Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-17 / 11. szám
Thursday, March 17. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Montesquieu utazása Magyarországon Beregi Tivadar (Párizs)A mikor a Torvény szelleme cimu jog és társadalomfilozófiai müvének terve megfogant benne, Montesquieu, a XVIII. század egyik legkiválóbb francia iroja és jogtudósa mar akkor elhatározta: beutazza Európát, hogy közvetlen tapasztalatokkal, benyomásokkal igazolja megállapita- sainak történelmi érvényét es politikai elveinek célszerűségét. De különben is vonzotta ot az európai népek életenek, kultúrájának, szokásainak, hagyományainak közvetlen megismerése. így történt, hogy ausztriai útja során Magyarországra is utazott, hogy az ottani, ‘feudális, hűbéri gazdasági és politikai viszonyokat tanulmányozza. Montesquieu sokat olvasott a magyarokról. Ismerte már elozoen az ország történetet, civilizációját, etnográfiáját, s igy annál nagyobb volt benne az érdeklődés, az iro ösztönös kíváncsisága is, hogy a magyarok életével, a nép sorsával közelebbről is megismerkedjék. Amint az leveleiből, utazási feljegyzéseiből megállapítható,, 1728 május végen érkezett Pozsonyba. Éppen akkor ülésezett az országgyűlés es igy o is reszt vett a diétán. Pozsonyi tartózkodása nyilván örömmel töltötte el a francia irót, mert megérkezése után pár nappal levélben kérte Lord Waldegrave barátját, hogy jöjjön el ö is Pozsonyba: "Megérkeztem Pozsonyba, teljes egészségben - Írja Lord Walde- gravenek.-Az első két napot tanácskozással töltöttem el. Ön is nagyon jól tenné, ha eljönne ide. Pozsony megérdemli az Ön érdeklődését is." "Egyébként nagyon meg vagyok elégedve magyar lakájommal, aki minden pillanatban illusztrisnak es szuperillusztrisnak szélit. Ha megdorgálom, akkor magnifique- nek nevez, és ha egy rossz levest hoz, akkor is a magnifikus címmel szélit engem... Budán túl máshová nem szándékozom elmenni." Semmi feljegyzést, semmi adatot nem találunk budai tartózkodására vonatkozóan. Ezzel szemben tény az, hogy Pozsonyból Körmöcbányára, Besztercebányára, Selmecbányára is kirándult és végül megtekintette Királyhegyet is, ahol megismerte a Savery- Newcomen-féle gözszivattyut, amelynek technikai jelentősegéről megemlékezik feljegyzéseiben. Montesquieu egy hónapi magyarországi tartózkodás után, junius végen visszautazott Bécsbe. Innen irt levelet Berwick angol tábornoknak, Lord Waldegrave nagybátyjának, amelyben lelkesedéssel beszél kedves és felejthetetlen pozsonyi emlékeiről: "12 napot töltöttem Pozsonyban, ahol jelen voltam a diétán; megismerkedtem a magyar urakkal s jócskán ittam magyar bort. Odaérkezésem másnapján Nadasdi belgrádi püspök a nádor urnái igen megkedvelt, és addig ittunk áldomást, hogy végül is mindketten jól becsiptünk. A püspök folytonosan hajtogatta latinul: gyere velem Belgrádba, jó lovaim vannak, egy dénárodba se fog kerülni, amire én neki azt válaszoltam, ugyancsak latinul: tisztelendöséged olyan jól iszik, hogy első napon megölne." Ez a levél még kifejezettebben mutatja, hogy Montesquieut milyen rokonszenv- vel és szívélyes vendégszeretettel fogadtak Magyarországon. Pozsonyi tartózkodása alatt megszerette nemcsak a jo zamatu tokaji bort, hanem a magyarokat is. Utazásaim cimü müvéből azonban megtudjuk, hogy Erdélybe is ellátogatott és kortörténeti érdekességként említi, hogy az erdélyiek az év háromnegyed reszeben nem esznek húst, és miután nem tudnak mit csinálni a felhalmozott hússal, csaknem .1 , I semmiért adjak azt oda a katonáknak es tiszteknek. Valóban, ez meglepő jelenseg volt az iró számára, aki Franciaországban szemtanúja volt a nép kimondhatatlan nyomorának és szenvedéseinek XV. Lajos uralkodása idején. Kétheti bécsi tartózkodása után még Grazba is elment, majd körülutazta Olaszországot, Németországot és Hollandiát. Közel két évi külföldi utazgatás után visz- szatért La Brede-i (Bordeaux melletti) kastélyába, ahol következtek az elmélkedés, a reflexió, a gondolkozás, az