Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-14 / 15. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 14. 1988. gyurkÓ laszlo ¥ A MAGYAR SZOGIALIZMUS VALSAGA A magyar szocializmus második válságát éli meg. Az első közvetlenül születése után következett be, ezerkilencszázótven- kettőben, Ötvenháromban. A válság a társadalomé is, az egyene is, korábban kezdődik^ mint amikor felszínre kerül, tudatosul. Súlyos hibák, akár bűnök önmagukban nem okoznak válságot; a válság egy sok összetevős folyamat végkifejlete, s a helyzettől, körülményektől függ, mennyi idő alatt lesz nyilvánvaló. A magyar szocializmus első válságának tragikai vétsége már 1949-ben, a Rajk-perrel elkövetődön. A lappangási idő rövid volt, a válságot kiváltó okok súlyossága miatt is. A kiút lehetősege 1953-ban megfogalmazódott, de a program végrehajtásának felemássága, elodázása, majd befullasztása, a kiváltó okok és tényezők továbbélése a válságot csőddé fokozta: a magyar szocializmust 1956*-ban csak külső erővel lehetett életben tartani. Az ötvenes évek válsága az önkényből, az eltorzított eszme, eltorzult gyakorlat és a nép meghasonlásáből, az elmélet es a mindennapok összerimeletlenségéból, a meg nem gyókereztetett elvek erőltetéséből, az ország hagyományainak semmi- bevételéből, az ellenség es testvér szülte világfeszúltségből, a kommunista mozgalom rossz hagyományainak eluralkodásából alakult ki, hogy csak néhányat említsünk az okok közül. A rossz politika a magyar társadalom néhány eves példátlan emelkedését törte derékba. A külső tényezőknek a magyar szocializmus első éveiben meghatározó szerepük volt. A válságból kivezető célok és törekvések elbukásában és elbuktatásában azonban a belső erőknek nagyobb súlyuk volt, mint annak, amit hol a kis nemzetek nyomorúságának, hol geopolitikai helyzetnek neveznek. Az út, amely 1953 júniusától 1956 novemberéig vezetett, elsősorban a magyar szocializmus csődje volt. Az 1953-as és az 1987-es válság gyökeresen különbözik egymástól. Legfeljebb az állapítható meg, hogy napjaink bajainak hajszálgyökerei az ötvenes évek meg nem oldott vagy felületesen megoldott problémáiból is táplálkoznak. A talajt ugyan fertőtlenítették, de életben maradtak kórokozók, már csak azért is, mert nem ismerték fel okét. S az új társadalmi rend kezdeti megbocsáthatatlan bűnei mindmáig bizalmatlanságot szülnek. Az 1987-es válságnak nem a félelem, a feszült világhelyzet, a törvénysértések, az erőszakos dogmatizmus az oka. Magyar- ország ma nem romokon épül, nem az altalános nyomorból igyekszik kilábalni; a válság kialakulásakor nem két-három év forradalmi felívelését tudhatta maga mögött, hanem évtizedes, szinte egyenletesnek tünŐ fejlődést. A válság mégis kiala- kult. i , A válság, a célok, elvek, elvárások és a valóság, a be nem( teljesült lehetőségek összeütközésének tartós folyamata, a szakadékká mélyült repedés a tervek, Ígéretek, vágyak és hétköznapok között: a kialakult struktúra nem felel meg a követelményeknek, nem képes a valóságot hatékonyan alakítani. Az 1956-ot követő keserves konszolidáció létrehozta a megegyezést az ország és a vezetés között, s megszülte a gazdasági reformot, az első intézményesített kísérletet a szocializmus szerkezeti megújítására. A hetvenes években azonban, amikor a gazdasági reform alapján érződött 'már, hogy ennek sikeréhez társadalmi-politikai szerkezetváltásra is szükség van, nemhogy ez nem jött létre, de a gazdasági reformot is lefékezték, megállították. A célok érteküket vesztették, mert nem jelentek meg a mindennapokban, téves magatartásformák alalkultak ki és lettek vonzóvá, az értékrend középpontjává a jólét vált, s amikor ennek gyarapodása is megkérdőjeleződött, a válság megérett. A társadalmi-gazdasági szerkezet nem volt képes cselekvésre késztetni az embereket. Ez az oka a magyar szocializmus válságának, s nem, mint általában gondolják, mondják, a gazdasági krízis. A gazdasági nehézségek túlhangsúlyozása - nem gazdasági értelemben, hanem a válságot kiváltó okok rangsorolásában - egy ideig elfedte, elfeledtette a baj lényegét, de döntő szerepe volt, hogy a válság tudatosult. Tévedés, hogy a közhangulatot az emberek pénztárcája szüli, de Magyarországon alapvető állampolgári jogként rögzült az anyagi helyzet folyamatos javulása, függetlenül a mindenkori gazdasági helyzettől, eredményektől, teljesítményektől. A hatvanashetvenes években, de még az évtized elején is a nép túlnyomó többsége évről évre feljebb kapaszkodott a magyar mértékű jólét létráján, s' amikor egyszer