismerünk olyan társadalmat, amely végsó soron ne az "emberi tényezőn" nyugodnék. E felismerésben még semmi originális nincs. Marx joggal írja: "Mi a társadalom, bármilyen is a formája? Az emberek kölcsönös tevékenységének a terméke." (MÉM 27. kötet, 429. old.) Vagyis: "maga az ember, a maga társadalmi vonatkozásaiban." A valódi kérdés az "emberi tényező" minősébe e minőség konkret társadalmi működési tere. Ez a kérdés lényege, és nem az emberi tényező elvontan szemlélt problémája. Az emberi tényező kritikus pontiai, ha most eltekintünk a népesség fizikai-egeszsegi és demográfiai állapotától - nézetem szerint a következők: * a munkára késztetés és általiban a sokirányú társadalmi aktivitás inditekrend- szerenek, motivációs hátterének állapota; . * a célképzetek és a jövőt illető perspektívák helyzete; * a személyes viszony a társadalmi viselkedésszabályozás normativ rendjéhez; * az iskolázottság-közműveltség állapota; a civilizációs igényszint. A kelet- európai szocialista társadalmak mindmáig nem voltak képesek létrehozni az állampolgárok társadalmi - mindenekelőtt gazdasági és politikai - aktivitásának és öntevékenységének átfogó és mélyen gyökeredző inditekrendszerét. Ez az állapot bizonyosan összefüggött és Összefügg azzal is, hogy az embert - mint a termelés szubjektumát - nem lehet elkülöníteni az állampolgártól, az állampolgári közérzettől és a tulajdonosi tudattól. Ha a társadalom teljes viszonyrendszerében, valamennyi részstrukturájában nem teremtjük meg az állampolgár sokoldalú kibontakozásának, személyes autonómiájának feltételeit és garanciáit, ha nem hozzuk letre az emberi szabadság szocializmus teremtette alakjanak a jogokat es kötelességeket szervesen egybekapcsoló biztosítékait, úgy újra és újra illúziók foglyai leszünk, vagy újra és újra a kényszerítés csábításának engedünk, esetleg alkalmazására kényszerülünk. Ezért válhatott napjainkra világossá, hogy a szocialista társadalmak nem egyszerűen gazdasági reformokra szorulnak, hanem átfogó társadalmi-politikai reformok küszöbéhez érkeztek. Az e^yén mindig és minden megnyilvánulásában teljes személyiségével van ^jelen. A gazdasági alanyként is állampolgár marad, ilyen vagy olyan világszemlélet és aspirációk birtokosa, saját elképzelései vannak személyes jövőjéről és közös kilátásainkról, Ítéleteket hordoz valóságunkról s annak esélyeiről. Bizonyosak lehetünk abban is, hogy a két rendszer közötti versengés mindinkább áttevődig az emberi minőség, az életminőség, a társadalmi létformák humanizáltsá- gának síkjára. Számos jel utal arra, hogy az emberek fantáziáját világszerte megragadják ezek a kérdések, mintsem a technika vagy a tárgyi világ látványos csodái.
