Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-12 / 19. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 12. 1988. DETROIT, Mich. Nagyon köszönöm, hogy küldték a lapot. Most végre hozzájutok az íráshoz és küldöm előfizetésemet 1989- re. Sajnos nem látok olvasni, de azért felad­ni nem tudom. Másképpen az egeszsegem jó, csak a szemeim rosszak. (Nem lehet rajta segíteni. Messze ugyan latok, de az ételt nem látom a tányéromon. El tudom végezni a munkámat. A férjem nagyon jól segít mindenben, bár nagy beteg volt, s most attól fél, hogy visszajön a betegsé­f j . ,| Hugóm Magyarorszagrol eljött a férjé­vel látogatóba, Abauj megyében, Halmajin laknak, üzletük van, ahol mindent árusíta­nak. Férje kitűnő üzletvezető, mindig kere­si, mit szeretnek a vevők és most itt is kereste, mit tanulhat, amit ott is tudna használni. Leányom és fia tanul magyarul, de nincs senki a közelben, akivel beszélhetnének. Leányom olvassa a lapot és örül, amikor megérti amit olvas. Örüló'k, hogy ha már én nem leszek, még lesz, aki majd beszél a rokonokkal, akik odahaza tanulnak ango­lul szótárból. Rosa Pavloff FOREST HILLS, N.Y. Küldök tiz dollárt és minden hónapban ugyanannyit. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok többet juttat­ni annak a lapnak, amely minden pénzt megér. Az igazság és őszinteség mintaképe. Remélem még sokáig megmarad. Az angol oldalra vonatkozóan: okvetle­nül kell; ha mi már nem leszünk, a mai fiataloknak muszáj tovább vinni. Küldök két cimet, küldjenek nekik mutatványszámo­kat a lapból. Frank Diamant • CANTON, Ohio. Küldök 20 dollárt a lap­fenntartásra, sajnálom, hogy nem több, igen hiányozna, ha nem volna. Nem tud­tam előbb Írni, mert nehezen megy az írás, túl vagyok a 90. évemen, s kétszer voltam kórházban ebben az évben. Igen szeretem a lapot és kívánom, hogy még sokáig szerkesszék. £ Helen Kaincz WINDSOR, Ont. Megértettem felhívásu­kat a lap helyzetére vonatkozóan. Tehet­ségem szerint próbálok segíteni és itt küldök Ötven dollárt. Bár en is tudnék azok sorai­ba állni, akik havi segitseget tudnak adni, sajnos ezt koromnál fogva (86 éves vagyok) nem tehetem, a penziómból nem tudok megspórolni és más jövedelmem nincs. Amit adok, szívesen teszem. Sulyok Julia SZÁLLÁST (STB.) KERES Alulírott Csinos Elvira azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy levelemet (címemet) olyan magyar származású hölgyhöz, vagy űrhoz, esetleg patronáló klubhoz továbbí­tani szíveskedjék, aki/akik szívesen vállal­nák 1-2 hónapos USA-ban való tartózko­dásom tanulmányi-, szállás-, ill. útiköltsé­gemet. Magamról röviden: középkorú, titkárnő vagyok, és szeretném az angol nyelvet tökéletesen elsajátítani. Csinos Elvira Budapest, 1086 Költői Anna u. 26. Levéltöredék 1958-ból Az utolsó napokat élem Európában... Az ember élete... úgy gondolom mindany- nyiunké... tele van határkövekkel, talán ezért is nevezik az "elet országutjának". Robogó vonaton megyünk feltételes és nagy megállókkal, ismeretlen tájakat igyek­szünk örökre felszippantani magunkba. Uj arcokkal találkozunk és búcsúzunk szüntelenül. Úgy érzem valamit lezárok az életemben. Többkötetes regény olvasásánál is, amikor odajut az ember "Vége az első kötetnek" - egy pillanatra megáll, és még mielőtt belekezdene a második kötet olvasásába, visszalapoz az oldalak közé, mert a második fejezet értéke, szépsége mindig függvénye annak, hogy milyen mértékig értékeltük, tettük magunkévá a regény első részét. Eddig itt Olaszországban nem éreztük magunkat teljesen idegenben. Ez a föld hazánk földjével szorosan összefügg. Európa szerves része mindkettő. Ahova megyünk, ott minden más: nem akkor kel fel a Nap, mint a monoszlai hegyek felett, pz éjszaka máskor borong, mint a Taroran. A felhők, melyek északnyugat­ra mentek, talán láttak Benneteket is. A Hold látószögebe Ti is, mi is belefértünk és a Museo Terme Diocleciano előtt talál­tam egy igazi akácfát, olyat, amiből una­lomig van otthon. De mi lesz ott kint? A kilenc napon keresztül kíméletlenül nyugatra tartó hajó menetrendszerű pontos­sággal