alkotás legszebb évei. Először megírta a Romaiak nagyságáról és hanyatlásának okairól szóló tortenet- filozófiai remekművét, majd életének 20 évét monumentális munkájának: a Törvények szelleme (L'esprit des Lois) kidolgozásának szentelte. Ebből a ragyogóan megkonstruált müvéből megtudjuk, csak néhány összefoglaló karakterisztikus vonásban, hogyan is vélekedett a magyar feudális rendről, amikor szigorú, de objektiv kritikai elemzés alá vette a fejlődéstörténeti korok különböző társadalmi struktúráit es szervezetét. A Törvények szelleme 8. kötetének kilencedik fejezeteben az akkor uralkodó magyarországi állapotokkal kapcsolatban megállapítja minden köntörfalazás nélkül: "A magyar kisnemesseg becsületbeli kötelességének tartja, hogy engedelmeskedjék egy olyan királynak, aki szerint gyalázatos dolog volt megosztani a hatalmat a néppel. Nagyon furcsa, hogy ez a nemesség mindig hűséggel támogatta azt a Habsburg-házat, amely állandóan az ó elnyomására is törekedett." íme, Montesquieu világosan látta egyfelől a hatalmon lévő jogtipró monarchia és a kisnemesseg, másrészt az idegen elnyomók és a leigázott nép között megnyilatkozó mély társadalmi szakadékot. Előre látta, hogy az erősek és a gyengék küzdelme kikerülhetetlenül politikai és társadalmi forradalomhoz fog vezetni. Később a Marti- novics-féle összeesküvés a monarchikus, despotikus államrendszer megdönteset célozta, a köztársaság megalapozása érdekében es az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc célja volt a Habsburg uralommal való szakítás és a magyar függetlenség és szuverenitás jogelveinek érvényesítése. Montesquieu a Törvények szelleme cimü halhatatlan müvében a magyarság szabadságakaratának, valamint emberi jogainak volt bátor megszblaltatója, a feudális rabságban elő magyar neptomegek őszinte védelmezője. végül azt is jó megtudni, hogy Montesquieu hatása óriási volt már a XVIII. század végén a magyar progresszív gondolkozásra. Martinovics Ignác Írásaiban Montesquieu- re hivatkozik. Széchenyi István gazdasági reformjait és liberális politikáját Montesquieu is ihlette. Kossuth Lajos, 1841 táján a Pesti Hírlapban irt cikkei a Törvények szelleméből idéznek. Kossuth szorgalmas olvasója volt Montesquieu müveinek és előszeretettel idézett belőlük olyan axiómákat, amelyeket maga is minden fenntartás nélkül elfogadott, mint például: mÓRiiusi iinnEPÉiv a McBurney YPvlCA-ben, 215 W 23 St. New York, N.Y. (közel a 7. Ave.-hoz) március 20-án VASÁRNAP 1 ÓRAKOR Szónokok: Benedek Ferenc a Magyar Szó külmunkatársa Dr.Borbély Antal a Magyar Társaskör tagja PROGRAM Gulyas Dénes operaénekes a Metropolitan Operaház tagja Zitay zenekara Programvezető: Haluska József a Magyar Társaskör tagja Házilag készült ebéd várja a vendégeket Részvételi dij: $ 10.Mindenkit szívesen lat a MAGYAR TÁRSASKÖR SIMONYI IMRE AKKOR IS MEGÉRTE f f m i m u ' Es mégis mégis csak a hűség: árulok közt elárult gyönyörűség. Hát volt értelme mégis mégis mégis. Bár hűtlen a föld, áruló az ég is. Mert volt mert volt mert volt azért öröm is. Úgy kaparta Össze tiz köröm, És volt és volt mégis valami szép: az ocsmanyon túl az a maradék. Telipofáju bánatok mögött ott kuporogtak kis halk örömök. S a fertelemből ami ep maradt: össze ne roskadj e csöpp szép alatt. Az áruló nem te voltál - az ég volt, Ne te mosakodj - szakadjon az az égbolt. A foldkerek volt hűtlen - te a hűség. Megérte! akkor is ha egyúgyuség. "a haza szeretete mindnyájunk közős érzése"; "a köztársaság kell, hogy az erényen alapozódjék." A nagy magyar államférfi még szerette idézni Montesquieu- nek a Törvények szellemé-ben található ezen magvas megállapítását: "A törvény a nevelés leghatásosabb eszköze, az erkölcsók leggazdagabb forrása." A romantika korában Kölcsey, Eötvös József, Kemény Zsigmond (a magyar Balzac) olvasta Montesquieu müveit, a Perzsa levelekkel együtt nemcsak a szabadság és a haladas eszméiért, hanem nyelvének pontossága, logikai rendje és stílusának eleganciája miatt is.
