Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-12 / 19. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 12. 1988 Bokor Péter (Budapest) TÖRTÉNELEM FELULNEZETBOL Portugáliai beszélgetés Horthy István özvegyével v. ------------------------------------------------------------Milyen épületben helyezték el önöket?-Nagy ház volt az erdő közepén. A földszint és a második emelet a Gestapoé volt, a miénk az első emelet. Ha ki akartunk menni sétálni, jelentkezni kellett a kijárat melletti szobában, a Gestapo-Órnél. Az kinyitotta az ajtót, és mindegyikünket egy fegyveres ór kisért. A kert nem volt nagy, de ^elég hosszú; ott is állt egy barakk- épület, benne száz SS-katona, az egészet drótkerítés vette körül. A TANUSZÁRNYON (Horthy Miklós és csaladja 1945 májusában felszabadítóként fogadta a győztes amerikaiakat. De az amerikaiak?! Az első odaérkező tiszt, egy őrnagy, szállást keresett a csapatainak. Elrendelte, hogy Horthyék két órán belül hagyják el a házat - mely- a német őrség elmenekülése, elszéledése folytán - amúgy is jórészt üres volt.)-Mondtam neki, hogy pillanat, nem ilyen egyszerű a dolog. Megmutattam neki a barakkokat, a sorompot, a drótkerítést, megmagyaráztam, hogy mi itt eddig foglyok voltunk, azt se tudjuk pontosan, hogy hol vagyunk? Hat hová mehetnénk? Engedje meg, hogy legalább néhány szobában itt maradhassunk. Aztán megmondtam, hogy Horthy kormányzó van itt. Azt felelte, hogy a parancsnokhoz kell fordulnia. Rövidesen megjött az engedély, hogy maradhatunk, az első emeleti szobáinkban. Közben a ház többi részébe beköltöztek a csapatok. Az amerikai generális délután meghívott minket teára és ott közölték apósommal, hogy Patch tábornok szeretne vele beszélni. Ket-három napra csomagoljon össze es elviszik Patch-hoz, mert o nem tud most idejönni. Mi ezt elhittük. Apósomat elvitték és hónapokig nem kaptunk róla hirt. Fél év múlva tudtuk meg, hogy hol fogolyként kezelték, hol úgy, mintha csak vedöőrizetben lenne. Végül Nürnberg- be került, a fogházba, ahol a náci fobünösök voltak, de ót a tanuszarnyban helyezték el és onnan Írhatott nekünk. Végül Jackson, az amerikai főbíró megkérdezte, hogy hova akar menni? - A családomhoz. - Ezt Washingtonban kell elintéznem. - Apósom azt hitte: hónapokba fog kerülni, ehelyett két nap múlva autóba ültettek és elhozták. Karácsony előtti napon, december 23-an.-Miből eltek?- A házba beszállásolt Csapatok nem hagytak, hogy ehen haljunk. Amikor aposom megjött, attól fogva az amerikaiaktól ellátást kapott, ebből nekünk is jutott. Amikor szükségünk volt valamire, az valahogyan mindig előkerült. Én aztan hamarosan titkárnői állasba mentem a Nemzetközi Vöröskereszthez, a nyelvtudásom volt segítségemre. Ekkor csak hétvégén lehettem otthon. Ányosom főzött, méghozzá nagyszerűen, IIus nóver végezte a házi munkát. Nagy megértés, harmónia volt közöttünk. Utóbb aztán megtudták külföldön is, hogy hol vagyunk, és csomagokat is kaptunk. John Flournoy Montgomery, aki korábban Budapesten volt az USA követe, mindent megtett, hogy apósomnak segítsen. Később az egykori követ létrehozott egy csoportot, akik pénzalapot adtak össze, amiből mi, ha szerényen is, de meg tudtunk élni. Nagy hálával tartozunk Montgomerynek és azoknak a barátainknak, akik ezt az alapot Összeadtak, nagyreszt tehetősebb zsidó barátaink voltak. (A legutóbbi mondat kommentárt igényel. Amerikába került magyar zsidók gyűjtése Horthy Miklós javára? De hát igaz, ami igaz: huszonöt évi heves antiszemitizmus, az 1919-es zsidómészárlások, a "numerus clausus"-megalazások sorozata, az újvidéki vérengzés, a 2. hadsereg munkaszolgálatosainak gyilkolása, a Hitler "megnyugtatását" is szolgáló, de a faji gyűlölködést szakadatlanul felszító propaganda - mégis hála? Az érem másik oldala: Hitler 1941-tól szakadatlanul és dühodten követeli a magyar zsidók deportálását, de Eichmann csak a német megszállás után láthat munkához. Korábban több tízezer Lengyelországból, Szlovákiából, Horvátországból elmenekült zsidó bújhat meg - főleg Budapesten. A deportálás kezdete előtti utolsó hetekben munkaszolgálatra mozgósítják a még civil zsidó férfiak többségét és a munkaszolgálatos századokat csak Horthy megbuktatása után, a nyilas időkben deportálhatják. 