fogja elhagyni az európai partokat és kárpótlásul a kilencedik napon megmu­tatja a távoli ország kapuit. Lelkűnknek uj, nagyobb és erősebb antennákra lesz szüksége és szivünk hullámhosszát is meg kell változtatni, hogy szeretetünk eljusson Hozzátok. Új es nagy erők válnak szüksé­gessé, nemcsak az uj élet megkezdéséhez, de ahhoz is, hogy a régit - magyar hazán­kat - továbbra is megtarthassuk magunknak. A szükségessé vált erők keresése köz­ben jutottam el Hozzád, Édesanyám. A gyermekek úgy forognak anyjuk körül, mint a Nap körül a Föld, és ha a Föld néha sötétségben van, annak soha nem a Nap az oka, hanem mert a Fold is forog. Hisz az egész élet egy örök körforgás: negyven évvel ezelőtt Te hajoltál betegágyam fölé és milyen sokszor volt álmatlan éjszakád. Lesve pihenésem, ólomlábon járt az idő. De Te soha nem voltál fáradt. Ma már én is ismerem az izét ezeknek az éjszakák­nak. Ma már tudom, hogy Neked volt igazad Anyám, mert nincs nagyobb, szebb, boldo­gabb és hatalmasabb érzés, mint adni és adni... Összehasonlíthatatlanul több, mint kapni. Ma mar tudom, hogy egesz életed folya­mán mérhetetlenül gazdag voltai, mert mindig csak adtai. Amikor ezt a levelet írtam, Anyám 65 éves volt, én 42. Anyám most 95 éves. Mit kaphattam volna az életben szebb, gazda­gabb es nagyobb ajándékot? Ősz fejemet a vallara hajthatom. Benedek MASSACHUSETTS. Lapjuk olyan kitűnő, hogy bár szórványosan, magyar barátaim­tól megkapom, de nem tudom kihagyni, ezért szeretném előfizetni és az Évköny­vet is megkapni. Küldöm előfizetésemet félévre és az Évkönyv arat. Kérem, hogy a "Bűn és az elet" c. Moldova György7 soro­zat eddig megjelent közleményeit szívesked­jenek elküldeni. Sz, A.-----------------;___________l______ Időközönként elbeszélgetünk barátokkal egy. vagy más kérdésről, eseményről. Nemrég egy ilyen alkalommal az egyik résztvevő arra a kérdésre, hogy "mitől fel elsősorban?" azt válaszolta, hogy az inflációtól. Véleményét azzal indokolta, hogy milliók­ra rúg azoknak a száma, akiknek sikerült néhány ezer dollárt megtakarítani es azt bankban elhelyezni. E megtakarított pénzt arra használják fel, hogy kiegészítsek tár­sadalmi biztosítási (S.S.) nyugdijukat, ami lehetővé teszi a házbér fizetését, a szük­séges élelem beszerzését, valamit költhet­nek ruházatra és szórakozásra is. "Ha az infláció következteben a dollar vásárlóereje csökken, a megtakarított néhány ezer dollár elúszik, a pénz értékét veszti" - mondta az inflációtól rettegő barát. Arra a kérdésre, hogy miképpen lehet biztosítani a megtakaritott pénz értéket, azt válaszolta, hogy csupán arany vásárlá­sává!. Ezt azzal próbálta igazolni, hogy az arany ára 1976-ban 200 dollar volt un­ciánként és 1988-ban 450 dollárra emel­kedett. Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor elolvastam a Wall Street Journalban a Wharton Econometric Forecasting Asso­ciates, elismert pénzügyi kutató intézet (WEFA) jelentését, amely arról számol be, hogy az elkövetkező évtizedben a jelek szerint az arany ára a jelenlegi 450 dollár­ról 300-350 dollárra, vagy ennél is alacso­nyabbra, esetleg 250 dollárra csökkenhet. A jelentés beszámol arról, hogy az arany- termelő vállalatok felfokoztak a termelést, miután a kereslet felemelte az arany árát. Az arany iránti kereslet egyik magyará­zata, hogy sokan vásárolták arany pénz­érmékét. Ezek azok, akik úgy vélik, hogy e lépéssel biztosíthatják pénzük értekét az inflációval szemben. A WEFA jelentése szerint az elkövetke­ző evekben az arany utáni kereslet csökken­ni fog, ami az arany áranak csökkenését vonja maga után. "Nyugtalanító körülmények a történelem­ben szinte példátlan hatassal lesznek az arany árara" - Írjak a jelentésben. Kenneth Hanby, a Resource Strategies, Inc. igazga­tó-helyettese mondja: "Úgy vélem, hogy aki ezt irta, kissé elvétette a sulykot." * A WEFA jelentését meg lehet venni. Az ára csekély, 3,500 dollár, de megtakarí­tást jelent, ha nem egyet, hanem kettőt vásárolunk, amit potom 4,000 dollárért lehet beszerezni. Lusztig Imre

Next

/
Thumbnails
Contents