csak elmaradtak a további fokok, az emberek kételkedni kezdtek, bizonytalanok lettek, kétségbeestek. A krízis visszavezethető arra, hogy a bérek tartósan elváltak a teljesítményektől. Gyökeres szakítás ez az emberiség évezredes tradíciójával: a jövedelem a kiváltságosoktól eltekintve - ősidők óta függ a dolgos tevékenységtől. Szakítás ez a szocializmus alapvető elvével is, miszerint mindenki a munkája szerint részesül a termelt javakból. Az új társadalmi rend már születése pillanatában túlhangsúlyozta a szocializmus eszmerendszeréből az egyenlőségre való törekvést. A szovjethatalom kezdetén a legfelső vezetők illetménye nem haladta meg egy jó szakmunkás bérét. Magyarországon a felszabadulás utáni első országod bérrendezéskor a segédmunkások, napszámosok bérét emelték, a szakmunkásokét, az értelmiségét csökkentették. Ezt a folyamatot táplálta a szocialista mozgalomban őshonos önzetlenség, puritánság, más esetekben politikai megfontolás: a legszegényebb rétegek megnyerése, Magyarországon a gazdasági kényszer is: a háborúban gazdaságilag is kivérzett • országban az alapvető létfeltételeket milliók számára csak a jobban keresők jövedelmének apasztásá- val lehetett biztosítani. Bűnösen eltorzult ez a gyakorlat azokban az években, amikor a dolgozók számára többet .termelni azt jelentette, hogy a többletből azonnal parancsolt kötelesség lett. így vagy úgy: az egyenlösdi mélyen meggyökerezett az ország létében, tudatában. A több kereset előbb kimondva, majd kimondatlanul bűnnek, szégyennek számított, más vetületben a szocialista elvek megtagadásának. A szocializmusnak a jóléttől, az egyenlőségtől való féltése tükröződött a fridzsider-szocializmus vitájában, a háztáji gazdaságok ellen újra meg újra fellobbanó indulatokban, a maszekok, a kiemelkedő jövedelem lehetőségét kínáló értelmiségi pályák elleni acsargásokban. A vezetés nem tudta megvalósítani a teljesítménnyel, társadalmi haszonnal arányos bérezést, s a munkával nem fedezett jö- " VeMéfém‘’vve<5éHségé*'szokásjoggá lett. Amit I v* < J « ( a tartós fellendülés eveiben tálán nagyobb megrázkódtatás nélkül meg lehetett volna valósitani, azt ma már csak súlyos feszültségek árán lehet: a teljesítményre ösztönző bérezés jelentős rétegeket a létminimum határára vagy az alá szorítaná... Az ország válaszúira érkezett: vagy átütemezi szükségleteit, azok kielégítését, vagy vágyai és lehetőségei állandó ellentmondásba kerülnek, állandó feszültséget, ki- elégületlenséget okozva. Vagy újratermeli az igazságosság^ tisztesség, önbecsülés, segitökészség, áldozatvállalás, felelősség társadalmi értékrendjét, vagy élete elsivá- rosodik. *. * • A magyar szocializmusnak több méltóságra, önérzetre van szüksége. Megengedhetné magának, mert van oka rá: sajat közelmúlt történelme. Ennek az Írásnak nem az a feladata, hogy számba vegye az eredményeket. De aki emlékszik, tudja, hogyan éltünk húsz, harminc, negyven, Ötven évvel ezelőtt. S aki nem emlékszik, nem emlékezhet, lapozza fel a történelmet. Ha a jogos Önbecsülés nem válik erővé, ha nem fejlődik ki a veszélyeztetettség méltósága is, a társadalom maga fosztja meg önmagát lehetőségeitől. Az emberekre elsősorban a gyakorlat hat, életüket az formálja, társadalmi méretekben is. De ez is dogmává lett; az érvelés, a meggyőzés, az okfejtés ódivatú fogalommá fokozódott le. A tanulmány Írójából nemcsak az Írástudók szakmai felelőssége szól, amikor igyekszik hitet tenni a gondolat, a szó társadalom- és emberalakitó szerepe mellett. Ha az életből kiiktatódik a töprengés, ha a társadalom nem ösztönzi a gondolkodást, ha a szó szóvirágnak Ítéltetik, ha a lét tankja letapossa a tudatot, (ha érv és ellenérv csak pisztolypárbaj, száz meter távolságból, ha Platánt át kell képezni utcaseprőnek vagy atomfizikusnak, ha ember, hatalom csak érdekben gondolkodik, ha az érzelem szeszély, az értelem fényűzés, disz, az emberi lényeg sérül meg. A szónak vissza kell kapnia értékét. A valóság, az igazság megfogalmazásának kísérlete is cselekedet: nélküle a társadalom szegényebb lesz, az élet sivárabb, az ember cselekvőképtelenebb. A Nobel Alapítvány bejelentette, hogy az idén mintegy 15 százalékkal, összesen 2.5 millió svéd koronára emelte a Nobel- dijjal járó pénzjutalmat. SOBEL OVERSEAS CORE ina országos FÓÜGYNÖKSÉG 330 East 79th Street SUITE IC New York, N.Y. 10021. Tel: (2Í2) 535-6490 Vámmentes küldemények Műszaki cikkek * Kocsik * Televíziók ^Csemegecsomag * Háztartási gépek Ismét kaphatók azlIÍIGLÁNAJL y . Pénzküldés UTAZÁSI IRODA Forduljon irodánkhoz