1944 júliusában Horthy parancsára magyar katonai eró gátolja meg Eichmannt és a magyar csendőrséget vagy kétszázezer budapesti zsidó deportálásában, amire szintén - már nem teljes módszerességgel - csak a nyilas hatalom alatt kerül sor. Minden eremnek két oldala van. Szinte lehetetlen, az érem mindkét oldalát egy időben látni, de bármelyik oldal láttán - kötelező gondolni a másikra is.)-Mikor került elő a sógora?-Mauthausenból, ahol egyébként ott volt Kállay Miklós is, átvitték őket Dachauba, ahol sok politikai fogoly volt, olyanok, mint Leon Blum, Schuschnigg és még sokan. Onnan Dél-Tirolba kerültek, ott szabadultak fel. Az amerikaiak aztán Nápoly közelébe, Capri szigetére szállították őket. Apósommal eloszor 1945 őszén találkoztak, amikor az amerikaiak felhoztak Capriból Nürnbergbe, hogy apjával láthassák egymást. Ennek nem volt konkrét célja, csupán emberi figyelem volt részükről. Aztán visszament Capriba és valamivel később jöhetett hozzánk Weilheimbe végleg. 1946- ban, amikor Veesenmayer és más náci diplomaták ügyét tárgyalta a nemzetközi bíróság, apósomat megidézték tanúnak. En elkísérhettem, a korára való tekintettel, mint az ápolónője. Azt tanúsította, hogy Veesenmayer Hitler teljhatalmú megbízottjaként lépett fel Magyarországon és döntő felelősséget visel a történtekért.-Meddig maradtak Weilheimben?-Négy évig ,1948 végéig. Nagyon nehéz idők voltak. Én akkoriban ismertem meg igazán az apósomat. Minden házi dologban segített, sohasem panaszkodott. Az volt a nagy vágya, hogy egyszer még visszamehessen Magyarországra: otthon akart volna meghalni.-Hogyan kerültek Portugáliába? Miért eppen oda?-Mindenáron el akartunk menni Bajorországból. Főleg anyósom miatt, aki nem bírta az ottani kiimát. Az amerikaiak réven, akik egy kicsit mindig odafigyeltek ránk, sikerült átmennem Svájcba feketén, iratok nélkül. Az első utam a portugál követségre vezetett, mégpedig azért, mert a követet ismerte a sógorom Braziliából. Ezért kerestem fel, az ismeretség miatt, egyébként nem akartunk Portugáliába menni, hiszen portugálul egyikünk sem tudott. En spanyolul már Németországban megtanultam, de apósom nem akart Franco Spanyolországába menni. Nem tudom pontosan miért, de nem akart. Franciaországban es Olaszországban viszont akkor nagyon erős kommunista párt is működött, nem tudom, hogyan fogadták volna őket? A portugál követ mindjárt azt mondta: csak arra kér, hogy négy napig várjak, amig a kormányától választ kap. Nem volt nehez Svájcban maradnom, sok ismerősöm élt ott. Négy nap múlva a portugál követ azzal fogadott, hogy itt vannak a diplomata vízumok, az egész családot szívesen látják. így kerültünk Estorilba, Lisszabon közelébe.-A Casa san Jose nevű villába.-Előbb több más helyen voltunk, aztán abban a kis villában. De az sem volt olyan egyszerű: a tulajdonos ragaszkodott hozzá, hogy nyáron mindig Ó lakhasson ott, igy nekünk nyaranként ki kellett költöznünk egy olcso hotelbe.-1956-ban Horthy 88 éves.-Nagyon érdekelte minden. Csak a rádiót hallgatta, az újságokat olvasta. November 4-e után egyszerre nem nyitotta ki ’ a rádiót, nem olvasott, valahogy kialudt. Egy ideig még egeszen jó egészségben volt, de egy szép napon nem kelt föl az ágyból. Az orvos azt mondta:, nincs semmi szervi baja, csak talán fáradt. Tiz nap múlva meghalt. Anyósom két évvel utána halt meg, gyomorrákban. Hála Istennek, nem szenvedett. Mindketten itt Lisszabonban, az angol temetőben nyugszanak. Apósom többször mondta, hogy "egy szép napon vigyetek engem haza". ■ * (Horthy Miklós halálával fiának özvegye "kilép" a magyar történelemből. Mindaz, ami az ő életében, a fia életében történik ezután: szigorúan magánügy, nem tartozik a történelmi visszaemlékezés rögzítőjére.) Vege som overseas cm. műt mám FŐüGYttÓKSÍC 330 East 79th Street SUITE IC New York, N.Y. 10021. Tel: (2É2) 535-6490 Vámmentes küldemények Műszaki cikkek * Kocsik * Televíziók Csemegecsomag * Háztartási gépek Ismét kaphatók azl1í.t£-Á£lAít Pénzküldés UTAZÁSI IRODA Forduljon irodánkhoz • •* *
